Még egyszer bebizonyítottuk, hogy "korszakalkotó" ötleteink vannak. Újból sikerült megmutatni magunknak de másoknak is, hogy mindig sikerül valami újat, egyedit alkotni, bemutatni a közönségnek. Az idei darabunk műfaja: tánc színház. Amikor legelőször gondolkodtunk azon, hogy mivel lehetne feldobni azt a Jónás darabunkat, amivel Brassóban voltunk, akkor úgy egyeztünk, hogy hát valami kis erre-arra táncolással megoldjuk. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy egy ilyen komplex és nehéz koreográfiát vállalunk. Éppen emiatt is büszkék lehetünk magunkra, hogy elvárásaink felett teljesítettünk, többet is mint amennyit terveztünk.
Nehéz, szinte minden napos próbák állnak az előadás mögött, amikor kitartóan kellett sokadjára is előlről kezdeni az egészet. Mi is volt a legnehezebb?.... Elsősorban talán a tánclépések megtanulása, azután azok egymás után állítása, majd pedig az egyes jelenetek összefogása egy egésszé. Orsi kitartással tanította a chachat, sambat, rumbat, salsat, jive-ot, tangot, stb. még akkor is, ha voltak alkalmak, amikor mindannyian nagyon bal lábasak voltunk. :) Hogy miről szól Jónás története, azt mindenki tudja, de mi a táncok segítségével próbáltuk meg aláfesteni, jobban átadni a történet hangulatát, érzését. Én úgy gondolom, hogy ez azért jól sikerült.
Eljött a szombat délelőtt is. Már a Kolozsmonostori templomban ülltünk és vártuk, hogy kezdődjenek az előadások. Egy picit izgulva vártuk azt a pillanatot, amikor mi is sorra kerülünk, és amiatt aggódtunk, hogy nehogy elrontsuk a lépéseket, vagy félre lépjünk, vagy elfelejtsünk valamit. Sorshúzás alapján mi voltunk az utolsók, akik sorra kerültünk a csoportok közül. A függöny mögött pár perce elcsendesedve álltunk meg, és kértük Istent, hogy ő segítsen meg minket. ....Szétgördült a függöny, és Boti (Jónás) már ott feküdt várva a megszólítást, hogy indulhat. Mesike olvasta a szöveget és Orsi üllt izgulva a laptop mögött, hogy a zenét pontosan elindítsa, de hogy mi is pontosan zenére kezdjünk. Előzetes megbeszélés alapján, próbáltam Orsit figyelni, hogy mikor számolja nekünk az: 1,2,3 chacha-t, hogy indulhassunk. Mindenik jelentnél nagyon koncentráltunk, én olyannyira figyeltem Orsit, hogy egyik oldal chacha lépésemről meg is feledkeztem. :)) Dehát, folytattam gyorsan tovább, ez nem okozott különösebb gondot. Szint minden jelenetnél más-más tánclépésekkel táncoltunk. Amikor arra került a sor, hogy Botival, mármint Jónással tangózzak, azaz tangozzón a tök,akkor jött ám a nagyobb izgulás. De Boti ügyesen elindult, mindketten figyeltünk, így hát nem rontottuk el. Isten beszéde után, nagy taps és vége. A padban ülő ifis társaink tapsviharral köszöntöttek, de nem csak ők természetesen. Ennek nagyon örültünk. Hát....egy kis baki is becsúszott, tudniillik, amikor visszatapsolt a közönség, akkor csak 4 ember jelent meg a színpadon, a többiek már az öltözőben voltak. hahha. Micsoda megkönnyebbülés és öröm volt számunkra. Sikerült, megcsináltuk és ráadásul nem is akárhogyan, hanem ügyeskedtünk. Rögtön jöttek is a panda szülők gratulálni a kis bocsaiknak. :)) Mesikém azt is mondta, hogy az ő kis ügyeskéi voltunk, vagyis....hogy vagyunk. Hát nem? :..:) (no, aztán te javíts ki Mesikém, ha ez nem így van). Nagyon jó volt ott látni a közönségben a többi ifist is, merthát összetartozunk. Még egyes szüők is eljöttek megcsodálni minket.
Végső soron, talán annyit kellene mondjak, hogy ügyesek vagyunk. Köszönjük Lakatos Orsinak, hogy annyi táncot megtanított nekünk, és reméljük, hogy ő is büszke ránk, teljesítményünkre. Természetesen meg kell köszönni mindenkinek a fáradtságos munkáját, és főleg kitartását. !!!!!
Azt hiszem, most már mindenki arra vár, hogy a díjkiosztásról is szóljak. :) No, jól van hát. Dobpergés meg miegymás: idén....., a 9. KISZT-en ........ megkaptuk a III.-ik helyezést!!!! BRAVÓ. Nagy taps. Ezen kívül megkaptuk a közönségdíjat is.!!! Még egy nagy taps. Ezen kívül még egy különdíjat is kaptunk, a legjobb koreográfia és zenei aláfestésre.!! Még egy taps mindenkinek. :)) Ezeket le fogom fényképezni és akkor felteszem ide, hogy díszítse a blogot. :)
Ezzel nem lett vége a tegnapi napnak, az igazi ünneplés csak ezután kezdődött. Merthát következett a buli. Már egészen benne voltunk a táncolásban, sokat szórakoztunk. Az utolsó busszal pedig lementünk a városba és ott folytattuk az ünneplést. De nem csak üdítőzéssel, hanem sok-sok tánccal. Hangulat megvolt, jókedv is, és a különböző táncokat úgy roptuk, ahogy elő van írva. Szórakozás, beszélgetés, tervezgetés, és még sok-sok másban is részünk volt a tegnap éjszaka. Mindannyian fáradtan tértünk haza, de azzal a gondolattal feküdtünk le, hogy igazán tartalmas és gyönyörű napunk volt.
Megbeszéltük, hogy ezzel a Jónás darabunkkal fogunk elmenni Csíkba is, és itthon is előadjuk a gyülekezetnek.
Talán ennyi elég is már. Inkább egy kicsit visszafekszem pihenni.
BRAVÓ!
ui.: Gratulálunk a Kakasos ifinek, hiszen ők lettek idén az elsők!! Nagyon jó volt a darabjuk, eredeti és ötletes.
pusssz,
Erika
Bejegyzések
