2010. július 31., szombat

Hegymászás a javából - 6. napi beszámoló

Miután Brassóból elindultunk, rájöttünk, hogy a kocsik és a biciklisek külön kell haladjanak egy ideig, pontosabban Rétyig, ugyanis csak egy sávos az út, és a parkolósáv sem elég széles ahhoz, hogy a kocsik ott menjenek és ne zavarják a forgalmat. Így Rétyig a kocsik faluról falura mentek, mingid bevárták a bicikliseket, majd továbbmentek. Az egyik faluban megálltunk és kürtős kalácsot is ettünk. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy reggel, amikor Brassóban felkeltünk, Jenei megjegyezte, hogy ő úgy enne egy kürtős kalácsot. Hát beteljesült az álma. 
Csoportkép a brassói templom előtt, vendéglátóinkkal együtt

Amikor megérkeztünk Rétyre néhányan beugrottak kajálás után a tóba. A két Farkas, Tekla, Tóni és Bubi ugrottak fejest, hasast, szaltóztak, úszkáltak. A szinte hosszúnak mondható pihenés után mindenki újult erővel pattant fel a biciklire. Kovásznán újból pihentünk egy kicsit, majd nekiálltunk megmászni a kommandói hegyet. Tudtuk, hogy 15 km, azt is tudtuk, hogy meredek, csak éppen azt nem tudtuk, hogy olyan rossz, amilyennek Vitus lefestette. 

Fürdés a rétyi tónál

No de volt két biciklis, akik a kocsik előtt felértek (ugyanis a kocsik is alig tudtak 10m km/h sebességgel haladni). Tóni egyszercsak elvágtatott a kocsik mellett,Bubi pedig a hegy háromnegyedénél előzte meg a két autót. Ezen a szakaszon sofőrcsere is történt, kicsi Farkas helyett a már említett Jenei került a VW kormánya elé, míg kicsi Farkas keményen tekert. 

Bubi, Tekla és Tóni ugrani készül

Miután sikerült mindenkinek felmászni a hegyen, elkezdtük keresni a templomot. Meg is kérdeztük valakitől az utcán, hogy merre lenne a templom, mire a bácsi azt mondta, hogy: "mánjenek álőre, oszt a második utcán mánjenek jobbra, nagy tornyot építettünk neki, oszt meg fogják látni. A keresésből az lett, hogy kicsit keringtünk a településen, majd miután másodjára is megkérdeztük az utat egy községbelitől, egy fák által védett, szinte teljesen észrevehetetlen helyen megtaláltuk a templomot. 

Ezzel a plakáttal fogadtak bennünket Brassóban

Pop Levente helybéli lelkész már várt bennünket Szumóval, egy Belvárosi ifissel, teológussal. A gondnok krumplitokányt készített nekünk. Közben egy csomó információt megtudtunk a településről, egy csomót nevettünk, majd szétoszolva felhúztuk a sátrakat, kipakoltuk a csomagokat és természetesen együtt kajáltunk. 

A sofőr is ebédszünetet tartott, ő is szerette a kürtős kalácsot

Este egy jó kis beszélgetés alakult ki, az áhjtatot Vitus tartotta. Ma is felolvasott Richard Wurmbrand: Mélységekben járatta őket című könyvéből, amit nagyon szeretünk, mert nagypn jók a példák, valamint érdekesek a történetek is. Amikor éjjel 1 órakor, szotyiparti, beszélgetés után odakerültünk, hogy bedőlhettünk az ágyba, boldogan burkolóztunk be a hálószákba. 

Mindenki szépen sorban haladt, ezúttal sem voltak problémák

Reggel miután felkeltünk, bepakoltunk és a reggeli áhítat után elindiltunk Csíkszereda felé, de erről majd többet mesél a következő napról szóló bejegyzés. További képeket még fel fogunk tölteni a mai nap folyamán, valószínű este, amikor megérkezünk Csíkba. Kommandón sajnos nem volt semmilyen jel, ezért nem tudtunk jelentkezni.

Gábor

Kommandó, a legszebb

Tegnap este, 7 körül sikerült megmásszuk a kommandói hegyet. 15 kilométer, amiből kb 8 km 11%-os emelkedő. De megtettük!
Nem volt jelünk, úgyhogy csak most tudunk jelentkezni. A napi beszámoló később következik. Annyit elmodhatok, hogy egy külön világ, gyönyörű, hangulatos és nagyon finom kajával vártak, a lelkész Pop Levente és drága barátunk, jövendőbeli lelkész, Szumó. A fincsi tokány készítésében az IKÉs lányok is segédkeztek.
Most újra Kovásznán vagyunk és indulunk Csíkszereda felé.

