2009. október 10., szombat

Utolsó nap Brassóban

(folytatás a szombati naptól) Ez után kezdődött a program legérdekesebb része..."buli a templomban". Kicsit furcsálltuk és kíváncsian kérdezgettük egymástól, hogy ezt szó szerint kell értelmezni, vagy sem? Mmm...mindenesetre a próba befejeztével, már tisztán hallottuk a zenét, a kiabálást, a dobbantásokat. Csak mi hiányoztunk! Így aztán mindenki átöltözött és a torony kávézójában kezdett bulizni. Ha egy szóban kellene megfogalmazzam, hogy számomra milyen volt, akkor csak annyit mondanék, hogy: nagyon jó! A lányok (Eszti, Erika és én) kialakítottak egy saját táncot, bizonyos mozdulatokból, amiről szerintem majd a képek beszélnek, a fiúk pedig beszélgettek és a lányokat táncoltatták. Volt sütemény, üdítő, no meg ropi, és titkos mogyoró. A buli után, Vitus aláíratott minden kispandával egy szerződést, miszerint holnap (azaz vasárnap) reggel hét órakor talpon vagyunk. A szerződés még azt is magába foglalta, hogy ha nem, akkor jöhet a fejmosás, jöhet a víz. Így történt, hogy kispandáék aznap hamar ágyba bújtak.Vasárnap, ígéret szerint reggel hét órakor ébredtünk. Persze, most is voltak kivételek, hiszen azok mindig is lesznek. Volt olyan, aki hamarabb megébredt és volt olyan, aki tovább aludt. A lényeg az, hogy Isti, negyed nyolckor megkapta a "reggeli fejmosását.” Hiszen ő az a személy az ifiben, aki általában pontos, aki nem nézi el az időt, aki mindent kiszámol, de ebben az esetben nagyon fáradt volt és kicsit tovább aludt.Reggel fél nyolckor, utolsó próbát szerettünk volna tartani, és nehezen előkerült a templomkulcs is. Így aztán, csak fél kilenckor mentünk próbálni majd, fél tízkor közösen reggeliztünk. Fél tizenegykor pedig kezdődött az istentisztelet.Az istentiszteletet Nagy Emese, Alsóvárosi segédlelkészünk tartotta. Prédikációjában elhangzott az egymásra való odafigyelés, és Isten irántunk való szeretete. A hirdetések előtt Erika, Timi, Eszti és jómagam rövid énekléssel tiszteltük meg a gyülekezetet,Áron pedig gitárjával kísért bennünket. Ezután kezdődött a várva várt színdarab, pantomim, melyet Bubi rendezett. Mindenkiben volt egy kis izgalom, feszültség, hogy vajon, milyen lesz? Robi és Erika kíváncsian nézte teljesítményünket a padból, a színészek pedig mindent bele akartak adni ahhoz, hogy igazán jó legyen. Isti meg én a nyelvbotlásoktól szerettük volna megkímélni magunkat. És akkor elkezdődött. Hatalmas tapssal zárult a kis előadás, a pantomim. A lelkipásztorok, a brassói fiatalok és a gyülekezet is vidáman fogadta. A taps között ott volt az a tenyérnyi hang is amellyel Mesi szülei tiszteltek meg. Az istentisztelet áldással zárult, majd az ebéd következett. Ezután városnézésre indultunk. A séta alatt igazán összemelegedett a csapat, mindenki mesélt és nevetett. Bejártuk a főteret, a cérna utcát, a sportterepeket, majd fentről tekinthettük meg a várost és a bástyákat. Sétánk egyik fő témája a bugyi volt. Teklával, Esztivel, Mikivel azon morfondíroztunk, vajon mennyi mindenre lehet(ne) használni a bugyit. Mivelhogy elménk eléggé tág, sokmindent beleképzeltünk. Így alakult ki az a gondolat is miszerint a bugyi egy multifunkcionális részünk. Séta után visszamentünk csomagjainkért és indultunk az állomás fele. Vendéglátóink annyira rendesek voltak, hogy elkísértek minket. Mivel eléggé lassan mendegéltünk, és senki sem figyelte az óráját, amikor már buszon voltunk jutott eszünkbe, hogy „hoppá, mindjárt lekéssük a vonatot.” Így hát Erika egész útón aggódott és azon morfondírozott, hogy milyen lehetőségeink vannak és mivel érhetnénk vissza szép városunkba, Kolozsvárra. De hála Istennek éppen időben, az utolsó pillanatban mi is beszaladtunk és felmásztunk a vonatra. A vonaton egy darabig folytatódott a fácánozás, utána egy másik játék következett, de hamar belefáradt a banda és ki ahogy tudott aludt egy keveset. Éjfélre szerencsésen megérkeztünk Kolozsvárra, és bár örültünk az itthonnak, tudtuk, hogy a brassóiak is hiányozni fognak. Dehát most már mi is meghívtuk őket hozzánk, és várjuk a legközelebbi találkozást.

Orsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése