Mi is az a bibliodráma? Talán ha meg kéne határozzam, akkor én csak így tudnám megfogalmazni: A Bibliával, bibliai történetekkel való foglalkozásnak és feldolgozásnak egy különleges műfaja. Hmm..vajon ez így jo? ... Az elmúlt pénteken kisifin ezzel a "módszerrel" dolgoztuk fel Lót történetét. Milyen is volt? Talán mielőtt még erről beszélnék fontos elmondanom, hogy a bibliodrámában a résztvevő csoport minden egyes tagja nyitott kell legyen, hogy jól működjön. Nálamnál okosabbak így fogalmaznak: "A bibliodrámában a csoport, benne minden résztvevő nyitott, előre nem meghatározott interakcióba lép a bibliai szöveggel. A verbalitáson túl mozgósítja a bennünk rejlő kreatív késztetések sokféleségét (rajz, énekhang, gesztus, szobor, költészet, stb.), fantáziánkat, a mozgás és testbeszéd archívumában őrzötteket, a valláskultúra ősi formáit, mindazt, ami emberré teremtettségünk adománya. A kis közösség védett és elfogadó légkörében felszabadult és felszabadító játékban vehetünk részt egzisztenciális kockázat nélkül, mégis a történések mozaikjaiban megfogalmazódik az Örökkévaló nekem szóló, itt és most érvényes személyes üzenete." (Magyar Bibliodráma Egyesület fogalmazta meg ezt így:) ).
Én inkább a személyes élményemről beszélnék, mert meglepő és igen újszerű volt Vitusnak ez a bevetett módszere, de igen hatásos. :))) Énekléssel kezdtük az ifit, ezt is felújítva ráadásul, hiszen nem csak gitárral énekeltünk hanem Tekla szintetizátoron is kísért. (ami nem volt könnyű feladat, ugye Tekla? hihi:))) ). Ez után pedig Vitus arra szólított fel minket, hogy vegyünk fel egy kényelmes pozicíót, és lazítsunk. A csendes percek után jött a masszírozás, aminek természetesen mindenki nagyon örült. :) Egy fáradságos hét után éppen jól jött. Ekkor következett Lót története. Ugyanabban a csendben hallgattuk végig, amint Vitus felolvasta a történetet. Majd pedig megkért bennünket, hogy válasszunk ki egy szereplőt a történetből, akivel azonosulni tudunk ezen a mai napon. Másodszori elolvasás után, már mindenki tudta, hogy kicsoda lesz. Tetszés szerint választhattunk magunknak helyet a teremben és vártuk, hogy mi fog következni. Érdekes módon nem a magyarázat következett, hanem Vitus sorban odament mindenkihez, megkérdezte, hogy ő kicsoda a történetből és pár kérdést tett fel. Én Lót felesége voltam, a sóbálvánnyá változás után. Azon a pénteki napon pontosan vele tudtam azonosulni és teljesen beleéltem magam a szerepbe. Miután mindenki sorra került, de még mindig szerepben maradva, kérdéseket tehettünk fel egymásnak. Én például Istent (Isti volt Isten akkor) kérdeztem többnyire, hiszen aznap épp hozzá volt a legtöbb kérdésem.
Igaz, amikor azt mondják, hogy ilyen helyzetekben megfogalmazódik Isten személyes üzenete az egyes ember számára. ...velem is ez történt..! Pont akkor, aznap..., azon az ifin kaptam egy üzenetet, ami nagyon fontos volt számomra.
Úgy gondolom azonban, hogy ez a bibliodráma csak akkor éri el meghatározott célját ha mindenki komolyan veszi, beleéli magát szerepébe, kipróbálja milyen valaki másnak a bőrében lenni. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ki hogyan viselkedik és miket mond. Minden utal valami sokkal mélyebbre, mint ahogyan az ki volt mondva. És ez a jó, hogy ebben a csoportban fel tudjuk vállalni azt, akik vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Nem?