2010. július 30., péntek

Még mindig a tónál

Tekla, Tóni és Róbert is lubickoltak egyet. Eltartott az ebédszünet :) de annál hangulatosabb.

Eszter
Update via iPhone :D Köszönjük Steve Jobs!

Ebédszünet Rétyen

Megálltunk megzabálni a szendvicseket Rétyen, a tó mellett. Persze a Farkas fiúkat nem lehetett megállítani ugrástudományuk bemutatásában :D A többi sztárfotó este!

Kb 40 kmt jöttünk eddig és még kb 30 van hátra, hogy feljussunk az ország legmagasabban található településére, Kommandóra :D

Update - elindultunk Brassóból

Ma reggel sikerült felkelni és elindulni Brassóból. a brassói medvék finom reggelit is készítettek nekünk, kaptunk finom rántottát, jól megkeverve zöldségekkel. Mivel nem volt időnk megnézni a várost, úgy döntöttünk, hogy a nyáron, vagy akár ősszel eljövünk a brassóiakhoz látogatóba, és a várost alaposabban megnézzük magunknak. 

Lészai Robi (Bubi), a reggeli proficsomagoló

Jelenleg Uzon környékén vagyunk. Mivel nagy a forgalom és csak egy sávos az út, a kocsik előre mennek, és mindig bevárják a következő falu végén a bicajosokat.

Brassóban a nagy forgalom ellenére is sikerült balesetmentesen közlekedni

Gábor

Hamarosan indulunk Kommandóra

... és jól felpakoltuk magunkat szendviccsel :D

Már 420 km, Brassó és a nyűgős pónik

Talán a tegnap estével kezdeném. Finomat vacsoráztunk, Erikát és Mesit illeti a dicséret. Majd az esti áhítatot Gábor tartotta, melyet a Kommunikációs elemek a teremtés történetének első három fejezetében című kiselőadással indított (milyen igényes cím :D), majd arról vitatkoztunk, hogy mennyire tudunk manapság Istennel kapcsolatot teremteni. Jó beszélgetés alakult ki. Az esti bibliaóra után elhelyezkedtünk, ki földön, ki székeken, a régi református parókia egyik termében, s elméletileg alvásra tértünk. Elméletileg, mert a „Fantastic 4” (Ienei Zoli, a Farkas fiúk és Róbert-Búbz) még jó fél órát szórakoztatta a társaságot az aznapi poénokkal és vicces helyzetek felelevenítésével. Lassan csak elcsendesedtünk, s a Fogaras felé vezető 105 km fáradalmait naaaaagy horkolás-koncertben nyugtáztuk (nyugtáztuk, így írom, mert a fiúk biztos, de az is lehet, hogy én is horkoltam :D).


Fogaras egyik körforgalma, miközben elhagyjuk 


Az éjszaka rövid és mozgalmas volt. Róbert álmában kiabálta, hogy menjünk előre, András hajnalban taxiba ült és vonattal hazasuhant, s alig fordultunk kettőt, rinnng-rinnng, megszólalt Atti idegesítő ébresztője (fél 7kor, jajj!!), s máris kelni kellett. Vitus kikiabálta a népet a hálózsákokból és indult a készülődés. Időt szorítottunk a református templom meglátogatására. Szász Tibor lelkipásztor elmesélte a templom csodálatos történetét, ahogy Árva Bethlen Kata felépíttette, s hogy milyen címerek, kőszószék található benne. Az Úr asztalán található terítőt Bethlen Kata mennyasszonyi ruhájából varrták, csaknem 250 éves, különleges selyem, nagyon különleges hímzésekkel (madarak, néger figurák, egyéb állatok), a sírja is a templomkertben található. Itt tartotta a tiszteletes úr a reggeli áhítatot, s a város történetéről is szót ejtett.



Újabb megálló és csoportkép főtámogatónknál, a MOL Románia egyik töltőállomásánál


Ma egészen jól haladtunk a célpont felé, attól függetlenül, hogy állandóan emelkedett az út és nagyon-nagyon lyukas-foltos volt. Az esős, szeles idő végre átállt nyári módba, kezdünk barnulni (majd fotót készítünk Bubi kreatív lábáról) és egyre jobban sikerül egy csoportként haladni, azonos tempóban. Gyönyörű helyeken gurultunk, annyira közel vannak a hegyek, s olyan erősek a színek. Amennyire sikerült a fejünket felemelni az útról, ezt is megcsodáltuk (legalábbis én biztos :P). Még mindig nagy érdeklődéssel bámulják a helybéliek a felvonulásunkat, kicsit élvezzük! Ez a nap talán az első balesetmentes szakasz volt. 


Érdekes faluneveket is láttunk




Kerülő úton haladtunk Brassó felé, nagy hegyet másztunk meg Rozsnyó előtt, s azután vettük észre, hogy a verseny pónik fájlaltatják szerveiket. Lassan kiderült, hogy majdnem mindegyik bicikli nyögdécsel a 400 km után, így gyorsan riasztottuk a brassói medve barátainkat, hogy sürgősen keressenek nekünk bicikli szervizt. 


Hegymászás a főúton




Az eredeti terv az volt, hogy megmásszuk a brassói pojánát (nem tudom, hogy írják...), s az utolsó percig döntögettük, hogy merjük-e vállalni, vagy térjünk balra és 10 kilométert letekerve végre megérkezzünk. Végül mégis csak az egyszerűbb utat választottuk, bár nem azért, mert megijedtünk a hosszú és meredek úttól, hanem a biciklik nem biztos, hogy megbírták volna és a szervizelést is lekéstük volna. 


Ilyen ügyes kis gödröket is kerülgettünk :P




A sorsdöntő útelágazódásnál találkoztunk egy francia, hattagú családdal. Biciklivel, csomagokkal Aradról indultak Erdély körútra (ha jól értettem), s majdnem folyékonyan beszéltek románul. Ők is Brassó felé haladtak, eldöntöttük, hogy együtt gurulunk be a városba, mert biztonságosabb a forgalmas úton. Matyi elénk jött a kis piros autóval és a forgalmat elkerülve, hosszabbítással beérkeztünk a brassói Belvárosi gyülekezet templomához, a testvérmedvék otthonába.


Büszkén jelentjük, hogy egy európai falun is keresztülhaladtunk




Hatalmas plakáttal vártak, száguldó biciklis Kétágú templomot ábrázol :D. Nagyon-nagyon finom vacsorát készített Szilárd nekünk, tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Köszönjük szépen! Kényelmes emeletes ágyakban fogunk aludni, nagyot tusoltunk és a bibliaórán Gábor tegnapi témáját folytatva Istennel való konfliktusról, illetve emberek közötti konfliktuskezelésről beszéltünk. Ami minden bizonnyal hasznunkra válhat :)


Gyönyörű helyeken álltunk meg kisebb pihenőkre




Holnap Kommandóra biciklizünk. Kovásznától 22 km-re található, 1030 méter magasban. Ez volt a legszélsőbb pontja Erdélynek, az Osztrák-Magyar Monarchia határa. Oda szeretnénk felmászni és remélem, sikerülni fog :)


Gyors biciklijavítás az országúton




Orsolya, nincs akivel Útszéli hipp-hopp rádiózzak. Nincs akivel ordibáljak országunk útjain. De tudom, hogy most épp bújod a könyveket és fényesíted a cipőcskédet és bárány-habosra mosod Lindát. Gondolunk rád! Boti, nem halljuk hangodat, te is hiányzol nagyon! Mindenkit üdvözlünk!


Eszter


Végezetül néhány kép, ami nem fért a bejegyzésbe, ezért a bejegyzés végén tesszük őket közzé :)


Mesi, a hős buszvezér, a walkie-talkie ura


A csapat apraja-nagyja egy vasúti átjáró előtt


Lélegzetelállító látvány fokozta a kajálás örömét


Mindenki hatalmas harapásokkal pusztította a szendvicseket


A csipet-csapat és a 6 francia vendég (az oldaltáskás bicikliken)


Brassó bejáratánál is sikerült megőrizni a hidegvért és a nagy forgalomban is rendben haladtunk

És végre sikerült elérni Brassót is


A Brassóiak nem csak a háttérben látható plakáttal fogadtak bennünket, hanem elvittek biciklit javíttatni és finom, meleg kaját is kaptunk tőlünk

2010. július 29., csütörtök

Elmaradt képek


Fő támogatónk: a MOL Románia



Vonulunk Nagyszeben felé a főút szélén



Vigyázat, biciklisek!!!



Reggeli áhítat



Szebenből távozóban



Szentágota után ilyen úton is haladtunk



Rövid pihenő a Fogarasi főút előtt



Ebédszünet



A mikrobusz csak lassan halad előre, néha unalmas is



Egy ideig egy holland biciklis párral haladtunk együtt



A hegytetőn mindenki kidőlt néhány percre



Az ország közepe (enyhén kommunista beütésű táblával jelezve)



A vártemplom őrző-védői



Sanyinak is sikerült minden hegyet megmászni



Ilyen gyönyörű helyeken is áthaladtunk

További képekkel is fogunk jelentkezni, bár újabb nehéznap vár ránk. Képek azért nem tudunk minden bejegyzés mellé csatolni, mert:
1. nem volt mindig aki fényképezzen
2. lassú az internetkapcsolatunk, és elég sok időt vesz igénybe egy-egy kép feltöltése, általában pedig csak éjjelre jutunk oda, hogy ezzel is foglalkozzunk

Köszönjük a megértést és köszönjük a sok bátorítást is :)

2010. július 28., szerda

Megtettük a biciklitúra egyharmadát

Ma volt a biciklitúra negyedik napja és máris megtettük az út egyharmadát. A Kétágútól összesen 332 km-t tettünk meg. Szebenből indultunk reggel 11-kor, minekutána 10-re terveztük a startot. Ugyanilyen stílusban lett fél 9 a 8 órai kelésből. Köszönjük szépen a vendéglátást András bácsinak és köszönjük a szállásszerzésben a segítséget Gyöngyi néninek.

A reggel nagy nyögések között kezdődött, mert a Szebenig vezető út alaposan megviselte különböző testrészeinket. Először is a térdek adták be a felmondásukat. Kicsit siránkozgatunk, hogy nem hoztunk magunkkal Fastum gélt vagy Diclofenacot. Ilyen okok miatt ma ezredes cserénk volt. Gábor beült a buszba és Robi vette át a helyét. Kitűnően teljesítette rangja követelményeit. A sereghajtó Farkas senior volt; egy juhászkutya sem tudta volna jobban végezni a terelgetést… A center rangja ma betöltetlen maradt. Már csak azért is, mert a sorrend nagyon gyakran változott.

Mellékúton haladtunk szinte egész végig. A főúttal csak az utolsó 8 km-ben találkoztunk. Sokat mászkáltunk fel-le a dombokon, de ma valahogy jobban bírtuk, mint a tegnap. Kezdenek kialakulni és felelevenedni a mászás-túlélési technikáink. Ezek közé tartozik az is, hogy nagyobb lelki nyugalmat ad, ha nem a horizontot nézzük, amin látszik a domb kegyetlen hossza, hanem az úttestet bámuljuk, és közben nem gondolunk semmi egyébre, csak énekelgetünk magunknak, mert az segít a légzés szabályozásában, ritmust ad a tekeréshez és nem utolsó sorban elvonja a figyelmünket a kemény fizikai munka szenvedéseitől. A glükózt úgy esszük mintha mennyei manna vagy legalábbis az istenek eledele lenne. Már nem is a szánk kívánja, hanem egyenesen az izmainkból kiégett energia követeli az utánpótlást.

A mai nap nagy eseménye az, hogy 105 km-t tettünk meg. Ez csúcsteljesítmény és egyben új rekord. A banda fantasztikusan bírta. Nagyon jó tempóban haladtunk. Gábort kivéve mindenki tekert és senki sem ült be az autóba. Erikának nagyon csekély volt a kihívás és hogy fitogtathassa erejét az egyik kaptatón ő nyomta felfele a kisbuszt… Robi úgyszintén, csakhogy ő csak a Volkswagent bírta tolni. Sajnáljuk, Bubi, talán jövőre többet edzel…

A tájak, amiket láttunk nagyon szépek. Tőlünk jobbra a Kárpátok szegélyezték a látóhatárt. Elég sokszor volt szembeszelünk, ami úgy hat ránk, mintha hirtelen 20 kilóval megpakolták volna a testünket. A szembeszél gyönyörű duót játszott a bal oldalról jövő széllel. Sokszor próbáltak így ketten lelökni a biciklinkről és megutáltatni velünk a tekerést. Természetesen nem jött össze nekik. Holnap fittyet hányva a mai fáradalmakra fogunk tekerni Brassó felé gyönyörű tájakon. Felmászunk majd Brassó Poiana fele és a célpontban meleg étellel fognak várni, ha minden terv szerint megy.

