2009. augusztus 31., hétfő

S ez csak normandia:), még teszek fel hihi, csak most mennem kell


Ezen a képen az esti teljesen különbejáratú és magán mozink az atlanti óceán partján:)






Na csók pandabanda!!!
Épp takarítok, s gondoltam megosztom veletek :))
közbe meg képeket is akartam feltenni a kis nászutunkról, persze nem sokat, hisz ez nem a mi blogunk, de közbe csak annak érzem. Úgy bírom újra meg újraolvasni a kis biciklitúránkat, na meg a ping-pong (milyen fura leírni ezt a szót, hihi)bajnokságot s minden. Hát az ember, ha takaritani kell, minden mást képes végezni, na de ma nem szabadulok meg előle, mert már minden mást megtettem, amit meg lehet tenni :). Na megpróbálok pár képet feltenni, hallám sikerüle?. sok puszi mindenkinek aki olvassa.
meskó
UI: SOK sikert mindenkinek aki pótszexióba van,jó pihenést aztoknak akiknek nincs őszi pótolnivalójuk, jó évkezdést mindenkinek aki meg erre vár:)
UI2: Na jó, egész új vagyok még a blogszerkesztésben, így a képek alá nem kerültek kommentek, majd egyszer :)

2009. augusztus 29., szombat

Péntek. Ötödik nap.

Különleges vonzerővel bír a mai napi történet nemcsak a gyerekek, de az "idősebbek" számára is. A sztori-váz elég egyszerű: a gazdag, fukar ember a pokolba kerül, a szegény, kiszolgáltatott beteg pedig a mennyországba, egyenesen Ábrahám karjaiba. Bár kátéból megtanultuk, hogy a mennyország és pokol, a végső jólét és a végső szenvedés között nincs kapcsolat, most mégis azt kell elmesélni, hogy a gazdag fájdalomtól kínzottan kiált föl Lázárhoz a mennyországba, s megpróbál alkut kötni az isteni erőkkel, hogy ha magát nem is, de gyermekeit megmenthesse az örök szenvedéstől. Eleinte azt gondoltam, hogy a rémmese meg fogja ijeszteni a kicsinyeket (főleg a mi ovisainkat), de kiderült, hogy kőkemény nézeteket vallanak a kérdésről, és hogy inkább nekem kéne tőlük tanulnom. Jól tudta ezt Krisztus is, amikor összeszidta a "morc apót", aki hitetlenül seperte félre a mester köré gyűlt gyermeksereget. Ott volt az első gyereknap, mely egyszerre szólt a felnőtteknek is, hogy ne legyenek már olyan nagyosak, mert a mennyország kapuja a gyerekekre van ám szabva.


Az ovisoknál többen vezényelünk: ma én vagyok a mesemondó, de itt van Orsi meg Réka, Piki és persze Konrád, aki a vallásoktatók legfiatalabb jobbkeze, s akiért sokat kell harcoljunk, mert mindegyre ellopják. Ma például a középső csoport vezérei kérték kölcsön. Mint kiderült, fergeteges akadályversenyt készítettek elő a csöppségeknek (Bubi és Csengz érdeme elsősorban), ahova mindenkit befogtak, olyannyira, hogy Erika is segítő nélkül maradt. Sebaj, túléltük, s értesüléseink szerint a harcos csoport is, akik tűzön-vízen mentek keresztül (pl. korkodusokat mentettek meg szájukkal a fulladástól), s tértek vissza szerencsés-budipapírosan a múmia-halálból. Az elfáradt hadsereg aztán csendben szunyókált a templomban, kivéve persze a fáradhatatlanokat.


Ma mi is (az ovisok) útnak indultunk, hogy ételt-italt szerezzünk a megfáradt Lázároknak. A legkisebbek egyaránt remekeltek a papírvágásban, hajtogatásban, színezésben, az aranymondást már egyenként is el tudják mondani, s azt hiszem, hogy nem kell szégyenkeznünk a vokál-szekcióval sem: Réka jó zenetanárnéni, s bár kis koruk ellenére rengeteg szöveget kell betanulniuk, ügyesen helyt állnak az ovisok az éneklésben. Alkalmunk volt azt is kideríteni, hogy a nagyobbak mennyire alaposan tanulták meg a Tégy Uram engem áldássá-t: könyörtelenül megállítottuk őket (éppen labdajátékot űzni indultak a spotpálya felé), s elénekeltettük velük a bizonyost. Én pengettem hozzá a gitárt, Orsi dobolt (meg is fájdult tőle a beteg ujja), Erika csoportja énekelt. Szép volt, továbbmehettek.


A kiértékelőn tudtuk aztán meg, hogy mi történt a különböző csoportfoglalkozásokon. Emő kemény feladatot adott az elemiseknek: kis csoportokra osztva kellett megbeszélnük a történetet, ami nagy kihívás volt, hiszen ilyenkor könnyen másra terelődik a szó, s ez nemcsak a kisiskolásokról, hanem szinte mindenik generációról elmondható. Anya (Kati néni) mondta, hogy ez elég új volt a csoport számára, de ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a kezdeti nehézségek legyűrése után jó beszélgetés született. Ami a nagyokat illeti, róluk már tudjuk, hogy nagyon ügyesek, okosak, s érzékeny lelkek. A csoport anyái, Erika és Eszter elmesélték, hogy ma a történeten kívül a teát várva arról is beszéltek, hogy ki térne vissza vasárnaponként vallásórára, illetve hogy hogy is van azzal a konfirmációval. A válaszokból ítélve a legnagyobbak mindannyian nagyon szerették itt.


Együtt drukkolunk, hogy a feltételes "jönnék még"-ből kijelentő móduszú "itt vagyok" legyen. Hiszen a Gyerekhét elsősorban a gyülekezet és a mi erőpróbánk: attól függően hogy mennyire nézünk ki jól, mennyire tetszünk a kicsiknek és szüleiknek, fognak visszajönni vagy nem-jönni. A munka gyümölcse pedig végső soron az a gyermekcsoport, aki évközben és vasárnaponként is minket választ. Pozitív visszajelzésnek tekinthetjük már most is a sok-sok támogatást: finom sütiket, gyümölcsöt, italokat, amelyekkel az anyukák-apukák, gyülekezeti angyalok hozzájárultak "nagy vacsoránkhoz".


Még 200 méter van hátra: fáradtan-boldogan nézünk elébe.


Panna

2009. augusztus 28., péntek

Csütörtök- gyereknap!

Egy újabb nap telt el közösen a gyerekekkel. Hála Istennek egyre több gyerek jön, hiszen ma is, minden csoport kibővült egynéhány gyerekkel. A létszám már üti az 50-et is, aminek különösen örülünk.


A mai napot is együtt kezdtük a templomban, ahol én üdvözöltem a gyerekeket. Így együtt szoktuk elismételni a tegnapi nap aranymondásait, énekeit, és egyik énekünket tovább tanuljuk, hiszen majd vasárnap ezt fogjuk elénekelni, többek között, a nagy gyülekezet előtt. A gyülekezet minden egyes tagjának érezni kell a gyermekmunka fontosságát, de egyben látnia is kell, hogy mennyi minden történik ilyen alkalmakon.


Miután csoportokra oszlottunk, mindenhol elkezdődött a munka, játék, szórakozás.
Az óvodások ma egy újabb történetet hallhattak, amit a csoportvezetők mesés formában mondtak el, hogy minél élvezetesebb legyen. Azután következett az ének megtanulása és a napi aranymondás. Miután már mindent tudtak, hozzáfogtak egy nagy-nagy kartonon levő kép kiszínezéséhez, és rajzolásához, amin a történet egyik momentuma volt rajta. Ahogy elkészült a díszes kartonrajz, együtt kimentek az udvarra és ott kedvükre játszodhattak a zöld fűben.
A középső csoportosok napja is különösen izgalmas volt, hiszen megtapasztalhatták, hogy milyen tékozló fiúként élni. Ők is elvándoroltak messzi vidékekre, ahol különböző árúsoknál elkölthették „pénzüket.” Megtapasztalták azt is, hogy milyen száraz kenyeren élni, és csak azt enni, Bake Rolls formájában. Amiután már minden pénzüket elköltötték, hazatértek. Természetesen itt sem maradt ki az AM. (aranymondás) és az éneklés sem. Ez a csoport is kapott egy nagy kartonlapot, amire a tékozló fiú példázatának egyik momentumát kellett lerajzolják. És máris ment tovább a serény és szórakoztató munka.


A legnagyobb csoport újbol a különleges, csendes helyen kezdte a napját, a tékozló fiú példázatának meghallgatásával, majd itt megosztottuk a munkát. Voltak azok akik, úgy mint a másik két csoport, nagy kartonra rajzoltak, ragasztottak, vágtak, és volt 3 lány aki megírta a tékozló fiú mai változatát. Hát el kell mondjam, nagyon jól sikerült mindannyiuknak. Miután megtanultuk az AM. és az éneket, következett a már beígért és várva-várt foci bajnokság. Kimentünk a hátsó focipályára, kialakítottuk a két csoportot és máris kezdődhetett a mérközés. Azokkal pedig, akik nem akartak focizni egy másik labdajátékot játszottunk. A mérközés után újból összegyűltünk a termünkben és közösen elfogyasztottuk a finom buktát, kekszet és narancslevet.


6 órakor mindhárom csoport bement a templomba és itt bemutattuk az elkészült rajzokat. A kisebbek énekeltek és AM. is mondtak, mi pedig felolvastuk a történetet ami íródott. Az istentisztelet után elbúcsúztunk egymástól, alig várva a holnapi találkozást.
A gyerekek távozása után, mi a csoportvezetők összegyűltünk egy rövid kiértékelőre, megbeszélésre. Természetesen most már mi is kaptunk a finomságokból. :) Ennek örültünk a legjobban. :) Legvégén pedig imával zártuk a napunkat.