Az ifi lejárta után még sokat beszélgettünk erről, főleg Teklával, és arra a következtetésre jutottunk, hogy megéri ezt a módszert több alkalommal is bevetni a kisifin.
Egy érzés maradt meg bennem kisifi után, amit nehéz leírni, de azt el tudom mondani, hogy jó érzés volt részt venni ebben a játékban.
Ami hiányzott nekem, az az idő volt.:)) Ugyanis szívesen folytattam volna még a beszélgetést, és egy picit rossz érzés volt megszakítani azt a nyugodt hangulatot ami eluralkodott rajtam. Dehát..., majd a következő alkalommal.
Vitus ez egy remek ötlet volt és szerintem több alkalommal is tarthatjuk így az ifiket.
puszi mindenkinek
Erika
Én inkább a személyes élményemről beszélnék, mert meglepő és igen újszerű volt Vitusnak ez a bevetett módszere, de igen hatásos. :))) Énekléssel kezdtük az ifit, ezt is felújítva ráadásul, hiszen nem csak gitárral énekeltünk hanem Tekla szintetizátoron is kísért. (ami nem volt könnyű feladat, ugye Tekla? hihi:))) ). Ez után pedig Vitus arra szólított fel minket, hogy vegyünk fel egy kényelmes pozicíót, és lazítsunk. A csendes percek után jött a masszírozás, aminek természetesen mindenki nagyon örült. :) Egy fáradságos hét után éppen jól jött. Ekkor következett Lót története. Ugyanabban a csendben hallgattuk végig, amint Vitus felolvasta a történetet. Majd pedig megkért bennünket, hogy válasszunk ki egy szereplőt a történetből, akivel azonosulni tudunk ezen a mai napon. Másodszori elolvasás után, már mindenki tudta, hogy kicsoda lesz. Tetszés szerint választhattunk magunknak helyet a teremben és vártuk, hogy mi fog következni. Érdekes módon nem a magyarázat következett, hanem Vitus sorban odament mindenkihez, megkérdezte, hogy ő kicsoda a történetből és pár kérdést tett fel. Én Lót felesége voltam, a sóbálvánnyá változás után. Azon a pénteki napon pontosan vele tudtam azonosulni és teljesen beleéltem magam a szerepbe. Miután mindenki sorra került, de még mindig szerepben maradva, kérdéseket tehettünk fel egymásnak. Én például Istent (Isti volt Isten akkor) kérdeztem többnyire, hiszen aznap épp hozzá volt a legtöbb kérdésem.
Igaz, amikor azt mondják, hogy ilyen helyzetekben megfogalmazódik Isten személyes üzenete az egyes ember számára. ...velem is ez történt..! Pont akkor, aznap..., azon az ifin kaptam egy üzenetet, ami nagyon fontos volt számomra.
Úgy gondolom azonban, hogy ez a bibliodráma csak akkor éri el meghatározott célját ha mindenki komolyan veszi, beleéli magát szerepébe, kipróbálja milyen valaki másnak a bőrében lenni. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ki hogyan viselkedik és miket mond. Minden utal valami sokkal mélyebbre, mint ahogyan az ki volt mondva. És ez a jó, hogy ebben a csoportban fel tudjuk vállalni azt, akik vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Nem?
Az ifi lejárta után még sokat beszélgettünk erről, főleg Teklával, és arra a következtetésre jutottunk, hogy megéri ezt a módszert több alkalommal is bevetni a kisifin.
Egy érzés maradt meg bennem kisifi után, amit nehéz leírni, de azt el tudom mondani, hogy jó érzés volt részt venni ebben a játékban.
Ami hiányzott nekem, az az idő volt.:)) Ugyanis szívesen folytattam volna még a beszélgetést, és egy picit rossz érzés volt megszakítani azt a nyugodt hangulatot ami eluralkodott rajtam. Dehát..., majd a következő alkalommal.
Vitus ez egy remek ötlet volt és szerintem több alkalommal is tarthatjuk így az ifiket.
puszi mindenkinek
Erika
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése