2010. február 25., csütörtök

Táncelőadás és szülinapozás

Úgy gondoltam, hogy egy pár sort írok az elmúlt táncelőadásról és az Eszter meg István (Csuri) szülinapjáról. :)

Február 19-én volt egy táncelőadás. Az ifiből többen is elkezdtünk járni társasági táncra a KISZT óta. Megjött a kedvünk a darab után, hogy tánctudásunkat tovább fejlesszük és egy magasabb szintre vigyük. Minden pénteken ifi előtt kemény próbáink voltak. S egyszer csak Orsi bejelenti, hogy a kicsik táncelőadásában mi is részt kéne vegyünk, mi is fel kéne lépjünk. Hát.....meglepetés volt, hiszen a többiekkel már két éve próbál, gyakorol, mi meg vagy 2 hónapja. De azért elvállaltuk a fellépést, és ezzel együtt a mindennapos kemény próbát is. De megérte. Az az érzés, amit táncolás közben a táncparketten érez az ember, mindent megér, még a fárasztó próbákat is. :) Eszti meg én izgulva vártuk a pénteket, hogy vajon milyen lesz, mennyit fogunk hibázni. De jó volt, jól sikerült. Ez az élmény sem történt az ifisek nélkül, hiszen mindenki eljött megnézni bennünket. :) Ami nagyon jó érzés volt számomra, hogy ott vannak a legkedvesebb barátaim, és velem együtt örülnek. A következő előadásban már több ifisünk is fel fog lépni, akik a mostanit a vizsgák miatt kellett kihagyják. ....Csodálatos élmény volt számomra, és kimondottan örülök, hogy az ifisekkel együtt ünnepelhettem. :)

A tánc után mindenki sietett fel a panda barlangba, mert jött egy másik ünneplés. Ugyanis Eszter és István születésnapját ünnepeltük. :) Lassan mindenki megérkezett és kezdődhetett is az ünneplés. Volt ajándékátadás, még torta is. A hangulat igen jó volt, mint mindig, :) s egyesek beszélgettek, mások fácánoztak. Még finom szalmakrumlpi is készült, ami az üres gyomrunknak igen jólesett. :)
S hát persze, hogy az ilyen összejövetelekről sosem hiányozhat a póker party. Késő éjfélbe nyúlt a játék, s mikor mindenki belefáradt, akkor elindultunk hazafele.
Amint látjátok az ifiből sosem hiányoznak az események, élmények, szóval érdemes járni. :))))


Erika


UI.: felteszek néhány képet is.

Bécsi keringő


Salsa



Keringő




Az ünnepeltek


Itt is ők, csak más színben :)



A torta






Szalmakrumplizunk egy tálból :))

2010. február 20., szombat

Képek Csíkszeredából

Íme néhány kép ízelítőként arról, hogy milyen volt Csíkban. :)


Mindenki úgy aludt ahogy éppen tudott
De... nem valami jól


Álmos érkezés

A csíki télben
Scrabble, újabb sportunk

Vasárnap délelőtti előadásunk


Tango-kedvenc részem a darabból :)

Finom ebéd

Hócsaták :)

Timike szerint "out of place" kép- hátul hócsata, s mi elől pózolunk :)


Nagyon nem akartunk hazajönni :(

Íme....egy igen kedves kép :)

2010. február 16., kedd

Kirándulás Csíkba

Nagyon rég nem írtam erre a blogra de a minap megjött a kedvem hozzá, ugyanis a hétvégén Csíkba utaztunk eljátszani a KISZT darabunkat és természetesen megismerni Vitus Bulbuk Emese szüleit.
Kezdjük az elejével. Péntek délben még azt sem tudtuk hogy mivel utazunk pontosan, aztán végül úgy alakult, hogy vonattal megyünk. A vonat éjjel 2-kor indult, addig volt időnk elkészülni. Volt némi egyet nem értés, de minden úgy ment, mint a karikacsapás és miután már a vonaton ültünk már semmi gond sem volt. A fiúk öszzehaverkodtak a Csíkba utazó fiatalokkal, úgyhogy egy egész vagont uraltuk.Ta-dam-da-damm ment egész reggel 8 óráig, Erika már Gyergyó előtt költötte a népet (ami kb. egy órára van a céltól). Közben már szombat van. Mesi volt olyan kedves és kijött elénk az állomásra. Megérkeztünk a Bulbuk rezidenciára, ahol a Mesi szülei a legkedvesebben fogadtak minket és úgy fogadtak, mint saját gyermekeiket. Fantasztikus volt. Érkezésünk után egy kicsit le kellet pihennünk, mert a vonaton nem igazán sikerült pihenni. Délben egy jó nagyot reggeliztünk, majd délután társasjátékoztunk, olvastunk, beszélgettünk és kimentünk a Hargitára, mert ott egy sífutó világbajnokság zajlott és ezt néztük meg. Közben megjött a kedvem sízni, de nem volt rá idő, talán legközelebb. Hazamentünk és otthon már várt a finom székely gulyás, amit Enikő néni nagyon-nagyon finomra készített. Innen este 6 óráig nem tudok semmiről beszámolni, mert egy olyan jót aludtam, hogy semmi sem ébreszthetett volna fel. Hatkor a nép összekapdosta magát és elment istentiszteletre. Az istentisztelet nagyon jó volt, a kántor a lányok szívét pár perc alatt megnyerte és korcsolyázni is elhívta őket. Erre sajnos nem került sor, mert egy csomót kellett próbálnunk. A próba későig húzodott el, (egy 3 perces nagy megszakítással...). Este is nagyon finom étellel vártak. Utána néztünk egy filmet és még későig beszélgettünk. Korán elaludtunk és reméljük a fogadóinkat sem zavartuk sokáig.

Vasárnap reggel felkeltünk és reggeliztünk, aztán elmentünk a templomba. Vitus az élethelyzetekről beszélt a Jónás esetében, és a prédikációjával felvezette a színdarabot.
A tegnap esti próbának megvolt az eredménye, a színészek elbűvölték a közönséget és sikeresen átadták a darab üzenetét. Ezután a gyülekezet meghívott ebédelni, nem is kell mondjam, hogy mennyire finom volt. Az ebéd után meglátogattuk Mesinek a nagyszüleit, akik nagyon kedvesek. Kiderült róluk, hogy nagy motorosok és szeretnek fényképezni.
Rendeztünk egy nagy hócsatát, amiben mindenki kivétel nélkül kapott egy egészséges fürdetést vagy kettőt. (Ezt csak azért írom, hogy a szülők is tudják, hogy gyermekeik miért vannak meghűlve.) Délután olvastunk, társasjátékoztunk és aludtunk. Az utóbbi miatt majdnem lekéstük a vonatot. Időben kiértünk azonban és felültünk a vonatra. A vagonunkban nem volt fűtés és úgy gondoltuk, hogy ezt azért folyamatosan 6 órán át nem szeretnénk tapasztalni. Mit tehettünk? A választ már mindenki tudja, átültünk egy másik vagonba, ahol kényelmesen blogot lehet írni.

Bubi (Lészai Róbert)

u.i. a képek következnek...