Erika

2009. augusztus 27., csütörtök

Gyerekhét. Aug. 24-30

Ma már harmadik napja, hogy a gyerekhét megkezdődött. Minden nap délután 3-kor fogadjuk az érkező gyerekeket és 6 órakor az istentisztelettel ér véget a napunk. Amint azt megbeszéltük, három csoportban folyik a foglalkozás, korosztályok szerint. Minden napnak megvolt eddig az érdekessége és gyümölcse, amit a szülők és a gyülekezet is láthatott az istentiszteleten. Kb. 35 gyereket számoltunk, de minden nap jönnek még újak, akiknek nagyon örvendünk.

Az óvodások csoportjában Panna és Orsi sok játékkal, színezéssel várta minden nap a gyerekeket, de emellett érdekes történeteket meséltek, és kézimunkáztak is. Összesen kb 12 gyerek volt minden nap, akik szívesen jönnek, hiszen nagyon élvezték a napi programokat, mondták maguk az óvisok. Minden nap készítenek valamit közösen, amit a csoportvezetők összegyűjtenek egy kis füzetkébe, és majd a gyerekhét végén mindenki hazaviheti és megmutathatja a szüleinek.

A középső csoportban is egy egész jó kis csapat várta az iskolásokat, történetekkel, aranymondásokkal, énekekkel, de sok-sok játékkal, versennyel is. Mindezeknek nagyon örültek a gyerekek, és a napi beszámolók szerint mindenki nagyon jól érezte magát. Mint ahogyan az minden csoportban megtörténik, vannak jó kis poénok is amiket a gyerekektől hallunk. Éppen ma történt ebben a csoportban, hogy Zsoltika, amikor nagy komolyan mondta az aranymondást: „Ímé mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”, akkor ő azt mondta, hogy „...mily gyönyörűséges amikor együtt „lapoznak” az atyafiak.” J biztosan minden csoportnak megvannak a külön kis vicces történetei, amiket nem ártana feljegyezni, hogy megmaradjanak.

A legnagyobb csoportban, jómagam és Eszter vártuk a már nagy gyerekeket, akiket egy különleges helyre kalauzoltunk minden nap. Egy olyan különleges helyre, ahol minden másképp történik, ahol igazán egymásra hangolódhatunk és csendben is tudunk lenni. De a mi napunkat sem, csak a csend határozta meg, hiszen mi is énekeltünk, aranymondást tanultunk, és természetesen kézimunkáztunk. Hétfőn volt az első bemelegítő napunk, mivel kedden már komoly verseny várt mindenkire. Párosával indultak útra a gyerekek, és 12 állomáson kellett végigmenjek, ahhoz hogy a legvégén, az egyes feladatokat teljesítve, és összegyűjtve az aranymondás szétszórt szavait, végre összerakhassák és megtanulhassák azt. Mindenki nagyon élvezte, és bár nem időre ment ki a játék, mégis mindenki extra gyorsasággal szaladgált a templomkertben, hogy megtalálja az elrejtett feladatokat. A nap végén mindenki sikeresen teljesítette a feladatokat, amiért külön dícséretben részesültek. A mai nap is sok érdekességgel volt telítve. A csendes percek után egy újabb kihívás várta a társaságot, hiszen egy kvíz volt soron. Összesen 16 kérdés volt, és 4 erőpróba, amit a két csoport együttműködve kellett legyőzzön. Hát nem is kell mondanom, hogyan teljesítettek, ugye?...... mindkét csoport elképesztően jól teljesített, a legnehezebb kérdésekre is megtalálták a helyes választ. Aminek mi, csak nagyon örültünk, természetesen. J fontos az, hogy a csoport is összeszokjon, hogy jól érezzék magukat, és másnap is szívesen jöjjenek, hiszen ők lesznek majd a következő ifisek.

A sokféle munka, beszélgetés, játszás mellett minden csoport a jól megérdemelt finomságokban is részesült, hiszen minden nap volt egy kis szünet, amikor ugyanis süteménnyel és teával vendégeltük meg a gyerekeket. De nem csak sütemények voltak, hanem volt még gyümölcs és sajt is. Bizony, a sok szellemi munkához nekik is szükségük van egy kis fizikai erőre. :) ahhoz, hogy minden nap megkínálhassuk a gyerekeket a konyhások türelemmel készítgették elő a dolgokat. Természetesen a szülők, nagyszülők, gyülekezeti tagok készítették el nekünk a sok finomságot, amit nagyon köszönünk mindenkinek.

No, persze a segítségeinket sem feledhetem ki, hiszen ők azok akik a jobbkéz embereink, és mindenben segítenek. Nekik is komoly feladatuk van a csoportokon belül, ők is részesei az egész napnak.
Ahhoz, hogy minden jól menjen, minden este tartunk egy rövidke kiértékelőt, amikor minden csoport elmondja, hogy milyen volt a napja, mivel foglalkoztak, mi volt jó és mi volt rossz. Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk mindezeket, hiszen így a következő nap még jobban sikerülhet, ha kijavítjuk hibáinkat. Szívesen vesszük egymás észrevételeit, hiszen így is fejlődhetünk, és közösen megbeszélhetjük a következő nap teendőit.
Az igaz, hogy nem kis munkánkba kerül, és a nap végére már fáradtak vagyunk és kimerültek, viszont tudom, hogy mindenki szíve teljes szeretetével dolgozik azon, hogy egy újabb felejthetetlen gyerekhetet szervezzünk mindenkinek.

