2010. április 17., szombat

GYŐZELEM!!!! :)

GRATULA!

Így kezdeném ezt a bejegyzést. A mai nap igen sikeres volt, és győzelemmel zárult. De kezdjem az elején.
Reggel 9 órakor indult a csapat a Györgyfalvi negyedi iskolába, ahol tartották a kézilabda bajnokságot. A belvárosi ifi szervezte az idén a mérkőzést. A sorshúzás után kezdődtek a meccsek.
Úgy gondoltuk Mesikével ketten, hogy jó lenne valamivel feldobni a hangulatot és mindenkinek tudtára adni, hogy mi kinek szurkolunk. Így lett az, hogy kartonra kiírtuk, hogy "hajrá Kétágú" és fölé sok-sok lufit függesztettünk. :)) Igazán eredeti ötlet. De ezek után hadd mutassam be a csapatot: Kriszta, Csabi, Bubi, Levi, Zoli, Vitus, Isti, Sanyi. Ők voltak a nap fénypontjai. :) A kis meccsek voltak az elsők, itt dőlt el, hogy melyik csapat megy tovább. Első mérkőzésük a Törökvágással volt. Szép meccs volt, mindkét csapat ügyesen játszott, de aztán a vége fele már nagyon ráhúztak a mieink és győztesen kerültek ki. :) Ezután a Tóközzel tették próbára minden erejüket, hiszen igen szoros volt az eredmény mind az utolsó pillanatig. Azonban mégis az utolsó gól számít, és azt a fiúk dobták, így hát ezt a meccset is győzelemmel zárták. Természetesen mindeközben nem feledkezem meg a szurkolókról sem, akik a pálya szélén kiabáltunk és biztattuk a fiúkat. A Kakasos ifivel mérettettek meg ezután. Egész végig lelkesen játszott a kis csapat, de már látszott, hogy fáradtak voltak. Szorosan haladtak a pontszámok felfele és mindvégig azon voltak a csapatok, hogy sikeresek legyenek. Ebből a játszmából a Kakasos került ki győztesként. Ettől eltekintve mi is továbbjutottunk, így hát készülni kellett az elődöntőre. Nagy izgalom, stratégia megbeszélés, bemelegítés és máris jött a Kerekdomb elleni meccs. Amikor az ember azt látja, hogy már elődöntőben vannak, még jobban motiválja, hogy bár fáradt, kitartson és jól játszódjon. Ha jól emlékszem Kerekdombot 2 góllal verték meg, viszont nagyon szoros meccs volt. Itt már látszott, hogy a csapat egészen jól összedolgozott, figyeltek egymásra, szervezettek voltak nagyon. Nekünk eddigre már elment a hangunk a szurkolástól, viszont mi sem adtuk fel és tovább szurkoltunk. Megérdemeltek a fiúk minden egyes hangot. :) És..... jött a még nagyobb izgalom, a döntő pillanata. A Kakasos ellen játszották a döntőt, akik ugyancsak nagyon ügyesen, kitartóan játszódtak. Ezért hát nekik is jár taps. Utolsó pillanatig tűkön ültünk, hiszen az utolsó pár másodpercben még egyenlőre álltak. De akkor jött, az utolsó nekifutás...., és gól lett. :)))
Hurrá! Mindenki örömittasan ugrott fel, a boldogság mérhetetlen volt mindannyiuk számára. Minden erőfeszítés megérte..., a mérkőzés végi győzelmen mindenki érezte a pillanat forróságát.
GYŐZELEM..., kiálthatjuk együtt. Voltak veszélyes helyzetek is, de Csabi hihetetlenül jól védett. Kriszta sem hagyta magát, sőt ha valaki el akarta venni tőle a labdát, oroszlánmódra védte és nem engedte el. Addig-addig harcolt bárkivel is, amíg ő kerekedett felül. :) Bubi és Vitus harciasan törték át az ellenkező csapat védővonalát, sokszor még utolérni is nehéz volt őket. Zoli és Levi sem lustálkodott, hiszen a veszélyes oldalakat védték és onnan dobták be a jobbnál jobb gólokat. Isti is csak ügyeskedett, hiszen sokszor fenntartotta a betolakodókat. Sanyi, amikor kapuban állt becsületesen kivédte a közeledő labdákat. Megtörtént, hogy egyik másik lesérült, de a fájdalmat félretéve felálltak és játszódtak tovább. Nem könnyű feladat, úgy gondolom, hiszen maga a szaladás is már fárasztó.
A pálya szélén mi is mindvégig kitartottunk és összeszorított kezekkel, nagy izgalommal szurkoltunk a remek csapatnak.

Mi mást mondhatnék? Talán még csak annyit, hogy nagyon büszke vagyok a csapatra és annak minden egyes tagjára külön-külön is. A meglepetés-finomság amit megígértem nekik, hogy megkapják ha nyernek, azt a legközelebbi ifin meg is fogják kapni. :)))

Gratulálok persze a többi részt vevő csapatnak is, hiszen ők is kitartóan, beleadással játszódtak.

Csak így tovább fiúk és Kriszta. :)

puszi,

Erika

2010. április 13., kedd

Hazugság

Ma múlt egy hete, hogy nagyifin a hazugságról beszélgettünk. Miért pont ez volt a téma? A válasz egyszerű: mindenki hazudik. Nevezheti azt bárminek is, álcázhatjuk bármivel, a hazugság mindig az marad. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mit jelent az a szó, hogy hazugság. Nem mondunk igazat, elhallgatjuk az igazat, elferdítjük, megmásítjuk az igazat, félrevezetünk valakit, és még sorolhatnám. Felmerült az a kérdés, hogy miért hazudnak az emberek? Az is félrevezetés, ha azt válaszoljuk, hogy azért, mert nem akarjuk megbántani a másik embert, mert meg akarjuk védeni. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy mindig saját gyávaságunk az elsődleges ok, amiért hazudunk, vagy az, hogy nekünk jó legyen elsősorban. Beszélgettünk arról, hogy hazudni szoktunk barátainknak, a párkapcsolatban, de hazudni szoktunk önmagunknak is. Mit gondoltok a fehér hazugságokról (amit az angolból fordítunk így: white lies). Ezek a kegyes hazugságok. Kell vigyázzunk azonban arra, hogy ne ezzel takarózzunk, hogy mi kegyes hazugságokat mondunk.
Gondoljunk mindig arra, hogy bár nehéz mindig őszintének lenni, jobban járunk, hosszú távon kifizetődöbb, hasznosabb igaznak lenni, őszintének. Az a teendőnk, hogy gondolkodjunk el, hogy mi mennyit szoktunk hazudni és miért és megéri-e?


puszi,

Erika

2010. április 3., szombat

Via Dolorosa

Nagypénteken, délután 6 órakor passiójátékra került sor a templomban. Gondolatban, legalább, végigjártuk Jézus szenvedésútját. Páran közülünk verset mondtunk, páran énekeltek vagy szöveget mondtak. Ezzel próbáltunk meg ráhangolódni a feltámadás ünnepére.

Ezekből a gondolatokból idézek párat itt is, hogy mindannyian próbáljunk meg felkészülni a húsvét ünnepére, ami örömhír mindenki számára.

"Mi voltunk engedetlenek Istennel, nekünk kellett volna elszenvedni a katonák gúnyolódását, nekünk kellett volna megfizetni. (...) Nem elég elviselni a keresztjeinket. Vállalni kell azokat. Aki vállalja keresztjét, az ezzel Istent is vállalja. (...) Vajon mikor értjük meg, hogy Jézust nem siratni kell, hanem követni?! A sajnálkozás legtöbbször pótcselekvés, hogy ne kelljen Érte és Vele együtt szenvednünk. Előbb kövessük őt, s utána, ha még úgy érezzük, sírjunk, de ne Érte, hanem Vele, önmagunkért, gyermekeinkért, e világért. (...) Az adás és a vevés világának találkozója ez. Az adó mindent odaad, a vevő mindent elvesz. Mindent? A Vevő csak azt képes erőszakkal elvenni, amit az Adó előbb-utóbb úgyis elhagyni kénytelen. Ostoba fintora ez a mulandó világunknak. (...) Jézus nem választható el a kereszttől. Szenvedés nélküli szeretet nincs. Az Atya is szenvedett Jézussal együtt a kereszten. Jézus is szenved velünk együtt a mi keresztjeinken. Szeretet nélküli szenvedés pokol. (...) Nekem kellett volna meghalni a bűneimért. Aki eljutott a keresztig, az nem mehet el némán. Te mit mondasz? "

"Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember fia, Ember fia,
egyedül vagy a puszta végtelenben!
-Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?
Egyedül lenni: emberek között
Elátkozott,
Egyedül lenni: az Isten előtt
Elkárhozott,
Egyedül lenni: önmagadnak is
Csak undora,-
Hát ezt is, ezt is megtapasztalod,
Ember fia! "


Kívánok mindenkinek áldott feltámadás ünnepet, egy kis nyugalmat és csendességet.


Erika