2009. október 14., szerda

Az első hó

Sziasztok pandáim,
Hát hol is kezdjem, szóval LEESETT AZ ELSŐ HÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kis pandáim, tudom ez nektek nagy megrázkodtatás, hisz azért ti a pálmalevelekhez vagytok szokva és a 35 fokos meleghez. Na a tegnap meglepett az idő és a vénasszonyok nyara helyett 1 fok lett és szépen hullott a hó. Nem nagy gond, és most megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, hogy mivel én azért a hargitai fenyvesekből származó barnamedve vagyok:))) és csak Vitus igazi panda:))) ezért bennetek is van, mindegyiketekbe egy kis barnamedvés beütés, úgyhogy nem fogtok megfagyni, sőt élvezni fogjátok a telet és a havat.
Én igazán nagyon örültem annak, hogy havazott, nekem nagyon fontos az első hó!!!mindig úgy érzem, hogy az első hóval mintha minden megtisztulna, emlékeim és mindennapjaim, az emberek körülöttem. Mintha a hó eltakarná, és elmosná a sok rosszat s így a jó maradna csak meg. Nekem az első hó mindig ezt az érzést hozza meg, és e nélkül nagyon nehezen vészelem át a telet.:)))
A másik fontos dolog, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy rohamosan közeledik a legeslegkedvencebb ünnepem:), és már ilyenkor érzem a fahéjas almatea illatát, a mézespogácsa ínycsiklandozó ízét, a fenyőfa otthoni illatát és mélyzöldszíne már most előttem van. Látom lelki szemeimmel, hogy az emberek arcán mintha kicsit több mosoly jelenik meg, talán ilyenkor legalább többet mosolyognak, kicsit kacagósabb a szemük sarka, talán kicsit kedvesebbek a buszon, az átjárókon, az utcákon, a bevásárlóközpontokban, és mikor kicsit leállnak a hajszával és megállnak egy pillanatra, akkor észreveszik ahogy a 3-4 éves kislány mennyire elbűvölten tudja nézni a fenyőfadíszeket a kirakatokba és azon gondolkozik, vajon elég lesz ennyi gömb az egész világ fáira??? -és ami ennél is fontosabb, nem elrángatják a kirakat elől a lánykát, hanem letérdelnek melléje, és megnyugtatják, hogy IGEN van elég dísz, van elég szeretet és van elég jólelküség a világon ahhoz, hogy minden fenyőfa boldogan és büszkén mutathassa díszeit karácsony estéjén.
S szeretem a nyugalmat, a csendet és azt az érzést, ami ilyenkor a városok felett kering. A szánkos gyerekeket, akiket édesapjuk és édesanyjuk húz és ők közben visibálnak és élvezik a havat, a hatalmas, puha és színes sálak mőgé burkolózó pirospozsgás emberarcokat, a futkorászó iskolásokat akikről esik le minden de látszik rajtuk, hogy ennél jobban soha nem érezték magukat.
Amit a legjobban kedvelek az a késő esti városi séta, amikor már nagyjából minden csendes, kevés autó jár, a járdák hóval vannak borítva, az utcai lámpák sárgás meleg fényében pilinkézik a hó és én a kedvesemmel kézenfogva sétálok a parkban. Lábunk alatt ropog a hó és minden egyes kilégzésnél hatalmas párafelhő szalad ezerfele előttünk. A város fényei pont annyira világítják meg a házakat és az utcasarkokat, hogy éredekes és szórakoztató mesék kerekedjenek ki az árnyjátékokból.
Hát ezt hozta ki belőlem ez a kevéske első hó!
puszkó minden kispandámnak.

1 megjegyzés:

  1. oh, Mesikém. Annyira átvettem én is már ezt a karácsonyi hangulatot, ezután a gyönyörű írásod után. Kedvenc ünnepem lévén, alig várom hogy mindaz amiről írtál eljöjjön. sok pusziiiiii

    VálaszTörlés