Mindenkinek további jó munkát és sikeres napokat!

Erika

2009. augusztus 24., hétfő

Ping-pong bajnokság Part II.

Igaz, hogy jómagam a szombati ping-pong bajnokságon nem vettem részt, csak néhány labdaütögetés erejéig volt időm elmenni, mégis nekem jutott az a sors, hogy írjak róla. Azaz, nem is írni fogok, hanem majd a képek beszélnek, amelyeket Tekla készített.

Tekla és Piti valakikellen játszanak, és labda helyett az orrukat húzzák :D
Az első és utolsó meccsem, amin párban játszottam

Kriszta és Erika élvezik a játékot

Közben Csabi és Alpár kínlódik, hogy valahogy elérjék a labdát

A lelkes szurkolók Part 1.

A lelkes szurkolók Part 2.

Levi is meg kell szenvedjen a pontért

Sanyi és Zoli is elszórakoztak a labdával


Nos, ezt a bajnokságot is a hátunk mögött tudjuk, remélhetőleg legközelebb én is ott lehetek, és néhány pontot szerezhetek magamnak.

Gábor

2009. augusztus 22., szombat

Búcsúzunk Simon Istvántól! :(

Az ifi élete olyan, hogy meg kell élni benne az örömöket, de a bánatokat is. Most... épp egy bánatos periódusunk van. Az oka ennek az, hogy búcsúznunk kell Istvántól, a segédlelkészünktől. 2 évig volt velünk együtt, de most tovább viszi útja máshova, más ifi fog neki örülni.

Milyen volt ez a két év vele? Mi jól tudtuk és tudjuk, hogy segédlelkészeink csak két évig vannak velünk, és mégis közel engedtük hozzánk, megmutattuk, éreztettük, hogy ő is már kétágús ifis, közénk tartozó és közülünk való! Istvánnak sikerült minket úgy befogadni és elfogadni ahogy vagyunk, mint egy csapat és mint külön egyének. Összebarátkoztunk....és elmondhatom, hogy olyan barátságok alakultak ki, amik még hosszú ideig megmaradnak, még akkor is ha távol leszünk egymástól. És hát..... Brassó...., nincs is olyan messze...:)

István egy olyan ember, személyiség volt közöttünk, aki sokat adott az ifinknek...., egy szó mint száz.....örülünk hogy közöttünk volt és szívesen látjuk vissza bármikor.

A tegnap esti ifi egy meglepetés ifi volt számára. Egész héten azon morfondíroztam, hogy mit is találjak ki, aminek igazán örülne és érezné, hogy valóban fontos volt, lesz számunkra. Így hát....a tegnap este valóban jól sikerült. Mivel búcsúifije volt, szóltam minden kedves ifisnek, hogy jöjjenek minél többen.

Délután 6 órára mindenki megérkezett, kivéve Teklát meg engem, akik késtünk...., de mielőtt meg szidnátok....elmondom, hogy egy nemes cél érdekében késtünk. Tudniillik azért, mert szerettem volna valami finom süteményt készíteni elsősorban Istvánnak, de a többieknek is. Így hát, kértem Tekla segítségét is, és kettecskén sütöttünk egész délután. Nagyon jó kis csapatot alkottunk, hiszen a munkát jól megosztva gyorsabban haladhattunk. PALACSINTA-TORTÁT készítettünk meglepetésként és Tárkányi István is be volt szervezve, mint aki megveszi a szükséges innivalót. Az......üdítőt.....:))- a kiskorúaknak ....és bort a nagyoknak. :) mire végre meglett a sok palacsinta- és hát elég sok palacsinta kellett ahhoz, hogy két kis torta kijöjjön belőle, de meglett- máris késésben voltunk. Az ifi a beszélgetéssel kezdődött és csak utána következett a meglepetés. Miközben behoztuk a tortákat, elénekeltük az „Áldjon meg téged” című éneket. Ezután következett az evés, ivás, beszélgetés....és természetesen a mosogatás is. Még „pohárköszöntőt” is mondtunk! :) Átadtuk a szimbolikus ajándékokat is Istvánnak és reméljük valahova látható helyre fogja kitenni őket. Az ifi után egy páran elmentünk sétálni a nagyparkba és a játszótérre érve sokat szórakoztunk.

Egy sikeres esténk volt újból közösen. Igazi csapat vagyunk.....

Kívánunk minden jót Istvánnak továbbra és Isten áldja meg szolgálatait!

Erika

2009. augusztus 21., péntek

Ping-pong est a Hidelvén

Most már elmondhatjuk, hogy az ifinknek két hivatalos sportja van: az egyik a biciklizés, a másik a pingpong.

Tegnap a hídelvei ifi meghívott minket hozzájuk egy mérkőzésre. Ez bemelegítésnek volt szánva a leendő szombat esti naaaagy naaagy pinpong bajnokságunkra, ahova természetesen őket is szeretettel várjuk. A találkozó este 8-kor volt. Furcsa mód, annak ellenére, hogy mi voltunk a vendégek, több kétágús volt a hídelvei ifiteremben, mint hidelvei. A mi ifinket Tárkányi István, Simon István, Erika, Sanyi és jómagam képviseltük. Természetesen Szabival és Timivel is találkoztunk ott, akik most már kezdik egyre jobban érteni a kétágús poénokat és ceremóniákat. Rajtuk kívül Köpeczi Sanyival és Zágoni Andival volt esélyünk időt együtt tölteni.

A csapatok vegyesek voltak, úgy nemet mint ifit, hitvallást, gatyaszínt illetőleg. Sőt, mivel a hidelvei ifiteremben a terep nagyon csúszós a futkározó-ugráló-idegeskedő-egyensúlzavesztett ifjú bajnokok számára, T. Isti és jómagam úgy döntöttünk, hogy mezítláb játszunk. (a hidelvei ifisek hálásak a szolgálatunkért, hogy portalanítottuk a padlójukat) kész szerencse, hogy az ifis kádban lábat moshattunk…

Ami magát a versenyt illeti nem lehet semmi konkrétat mondani. Igazán az edzésre ment ki a játék. Több mini-bajnokság is lezajlott. Mindig más nyert. A csapatok is sűrűn cserélődtek. Végkövetkeztetés: mindenki nyert, mindenki vesztett, de főképpen: mindenki nagyon jól szórakozott! A legutolsó véres csata S. István-Timi és Szabi-Tekla csapatok között folyt le. Az eredményt… Egyelőre megtartjuk titoknak. Simon István még tartozik Teklának egy visszavágóval, de ezt már egyéni játékban.

A bemelegítőből ítélve, mindenki kösse fel a lenge-magyart a szombat esti marathon-pinpong-bajnokságra!

Tekla

2009. augusztus 20., csütörtök

Kispandák a nagyvilágban!!!
SZIASZTOK SZÉPEKKKKKKKKK.
Sok sok puszi nektek innen Párizsból:), épp most értünk haza egy esti sétáról, s gondoltuk beköszönünk. Nagyon szép és jó minden, sok szépet látunk és láttunk (főleg ha egymást néztük hihi:))))), na de komolyan, majd mutatunk képeket is. De viszont ez a biciklitura feltette az i re a pontot, egyfolytába emlegettünk titeket, ha a Metron jártunk már el is képzeltük, hogy mind ott vagytok előttünk, mögöttünk, mellettünk és csiripeltek. Ha a Notre-Dameba voltunk, akkor meséltünk nektek stb stb stb... Szóval remélem értitek és érzitek kispandáim, hogy hiányoztok. Na de hamarosan talizunk, addig is ügyeljetek magatokra, (auto elölről, Sanyi hátulról...). sok puszi és ölelés.
Meskó és Vitus

Közeledik a gyerek7!

Ahogy minden évben szokás, idén is megszervezzük a gyerekhetet. Újkenyér előtti nagyhéten kerül rá sor, amikor ugyanis minden este gyerekek és szülők együtt fejezhetik be a napot az istentiszteleten.

Összeállt egy kis csoport, akik segítenek majd a vallásoktatóknak a szervezésben, és ennek külön örülünk, hogy ifisek is segítenek nekünk egy nagyon jó gyerek7 megszervezésében. Fontos az, hogy a gyerekeknek is részük legyen valami csodálatosban, úgy ahogy nekünk is megvolt a biciklitúra. Ebben a kis csapatban vannak azok, akik vasárnapról vasárnapra tartják a vallásórákat a csoportokban: Panna és Orsi lesznek az óvisoknál és hozzájuk csatlakozott még Réka és Piki, Kati és Ágota lesznek az I.-III. osztályosokkal, akiknek Bubi és Csenge fog segíteni egész héten. A legnagyobbak, IV.-VII. osztály, pedig az Eszter és én csoportom, ahol István (Csuri) és Boti fog jobbkéz-ember lenni. Sokat számít az, hogy ennyien eljöttek és látszik, hogy szívesen segítenek. No, meg persze azokat sem felejtem ki, akik a konyhások lesznek. Néha nekik van a legjobb dolguk ott a kaja környékén, mert amíg én történetet mondok, addig ők a kaját készítik elő.....:) És.... a nassolás....mindig megmarad. Egyszer én is konyhás kéne legyek...:)
Ma, reggeli 10 órakor találkozott a szervező csoport, amikor ugyanis megbeszéltük egy kicsit részletesebben a gyerekhét témáit. Beszélgettünk a heti énekről, a mindennapi aranymondásokról, énekekről. Fontos, minden kis részletet előre megtervezni, mert úgy annál könnyebb lesz majd a gyerekekre odafigyelni.

A gyerekhét egyik célja,
hogy a gyerekekkel megszerettessük a vallásórára járást, de ennél is fontosabb, hogy Istennel közelebbi kapcsolatba kerüljenek. Rá kell hangolni a gyerekeket is, őket is be kell vezetni egy csodálatos világba.

A mai találkán beszélgettünk arról is, hogy milyen feladataik lesznek a segítőinknek, hiszen az ő munkájuk is fontos része lesz a napoknak.

Minden napnak megvan a története, témája, célja, aranymondása, éneke, kézimunkája játékkal egybekötve. Az esti istentiszteleteken minden csoport bemutat majd valamit abból, amivel egész nap foglalkoztak. Lesz gitározás, faricskálás, evés, sok éneklés, stb.

Az első nap témája a hegyi beszéd, második napé a ’A nagy vacsora’, szerdán a magvető példázatát fogjuk feldolgozni, csütörtökön a tékozló fiú kerül sorra, míg pénteken a gazdag és Lázár történetét vesszük és szombaton az utolsó ítéletet. A program minden nap, délután 3-tól 6-ig tart, de csoportvezetők mindig korábban kell érkezzenek egy órával, hogy elő tudjuk készíteni a szükséges dolgokat az aznapi történethez. Az idén is sok meghívót küldtünk ki, amiket az ifisek osztottak szét, és igazán remélem, hogy sok gyerek fog eljönni erre a hétre.

A gyerekhét megszervezése mindig sok és alapos munkába kerül, viszont látom mindannyiunkon, hogy szívesen, jókedvvel fogtunk hozzá a részletek megszervezéséhez, és ez már fél sikert jelent.

Természetesen a gyerekhét megszervezése nemcsak munkából, szervezésből áll, hanem sok sok szórakozásból is. Már csak maga az a tény, hogy újból együtt lehetünk, kacaghatunk, sokat számít. Én már nagyon várom a következő hetet, amikor fogadhatom a gyerekeket és taníthatok és közösen velük tanulhatok, készíthetek valami csodásat.
Várunk mindenkit!

Erika

2009. augusztus 19., szerda

Éjjeli bringázás

Van, ami jobb, mint a csoki, vagy éppenséggel az éhség. Legalábbis néha nagyon jól esik egyet-egyet túrázni, főleg éjjel. Kell hozzá lámpa, és egy kis elhatározás, hogy az ember egy ilyen éjszakai bringázásnak nekivágjon, de garantált élmény. Kedd este úgy gondoltuk, hogy nekivágunk egy ilyen útnak. Eredetileg nem csak ketten akartuk elindulni, de Csuri és Isti lemondta, Botit pedig nem tudtuk utolérni. Bubi és én (Gábor) nekivágtunk a kajántói útnak - ezt már ismertük valamennyire, és eléggé nyugodt tempóban haladtunk, hol pislákoló lámpafényben, hol teljes sötétségben. Két hét pihenés után végre újból ugyanazt éreztük, mint amit a biciklitúrán. Ugyanazok az izommozgások, ugyanaz a feeling, amikor a szelet kettéhasítva vágtattunk az országúton.

Nem álltunk meg a faluban, hanem kitekertünk a tóig. Persze világítás sehol, csak egy-egy elhaladó kocsi világította be a terepet. Először fura hangokra lettünk figyelmesek. Előjött egy kicsit a murok-szindróma, de maradtunk. Még egy ideig hallgattuk a régi Ericsonok hangjára hasonlító pittyegéseket, de végül beletörődtünk. A biciklik ott voltak, hogy veszély esetén rohanhassunk, ahogy csak bírunk. a terepet hiába is világítottuk be a lápáinkkal, mert a természet zöldjén, és a kanyarban levő útjelző táblán kívül semmit sem láttunk. Végül a saját lámpáinkat is kikapcsoltuk és néztük a csillagos eget. Bubi látott két hullócsillagot, én meg a Tejutat figyeltem, és gyönyörködtem benne, mint Bubi a hullócsillagokban. Az a baj, hogy azt, amit ott átéltünk leírni nem lehet, ezért kell velünk jönni legközelebb. Azért kicsit spooky volt.

Amikor már elkezdtünk fázni elindultunk visszafele. Mivel a fények visszafele is korlátozottak voltak, kicsit óvatosabban tekertünk, ami annyit jelent magyarul, hogy nagyrészt 40 km/h, 50 km/h-nél többel nem mertünk menni. Ahhoz képest, hogy majdnem fél 12 volt, elég nagy volt a forgalom is. Kicsit zavaró volt, hogy minden kocsi hosszúfénnyel jött szembe, egyszer majdnem az árokban landoltam emiatt, olyan vakító fénnyel látott el bennünket az egyik kocsi lámpája. Láttunk olyan Dacia-t, aminek hosszúfényben csak az egyik lámpája működött, rövidfényre átkapcsolva már mind a két lámpája ment. Lehet, hogy a hosszúfény úgy működött nála, hogy a másik lámpából teljesen átszívta a másikhoz a rövidfényt, és így legalább az egyik világított rendesen. A hazaérkezés után boldogan feküdtem az ágyamban, és újra végigfutott az agyamban a biciklitúra minden kicsit megerőltetőbb mozzanata, azaz minden élvezete. Reméljük legközelebb a fiúk nem mondanak le egy ekkora élményről.

