2009. szeptember 22., kedd

Félelem

Mitől félsz? Vannak-e félelmeid? Ilyen kérdésekkel kezdődött a tegnap esti nagyifi. Mindannyian elmondhattuk, hogy vannak dolgok amiktől félünk, vagy bizonyos helyzetekben félelem fog el. Az érzések közül, a félelem az, amit sok ember megpróbál letagadni vagy elhiteti magával, hogy ő semmitől sem fél. Beszélgetésünk során fogalmaztuk meg, hogy a mai ember egyik legnagyobb gondja, hogy az érzéseiről nem tud beszélni, nem vállalja őket, pedig ezek is részei az életünknek. Beszélni saját érzéseinkről azért nehéz, mert az már valami egészen személyeset jelent, legbelülről jön.
Egy kis körkérdéssel kezdődött az ifi, amikor mindenki arra a kérdésre kellett válaszoljon, hogy abban a pillanatban hogy érzi magát, milyen érzés van benne. Magyarázatot sem könnyű ám adni, viszont mindenkinek sikrült ez alkalommal. Ezután következett egy kis félelem-teszt, aminek kapcsán beszélgethettünk saját félelmeinkről. Az általánosabb dolgokból kiindulva haladtunk az Isten félelme felé. Mit is jelenthet az Istent félni? Kijelölt igeversünk a példabeszédek könyvéből volt: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." Na de vajon mit is jelent ez? Kell nekem félni az Istentől? Érdemes ezen elgondolkodni, hogy ki hogyan érti az Isten félelmet. Ez nagyon szoros kapcsolatban van az Istenképünkkel, ezért hát erről is beszélgettünk egy keveset.
Beszélgetés, jó hangulat, alma és szőlő, éneklés, minden megvolt. És ha már erről van szó, akkor miért ne mondhatnánk, hogy végső soron egy jó ifi volt.

sajnos most nem készültek képek, de majd egy következő alkalommal. Mindannyiunknak nagyon hiányzik egy közös játszónap, amit egykor szerveztünk a nagyifisekkel, ezért hát újból sort kerítünk rá. :)

puszi mindannyiotoknak drágák, :)


Erika

2009. szeptember 18., péntek

Minduntalan bicikli

Mivel mindannyian szívünkön viseljük bicikliink sorsát, illetve szeretünk erre-arra tekerni, ezért merészkedem két hírt feltenni, ami részint azt bizonyítja, hogy a városháza foglalkozik a biciklisekkel, részint pedig azt, hogy van remény arra, hogy a közeljövőben biztonságosabban utazzunk a biciklinyeregben a városban.

Az első hír már elég régi, de sikerült megtalálnom, még július 24-én jelent meg:

Biciklissávok és parkerdő


Sorin Apostu polgármester pénteki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az önkormányzat több városi biciklissáv és új park létrehozásáról döntött. Az elöljáró 40 kilométeres biciklissávról beszélt, egyesek útvonala már kijelölt, mások kijelölésére ezután kerül sor. Arról is szó volt, hogy a dombra közlekedő tömegközlekedési eszközökre biciklitartót szerelnek fel, amelyet a kerékpárosok igánybe vehetnek, ha a város magasabban fekvő részeibe akarnak eljutni. A polgármester elmondta, hogy szándékukban áll biciklibérlési lehetőséget biztosítani a város több pontján úgy, hogy az egyik helyen bérbe vett bicilit a város más pontján is vissza lehessen szolgáltatni. A projekt 1,3 millió euróba kerül, és európai uniós támogatásból valósítják meg. Az önkormányzat egy másik döntése értelmében egy több mint 200 hektáros területen parkerdőt alakítanak ki: az erdő megmarad erdőnek, tehát nem vágnak ki fákat, park jellege attől lesz, hogy sétányokat hoznak létre, padokat helyeznek el. Ezt szintén európai uniós pénzből finanszírozzák.



És itt a következő hír, én valószínű erre a cuccra el is látogatok, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tartanak a városatyák, főleg a polgármesterünk. Én azért kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak lemondani a kényelmes kocsikázásról, és mikor fognak öltönyben és kalapban biciklizgetni az utcán. Ez különben ma reggeli hír:

Autó helyett biciklivel

Sorin Apostu polgármester tegnap biciklis felvonulás szervezését jelentette be, amelyre kedden, a Mobilitás Nemzetközi Napja alkalmából kerül sor a Mobilis Kolozsvár kampány keretén belül. A biciklis felvonulás a Szabók bástyájánál ér véget, ahol kerekasztal beszélgetést szerveznek a Kolozs megyei közintézmények, a nemkormányzati szervezetek képviselőivel, illetve a forgalmi szereplőkkel. Jelenleg 9,2 kilométer biciklis sáv van a városban összesen 14 utcában. Az önkormányzat azt tervezi, hogy európai uniós támogatásból biciklibérlő központokat hoz létre a város különböző pontjain.

2009. szeptember 16., szerda

Biciklis utazás Vásárhelyről Kolozsvárra

Ami múlik nem késik alapon csak most számolok be nektek arról, hogy milyen is volt Vásárhelyről Kolozsvárra biciklizni. Igaz, hogy közben néhányatokkal beszéltem telefonon, vagy üzenetet küldtem aktuális helyzetemről, de most néhány képpel együtt fogok beszámolni róla.

Még mielőtt magáról a kis túrámról írnék, hadd meséljek egy kicsit arról, hogy mit is tettem két napig falun. Nem kellett dolgozni, nem volt krumpliszedés, csak látogatás ide-oda, hiszen ismerősök mindig vannak. Amúgy meg mit lehet ott csinálni, ahol nincs számítógép és a TV-t is unja az ember? Hát fel-alá császkál a faluban. Meglátogattam tehát keresztapámat, akinek egy nagyon cuccos tehénfarmja van, amolyan EU-s szabványok szerinti, fejőgépes akármi. A lényeg az, hogy ugyanolyan tehénszag van, mint egy rendes istállóban is. Szóval, csak jártam erre-arra, aztán egyik este a helyi lelkész gyerekeivel elmentünk egyet pizzázni a szomszéd faluba, ami a főút mentén van, így valamivel több lehetőség van kikapcsolódásra, mint a somosdi egy darab lerobbant kocsma. Ez azelőttvaló este volt, hogy elindultam volna hazafele.

Másnap reggel 6-kor keltem, hogy idejében tudjak elindulni. Somosd kb 15 km-re va n Vásárhelytől. Háromnegyed hétkor indultam el, és 7 óra 10 perckor értem be Vásárhelyre. Megtöltöttem a kulacsom, majd miután megkérdeztem, hogy merre kell menjek, nekivágtam a 120 km-s útnak. Megjegyzem, hogy ezt a 20 km pluszt azért vállaltam be, mert nem akartam főúton menni. Így inkább Mezőbánd fele indultam. Elég sokáig nem jutott eszembe, hogy fényképezzek, no meg a táskámba is minden csak éppenhogy belefért. A fényképezőm valahol nagyon alul volt, és meg se próbáltam kivenni. Valamikor 10-kor álltam meg először, mert nagyon korgott már a pocakom hűlt helye.



Egy órás kemény reggelit iktattam be Sármáson, majd továbbmentem. Néhány pedálcsapás után beértem arra az útra, amelyen elindultunk az 1. NAGY BICIKLITÚRÁRA. Mivel az út imerős volt, tudtam, hogy mikor van lejtő, és mikor kapaszkodó, elég magabiztosan haladtam. Bevallom nektek, hogy nagyon fárasztó volt. Gondoljatok csak bele, hogy mi többet ereszkedtünk, mint kapaszkodtunk. Én meg ezúttal pont fordítva kellett tekerjek, azaz többet kellett dombot másszak, mint amennyit ereszkedtem. Ennek ellenére nagyon élveztem, mert a táj gyönyörű - ezt a túrán elfelejtettem megfigyelni.


Végül Mócs után muszáj volt újból megállnom. Nem azért, mert nagyon kifáradtam, hanem azért, mert nagyon fájt a hátam. Szinte 8 kilós csomagot cipeltem magammal, ami kikészített. Mócson azonban nem maradtam sokat, hanem továbbmentem, abban a reményben, hogy a gerincem erősebb, mint a táskám. Közben megálltam egy kávéra a szováti letérőnél - nagyon jó hely az ott - és Apahida előtt is meg kellett állnom, annyira fájt már a hátam. De ott se töltöttem végül többet, mint egy negyed óra, és igaz, hogy hátfájósan, de nagy nehezen bebicikliztem Kolozsvárra. Amikor hazaértem az első dolgom az volt, hogy bebuktam a fürdőkádba, és kicsit kényeztettem magam, meg a hátam. A fő az, hogy itthon vagyok. Legközelebb biztos nem indulok ekkora táskával útnak, és remélem lesz még ilyen őrült, aki velem tart ekkora távon.

Gábor

Vásárhely végén a katonaság mellett


Vásárhelyt otthagyva indultam tovább Somosdra


És végre megérkeztem a faluba


Keresztapám farmja


Emlékszik valaki erre a helyre? Itt álltunk meg kajálni,
és itt beszélgetett Zsolt azzal az öreg bácsival























Ugye ez a tábla is ismerős?



