2009. december 30., szerda

Ha elmúlik Karácsony...

Jött a Karácsony...itt volt és már el is múlt. Nekem nagyon rövidnek tűnt és nagyon gyorsan eltelt. Hosszabb volt az előkészület mint maga az ünnep.
Karácsony szentestén érezhettük a karácsony hangulatát, amikor gyerek, felnőtt és idős összegyűlt a templomba ünnepelni. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit éreznek az emberek azon az estén? Boldogok-e, örülnek, jobban szeretnek...,? Kinek mit mond a karácsonyi üzenet?
Azt szoktuk hangoztatni, hogy a szeretet ünnepe. Mindenki így érzi ezt? Vagy csak egy piros betűs nap? Gondolkodjál el te is, mit jelent számodra a karácsony.
Az ajándékozás örömével mentünk le az ifiterembe, ahol meglephettük barátainkat. Nagy öröm számomra ajándékozni, mosolyt előhozni, boldoggá tenni valakit. Minden ifis és kátés ezt próbálta meg karácsony éjjelén.
Otthon mindenkit várt a családi vacsora meghitt hangulata. Végre talán először, vagy éppen egy páradszorra üllhetett le együtt a család egész évben. Háttérben kántálások, illatozik a sok finomság, fahéjas tea, narancs illat.
Éjszaka fél 11-kor találkoztunk újból, hogy elindulhassunk kántálni. Régi szokásunkhoz híven a lelkipásztoroknál kezdtük. A Székely családdal kezdtük, majd pedig megkántáltuk Emesét is, utána pedig az Adorjániékhoz tértünk be. Idén már szépen szólamban énekeltünk, ami nemcsak a családoknak, hanem nekünk is örömünkre volt. Mindenhol finomságok vártak, kedves tekintetek, mosolyok. Ifiseink közül elmentünk Istihez, hozzám, és ezen kívül Zoárdékhoz. A legutolsó hely ahova bekopogtunk a Vitus-Bulbuk család volt. Itt már mindenki tovább pihenhetett, hiszen nem kellett tovább menni. A fáradtság hamar kiütött mindannyiunkon és hajnalban tért mindenki haza. Mint mindig, sohasem hiányzik a szórakozás, jókedv, viccelődés sem.
A reggeli istentiszteletekre csak a nagyon ügyesek tudtak felkelni, többen pedig csak a délutánira jutottunk el.

Alig három nap a karácsony, és ez is olyan gyorsan elmúlik. Mi megpróbáljuk minél tovább megőrízni a hangulatát. Éppen ezért egy activity partyt rendeztünk nálam. Szerintem a party szó, már magáért beszél. :)) Az biztos, hogy még sok ilyent fogunk rendezni.

Most már lassan mindenki a szilveszteri bulira készül. Az idén az ifisek Bágyonban szilvesztereznek, nem olyan messze Kolozsvártól. A szórakozás és jókedv garantált, ezért hát nincs is más amit elmondhatnék róla. :)

Kívánunk mindenkinek egy Békésebb, boldogabb Új Évet. Mindaz amit el szeretnétek érni, azt el is érjétek. Legyen egy szeretetteljesebb évetek.


pusszi

Erika

2009. december 22., kedd

Jön a Karácsony

Ahogy az óvodás gyerekeimnek mondani szoktam, még csak 2-öt kell aludni és itt van a Karácsony, jön az angyal. :) Nektek is csak ezt tudom mondani, hogy hamarosan elérkezik az egyik legszebb ünnepünk. A készülődést mindenki elkezdte már, sőt, már a vége fele jár lassan.
De ami a lényeg, az csak a csütörtöki napon fog eljönni. Ki hogyan készül a szentestére? Még az ajándékok után nézelődünk, ..gondolkodunk kinek mit vehetünk. ...Kis meglepetéseken gondolkodunk, hogy szeretteinknek, jó barátainknak örömöt szerezzünk.

Mi is már nagyban próbálunk a kicsikkel, nagyokkal a szentestei műsorra. Annak a hangulatában vagyok, csakis azért szeretnék megosztani veletek egy kis versikét és hallgassátok meg az egyik dal szövegét.

"A karácsony a legnagyobb csoda,
Az Isten el nem múló mosolya."



Ugye a kántálásra is készültök. :)) Már nagyon várom, hogy a jó hidegben, arcunkra fagyott mosollyal járjuk a várost és vigyünk mindenkihez egy kis énekszót.

puszi angyalok,

Erika

http://www.youtube.com/watch?v=5KYtl3IfrbQ

Ifjúsági istentisztelet

A vetítővászon vigyázva áll,
a projektor figyeli minden mozdulatát.
Megjött a hangfal hagnja,
az erősítőnek köszönheti.
A tálca majd összerogy a sok finomság alatt.
S a termosz melegen őrzi keblében a teát.
Túl sokan vannak - gondolta a sárga kályha -
szombat este nem szokás dolgozni.
A fiatalok nyüzsögnek a padokban.
A zenekar bemelegít. Minden készen áll.

A lelkipásztor köszönti az egybegyülteket.
Egy rövid ének után, egyedül hagyja a pulpitust.
Ilyen rövid volt? - szegényke, nem is sejti mi zajlik itt -
Kik ezek? Imádkoznak? Igét olvasnak? Ez a lelkipásztor dolga!
Eltűrtem a zongora jelenlétét, de ez több a soknál.
Jaj, már megint rikácsol az a gitár. Mit szól ehhez az orgona?
Nemrég hozták haza a korházból. Nem gondolnak rá egyáltalán?
Mi zajlik itt? Gyere vissza, nem bírom tovább.
Hozzád beszélek, nem hallasz? Mögöttem a helyed, nem a padban.
Mesélj nekem csatákról, csodákról, bűnről meg bűntetésről.
Na végre! Erre vártam, mióta bejöttél, halljam, miből készültél?.
Milyen rövid volt, s nem is arról szólt, amiről szokott.
Újra egyedül hagytál. Már megint az a lárma.
Reszket mellettem a vászon, üvölt rá a hangfal,
s a projektor némán nézi. Mi van a mai nappal?
Még egy rövid lárma, vajon ez volt az utolsó?
Egy tisztességes bucsúzás, ennyi elvárható.

A lelkész leengedi karját,
még mielőtt elhagynák a termet,
leveszik a tálca hátáról a terhet,
s elfogyasztják a meleg teát.

A szokatlan vendégek kilépnek az ajtón.
Elől megy a megdorgált vászon.
"Már megint elrontotta!"
Hangzik a szörnyű trió hangja.

A csend behatol a templomba.
Csak egy halk nesz hallatszik:
a pulpitus hangja.
Félbeszakítja a bölcs asztal:
A mai napon a fiatlok bizonyságot tettek
Megszervezték az ifjúsági istentiszteletet.


Ifjusagi Istentisztelet Ketagu 2009 december 19 by 2aguifi

2009. december 18., péntek

Ifjúsági Istentisztelet a Kétágúban



2009 december 19-én, este 6 órától ifjúsági istentiszteletre kerül sor a Kolozsvár Alsóvárosi Református templomban. Minden, adventi meghitt pillanatra, igazi karácsonyi előkészületre vágyó fiatalt (de nem csak) szeretettel hívunk és várunk.

Igét hirdet Horváth Levente református lelkipásztor.

A zenét a 2ágú ifi Verbuvált Zenekara szolgáltatja.

Készüljünk és ünnepeljünk együtt!

2009. december 14., hétfő

Kátés-ifis szövetkezés

Ma meg is esett a nagybetűs kátés-ifis produkció. Ami úgy zajlott le, hogy a kátésok és pár ifis: névszerint Erika, Trrkányi, Eszti, Sándor király és "a nagy Fogarasi..." testvérhúga nagyon szép verseket mondottak Advent alkalmából. Előre is elnézést kérek, ha valakit kifelejtettem, vegyétek figyelembe, hogy két kötet szolfézs-kotta között írok jelenleg, parciálisra való készültemben, és megesik, hogy az ember szórakozottságában hullajtja el az informaciót a fejéből. Visszajelzések szerint nagyon tetszett a közönségnek az előadás. A hírek szerint a fellépés legnagyobb erényei a lényegretörés, az üzenet tömör, de világos kifejezése, az előadás pörgőssége volt. Köszönjük Erikának, aki ennek az egésznek a frontembere volt. Köszönjük az ötletet és a szervezést:) És természetesen a kátésoknak, hogy most már egy ideje kezdenek belépegetni az ifis életbe.
A mai előadás nem csupán szavalásból és felolvasásból állt. Engem is meghívtak muzsikálni. Valami olyasmi szerepben, mint amikor egy felséges vacsorához megiszik az ember egy pohár bort. Csupán, hogy jobban csússzon. A metaforák világából kilépve...közösen énekeltünk pár zsoltárt, én játszottam az orgonaszólamot, csak zongorán...pár módosítással és háttérzeneként a műsor legvégén. Eredetileg ez az egész hangszeres kíséret nem pusztán zongorára volt kiszabva. Áronnal próbáltunk is szombat este, ő lett volna a gitáros a mini zongora-gitár kamaraegyüttesünkben. Csak sajnos vasárnap reggel beteget jelentett és fájó szívvel el kellett búcsúznunk a gitármuzsika lehetőségétől. De remélem velem is beértétek. Legalábbis akik ott voltatok.
Sajnos több részletet nem tudok mesélni, mert én az én részemre koncentráltam, hogy azt minél jobban teljesítsem, és nem tudom felidézni az előadás többi részletét.
Köszönjük Bánhegyesy Tóninak a fotókat. És szeretettel várjuk csapatunkba:)
itt Erika mintha haragudna...


és itt van a HiFi torony...



a kátésok oly bájosak voltak


Sanyi, az elnökjelölt, aki próbálja meggyőzni a népet. A szónoki emelvényén azt írja: "aki hisz bennem..."
és végül, de nem utolsó sorban, a fotós hímnemű volt...:)

2009. december 12., szombat

Események az ifiben

Már egy pár hét eltelt amióta nem írtunk az ifiről, hogy egyáltalán mi történt velünk. :) Tehát éppen itt az ideje.
Első és legfontosabb hír, hogy ma szállingózott a hó!!!! Ez is már valami, és én csak remélni tudom hogy Karácsonyra lesz egy szép fehér hótakaró.
Éppen tegnap múlt egy hete, hogy az ifin igazán sokan voltunk. Régebbi, újabb és egészen új emberek voltak jelen. Ennek csak igazán örülni lehetett. Az akkori ifin a kátésok is jelen voltak, szóval dupla öröm. De nem csak ez volt, hanem képzeljétek el, hogy eljött a Mikulás az ifibe is. :))) Mindenki hozott valami kis apróságot és egymásnak ajándékoztuk. Mesikétől egy nagyon aranyos kis hóember csipeszfigurát kaptunk. Az enyém már meg is találta a helyét a szobámban, és onnan mosolyog, emlékeztetve arra a szeretetre amellyel adva volt. :) Volt ott sok finomság is, amivel egymást kínálgattuk, szóval igazán érezni lehetett, hogy járt a Mikulás. Ugyancsak azon az ifin történt az angyalkázás. Összeírtuk mindenki nevét, aki jelen volt, összekevertük és máris mindenki húzhatott. Abban egyeztünk meg, hogy Karácsony szentestéjén fogjuk átadni az ajándékokat egymásnak. Mindenki annak, akit kihúzott. Az ajándékozás is fontos része az ünnepnek. Mindezek után bementünk a templomba próbálni. Advent 3.-ik vasárnapján a kátésok és ifisek egy kis műsorral ajándékozzák meg a gyülekezetet. Amint látjátok múlt pénteken sem unatkozhatott senki. :)

Aztán következett egy másik nagyon érdekes nap. Ezt csak éppen egy pár mondatban fogom megemlíteni, de azért említem meg mert igen fontos. Vasárnap, december 6-án szülinapot is ünnepeltünk. És hát erről csak annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat (legalábbis én kitűnően), beszélgettünk, ettünk, ittunk, és este egy nagyot buliztunk. :))

A tegnapi ifi is különleges volt a számunkra, hiszen egy vendég lelkész tartotta, név szerint Kerékgyártó Zsolt. Újból szép számban összegyűltünk és kezdtük el az igencsak érdekfeszítő téma megvitatását. Zsolt a bűnbeesés témáját választotta ki, de szóba jött más is, ezek közül is kiemelem a szabad akaratot. Van-e szabad akaratunk? Gondolkodjatok el.....! Egy páran újból próbálni mentünk hiszen holnap lesz a kis kátés-ifis műsor. Egészen szépre sikeredett, reméljük holnap is olyan lesz.

Ezek mellett ott van még a társasági tánc is. Vagyunk egy páran az ifiből, akik a KISZT óta meg szeretnénk tanulni táncolni, de úgy igazán jól. Így hát összeállt egy kis csapat, felkértük Lakatos Orsit legyen a tánctanárnőnk és máris elkezdtük. Csak most decemberben kezdtük, de máris úgy érezzük sokkal többet tudunk. Párokban táncolunk, szóval mindenki kellett találjon magának párt, de ez nem volt gond. :) Nem csak az ifiből vagyunk táncon hanem máshonnan is, de ez csak jó. Szóval másokat is várunk még. :)

Talán ennyi egyelőre, de ahogy megérkezik a vakáció több ideje lesz a társaságnak írni. :)

pussz mindenkinek,

Erika

2009. december 4., péntek

AUDIO - Kiértékeltük a KISZT-et és javaslatok is vannak problémák elkerülésére

Bátorkodtam kitenni a december 3-i Szabadhetes hanganyagát, mivel a 2ágúifi közösségét is érinti. Sajnos nem volt minden ifiből képviselő, de azért konstruktív beszélgetés volt. Elég érdekes javaslatok hangzottak el a szervezésre vonatkozóan, ajánlom mindenki figyelmébe. Voltak néhányan, akik végighallgatták a műsort és hozzászóltak, azoknak külöm megköszönjük.

2009. december 1., kedd

Kicsit ide is tartozik

Mivel tudom, hogy többen is gyakran hallgatják az Agnus Rádió internetes műsorát, a Szabadhetest, gondoltam, hogy megosztom veletek a legújabb "projektet". Csak arról lenne szó, hogy szeretnénk egy Szabadhetes TOP 10-es számlistát összeállítani, ehhez kérem a segítségeteket.

A hogyan és a miért itt: http://agnusradio.blogspot.com/2009/12/szabadhetes-top-10.html

Gábor

Advent

Adventben vagyunk. Várakozunk. Valamire, valakire és valahogyan várunk.

Ez egy nagyon kedves kis vers, olvassátok el.



Lukátsi Vilma: Adventi gondolatok


Hited talán csak egy kicsi mécses,
pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
nem is sejti az igaz ünnepet!


Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék, ha volt valaha,
azt az Isten adta a világnak:
nekünk született egyszülött Fia!



pussz

Erika

2009. november 24., kedd

Képek a KISZT-ről

Felteszem az okleveleinket, hogy szépítsék a blogot és még egy pár közös képet.

A KISZT kupa



Emléklap




Különdíj




Közönségdíj





III. Díj



Timi, Eszti és jómagam részt vettünk egy mini paródia összeállításában a többi ifis csoport egy-egy emberével

Ez... a Hakuna Matata :)



Buli a nap végén




A jókedv is megvan




Ez csak majdnem beállított kép :)

Mindenki magabiztosan táncol már :)
Itt éppen chachat.



Lakatos Orsi büszke lehet ránk, mert gyorsan tudtuk váltogatni a táncstílusokat







Erika

Bibliodráma kisifin

Mi is az a bibliodráma? Talán ha meg kéne határozzam, akkor én csak így tudnám megfogalmazni: A Bibliával, bibliai történetekkel való foglalkozásnak és feldolgozásnak egy különleges műfaja. Hmm..vajon ez így jo? ... Az elmúlt pénteken kisifin ezzel a "módszerrel" dolgoztuk fel Lót történetét. Milyen is volt? Talán mielőtt még erről beszélnék fontos elmondanom, hogy a bibliodrámában a résztvevő csoport minden egyes tagja nyitott kell legyen, hogy jól működjön. Nálamnál okosabbak így fogalmaznak: "A bibliodrámában a csoport, benne minden résztvevő nyitott, előre nem meghatározott interakcióba lép a bibliai szöveggel. A verbalitáson túl mozgósítja a bennünk rejlő kreatív késztetések sokféleségét (rajz, énekhang, gesztus, szobor, költészet, stb.), fantáziánkat, a mozgás és testbeszéd archívumában őrzötteket, a valláskultúra ősi formáit, mindazt, ami emberré teremtettségünk adománya. A kis közösség védett és elfogadó légkörében felszabadult és felszabadító játékban vehetünk részt egzisztenciális kockázat nélkül, mégis a történések mozaikjaiban megfogalmazódik az Örökkévaló nekem szóló, itt és most érvényes személyes üzenete." (Magyar Bibliodráma Egyesület fogalmazta meg ezt így:) ).

Én inkább a személyes élményemről beszélnék, mert meglepő és igen újszerű volt Vitusnak ez a bevetett módszere, de igen hatásos. :))) Énekléssel kezdtük az ifit, ezt is felújítva ráadásul, hiszen nem csak gitárral énekeltünk hanem Tekla szintetizátoron is kísért. (ami nem volt könnyű feladat, ugye Tekla? hihi:))) ). Ez után pedig Vitus arra szólított fel minket, hogy vegyünk fel egy kényelmes pozicíót, és lazítsunk. A csendes percek után jött a masszírozás, aminek természetesen mindenki nagyon örült. :) Egy fáradságos hét után éppen jól jött. Ekkor következett Lót története. Ugyanabban a csendben hallgattuk végig, amint Vitus felolvasta a történetet. Majd pedig megkért bennünket, hogy válasszunk ki egy szereplőt a történetből, akivel azonosulni tudunk ezen a mai napon. Másodszori elolvasás után, már mindenki tudta, hogy kicsoda lesz. Tetszés szerint választhattunk magunknak helyet a teremben és vártuk, hogy mi fog következni. Érdekes módon nem a magyarázat következett, hanem Vitus sorban odament mindenkihez, megkérdezte, hogy ő kicsoda a történetből és pár kérdést tett fel. Én Lót felesége voltam, a sóbálvánnyá változás után. Azon a pénteki napon pontosan vele tudtam azonosulni és teljesen beleéltem magam a szerepbe. Miután mindenki sorra került, de még mindig szerepben maradva, kérdéseket tehettünk fel egymásnak. Én például Istent (Isti volt Isten akkor) kérdeztem többnyire, hiszen aznap épp hozzá volt a legtöbb kérdésem.

Igaz, amikor azt mondják, hogy ilyen helyzetekben megfogalmazódik Isten személyes üzenete az egyes ember számára. ...velem is ez történt..! Pont akkor, aznap..., azon az ifin kaptam egy üzenetet, ami nagyon fontos volt számomra.
Úgy gondolom azonban, hogy ez a bibliodráma csak akkor éri el meghatározott célját ha mindenki komolyan veszi, beleéli magát szerepébe, kipróbálja milyen valaki másnak a bőrében lenni. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ki hogyan viselkedik és miket mond. Minden utal valami sokkal mélyebbre, mint ahogyan az ki volt mondva. És ez a jó, hogy ebben a csoportban fel tudjuk vállalni azt, akik vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Nem?
Az ifi lejárta után még sokat beszélgettünk erről, főleg Teklával, és arra a következtetésre jutottunk, hogy megéri ezt a módszert több alkalommal is bevetni a kisifin.
Egy érzés maradt meg bennem kisifi után, amit nehéz leírni, de azt el tudom mondani, hogy jó érzés volt részt venni ebben a játékban.
Ami hiányzott nekem, az az idő volt.:)) Ugyanis szívesen folytattam volna még a beszélgetést, és egy picit rossz érzés volt megszakítani azt a nyugodt hangulatot ami eluralkodott rajtam. Dehát..., majd a következő alkalommal.

Vitus ez egy remek ötlet volt és szerintem több alkalommal is tarthatjuk így az ifiket.

puszi mindenkinek

Erika

2009. november 23., hétfő

AUDIO - IX. KISZT - beszámoló interjúk a 2009 november 21-i találkozóról

Mint tudjátok, vagyunk néhányan 2ágúifisek, akik Agnus rádiózunk is. A hétvégén se voltunk restek, hát készítettünk néhány interjút. Azaz, jónéhányat. Itt a "kis" riport, ami készült, és úgyamúgy Eszternek az érdeme, mert ő állította össze, a végleges forma az ő alkotása :)

9KISZT - 2009 november 21 - KG-AE by parvusgabriel

Gábor

2009. november 22., vasárnap

Bravó

Még egyszer bebizonyítottuk, hogy "korszakalkotó" ötleteink vannak. Újból sikerült megmutatni magunknak de másoknak is, hogy mindig sikerül valami újat, egyedit alkotni, bemutatni a közönségnek. Az idei darabunk műfaja: tánc színház. Amikor legelőször gondolkodtunk azon, hogy mivel lehetne feldobni azt a Jónás darabunkat, amivel Brassóban voltunk, akkor úgy egyeztünk, hogy hát valami kis erre-arra táncolással megoldjuk. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy egy ilyen komplex és nehéz koreográfiát vállalunk. Éppen emiatt is büszkék lehetünk magunkra, hogy elvárásaink felett teljesítettünk, többet is mint amennyit terveztünk.
Nehéz, szinte minden napos próbák állnak az előadás mögött, amikor kitartóan kellett sokadjára is előlről kezdeni az egészet. Mi is volt a legnehezebb?.... Elsősorban talán a tánclépések megtanulása, azután azok egymás után állítása, majd pedig az egyes jelenetek összefogása egy egésszé. Orsi kitartással tanította a chachat, sambat, rumbat, salsat, jive-ot, tangot, stb. még akkor is, ha voltak alkalmak, amikor mindannyian nagyon bal lábasak voltunk. :) Hogy miről szól Jónás története, azt mindenki tudja, de mi a táncok segítségével próbáltuk meg aláfesteni, jobban átadni a történet hangulatát, érzését. Én úgy gondolom, hogy ez azért jól sikerült.
Eljött a szombat délelőtt is. Már a Kolozsmonostori templomban ülltünk és vártuk, hogy kezdődjenek az előadások. Egy picit izgulva vártuk azt a pillanatot, amikor mi is sorra kerülünk, és amiatt aggódtunk, hogy nehogy elrontsuk a lépéseket, vagy félre lépjünk, vagy elfelejtsünk valamit. Sorshúzás alapján mi voltunk az utolsók, akik sorra kerültünk a csoportok közül. A függöny mögött pár perce elcsendesedve álltunk meg, és kértük Istent, hogy ő segítsen meg minket. ....Szétgördült a függöny, és Boti (Jónás) már ott feküdt várva a megszólítást, hogy indulhat. Mesike olvasta a szöveget és Orsi üllt izgulva a laptop mögött, hogy a zenét pontosan elindítsa, de hogy mi is pontosan zenére kezdjünk. Előzetes megbeszélés alapján, próbáltam Orsit figyelni, hogy mikor számolja nekünk az: 1,2,3 chacha-t, hogy indulhassunk. Mindenik jelentnél nagyon koncentráltunk, én olyannyira figyeltem Orsit, hogy egyik oldal chacha lépésemről meg is feledkeztem. :)) Dehát, folytattam gyorsan tovább, ez nem okozott különösebb gondot. Szint minden jelenetnél más-más tánclépésekkel táncoltunk. Amikor arra került a sor, hogy Botival, mármint Jónással tangózzak, azaz tangozzón a tök,akkor jött ám a nagyobb izgulás. De Boti ügyesen elindult, mindketten figyeltünk, így hát nem rontottuk el. Isten beszéde után, nagy taps és vége. A padban ülő ifis társaink tapsviharral köszöntöttek, de nem csak ők természetesen. Ennek nagyon örültünk. Hát....egy kis baki is becsúszott, tudniillik, amikor visszatapsolt a közönség, akkor csak 4 ember jelent meg a színpadon, a többiek már az öltözőben voltak. hahha. Micsoda megkönnyebbülés és öröm volt számunkra. Sikerült, megcsináltuk és ráadásul nem is akárhogyan, hanem ügyeskedtünk. Rögtön jöttek is a panda szülők gratulálni a kis bocsaiknak. :)) Mesikém azt is mondta, hogy az ő kis ügyeskéi voltunk, vagyis....hogy vagyunk. Hát nem? :..:) (no, aztán te javíts ki Mesikém, ha ez nem így van). Nagyon jó volt ott látni a közönségben a többi ifist is, merthát összetartozunk. Még egyes szüők is eljöttek megcsodálni minket.
Végső soron, talán annyit kellene mondjak, hogy ügyesek vagyunk. Köszönjük Lakatos Orsinak, hogy annyi táncot megtanított nekünk, és reméljük, hogy ő is büszke ránk, teljesítményünkre. Természetesen meg kell köszönni mindenkinek a fáradtságos munkáját, és főleg kitartását. !!!!!

Azt hiszem, most már mindenki arra vár, hogy a díjkiosztásról is szóljak. :) No, jól van hát. Dobpergés meg miegymás: idén....., a 9. KISZT-en ........ megkaptuk a III.-ik helyezést!!!! BRAVÓ. Nagy taps. Ezen kívül megkaptuk a közönségdíjat is.!!! Még egy nagy taps. Ezen kívül még egy különdíjat is kaptunk, a legjobb koreográfia és zenei aláfestésre.!! Még egy taps mindenkinek. :)) Ezeket le fogom fényképezni és akkor felteszem ide, hogy díszítse a blogot. :)
Ezzel nem lett vége a tegnapi napnak, az igazi ünneplés csak ezután kezdődött. Merthát következett a buli. Már egészen benne voltunk a táncolásban, sokat szórakoztunk. Az utolsó busszal pedig lementünk a városba és ott folytattuk az ünneplést. De nem csak üdítőzéssel, hanem sok-sok tánccal. Hangulat megvolt, jókedv is, és a különböző táncokat úgy roptuk, ahogy elő van írva. Szórakozás, beszélgetés, tervezgetés, és még sok-sok másban is részünk volt a tegnap éjszaka. Mindannyian fáradtan tértünk haza, de azzal a gondolattal feküdtünk le, hogy igazán tartalmas és gyönyörű napunk volt.

Megbeszéltük, hogy ezzel a Jónás darabunkkal fogunk elmenni Csíkba is, és itthon is előadjuk a gyülekezetnek.

Talán ennyi elég is már. Inkább egy kicsit visszafekszem pihenni.

BRAVÓ!

ui.: Gratulálunk a Kakasos ifinek, hiszen ők lettek idén az elsők!! Nagyon jó volt a darabjuk, eredeti és ötletes.

pusssz,

Erika

2009. november 20., péntek

Hajrá kedveseim!


Már beállítottam az óram reggel fél 9-re. Gondolom mindenki megtette az utolsó szükséges előklészületeket a holnapi napra. A visszaszámlálás beindult és már csak pár óra választ el a fellépésünktől.
Tulajdonképpen nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen olyan valamivel próbálkoztunk, amit előttünk még soha senki nem tett. Kevés időnk volt, és a darab is nehéz, no meg a táncok is. Mindezek ellenére én egy dologban nagyon biztos vagyok, abban, hogy megpróbáltuk minden erőnket beleadni, hogy jól menjen. Elégedettnek kell lennünk hiszen sikerült így is összehozni.
Sokszor úgy éreztük, hogy abbahagyjuk, nem csináljuk meg, és nem állunk ki a színpadra, hogy bénáskodjunk. Dehát, ha most így előre végiggondolom, mégsem bénáskodás lesz belőle, hanem megmutatjuk mindenkinek, hogy ez is sikerülni fog.

Most már késő este van, szóval jó lenne ha én is lefeküdnék, és pihentetném a lábzizmoáimat no meg a hangom is. (csupa szerencse, hogy pantomim és nem kell beszéljek, mert ilyen semmi, rekedt hanggal nem sokra mennék.) :)


Mindent bele drágák. :)
Ügyesek leszünk holnap!!

pusssz

Erika :)

2009. november 16., hétfő

Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozója kilencedszer

Idén kilencedik alkalommal kerül sor a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozójára (KISZT) a Kolozsmonostori Református Templomban. Az amatőr színjátszótalálkozó célja, hogy a kolozsvári magyar református fiatalok együtt legyenek, a magyar kultúra és nyelv megőrzése és fejlesztése. A KISZT szervezői ezúttal a Belvárosi (Farkas utcai) Gyülekezet ifjai. A szervezők szerint a csoportmunka az egyik legfontosabb eleme a készülődésnek, hiszen alkalmi színjátszásról van szó, ezalatt azonban a különböző ifjúsági csoportok tagjai "megtanulnak türelemmel lenni egymás iránt, megtanulnak egymásra figyelni, ugyanakkor a bemutatásra kerülő darabok révén fejlődik az esztétikai érzésük is." Az egynapos, immár hagyományosnak is tekinthető rendezvény alkalmat ad ismerkedésre, tapasztalatszerzésre és tehetséges fiatalok továbbfejlesztésére. Idén öt ifjúsági csoport vesz részt a találkozón, amely november 21-én délelőtt 11 órakor veszi kezdetét áhítattal. 12 órától az egyes csoportok által kiválasztott darabok előadását tekintheti meg a közönség, amelyet négytagú, szakmabeli zsűri értékel ki és díjaz. A hagyományos első három díj mellett a legjobb férfi és női alakításokat is díjazzák, valamint egyéb különdíjakat is kiosztanak. A találkozón vendég színjátszócsapatok is bemutatkoznak, majd este a nagyváradi Tálentum együttes koncertjével zárul a program.



Teljes program:

10:30 A benevezett csapatok regisztrációja

11:00 Áhítat

11:30 Köszöntés

12:00 A résztvevő csoportok első felének a bemutatása

15:00 Közös ebéd

16:00 A résztvevő csoportok második felének a bemutatása

19:00 Áhítat

19:30 A zsűri értékelése, a díjak átadása

20:00 Tálentum koncert

Forrás: Agnus Rádió, http://www.refradio.eu/radio/agnus/index.php/hir/mutat/i/7753/

2009. november 14., szombat

Boti képzelt betegének minden képzeletet felülmúló előadása

Sziasztok Kedveseim,
Kissé megkésve bár, de mindenképp meg kell osszam veletek mély csodálatomat a csütörtöki Képzelt Beteg előadását illetően, és föleg Boti alakítását illetően.
Nagy izgalommal készültünk s nagyon vártuk már az előadást. Mikor bementünk a terembe, már alig volt hely. Sokan voltak fiatalok öregek egyaránt. Az előadás 2 órát tartott de 20 percnek sem tünt. Jó volt a szereposztás is, a rendezés is. Meglepő ugyanakkor nagyon is odaillő betétek voltak a darabban, a Jimy betétdalok kanfasztikusak voltak (szándékosan írtam kanfasztikusat, mert a fantasztikus túl kevés lett volna rá:))). Boti vitte a prímet és a háromszoros vastapsot teljes mértékben megérdemelte. Nagyon megkapta magának a szerepet, vagy a szerep kapta meg őt(ki tudja?). Elejétől a végéig kellett hozza a morcos "képzelt" beteget, amit nagyon ügyesen alakított. A kiabálásai, a veszekedései, a kitörései mögött közbe vigyorogva találtuk meg Botit is. Nagyon jó volt látni, hogy Botikámnak semmi erőfeszítésbe nem kerül kiabálnia és veszekednie mindenkivel mindenek felett.:)))
ugyanakkor persze játszi könnyedséggel vitte a szerepet magával a darab végéig, figurázott, gesztikulált, mutogatott, harcolt és élvezte hogy ha nyer, ideges volt és olvadó, aggodó apuka,persze volt tradicionális, ellenkezést nem tűrő, erőteljes és gyengéd, félénk, pánikbeteg és minden más, amit a karaktere kívánt tőle.
Nagyon büszke voltam és vagyok rá, nagyon ügyes volt és nagyon szakszerű.:)
Kész profiként mozgott és teljesített a színpadon.
Szóval mindenképp megérdemel annyi tapsot amennyit szeretne, gratulálok neki is és a csapat többi tagjának is. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ugyanakkor Boti hozzánk tartozik s kivágta a rezet, s ezt mindenki láthatta, tapasztalhatta.
Botikám kérünk majd képeket, kérlek tegyél fel a blogra sokat sokat!!!!
sok puszi és ölelés neked
Meskó

2009. november 9., hétfő

Készülődés a KISZT-re

Ha nem tévedek, az idei KISZT már a IX.-ik. Szokás szerint minden évben sor kerül a színjátszó találkozóra, annyi különbséggel, hogy valamelyik másik ifi szervezésében. Az idén a Belvárosi ifisek szervezik, és amint ma este is mondták, nem könnyű dolog. Ezt mi is nagyon jól tudjuk, hiszen nekünk is alkalmunk volt megszervezni. Visszatekintve rá, elmondható, hogy sikeres szervezés volt.
Már javában mennek a próbák, előkészületek. Szinte minden nap összegyűlünk az alagsorban próbálni. Ez eléggé nagy kihívás, ugyanis mindannyiunknak sok a tennivalója, zsúfolt a programja, és nehéz egy közös, mindenkinek megfelelő időpontot találni. De azért mindig jól kialakul.
Nehéz vállalkozásba kezdtünk, hiszen egyáltalán nem egyszerű a darab s pláne a kivitelezés. Azonban én úgy gondolom, és ez a próbákon is látszik, jól alakul, és mire elérkezik a nagy pillanat pontosan úgy fog menni minden, mint ahogyan annak mennie kell.
Mindenki keményen dolgozik a próbákon, amik sokszor fárasztóak és nehezek is, a darab műfaját tekintve, de ez egy olyan út, aminek a végére érve nagyon büszkék leszünk magunkra, hogy megcsináltuk és sikerült. Természetes velejárója ezeknek a próbáknak az is, hogy néha már túl fáradtak vagyunk, vagy zsimbesek és stresszesek is akár, így akkor mindenkinek nehéz.
A jókedv sem hiányzik azonban, minden mértékben lehet találni belőle, és ez csak segít, erősíti a kis csapatot.

A visszaszámlálás napjai megkezdődtek, és én azért írok, hogy mindenki tudja, milyen áldozatokat vállalva dolgozik a csapat, és ráadásul ez milyen jól megy.

Én büszke vagyok mindenkire!

Hajrá, mert ez menni fog!!!!

puszik

Erika

2009. október 28., szerda

Nagyifi a QuoVadisban


Vasárnap este 2 hagyományőrző lélek, Erika és Isti meghívtak a QuoVadisba, mert náluk hagyomány az, hogy vasárnap beülnek valahová és egy jót beszélgetnek. Szívesen fogadtam a meghívást, és miután Tekla is csatlakozott hozzánk a helyszínen, máris letelepedtünk egy kis asztalhoz, egy eléggé érdekes kép társaságában. Ugyanis, amióta nem jártam ott, eléggé megváltozott a design. Sötét hátterű portrékat tettek ki a falra. Mi valahogy nem tudtuk eldönteni, hogy a felettünk levő kép nőt vagy férfit ábrázolt. De a Kelly Family tagjaira emklékezve, megállapodtunk, hogy egy hosszú hajú fiúról van szó. A továbbiakban is komoly döntéseket kellett meghoznunk, pl. azt, hogy mit rendeljünk. Sokat nevettünk, mivel az étlapban nagyon ötletes elnevezésekkel találkoztunk: Death by Chocolate, Sweet Kiss (shake-szerűségek). Azonban a pincérnő nagy segítséget nyújtott a választásban, mert mindegyre azt mondta, ez sincs, az sincs. Végül maradtunk egy sütinél (Isti), két édes csóknál (ne értsétek félre, ezt a shaket rendelte Tekla és Erika- Sweet Kiss), és én maradtam az örök boldogságnál (Happy Ever After- shake). Nagyon finomak voltak, de nem ezért érte meg ott lenni. Hiszen ezután érdekfeszítő témák kerültek elő. Pl. mitől nő egy nő? És milyen százalékban vagyunk mi nők és férfiak, izé lányok és fiúk?
Mert egyes lányok fiúsabbak, a fiúknál pedig néha vannak lányos beütések.
Most furcsán hangozhat ez az egész, de... soha nem sopánkodtatok magatokban, hogy miért nem születtetek pl. fiúnak? A fiúkat nem kérdem, mert ők nem biztos, hogy vállalták volna a lányszerepet. Én mindig egy jó focicsapatban szerettem volna játszani. De nem baj, maradok a pingpongnál. Apropó, mikor játszunk még?

Arról is szó esett, hogy a hölgyek mennyire nem tudják fogadni a bókokat, bár ... most jut eszembe, hogy lehet a bókolókkal van néha gond. Na jó, ne kövezzetek meg! Kiderült, hogy Isti kitűnő rendszerező képességekkel rendelkezik, mert olyan szépen mutatta be a különböző lánykategóriákat, akik képmutató szemérmességgel fogadják a bókokat. Pl. „Szép vagy.” Válasz: „Ó, nem is igaz.” Közben magukban azt mondogatják: „Naná, hogy az vagyok, de most nem hangoztatom.” ; Vannak olyanok, akik határozottan kijelentik: „Persze, hogy én vagyok a legszebb és legtökéletesebb lény a földön.” ; Vannak olyanok, akik egyből visszautasítják a bókot, merő hazugságnak titulálva a szavakat. Miért? Önbizalomhiány, vagy még nem értek meg arra, hogy nőként kezeljék magukat? Az tény, hogy a Teremtő sok kinccsel ajándékozott meg, de mi nem tudunk mit kezdeni velük. Vitrinbe tesszük, porfogónak.

Aztán a személyiségtípusok is előjöttek, és egymást vizsgálgattuk, kire mi jellemző leginkább. Az eredmény: a melankolikusok nyertek, azaz én és Isti. Végül abban maradtunk, hogy mivel a tudomány gyorsan fejlődik és különböző teszteket találnak ki, Tekla elküld nekünk majd egy személyiség tesztet, hogy lássuk, mi lappang bennünk. Most már nemcsak szangvinikus, flegmatikus stb. személyiségtípusok között válogathatunk, hanem sokkal érdekesebb elnevezéseket találtak ki. Bővebb információk: Vincze Teklánál.


Sok-sok nevetés, magas röptű gondolatok, „in your faces” humor, mindenből volt egy kicsi, ami gyönyörűvé varázsolta az estét. És más is tanúja lehetett ennek, mivel elég hangosan nevettünk, sokan megbámultak, hogy minden rendben?
A „nagyifit” számlafizetéssel zártuk. Azaz a Kétágúig még folytattuk a magas szintű eszmecseréket, majd 11 óra után valahogy búcsút vettünk egymástól. De nem végleg... To be continued....


Emese

2009. október 24., szombat

Focibajnokság képek

Most jön egy pár kép a bajnok fiúkról.



A fiúk a stratégiákról beszélgetnek



Gól veszély a monostorral


:(((



Csabi remek fogásai



Sikerült kivédeni



Mérközés a bifivel



Hátul a szurkoló lányok veszélyben



Védelemre!



István ügyeskedik



Isti balett mozdulatai




Kezdenek kifáradni



Bubi és Attila mozgásban

2009. október 22., csütörtök

Üdvbizonyosság

Ez volt a hétfői nagyifi témája. Mi az, hogy üdvösség? Ki üdvözül? Honnan tudom, hogy én üdvözülök? Elveszíthetem-e az üdvösségem? Ez csak egy pár kérdés azok közül, amelyekkel foglalkoztunk az ifi keretén belül. Többször is elgondolkodtam ezen, hogy mitől lehetek biztos az üdvösségemben? Érzem? vagy Tudom? Egyáltalán biztos vagyok az üdvösségemben? Arról beszélgettünk, hogy Isten felajánlotta nekünk, azaz felénk nyújtotta a nagyszerű ajándékot Krisztus halála által. Érette van, kaptuk az üdvösséget. Én, te elfogadtad ezt az ajándékot, vagy még mindig halogatod? Isten mindenkinek adta, csak el kell fogadni. Arról is beszélgettünk, hogy mi biztosak lehetünk az üdvösségben, ha már egyszer elfogadtuk az ajándákot, azt az úgynevezett "csomagot" amit Isten kínál. Sok emberben megfordul az a kérdés, hogy elveszíthetem-e az üdvösségem? Mi azon a véleményen voltunk, hogy nem. Ha már egyszer elfogadtad és tudod, hogy van üdvösséged, akkor az már a tied. Isten nem kéri vissza tőled. Nem csodálatos tehát biztosan tudni, hogy van üdvösségünk? Miért kételkedünk mégis olyan sokszor?
Van egy nagyon csodás énekünk, ami ide kapcsolódik: "Benned bízom Uram Jézus, benned bízom egyedül. Kit te hű kegyelmed hordoz, az bizton üdvözül. Bízom benned Uram Jézus, te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó. Én bízom benned, Uram Jézus, igéd bíztat reá. "

Biztosak lehetünk az üdvösségünkben...


Erika

Kátés ifis nap

Minden évben megszervezünk egy napot a kátésoknak közösen az ifisekkel. Itt az a cél, hogy bemutassuk az ifit nekik, és egy kis ízelítőt nyújtsunk mindabból ami velünk történik. Azzal a reménységgel szervezzük az ilyen napokat, hogy majd a konfirmáció lejártával ők is bekapcsolódnak az ifi életébe.
Az elmúlt hétvégén volt a közös napunk. Sajnos az idő nem engedte meg, hogy kirándulni menjünk, ahogy azt szerettük volna és ahogyan azt szoktuk, azonban így is nagyon jól sikerült. Az alagsori teremben szerveztük meg tehát a programot, ami reggel 10 órakor kezdődött és a délutáni istentisztelettel ért véget.
Bár hosszúnak tűnik időben, mégis oly rövid volt. Azzal kezdtünk, hogy minden kátésnak egy keresztszülője lett, akinek az volt a feladata, hogy egész nap vigyázzon arra, hogy jól érezze magát az illető. Ez mindenkinek nagyon jól ment, hiszen barátságos emberkék voltak. A délelőtti órákat ismerkedési játékokkal töltöttük, amit jómagam vezettem. Ezeknek az egymás megismerése, a beszélgetés és a szórakozás volt a lényege. Ez nagyon is jól sikerült, hiszen mindenki élvezte a játékokat, és hamar összebarátkozott a két kis csapat. Ebéd előtt Vitus egy ifit tartott úgymond, amelynek témája az Istenkép volt. Beszélgetések, csoportmunkák, kérdések és válaszok hangzottak el. Itt alkalom nyílott arra, hogy mindenki elmondhassa Istennel kapcsolatos gondolatait, azt, hogy hogyan és milyennek képzeli el az Istent. Ezek után már mindenki nagyon éhes volt és alig várta, hogy finomat ebédelhessen. Így hát beosztottam az emberkéket. Voltak akik a konyhán segítettek ebédet főzni, egy finom gulyást készítvén, és voltak akik a terem elrendezésével és a terítéssel segítettek. Sok kéz hamar kész, szoktuk mondani, és ez igaz is, csakhogy amíg megfőtt, kellett egy kis idő. Viszont addig voltak akik játszodtak, voltak akik csak beszélgettek. A közös ebéd után filmeztünk. Mivel a reformáció ünnepe következik, megnéztük a Luther filmet. Mindenkinek ajánlom, hiszen nagyon tanulságos. Film után részt vettünk az istentiszteleten és azzal búcsúztunk el a kátésoktól.
Hogy visszajönnek-e ifire majd? Erre a kérdésre többen is igennel válaszoltak, és mi csak reménykedünk, hogy úgy is lesz.
Megpróbáltunk egy érdekes napot szervezni és én úgy érzem, hogy sikerült is. Mindenki jól érezte magát azon napon, amelyen volt szórakozás de komolyság is.
Az ifi mégegyszer bebizonyította, hogy tud ügyesen szervezkedni és nyitni mások irányába is. Ennek csak örülni és hálásnak kell lenni.


Erika

ui. hát igen, ide is érkeznek majd képek. :)

Focibajnokság

Már nem is tudom, hogy mikor volt pontosan a focibajnokság, de az biztos, már egy jó pár hete. Így hát leírok egy néhány alaptényt, mert eddig senki sem tette meg. Összesen két napos volt a mérközés, ahol az ifi fiai: Csabi, Bubi, Isti, Attila, Levi és István meg Zoli vettek részt a megmérettetésben. Beosztás szerint szombaton játszodtak a Pata utcai ifisekkel, ezt követően a Bulgáriával, majd pedig a Bifivel és a Kolozsmonostorral. Igazán nem értek szakszerűen a focihoz, de az biztos, hogy ügyesen játszodtak. Azért, nem ártott volna nekik sem előtte a gyakorlás, dehát jövőre. Szombaton 2 mérközést megnyertek, 2-öt pedig veszítettek. De nem is az számított már, hanem az, hogy mindent beleadva játszodtak. Bár a szurkolótábor gyenge volt, mégis voltunk egy páran. Tanúsíthatom, hogy a pálya szélén sem könnyű álldogálni és szurkolni. Jómagam még a mérközést sem élveztem igazán, hiszen aggódással sétálgattam fel és alá. :) Mesivel ketten a pálya széléről drukkoltunk és figyelmeztettük a fiúkat. Persze, ők nem mindent hallottak, de a lényeg az volt, hogy mi mondtuk. :) Csabi volt a kapus, aki sok veszélyes gólt kivédett, amire mi felszusszantunk, és máris kiabálhattunk tovább. Isti balett mozdulatokat is bevetett, de ez csak növelte a játék érdekességét. Ahogyan a fiúk mondták, Bubi nagyobbat is ugorhatott volna, de azért nagyon ügyesen játszodt. Levi szegényke állandóan lesérült, szinte többet volt a földön, mint amennyit lábon, de mindez természetesen nem az ő hibájából. Akárhányszor ütközés, "baleset" történt "kifütyöltük" a vétkest. :) Attila akkor indult be a legjobban amikor már egy gól bement, de akkor úgy iparkodott, hogy néha nem is tudtam szemmel tartani.
Amint láthatjátok nem egy olyan könnyű sport, azonban mindenki ügyeskedett. Vasárnapra egy mérközés maradt el, a Kakasossal. No, hát ez izgalmas volt. De olyannyira, hogy az utolsó percig egyenlő volt az eredmény.
Mindenképpen büszkék vagyunk a fiúkra, hogy kiálltak, és ügyesen játszodtak.
Jövőre pedig többet fognak gyakorolni, és ráadásul még pólót is készíttetünk. Abban fognak majd igazán győzni.


Erika


ui.: A képek majd érkeznek.:)

2009. október 14., szerda

Az első hó

Sziasztok pandáim,
Hát hol is kezdjem, szóval LEESETT AZ ELSŐ HÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kis pandáim, tudom ez nektek nagy megrázkodtatás, hisz azért ti a pálmalevelekhez vagytok szokva és a 35 fokos meleghez. Na a tegnap meglepett az idő és a vénasszonyok nyara helyett 1 fok lett és szépen hullott a hó. Nem nagy gond, és most megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, hogy mivel én azért a hargitai fenyvesekből származó barnamedve vagyok:))) és csak Vitus igazi panda:))) ezért bennetek is van, mindegyiketekbe egy kis barnamedvés beütés, úgyhogy nem fogtok megfagyni, sőt élvezni fogjátok a telet és a havat.
Én igazán nagyon örültem annak, hogy havazott, nekem nagyon fontos az első hó!!!mindig úgy érzem, hogy az első hóval mintha minden megtisztulna, emlékeim és mindennapjaim, az emberek körülöttem. Mintha a hó eltakarná, és elmosná a sok rosszat s így a jó maradna csak meg. Nekem az első hó mindig ezt az érzést hozza meg, és e nélkül nagyon nehezen vészelem át a telet.:)))
A másik fontos dolog, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy rohamosan közeledik a legeslegkedvencebb ünnepem:), és már ilyenkor érzem a fahéjas almatea illatát, a mézespogácsa ínycsiklandozó ízét, a fenyőfa otthoni illatát és mélyzöldszíne már most előttem van. Látom lelki szemeimmel, hogy az emberek arcán mintha kicsit több mosoly jelenik meg, talán ilyenkor legalább többet mosolyognak, kicsit kacagósabb a szemük sarka, talán kicsit kedvesebbek a buszon, az átjárókon, az utcákon, a bevásárlóközpontokban, és mikor kicsit leállnak a hajszával és megállnak egy pillanatra, akkor észreveszik ahogy a 3-4 éves kislány mennyire elbűvölten tudja nézni a fenyőfadíszeket a kirakatokba és azon gondolkozik, vajon elég lesz ennyi gömb az egész világ fáira??? -és ami ennél is fontosabb, nem elrángatják a kirakat elől a lánykát, hanem letérdelnek melléje, és megnyugtatják, hogy IGEN van elég dísz, van elég szeretet és van elég jólelküség a világon ahhoz, hogy minden fenyőfa boldogan és büszkén mutathassa díszeit karácsony estéjén.
S szeretem a nyugalmat, a csendet és azt az érzést, ami ilyenkor a városok felett kering. A szánkos gyerekeket, akiket édesapjuk és édesanyjuk húz és ők közben visibálnak és élvezik a havat, a hatalmas, puha és színes sálak mőgé burkolózó pirospozsgás emberarcokat, a futkorászó iskolásokat akikről esik le minden de látszik rajtuk, hogy ennél jobban soha nem érezték magukat.
Amit a legjobban kedvelek az a késő esti városi séta, amikor már nagyjából minden csendes, kevés autó jár, a járdák hóval vannak borítva, az utcai lámpák sárgás meleg fényében pilinkézik a hó és én a kedvesemmel kézenfogva sétálok a parkban. Lábunk alatt ropog a hó és minden egyes kilégzésnél hatalmas párafelhő szalad ezerfele előttünk. A város fényei pont annyira világítják meg a házakat és az utcasarkokat, hogy éredekes és szórakoztató mesék kerekedjenek ki az árnyjátékokból.
Hát ezt hozta ki belőlem ez a kevéske első hó!
puszkó minden kispandámnak.

2009. október 10., szombat

Utolsó nap Brassóban

(folytatás a szombati naptól) Ez után kezdődött a program legérdekesebb része..."buli a templomban". Kicsit furcsálltuk és kíváncsian kérdezgettük egymástól, hogy ezt szó szerint kell értelmezni, vagy sem? Mmm...mindenesetre a próba befejeztével, már tisztán hallottuk a zenét, a kiabálást, a dobbantásokat. Csak mi hiányoztunk! Így aztán mindenki átöltözött és a torony kávézójában kezdett bulizni. Ha egy szóban kellene megfogalmazzam, hogy számomra milyen volt, akkor csak annyit mondanék, hogy: nagyon jó! A lányok (Eszti, Erika és én) kialakítottak egy saját táncot, bizonyos mozdulatokból, amiről szerintem majd a képek beszélnek, a fiúk pedig beszélgettek és a lányokat táncoltatták. Volt sütemény, üdítő, no meg ropi, és titkos mogyoró. A buli után, Vitus aláíratott minden kispandával egy szerződést, miszerint holnap (azaz vasárnap) reggel hét órakor talpon vagyunk. A szerződés még azt is magába foglalta, hogy ha nem, akkor jöhet a fejmosás, jöhet a víz. Így történt, hogy kispandáék aznap hamar ágyba bújtak.Vasárnap, ígéret szerint reggel hét órakor ébredtünk. Persze, most is voltak kivételek, hiszen azok mindig is lesznek. Volt olyan, aki hamarabb megébredt és volt olyan, aki tovább aludt. A lényeg az, hogy Isti, negyed nyolckor megkapta a "reggeli fejmosását.” Hiszen ő az a személy az ifiben, aki általában pontos, aki nem nézi el az időt, aki mindent kiszámol, de ebben az esetben nagyon fáradt volt és kicsit tovább aludt.Reggel fél nyolckor, utolsó próbát szerettünk volna tartani, és nehezen előkerült a templomkulcs is. Így aztán, csak fél kilenckor mentünk próbálni majd, fél tízkor közösen reggeliztünk. Fél tizenegykor pedig kezdődött az istentisztelet.Az istentiszteletet Nagy Emese, Alsóvárosi segédlelkészünk tartotta. Prédikációjában elhangzott az egymásra való odafigyelés, és Isten irántunk való szeretete. A hirdetések előtt Erika, Timi, Eszti és jómagam rövid énekléssel tiszteltük meg a gyülekezetet,Áron pedig gitárjával kísért bennünket. Ezután kezdődött a várva várt színdarab, pantomim, melyet Bubi rendezett. Mindenkiben volt egy kis izgalom, feszültség, hogy vajon, milyen lesz? Robi és Erika kíváncsian nézte teljesítményünket a padból, a színészek pedig mindent bele akartak adni ahhoz, hogy igazán jó legyen. Isti meg én a nyelvbotlásoktól szerettük volna megkímélni magunkat. És akkor elkezdődött. Hatalmas tapssal zárult a kis előadás, a pantomim. A lelkipásztorok, a brassói fiatalok és a gyülekezet is vidáman fogadta. A taps között ott volt az a tenyérnyi hang is amellyel Mesi szülei tiszteltek meg. Az istentisztelet áldással zárult, majd az ebéd következett. Ezután városnézésre indultunk. A séta alatt igazán összemelegedett a csapat, mindenki mesélt és nevetett. Bejártuk a főteret, a cérna utcát, a sportterepeket, majd fentről tekinthettük meg a várost és a bástyákat. Sétánk egyik fő témája a bugyi volt. Teklával, Esztivel, Mikivel azon morfondíroztunk, vajon mennyi mindenre lehet(ne) használni a bugyit. Mivelhogy elménk eléggé tág, sokmindent beleképzeltünk. Így alakult ki az a gondolat is miszerint a bugyi egy multifunkcionális részünk. Séta után visszamentünk csomagjainkért és indultunk az állomás fele. Vendéglátóink annyira rendesek voltak, hogy elkísértek minket. Mivel eléggé lassan mendegéltünk, és senki sem figyelte az óráját, amikor már buszon voltunk jutott eszünkbe, hogy „hoppá, mindjárt lekéssük a vonatot.” Így hát Erika egész útón aggódott és azon morfondírozott, hogy milyen lehetőségeink vannak és mivel érhetnénk vissza szép városunkba, Kolozsvárra. De hála Istennek éppen időben, az utolsó pillanatban mi is beszaladtunk és felmásztunk a vonatra. A vonaton egy darabig folytatódott a fácánozás, utána egy másik játék következett, de hamar belefáradt a banda és ki ahogy tudott aludt egy keveset. Éjfélre szerencsésen megérkeztünk Kolozsvárra, és bár örültünk az itthonnak, tudtuk, hogy a brassóiak is hiányozni fognak. Dehát most már mi is meghívtuk őket hozzánk, és várjuk a legközelebbi találkozást.

Orsi

2009. október 9., péntek

Végre brassói képek

Íme felteszek néhány képet a brassói kirruccanásunkból, hogy legyen egy kicsit színesebb a blogunk.



Vonatozás Kolozsvárról Brassó fele




















Csoportkép





Szombat éjjeli buli


Gyakorlás a bemutatásra :)


Szórakozás, táncolás.



Máris bemelegedtünk:)



Szombat délutáni játszónap



Meg kellene fogni valakit



Kacsintós játék



Délutáni séta







Brassó legszűkebb utcája




Szombat délelőtti közös ifi és csoportmunka










Az éneklés sosem maradhat el.




Közös étkezés



Beszámolás és ajándékátadás






Látogatás (üditőzés és szotyizás) Miklósnál



Mini előadás az istentiszteleten





Városlátogatás







"Oh, érthetetlen kegyelem..."







Jónás pantomim







Egyelőre ennyire volt időm. De még következnek a többiek is.

pussz,


Erika