2010. február 1., hétfő

Emberek és kapcsolataik

Már egy pár hete az ifiben főtémánk az emberek közötti kapcsolatok. Alapigénk a parázna asszony története. Beszélgettünk a szeretetről, hogy milyen féle szeretet létezik ember és ember, barát és barát között. Egyáltalán mit jelent számunkra, az hogy szeretet? Hogyan adunk és kapunk szeretetet? Talán közszónak tűnik már ez a szó, hogy szeretet, s mégis hányszor megtörténik, hogy nem tudunk igazán szeretni. Miért? Mi nem enged? Mi gátol? Mindenki felsorolt néhány dolgot azok közül, amik szerinte nem engedik, hogy a szeretet megvalósuljon mások irányába vagy éppen feléje. És hát, volt ott mindenféle a felsoroltak között. Felmerült az a kérdés többünkben is, hogy létezik-e feltétel nélküli szeretet ember és ember között? Mert ugye lépten-nyomon azt halljuk, hogy "szeretlek, MERT......" és jön a felsorolás, hogy a másikat mi mindenért szeretjük. De hányan mondjuk azt, hogy szeretlek, csak úgy.., mert szeretlek, s nincs ott a mert, nem következik a sok feltétel. Ugye? S ez ilyen könnyű lenne? Vajon?...
Az elmúlt ifin beszélgettünk az odafigyelésről, az időhiányról és a lustaságról. Figyelmes vagy te, aki ezt olvasod, a másik emberrel, odafigyelsz-e a körülötted levőkre. S ha igen, akkor miben nyilvánul meg az odafigyelésed? Hát én magam, nem tudok mindezekre a kérdésekre pozitív választ adni. Nem tudok mindenkire odafigyelni. Mondjuk nem is arról van szó, hogy minden emberre való odafigyelést gyakoroljuk, mert lehetetlen, szerintem, de azért a közvetlen környezetünkben levőkre...jobban odafigyelhetnénk, többet is türődhetnénk egymással. De...., miért nem tesszük? A kifogásunk általában így hangzik: "jaj, nincs időm, időhiányban szenvedek, annyi dolgom van, még magamra sincs időm, fáradt vagyok, egész nap rohangálok, 25 óra sem lenne elég mindarra, amit tennem kell". Ugye ismerősek ezek a kifogások? Valljuk be....., hányszor szoktuk ezeket mondani másoknak, barátainknak? Talán többször, talán kevesebbszer, de mondani szoktuk. Arról beszélgettünk ifin, hogy mi is ez az időhiány tulajdonképpen, amivel mindannyian "küszködünk"? Tényleg nincs 5 perc időnk a másikra? Tényleg minden percünk úgy be van osztva? Vajon? Ha őszinték vagyunk, akkor tudjuk, hogy ez nem pont így van. Persze, hogy az idő problémája fennáll és adott, persze, hogy sok a dolgunk, és sokat rohangálunk, persze kevesebb percet tudunk tölteni egymással, de ez mind a kapcsolataink róvására megy. Ennél a kérdésnél jött be a lustaság. Miért nincs időnk találkozni egymással, miért nincs időnk beszélgetni a másikkal? Erre az egyik jó válasz, hogy lusták vagyunk. Ha fáradtan hazaérünk, és a barátunk éppen akkor telefonál, hogy menjünk át hozzá, az első válaszunk, hogy hát nincs időnk, mert sok a dolgunk. Valójában lehet, hogy éppen csak lusták vagyunk újból kimenni a házból, vagy nincsen éppen kedvünk. Feltevődött az a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért nem mondjuk meg nyíltan a másiknak, hogy most mi az igazi ok, amiért nem tudunk átmenni? Ehelyett belebocsátkozunk egy végnélküli sorozatkérdésbe, hogy de miért, de csak egy kicsit, de nem mert fáradt vagyok, de a barátod vagyok, de sok a dolgom, stb. Eszter említette meg, hogy az embernek szüksége van arra, hogy egy kis időt magára is szánjon, hogy magát is rendbe tegye. Ez tényleg így van, én egyetértek Eszterrel. Fontos kialakítani azt a kis időt, amit magunkkal töltünk el. S talán, ahhoz, hogy másokkal is tudjunk foglalkozni, szükségünk van, hogy előbb magunkkal is rendben legyünk. Vitus említette az ifi alatt, hogy tulajdonképpen nem az időhiánnyal van baj, hanem azzal, hogy nem tudjuk beosztani magunknak az időt. Ez így van. A rossz időbeosztásnak csakis az a követekezénye, hogy nem jut időnk más fontos dologra, mint például arra, hogy a kapcsolatainkat építsük, ápoljuk.
Azért mégsem reménytelen az esetünk :) hiszen mindenki törekszik, úgy ahogy tud, hogy kapcsolataival is foglalkozzon. S itt nem csak a szerelmi kapcsolatokról van szó, mint ahogy eddig sem. :)
Egyik végkifejlete ennek a témának, hogy próbáljuk meg valamiféle új módszer szerint kidolgozni a programunkat, időbeosztásunkat, hogy jusson időnk egymásra is. Nem? :)


Ezen a héten kezdetét veszi újból a probák sorozata. Természetesen már nem kell annyit próbáljunk mint KISZT-re, hiszen tudjuk a darabot, de azért fel kell eleveníteni. Mindez azért van, mert két hét múlva Csíkszeredára utazunk, február 12, 13, 14-én. Mindenki már nagyon várja, hogy a panda szülők egyik őshazájába utazhasson. :)))))

Az elmúlt ifin, nem is csak ez jött szóba, hanem természetesen az idei biciklitúra is. Az útunk hossza nagyobb lesz, mint tavaly és több helyre is el fogunk menni ez alatt a 13 nap alatt. A megállók közül most csak párat említek, merthát én elfelejtettem, hogy pontosan melyik nap hova fogunk menni. De erről még lesz időnk beszámolni. :)) Az útvonalunkban benne lesz Brassó, Csík, Márkod, Gyergyó, Komandó, Hévíz, stb. Jó lesz majd időben felkészülni erre az útunkra is.


Ide, mára már éppen eleget írtam, szóval másnapra is hagyok. :)


Puszi mindenkinek,


Erika