Na tessék, ez a mócsi emelkedő, annakidején ereszkedő



A jó kávé sose rossz...



Itt már nagyon fájt a hátam, és nagyon igyekeztem haza,
hát többet nem is fényképeztem









2009. szeptember 15., kedd

Zalánkám

Gondoltam pofátlanabb leszek a megszokottnál és megosztok veletek a közös oldalon egy személyes élményt. A napokban fenn van kolozsváron egyik nagyon jó barátnőm, akivel négy éve ismerkedtem meg és azóta kollegák is voltunk, elment szülési szabadságra, mert életet adott egy tündéri gyereknek (milyen is lehet egy gyerek akinek az anyukáját Tündének hívják:)). Na szóval, most fenn vannak, a kicsi már 1 és fél éves és ennivaló, Zalánnak hívják, na meg Frankienak (ezt csak Vitus hanszálja, na meg én néha). Két napja sokat találkozunk, és próbáljuk felvenni ott a kapcsolatot, és a fonalat ahol abbahagytuk, mindeközben pedig élvezve Zalánkának a jelenlétét. Ma voltak nálunk is, persze a kicsinek nagyon tetszett a babzsák, úgyhogy Ágota meg kell majd osztozzál Zalánkával. A drágaság már majdnem folyékonyan beszél, midnen szót kimond utánad és nagyon is érvényre tudja juttatni akaratát, ebben az anyukájára ütött:))). Na de ennyi elég is lesz, de nézzétek meg a képeket és élvezzétek a kis huncutot.
puszkó meskó
ui1: igazándiból ma le akartuk menni a próbára velük, csakhogy közbe nálunk kivágtuk a padlásfeljárót és túl sokáig tartott.
ui2: előre és utólag is köszönöm, hogy használhattam a blogot erre a célra:)puszi




a fondue estrőll!!!

Sziasztok kispandáim :)
Elmúlasztottam leírni és a képeket feltenni a fonduebuliról.
Nagyon jól esett, hogy megint fenn voltatok a barlangba, amit azóta ugyebár átalakítottunk kicsit, hogy mégtöbb pandabocs elférjen és minél kényelmesebb és pandahívogatóbb legyen:)(akit érdekel majd lesznek képek is hihi).
A főok a fondue volt, ami el kell ismerjem nekem nagyon ízlett, és elvárom, hogy legyen még ilyen. Apropó, aki jár olyan helyen az vegyen fonduehozzávalót, hogy legyen utánpótlás:).
Leírok egy két szösszenetet, ami az este alatt történt:
Erika, mivel már volt nálunk, nem kért tőlem semmi olyat, amivel ne lett volna felszerelve a barlang, Gábor mesélt az egyedül megélt élménybiciklizéséről (bár egész fáradt volt szegeny drágám és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy megtette ezt a nagy utat és vigyázott magára, annak ellenére, hogy senki nem mondta neki , hogy "autó hátulról"), Emese és Kriszta és Ágota megismerkedett a barlanggal(külön örülök, hogy ők is voltak), Boti és a többi fiu elcsodálkozott azon, hogy milyen hamar tudunk enni és nem kell fél napot várni az ételre :))), Sanyi késve bár hisz dolgozott de megérkezett, Erika és a többiek is nekiálltak magozni és rájöttek, hogy még nem jöttek ki a gyakorlatból.Nagyon jól állt a fondues cucc a szoba közepének. Én megtanultam végre, hogy háromszor pusziljuk meg egymást hihi:)
A fizikai jóllakottság érzése mellett, egy kis lelki és szellemi táplálékot is vettünk magunkhoz, értelmes és vagány eszmefuttatások által a vallásokról, az életről Dr. Csernus Imréről, Müller Péterről és sokminden másról. Elmondom, hogy nekem ez is nagyon jól esett sőt!!!
Na de beszéljenek a képek is ne csak én, egész rövidre sikerült ez a beszámolóm hihi:)
puszkó meskó








2009. szeptember 14., hétfő

Véletlenek?

Vannak-e véletlenek?- hangzik így az első kérdés a mai nagyifin. Állj..., gondolkodj...és start. Na? Ugye nem is olyan egyszerű a kérdés, hiszen körülöttünk lépten-nyomon halljuk: ááá, ez csak véletlen. De mégis, vannak-e véletlenek? A mai ifink témája éppen ez volt, és erről beszélgettünk, vitáztunk. Életünk meghatározó eseményei, történései csupán véletlenek lennének, vagy Isten akarata? Talán nem tűnik nehéznek, és könnyen rámondjuk, hogy hát természetesen Isten akarata. És akkor mégis, miért beszélünk véletlen találkozásról az utcán? Talán annak nincsen oka? Abban megegyezett többünk véleménye, hogy a véletlen kifejezés nem a legmegfelelőbb, hiszen események, életünk mögött nem véletlenek állnak, hanem mindennek van egy külön neve, ha úgy tetszik. Az más, hogy nem mindig tudjuk megnevezni, és véletlennek mondunk mindent. Nincsenek véletlenek! Életünknek, jól meghatározott oka és célja van, az egészen más kérdés, hogy mi sokszor nem tudjuk ezt nevén nevezni. Ki (vagy esetleg, mi?) a hajtóerő a hátunk mögött? Egy másik kérdés amin elfilozófálgattunk, hogy minden Isten akaratából történik-e? Itt már nem volt olyan egynemű a válasz, többek eltértek egymástól. De hadd kérdezzem meg azt, amin mi is sokat gondolkodtunk: minden elképzelhető rossz (atombomba, gyilkosság, stb.) Isten akaratából történik? Ő úgy akarja, hogy mindez megtörténjen? Nem vagyunk mi is makacsok néha, és ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, terveinkhez, és minden áron azt szeretnénk kivitelezni?? Életünk nem véletlenek sorozata az biztos. Isten látókörében vagyunk benne, ezért ő mindenről tud, és ellenőrzi azt.
Fontos nekünk azt tudatosítani, hogy mindazt ami velünk történik, át kell gondolni és meg kell nevezni. Egyszerű példa: ha rálépsz valaki lábára, rögtön rávágod, elnézést véletlen volt. Dehogy volt az, figyelmetlenség volt, az biztos. Rég nem látott ismerőssel találkozol az utcán, véletlen? Dehogy. Bár tőlünk függetlenül történt és nem akaratlagos, mégis mindkettőnk útja arra vezetett, az okunk pedig a célbaérés volt, és saját magunk számára, a legjobb utat választottuk. Általában olyan dolgokra mondjuk rá, hogy véletlen, ami mögött nem látjuk az ok-okozati összefüggést, nem tudjuk megmagyarázni. Viszont attól még mindennek van oka és célja. Isten, mindannyiunk életét meghatározza, jelen van benne, és próbáljuk megtenni a tőlünk telhetőt, hogy minden életeseményünkben jelen legyen. Ez nem mindig sikerül..., de törekszünk. Imánkban elmondjuk, hogy legyen meg a te akaratod, csakhogy ez nem megy mindig ilyen könnyen.
Emese mondta, hogy vannak, lehetnek bizonyos dolgok, események amik Isten akaratán kívül történnek, de sohasem, és ezt hangsúlyozom, hogy sohasem történik semmi Isten tudatán kívül, ő mindenről tud és szemmel tart! Szerintem, ezzel jó is lezárni a témát, és mindenki gondolja tovább, hogy az ő életében hogy is van mindez.

Nem egyszerű kérdések ezek, és nem is értjük igazán jól. A sajátos véleményünk megvan, ami lehet még változni is fog idővel, viszont tudjuk, hogy kiéi vagyunk és hova tartozunk.

Erika

2009. szeptember 11., péntek

Biciklizés "in highlight"


Sokáig nem lehet távol maradni egy olyan dologtól, amit az ember nagyon szeret. Így történt ez egy párunkkal, akik eldöntöttük, hogy felelevenítjük biciklitúrás emlékeinket, és biciklire üllve kitekerünk a bükkbe. Tegnap reggel 9-kor volt az indulás a Kétágú elől. Jómagam, már nagyon vártam az indulást, szinte ugyanolyan érzéssel, mint július 27-én a nagy bicikliútra való induláskor. Mikor mindenki megérkezett, azaz hogy, Bubi, Boti, Levi, Dani, Tekla és én, akkor vettük lábunk alá, vagyis inkabb kerék alá a bükk fele vezető utat. No, még mielőtt azt hinnétek, hogy csak ennyien voltunk, elmondom, hogy nem..., ugyanis a többiek kocsival jöttek. Ezek a "kocsi" túrázok: Csabi, Kriszta, Piti és Isti (ő inkább kényszerből, ugyanis gipszben van a keze, és úgy nem tud tekerni.) indulás után egészen jó kis tempóban tekertünk a monostor fele. Boti volt az ezredes és Tekla a sereghajtó. Én jó kis szokás szerint valahol középen élveztem az utat. :) De a lényeg csak most jön, hiszen a fiúk egy másik utat választva, "downhillezni"akartak, így Teklával kettesben tovább tekertünk a műúton. és.....azt képzeljétek el, hogy én voltam az ezredes egy adott pontban, no meg Tekla a sereghajtó. :) Hogy ne unjam magam Tekla mellém szegődött, így már ketten voltunk ezredesek, akik a nagy csapatot, sereget (hihi, hahha) vezette. A nagy csapatunk egy öreg néniből állt, aki lassacskán, sántikálva nézett utánunk, amíg csak látott. :) Persze mi azért nagyon élveztük státuszunkat. A fiúkkal a fácánok közelében kellett találkozzunk és ugyanitt a kocsival érkezőkkel is.
Egy nagyon csendes kis helyre mentünk, az erdő aljában, és ott letáboroztunk a kis pokrocainkra. Jöhetett a szórakozás, pihenés, sütés és természetesen a játék is. Fát gyűjtöttünk, kolbászt sütöttünk és élveztük a némiképp csendes természetet. A jó kis beszélgetés sem maradhatott el, amit már olyan jól megszoktunk. Amikor barátokkal megy az ember kirándulni, ott nincs ami rossz legyen. Egyesek már délután visszamentek, Dani, Boti, Tekla meg én este 7 óráig maradtunk és szórakoztunk.
A nap fénye a hazafele vezető út volt, amikor egy igen nagy dolog történt. Elől mentem én és utánam Tekla, a fiúk pedig lemaradtak (de ők ugyis beértek minket később), de egy kisebb emelkedőn felfele, Tekla bevallása szerint, azaz hogy a sebesség mérője szerint, 30-sal tekertunk felfel. Nem jött, hogy elhiggyem, ÉN? felfele? 30-as sebességgel?! huhhh, de olyan jóóóó volt, úgy élveztem, száguldoztunk. Az érzést pedig már minden jó tekerő ismeri: száguldozás közben mennyire szabadnak érzi magát az ember. Hihetetlen.! Monostoron jöttünk lefele, de valahol elveszítettük, a már előnkbe került fiúkat, így hát mi más letérőt válsztottunk. Egész biciklitúra alatt nem jöttünk ilyen forgalomban mint tegnap este Teklával ketten. Jó, hát tudjuk, hogy Kolozsvár és központ, meg esti óra, de.... a forgalom fergeteges volt. A biztonságérzet azért megvolt már bennünk, hiszen a túrán beleszoktunk, és mégis extra figyelmesnek kellett lenni . De ha már írom ezt a beszámolót, akkor azt jelenti, hogy szerencsésen visszaérkeztünk a kétágúhoz. :) Itt újból találkoztunk a fiúkkal és egy jó nap zárása után elbúcsúztunk.
Látjátok? Megéri fenntartani, elevenen tartani az ifi életét, és benne a mienket.
A közös élmények szorosabbá teszik a kapcsolatokat, jobban megismerjük általa egymást.
Természetesen az iskola és egyetem megkezdtével a hétközbeni találkozások száma lecsökken majd, és ezzel számolunk is, viszont a hétvégéket még mindig ugyanolyan érdekessé, élvezetessé tehetjük, és fogjuk is. Minden csak tőlünk függ, and i see a lot of potential in all of us. :))))

Ez egy kiscsit novella terjedelmű lett, de nézzétek el nekem.:)
Találkozunk ma este.
Puszi
A képek is érkeznek hamarosan.

Erika

2009. szeptember 10., csütörtök

kispandáimnak :)

Sziasztok pandabanda
Hát igazán sajnálom, hogy nem értünk el a bükkbe sem és a ping-pong (hogy bírom leírni ezt a szót, hihi) bajnokságra sem. Nem kifogás az, hogy dolgoztunk csak tény :))), na de remélem képeket tesztek fel minél hamarabb, hogy legalább így lássam, hogy milyen jól szórakoztatok. Közbe a pandabarlangba változások mentek végbe, remélem ha megbeszéljük és vasárnap feljösztök egyet kajcsizni, vagy akár szombaton is lehet, akkor majd meglátjátok.
na várom a képeket és a visszajelzést, hogy akkor milyen nap és mikor talizunk.
sok puszi mindenkinek