Gábor

2009. augusztus 16., vasárnap

Biciklitúrás stúdióbeszélgetés

Kedves olvasók!

2009. augusztus 16-án az Agnus Rádió Déli Magazinműsorában elhangzott egy beszélgetés a biciklitúráról. A közel egy órás stúdióbeszélgetés a Vasárnapi Beszélgetés rovat keretén belül került közvetítésre. A stúdió vendégei voltak: Filep Erika, Vincze Tekla, Adorjáni Ágota, Lészai Róbert, Tasnádi Botond, Máté Szabolcs. A beszélgetést Adorjáni Eszter és Kiss Gábor irányították. A beszélgetést meg lehet hallgatni az alábbi playerrel, de le is tölthető. Kellemes fülelést mindenkinek!

A 2ágú ifisek

Biciklitura beszamolo aug 16 by parvusgabriel

2009. augusztus 15., szombat

Realitatea interjú

Megtaláltuk a Realitatea TV által készített interjút. Ha emlékeztek, akkor Zsoltot interjúvolták meg. Sajnos a videót nem tudom ide beilleszteni, de ide kattintva megnézhetitek a rövidfilmet. Van néhány képsorozat rólunk is :D

2009. augusztus 14., péntek

Találkozunk az intenzív-osztályon

Ma este kórházunk intenzív-osztályán fogunk összegyűlni, olyan sok a megbeszélnivaló. Először is ifi, utána biciklitúra kiértékelő, és más megbeszélnivalók, mint például a rádiós beszélgetés megejtése, annak ideje, módja. Azt is meg kell beszélnünk, hogy a heti túráinkat hogyan fogjuk megoldani, és hogy hova megyünk. Az éjjeli túrázgatásokról sem kéne lemondani, azok is nagy élményt nyújtanak. Ping-pong bajnokság folytatása? Ha csak ennyit veszünk, akkor is sok megbeszélnivaló van. Ja igen, és fel kéne majd hívjuk az új segédlelkész, Emesét, és meg kéne hívjuk egy ifire, hogy illeszkedjen be minél hamarabb. Végülis ez nekünk is érdekünk, és neki is.

Gáborrr

2009. augusztus 13., csütörtök

Négy ütőre egy labda

Hazajöttünk. Ezzel kezdem egy újabb beszámolónkat, mert ez már mindannyiunk életét meghatározza valamennyire. Összeszoktunk, kialakult egy kapcsolat, aminek szerintem még most is nagyon érezzük a hatását. Éppen emiatt van az, hogy túl sok ideig nem tudtunk távol lenni egymástól, és egy újabb találkozót szerveztünk. Éspedig, nem is másról, hanem éppen egy ping-pong bajnokságról van szó. Szerda délután, istentisztelet után került rá sor. Szép számban össze is gyűltünk.

Azzal kezdődött a nagy bajnokság, hogy csapatokat kellett alakítani. Hogy „fair” legyen a csapatok összetétele, nekem jutott az a kiváltság, hogy sorsolással eldöntsem ki kivel fog játszani és kivel fog mérkőzni. Valahogy mindenkinek meglett a társa és máris kezdődött az első mérkőzés. Akik a szélén ültünk és vártunk sorunkra, nagyon halkan és csendben szurkoltunk, mert hát a profi játszók szerint mély csendben lehet csak ping-pongozni. Viszont azt sem mondhatom, hogy síri csend volt, de hát ez megtörténik. a fiúk halál komolyan játszottak és szinte minden mérkőzést szívre vettek. Jó volt látni, hogy mennyi komolysággal tudják ezt csinálni. Mi a lányok…, hát nekünk egy kicsit más volt a játszma. De az is érdekes volt ám.

„véres” mérkőzések folytak éjféli órákig, mígnem eldőlt, hogy melyik csapat viszi haza a babérkoszorút. NAGY gratula tehát a világhírű bajnokoknak: Csabinak és Robinak (a Boti unokatestvére). Ők Sanyi és István (Simon) ellen játszottak. El kell azt is mondanom, hogy Egy nagy taps, jár azért mindenkinek, minden egyes csapatnak és személynek. Kellő komolysággal, és természetesen profi módon játszott mindenki.

Ez az alkalom is bizonyítja, hogy a két hét amit együtt töltöttünk nagyon sok mindent hozott magával, és kiváltott mindannyiunkból.
… most már összetartozunk Úgy igazán … szuper…
Innen arra már egyre több közös, ifis napunk lesz, szóval kíváncsisággal várjátok az újabb híreket tőlünk.


Erika

2009. augusztus 11., kedd

VIDEÓ - Szülinapozás a túrán, nagy meglepetéssel

Volt egyszer egy Róbert. Amúgy Bubi, és a továbbiakban így is fog szerepelni. Úgy alakult, hogy a szülinapja egybeesett a biciklitúránk egyik napjával. Mi is felköszöntöttük, de ő nem tudta a nagy titkot, és meglepetést, hogy a szülei is ki fognak jönni Járára, hogy felköszöntsék. Hogy mi történt, megnézhetitek az alábbi videóban.

VIDEÓ - Érkezés Kolozsvárra

Így érkeztünk Kolozsvárra, a Párizs utcára

Ez pedig már a Kétágú kertjében van. Parkolás.

Érkezés Kolozsvárra - kiteljesedik a kör

Reggel megint tolódott a felkelés. Valamiért nem is nagyon akartunk felkelni. Nem akartunk hazajönni. El akartuk kerülni a végállomást. Végül nagy nehezen elindultunk. Előtte persze újból reggeliztünk, merthogy ez az egyik legfontosabb része a biciklitúrás napoknak. Aztán elindultunk. Hogy hogyan, azt nem tudom, de elindultunk. Sokat nem tudok mondani, mert nem voltak gondok, nem voltak különösebb problémák. Nagyon jól haladtunk, és szinte elsírtuk magunkat, amikor megláttuk a Monostoron csillogó tömbházakat. De azért rendületlenül tekertünk, és már benn is voltunk a városban. És végül Széchény tér, Párizs-út, és Kétágú. És már itthon is voltunk.
A létfontosságú reggeli

Csoportkép Szentlászlón, indulás előtt

Érkezés a Kétágúhoz

Csoportkép érkezés után

És ezzel véget is ért a túra. Mindenki hazament, zuhanyozott, eltette a biciklijét, evett. Így visszagondolva, hiányzik, de nagyon. Kicsit üresebbek a hétköznapjaink, nem vagyunk összezárva, csak néha futunk össze. Vitusék is hiányoznak, és Vitus család, ha olvassátok, akkor várunk benneteket haza. Mami és Papi, jó szórakozást addig.

Hogyan érkeztünk meg Szentlászlóra

Igaz, hogy a koránkelés sohase ment nekünk, így ezen a napon sem sikerült idejében felkelni. Miután Vitus harmadszorra kiáltotta el magát, hogy ki az ágyból, nagy nehezen kikászálódtunk, összepakoltunk, felöltöztünk, és elindultunk Szentlászló felé. De ha jól emlékszem, akkor erről már cikkeztünk, úgyhogy inkább beszéljenek a képek.




Csoportkép a Jára-vizei ház kapuja előtt


Indulás előtt végre mindenki aláírta a szabályzatot. Velünk tekert kicsi Farkas is, Eszti és Csabi

Tekerünk a létai dombon

Vízutánpótlás a lejtő előtt

Istentisztelet előtt kávézás a Tamás Bisztróban

Érkezés a Tordaszentlászlói templom elé

Innen hangzott el Balázs Attila lelkipásztor érdekfeszítő prédixe

Az Adorjáni-kúria udvara Szentlászlón

Isti keresi a jelet, hogy tudjunk blogolni

Orsika eszik. Két lényeges dolog van a képen, az egyik a finom kaja, a másik Orsika bekötött keze. Utolsó napra kicsit megrepesztgette a csontjait, egy kisebb verekedés közben

Az utolsó esti áhitatot Vitus tartotta, és az Ige fényében beszélgettünk a biciklitúra pozitívumairól

Lefekvés előtt az elmaradhatatlan tábortűz

Jára-vize - 3 nap képekben

Mivel Járán nem történt annyi minden, mint egy biciklis nap alatt, egy bejegyzésben foglalom össze, hogy mi történt. Három nap képei következnek.
Ezen a reggelen már velünk voltak többen is. Többek között Csabi és Eszti
És velük jött Simon István is - ezzel már 4 István volt köreinkben
Piti már azelőttvaló este kijött, és várt bennünket
Első reggeli Járán
Miközben Orsi reggelit készít Gábor megfogalmazza a blogszöveget
Hozzá csatakozik Eszter és Vitus is
Mivel két esti áhitat elmaradt, bepótoltuk,
és reggel is hosszú beszélgetéseket folytattunk
Ha tudnátok, hogy milyen nehéz volt titokban tartani,
hogy jönnek a Bubi szülei, felköszönteni őt szülinapja alkalmából
Egy jól sikerült meglepetés kézzel fogható jele
Apa és fia
Egy tortával nem lehet jóllakni, ezért itt már készült az ebéd
Igaz, hogy inkább vacsora lett az ebédből,
de a pizza nagyon jól esett
És mi sem bizonyítja jobban, hogy minden morzsa elfogyott
Még egy reggel, sok alvó biciklissel
Járán nagy népszerűségnek örvendett a "táblé"
Néhány órára meglátogattak bennünket Pannáék is
Vitus lemosta az út porát a kocsiról
Készülődtünk már a továbbtekerésre, és újra megnéztük a bicikliket
Utolsó Járai áhitat