A falvak, amiken áthaladunk gyöngyszemek. Tipikus szász települések: a házak az utcára néznek, hozzájuk van építve a kapu, magasak is maguk az épületek és a falvakon érződik, hogy a német igényességgel voltak kitervelve és megépítve. Szinte minden faluban volt egy-egy nagyon régi kőtemplom vagy vártemplom. Az emberek viszont már messze nem szászok. Nem is igazán magyarok, se nem románok... legalábbis azok, akik az utcán voltak. Páran nekünk szaladtak. Majdnem elüttették magukat T. Istivel. Úgy szaladtak felénk amikor megláttak, hogy jobban meggyűlt bennünk az adrenalin, mint mikor kutyák rohantak meg. Amikor megálltunk figyeltük az autókat és a bicikliket, mert ha több mint 2 percig más irányba néztünk volna, lehet, hogy titokzatos módon eltűnnek a kerekeink. Mindig azt a reakciót váltottuk ki az emberekből, hogy hangosan kiabálva bíztattak, hogy tekerjünk gyorsabban. Emellett mindenki köszönt és olyan ragyogó szemekkel nézett, hogy az az érzésünk, hogy minimum 3 hétig rólunk fognak beszélni.

Az utolsó szakaszon, a főúton már nem igazán történt semmi azon kívül, hogy egy hirtelen első fékezés miatt Jenei Zoli bemutatta milyen a biciklis bukfenc… Szerencsére nem jöttek akkor autók. Fogarason nagy vendégszeretettel vártak, kaptunk teát, fornettit és meséltek a helyi templomok helyzetéről. Fedéllel a fejünk fölött fogunk ma aludni. A ki-bepakoláshoz kitaláltuk, hogy sok időt megtakarítunk, ha élő láncot alkotunk, és úgy adogatjuk egymásnak a csomagokat.

Most fő a vacsoránk, és megyünk meleg vízzel megfürdeni. Úgyhogy én is sietek, nehogy lemaradjak mindezekről.

Tekla

Ismét tegnapról...


Lustaságunk miatt tegnap csak 12-re sikerült összeszedni magunkat indulásra, ami elég nagy problémát jelentett. A tegnapi útszakaszon az autók külön mentek a biciklisektől, ez bizonyára így lett volna ha a tegnapi eső nem mosta volna el a földutat, amin mennünk kellet volna. A baj csak az volt, hogy ezt  három kilométer után vettük észre; Ez azt jelentette, hogy miután megtettük ezt a távot, felfele, sárban csúszkálva úgy, hogy már mindenki nyakig sáros volt, nem beszélve a biciklikről, amelyek nem biciklik hanem sár gombócok voltak, visszatértünk. Csupa élmény volt egy óra alatt megint 0 kilométernél lenni. 

Közben visszaértek Mesiék is akik időközben előre mentek a főúton. Vitus intézkedett és rövid idő alatt slagot és vizet szerzett. Az emberek annyira sárosak voltak, hogy biciklistől álltak be a slag alá. Így elrepült még egy óra, ameddig mindenki megmosdott. 0 Kilométer és két óra volt már, előttünk meg egy 75 kilométeres út áll. Nem volt más választásunk a főúton kellet haladnunk (AB) Fehér megyében ahol a sofőrök nem a jó vezetésről híresek. Mivel nem volt egy teljes második sáv ezért egy jó kis sor gyűlt fel mögöttünk, valaki mérges volt és jelentette az 112-n, hogy valakik akadályozzák a forgalmat. A rendőrautó rövid időn belül meg is jelent és hangos bemondón szólt az első kocsinak, hogy szakadjon le tőlünk és álljon meg az első parkolóban. Bár első szándékuk az volt, hogy büntessenek, Vitus magyarázata után megértően útba igazítottak egy szebb út fele. (Un peisaj mai frumos!!!)-Ez azóta is szálló ige a ˝wókij-tokiban˝, ez egy hat kilométeres kitérő volt de megérte. Közben két rádióadón is bejátszották, hogy (˝O coloana de biciclisti a blocat circulatia intre Sebes si Sibiu˝) – Egy sor biciklis lezárta a forgalmat Sebes és Nagyszeben között. Az érdekes az volt, hogy már rég nem azon az úton jártunk mikor ezt bejátszották. 