2009. szeptember 8., kedd

Gofrizás a Mozártban

Tegnap, azaz hétfőn, amint azt már megszoktuk egy páran nagy ifire mentünk délután 6 órától. Vártam, vártuk az újabb ifit, már csak azért is, mert tudtuk új segédlelkészünk, Emese fogja tartani. Izgalmasan kezdődött, hiszen mire én odaértem, Tárkányi István azzal fogadott, hogy leesett a bicikliről és nagyon fáj a csuklója. Szerencsére a biciklitúrás orvosi dobozunk még mindig a dühöngőben van, természetesen tele gyógyszerekkel meg mindenfélével. Így hát előkerestem egy fájdalomcsillapítót, hogy szegény Isti kibírhassa az ifi végéig majd a sürgösségig. Nem voltunk sokan, csak 4-en: Szabi, Isti, Tekla és jómagam, no meg Emese. Ahogyan azt már jól megszoktuk, énekkel kezdtük az ifit és utána vártuk a témát, amiről beszélgetni fogunk. Azonban, bár egy kicsit szokatlan módon, másképpen kezdtük tegnapi ifinket. Az első, bemutatkozó ifi lévén (ez a bemutatkozás, kezd déjà vu érzés lenni :) ) , egy kis feladattal kezdtük. Nagyon szépen megszerkesztett kis lapokat hozott Emese, aminek egyik felére nevünket felírva, kellett 1 jó tulajdonságunkat, 1 rosszat és elvárásainkat felírjuk. A másik felén egy kereszt volt, benne egy igeverssel. Miután mindenki teljesítette néhány perc alatt a feladatot, megbeszéltük közösen, hogy ki mit írt és miért. Mondanom sem kell, gondolom, hogy egy jó ötlet volt, hiszen ahogy a lapon volt fogalmazva,egy közös nagyifi túrára indulunk, ezért szükséges egy kis ismeret, meg az elvárásokat sem árt már az elején tisztázni, hogy ne legyenek félreértések. Az iskolában is így szoktuk, amikor új osztályba megyünk be. :) Ezen dolgokat megtárgyalva, a kiválasztott igeversről-"Mikor vizen mész át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged."Ézsaiás 43,2- mondott el egynéhány mondatot Emese, hogy az mit is jelent számára. Furcsa volt egy kicsit, ugyanis nagyon hamar vége lett az ifinek, és mi szokva voltunk, hogy néha még 10 órakor is ott voltunk, beszélgettünk. Azért mégsem jártunk rosszul, ugyanis sétálni indultunk egyik törzshelyünk fele, és mivel az zárva volt, a Mozártban kötöttünk ki. Nagy örömünkre beülhettünk és gofriztunk. Nagyon finom volt.:) de ezt inkább nem részletezem, hogy ne kívánjátok.:))) no, hát mit lehet egy ilyen helyen tenni? Gondolom nem nehéz kitalálni. nna? hát...persze.... beszélgettünk. És.....Teklával franciára tanítottuk Szabit. Amit később egy kicsit megbántunk, mert egész úton hazafele ugyanazt mondogatta.:)) De azért mégis jó volt, újból kint lenni a barátainkkal és beszélgetni. Nehogy azt higgyétek, hogy nagyon komoly témákról beszélgettünk..., néha kell egy kis szünet :) S mégis az öngyilkos jelöltek okait próbáltuk megvitatni, és hazafele menet, csak Hitler volt a téma meg a történelem némiképp manipuláló volta. Azaz, hogy bizonyos történelmi események (természetesen azok, amelyek minden könyvben benne vannak, és nem azok, amelyekről oly keveset írnak, bár többet kellene) miképpen határozzák meg egy-egy nemzet, nép további hatáskörét, esetleg jövőjét. Na, azt hiszem ebből elég is lesz ennyi. :) a többit ti gondoljátok végig.

mi várjuk a következő ifit :)

2009. szeptember 7., hétfő

Egy kis kiruccanás, természetesen biciklivel UPDATE

Kedves banda,
Ha minden jól megy, és Bubinak a hasa sem ellenzi tovább, akkor szerda hajnalban elbiciklizünk Vásárhelyre. Emiatt nem tudunk részt venni majd se a hazánkban zajló ping-pong esten (pedig ki sem kellett volna mozduljak a házból), sem pedig a bükkös kiruccanáson. Jómagam, alias Gábor nagymamámnál töltök el néhány napot, Bubi pedig talán ugyanilyen okkal indul majd útnak. Megígérem, hogy beszámolót írni fogok, ha a helyszíni tudósítás nem is jön összei, de ha hazaérek, szombat este mindenképpen megírom, hogy milyen volt. Ja igen, szombat hajnalban indulok haza, hogy szombat estére visszaérjek, utána a Retyezátban töltök el néhány napot, pontosabban hármat. Minden jót kívánok mind a ping-pog esthez, mind pedig a kiruccanáshoz, mindenekelőtt jó időt (és ezt ti is kívánjátok nekem, mert különben nem lesz egy kellemes út). Nagy valószínűséggel ugyanazon az útvonalon megyünk, mint amelyiken a biciklitúrát kezdtük el, Mezőörményes, majd Sáromberke érintésével szeretnénk eljutni Marosvásárhelyre, én pedig onnan tovább Nyárád-mentére. Meskó is megígértette velem, hogy megírom, ezért biztosak lehettek a beszámolóban.

UPDATE:

Nos, mivel Bubi barátunk lebetegedett egyedül kell majd az utat megtennem, annyi különbséggel, hogy arrafele kocsival megyek, és Vásárhelyről biciklizem ki Nyárádmentére, majd szombat hajnalban indulok vissza biciklivel, és letekerem a több mint 100 km-t, remélhetőleg délután öt órára visszaérek, mert még van egy-két elintéznivalóm, mielőtt kivonulnék a Retyezátba. De a jó az egészben az, hogy végre vakáció-feelingem van :D
Nos, csók nektek, és vigyázzatok magatokra,
Gábor

Köszöntjük Nagy Emesét

Ha már volt egy olyan cikkem, hogy búcsúzunk Simon Istvántól, akkor most legyen egy olyan is, hogy köszöntünk valaki újat. A korábbi írásomban említettem, hogy az ifi élete mindig változó. Emberek mennek és újak érkeznek. Most éppen megkezdünk egy újabb szakaszt, amikor Emesét fogadjuk ifinkbe. A nagy beavatás még nem történt meg, de hamarosan az is meglesz. :) Egyelőre csak megfigyelőként vett részt az elmúlt ifin, amikor mi a megtérésről beszélve, serényen jegyzetelt. Egyre visszatérő motívum az a kérdés, hogy milyen lesz? Valahogy elkerülhetetlen az új állapot hasonlítgatása a korábbihoz. Ezzel még semmi gond nincs, addig amíg nem akarjuk egymásra írni a kettőt. Azonban tudom, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen annyi idő és változás után, megtanultuk, hogyan kell az új helyzeteket fogadni és kezelni. Érdekes az, hogy a kialakult ifiélet, közösség miképpen nyit és fogad be másokat. Különben ezzel nekünk nem akadt gondunk még egyelőre :)) Olvashattátok, hogy már egy ping-pong bajnokság csigázó világába beavattuk Emesét, nem kis sikerrel. Nem lesz könnyű dolga, azt nem kétlem, viszont ami rajtunk múlik, azt megtesszük, a többit majd tőled várjuk Emese. :) Meghatározó, egyedi stílusunk felülmúlja az első benyomásokat, észrevételeket, igazi megértés csak közelebbi kapcsolat révén fog sikerülni.

Egy újabb 2 év elébe nézünk, és reméljük, hogy közösségünk csak erősödni fog, a személyes kapcsolatok is csak elmélyülnek, és újabb, érdekesebb tervek és kivitelezések elébe nézünk, sok örömmel telítve.

Szeretettel fogadunk, tehát, Emese és kívánjuk, hogy a nálunk, velünk eltöltött két éved téged, de minket is, csak gazdagítson.


Erika

2009. szeptember 5., szombat

Ping-pong újra és újra

Nos, két okból kifolyólag is különleges volt a 2009.09.05.-én megtartott ping-pong bajnokság.

Egy: új segédlelkészünk Mesi megmutathatta az ifinek, hogy mire képes a ping-pong világában.

Kettő: Simon Istvánnal elutazása előtt még játszhattunk egyet. Neki ez egy olyanfajta búcsú ping-pong volt.

Ez a bajnokság, legalábbis ahogy én észrevettem nem a nyerésről, győzelemről szólt, hanem az együttlétről és a szórakozásról. Természetesen nem hiányzott most sem a versenyszellem, de azért véleményem szerint minden jelenlévő élvezte a játékot.
Minden bajnokságnak vannak győztesei. Ez alkalommal én voltam az a szerencsés, aki Csabinak köszönhetően felemelhettem a csak az én képzeletvilágomban létező trófeát. De higgyétek el nekem nem volt könnyű oda jutni, mert nem egy jó játékos van az ifi keretén belül. A bajnokság teljes időtartama alatt szinte kézzel fogható volt a teremben a versenyszellem.

Az ezen az estén megrendezett második bajnokságon sajnos nem vehettem rész teljes mértékben, viszont első két meccsemet, amit Mesivel egy csapatban volt szerencsém lejátszani, megnyertük. Utána, ahogy hallottam nélkülem is remekelt az új segédlelkészünk.

Nos, még egy bajnokságot magunk mögött tudhatunk, és remélem, hamarosan újra összegyűl a csapat egy újabb remek Ping-pong estre.