Mikor visszatértünk a főútra Szeben megyében voltunk már, ahol mindig két sáv volt és biztonságosan közlekedhettünk. Erőtlenül kezdtük  el mászni az akkora hegyet mint a Felek, amely 24 kilométerrel Szeben előtt tornyosult elénk. Érdekes volt, mivel a kiszámított út 66-odik kilométerénél voltunk és még előttünk volt 24 km, és azt bárhogy számoljuk, több mint 75 kilométer. Szembesülnünk kellet azzal a ténnyel, hogy ma, ha tetszik, ha nem 90+ kilométert kell megtennünk!!! A nagy kocsi előre ment Eszterrel és Erikával, mert ők már nagyon elfáradtak. Ennek ellenére, ahogy ők megérkeztek, nem lazsáltak, hanem meleg étellel vártak bennünket. 

Még egy kicsit visszatérek a ˝Felek˝ tetejére ahol  a parkolóban kifeküdve pihentünk, közben megkaptuk a hírt, hogy még négy kaptató áll előttünk. Letörtünk, de szó nélkül, kitartóan folytattuk az utat. Gábor térde fájt, ezért felváltottam, ezredes lettem, tempót diktáltam, 30 km/h sebességgel tudtunk haladni. Mivel minden hegy másik felén egy lejtő van, ezért szerettem volna tudni a biciklim határait, ezt ne mondjátok el senkinek, de egy 70-es tábla alatt 63,7km/h-val repültem el. Nagy fáradtsággal megmásztuk a másik négy emelkedőt is, és holt fáradtan begurultunk Szebenbe. Ahogy már írtam, itt a lányok meleg kajával vártak András bácsiéknál, akik nagyon kedvesek voltak és nagy szeretettel befogadtak minket a házukba.

Közben főtámogatónktól megkaptuk a MOL-kártyát, amelyen a  támogatás összege van, hiszen ők állták a 2. Biciklitúra  teljes üzemanyagát a kisérő autókba. Köszönjük szépen a MOL támogatását és egyben köszönjük Tekla szüleinek közbenjárását!

BUB_X

KÉRÉS

Arra kérünk mindenkit, hogy napközben ne hívja a túrázókat, nagy valószínűséggel nem fogják felvenni a telefont, mert tekernek. Este mindenkinek adódik alkalom arra, hogy beszéljen gyermekével, barátaival, családtagjával.

Előre köszönjük a megértést.

A 2ágúifi biciklitúrásai

2010. július 27., kedd

Le-fel Túra

Rajt: Gyulafehérvár

Cél: Szeben

Útszakasz: Nehéz/Veszélyes

Úthossz: 96 kilométer

Út időtartalma: 7 óra

Átlagsebesség: 17,6km/h

Maximalis sebesség: 64,7km/h

Ne higyjétek, hogy csak ennyi történt velünk a mai nap, ez most csak egy rövidke morzé üzenet a mai napról mert mindenki Zombi fáradt és csak ágyat szeretnénk látni....

UI: Igérem a mai napról holnap egy komoly beszámolot írok mert nagyon sok izgalmas dolog  történet ma velünk, rendőrök, nyakig sár és stb.


BUB_X  OUT!!!

Képek első és második napról

Mivel első nap nem volt olyan internetkapcsolatunk, ami lehetővé tette volna, hogy képeket tegyünk fel, ma teszünk közzé néhány képet, hogy láthassa mindenki, hogy mi történik velünk:


Reggeli készülődés a Kétágú udvarán


Az első csoportkép, az utolsó kép Kolozsváron


Esős időben is keményen tekertünk


Isti lába, miután sikeresen megpróbált nem súlyosan előreesni


Bubi keresett valamit...


és nem itt volt, ahol kereste


Torockó felé már nem esett, de az út sem volt olyan jó


Hétfő reggeli biciklijavítás


Ez még a Vasárnap esti kaja, az időrendi sorrend eltolódott :D

Hétfő reggel ködköntöst öltöttek magukra a hegyek