Levi

2009. szeptember 3., csütörtök

:)))))))))))))
hát ilyen nincs, sajnálom, pont fordítva vannak a képek, a végétől kezdődnek. Ha valaki megtudja, akkor oldja meg, hogy az elejével kezdődjön
puszkó meskó

Töltöttcsirkézés a pandabarlangban

Szép napot pandabanda!!!
Szóval és tettel (vagyis képekkel) számolok be a tegnap estéről.
Kis bevezetővel kezdve, a biciklitúrán, Keresztúron, miközben egyesek kosaraztak a helyiekkel, mi ketten Eszterrel éhesek lévén, arról álmodoztunk, hogy mit is fogunk enni az elkövetkező két-három órában. Mivel a technika korát éljül, ezért walkitalkin (csak, hogy lássátok, hogy le tudom írni: walkie-talkie, adóvevő magyarul) keresztül beszéltük ezt meg egymással, úgy hogy közbe egy ember ült közöttünk a tornateremben. De így nekünk kényelmesebb volt. Több mint 15 percet osztottuk, hogy ki mit szeretne a kis hasikójáb tömni,(csirkét töltve gombával, és kukoricával, és a sajt csak úgy csurogjon le mindenhonnan, és ilyen pityi mellette meg olyan köret meg minden, és hogy a savanyuság)mikor a harmadik beszélőkéből megszólalt Zsolt, hogy hagyjuk már abba, mert halálosan éhes és ez már emberkinzás amit csinálunk. Na egy szónak is száz a vége, este elmentünk mind pizzázni, s mivel a pizza olcsóbb is volt és nagyobb adagot is adtak eldöntöttük, hogy mégiscsak mkost pizzát eszünk de semmiképp sem felejtjük el első szerelmünket, és ahogy esélyünk van rá, el is készítjük.
Így történt, hogy a hét elején elkezdtünk összeesküdni a csirke ellen, és a tegnap estére esett a választás, hogy el is készítjük. Így tegnap este, feljöttek hozzánk a pabdabarlangba az emberek, és neki is álltunk. Hát 15-ön lettünk, úgy, hogy a bérlőink is átjöttek a vége fele kajálni egyet.(azt, hogy őket is elfogadtátok, és, hogy ha morrogtatok is rám, én nem hallottam, utólag is köszönöm)
Szóval nekiálltunk a főzésnek, és a lányok mind kigyültünk a konyhába, éa fiúk pedig az erkélyre, féltem is egy pillanatban, nehogy lezuhanjanak, de aztan rájöttem, hogy vannak annyian, hogy ha egymásba kapaszkodnak akkor az utolsónak leér a lába a földre s akkor ugysincs gond, szépen lassan lemásznak egymás válláról. Állandó vendégünk és segítőtársunk volt a konyhába Isti, és egy idő után Sanyi, s így csak megoszlott a társaság. Erika megint csodát művelt, s egyrészt felavatta a két éves konyhakötényemet (ami nem azt jelenti, hogy nem főzök, hanem hogy nem konyhaköténnyel főzök :-P)másrészt csodás vacsorát készítettünk az ő vezetése alatt.
Mindenki a másik keze alá vagy kezére dolgozott, és hát ha nem is hamar de meglettünk vele, persze közbe nem maradta el a jókedv és a kacagás sem.
Aztán megettük amit megsütöttünk, ki ahol tudta és ahol érte, de meg kell, hogy mondjam volt elég hely, tányér és még evőeszköz is.
Mindezek után volt, akinek pókerezni volt kedve, a többiek filmet néztek. A film után pedig felkerekedett a pandabanda számos tagja, és hazavonultak.
Be kell, hogy valljam az elején kicsit zavart, hogy hát nem fogunk tudni mindenkinke helyet biztosítani, meg ki tudja, hogy fogunk enni meg elférni, de rájöttem, hogy a "sok jó ember kis helyen is elfér" közmondás tökéletesen igazolja önmagát, mert semmi gond nem volt, és mindenkinek volt helye, úgyhogy büszkén mondom el, hogy 15 személyes pandabarlangunk van:))),(csak, hogy lássátok felsorolom a népet: Eszter, Csuri, Erika, Tekla, Orsi, Sanyi, Tárkányi, Boti, Bubi, Gábor, Zsolt, Vitus, a szomszédok: Márti és Tibi és jómagam. az elején itt volt Szabi és de sajnos el kellett menjen) és ez a barlang bárkit, bármikor szivesen és tárt bejárattal vár.
Na ennyit a szöveg részéről, hihi , kicsit hosszúra sikeredett, de na, én már csak ilyen vagyok, és jönnek a képek, hogy lássátok is, és kívanjátok is, és irigykedjetek is.
puszkó meskó
ui: Nagyon örültem, hogy voltatok, jól esett és nagyon jól éreztük magunkat.