2010. november 21., vasárnap

10. KISZT

Újra itt vagyunk. :)

Egy hosszabb szünet után, újból eljött az ideje, hogy írjunk is valamit ide. Ez pedig egy tökéletesen jó alkalom.

10. KISZT. - ezt ünnepelték a kolozsvári ifisek tegnap, reggel 9-től este későig. Hihetetlen, hogy már eltelt tíz év az első kiszt-től, és az, hogy mennyire kifejlődött már a rendezvény. Voltak évek amikor kevesebb ifis csapat vett részt, voltak amikor többen. Az idei más volt. Talán amiatt is, hogy a tizediket ünnepeltük. A 12 kolozsvári gyülekezet mind részt vett, ki egyedül, ki csatlakozva más, nagyobb ifisekhez. Jó ötlet volt egyesíteni a csapatokat, erőket.

Amint az minden évben lenni szokott, mi is úgy gondoltuk, hogy részt veszünk a nagy eseményen. Természetesen jó előre eldöntöttük, hogy időben elkezdjük a szükséges előkészületeket, és a próbákat. Többé-kevésbé összejött. :)))
...
Felnőttünk... Munkahelyünk van... kötelességek, ...., felelősségek..., felelősek vagyunk mindazért amit ránk bíztak. Micsoda nagy szavak, igaz? De ez az igazság, az ifi megnőtt, vagyis mi megnőttünk. Az időnket is másképp tudjuk és másképp kell beosszuk. Természetes folyamat ez, és eljött az ideje, hogy mindannyian ide jussunk, de talán a rossz oldala, hogy már nem tudunk úgy együtt lenni és épp annyit. Na de nem kell félni, az új helyzet, új lehetőségeket hoz, s mindig megtaláljuk a módját, hogy jól kihozzuk.
...

Ebben az "újfajta" helyzetben fogtunk neki a próbáknak. A darabot Eszter és Emőke választotta ki: A halhatatlanságra vágyó királyfi. A magyar népmesék egyike. Már régóta terveztük, hogy egyszer feldolgozunk és előadunk egy népmesét, így hát most megtettük. Eszter átírta kissé a szövegét, majd pedig jött az első lépés: a szereposztás. Így: király: Vitus István, királyfi: Lészai Róbert, öregember: Tárkányi István, óriás: Fogarasi Orsolya, királylány: Hosszú Áron, halhatatlanság királynéja: Filep Erika, ősz öregember: Vincze Sándor, halál: Vincze Tekla és Kiss Dániel, öregember a városban: Bánhegyesy Antal, mesélő: Adorjáni Eszter. A darabot rendezte: Adorjáni Eszter.

Első nehézség amibe ütköztünk, az a próbák időpontja volt. Elég nehéz volt egy közös napot találni ami mindannyiunknak jó volt. Ezért az esti órákban állapodtunk meg. Ez többé-kevésbé szinte mindenkinek megfelelt.
....

Nehezen mentek az első próbák, és már akkor éreztük, hogy igen kevés az időnk. De vállaltuk. Sokszor, egy hosszú és fárasztó nap után érkeztünk meg a próbára, és az is igaz, hogy voltak alkalmak, amikor szívesebben aludtunk volna otthon, minthogy éppen a darabot próbáljuk. S mégis..... " magunkért, nekünk csináljuk" - hallatszott az emberkék véleménye. Igaz. Nem a zsűrinek, nem a díjért, nyereményért, hanem magunkért csináltuk. Azért, hogy mi szórakozzunk, jól érezzük magunkat. S így is lett. Mint mindenhol, hát itt is voltak nézeteltéréseink, vagy már nem volt türelmünk, és a "az semmi"- már-már szlogenné vált szócska után, kacagtunk és próbáltunk tovább. :) A kedvünk azt hiszem, munka közben, a már nem tudom hányadik próba után jött meg mindig.

...

Alig telt el két hét, amióta elkezdtük a próbákat, máris meghívást kaptunk a váradi kriszt-re. Elmenjünk? Ne menjünk? Hiszen csak két hete próbálunk és a darab még sehogy sem akart összeállni. És a díszlet? Hát az is nehezen készült. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Egy igazi, jó főpróba volt a váradi, közönség előtti előadásunk. Persze voltak még hibák, de kipróbáltuk magunkat. Amikor hazajöttünk már tudtuk hol és min kell még javítani, hol kell többet beleadni. Egy váradi színművésszel beszélgettünk, aki értékelése folyamán igen sok jó tanácsot adott, arra nézve, hogy hol miként lehetne többet kihozni a darabból és magunkból is. :)
...
egy hét hátra.... és itt a KISZT.
...

Szinte minden nap próbáltunk, de a lelkületünk megváltozott. Látszott, hogy magunkért csináljuk, s meg is volt a szórakozás benne.

.... 2010. november 21. - 10. KISZT

Reggel 9-kor volt a bejelentkezés. Néhányan késtünk, de a jövő sztárjaira mindig is várni kell egy csöppet. :)
Áhítat után máris kezdődtek az előadások. Sorshúzás alapján döntötték el, hogy ki mikor fog sorra kerülni. De addig is, mindenki csak élvezte a többi előadást.

Szólnék egynéhány szót a karakterekről, hiszen a nap végén ahogyan elmondta az egyik zsűri tag: látszottak, körülhatárolhatóak voltak a karakterek, a személyekhez találtak az adott karakterek. Tehát jó választás. :)

Főszerepben Bubi volt, és hát mi tagadás nagyon is illett neki a királyfi szerepe. Megtalálta benne a helyét. A próbák ideje alatti "azazezer esztendő" is átalakult az előadás alatt " az az ezer esztendő"-vé. :)) Élőben is elszenvedte azt a részt amikor Áron rálép a fájós lábujjára. Egy másodpercnyi összeszorított fogak után ment tovább, mintha mi sem történt volna. Szóval a királyfi szó szerint szenvedések útján ért el a halhatatlanság országába.

Az óriás, Orsika személyében, nem is volt épp akkora óriás a királyfi mellett, de hát éppen ez volt a cél. Aki meg nem értette a szimbolikát....hát sorry. :D Orsika hősiesen hordta a hegyet már vagy ezer esztendeje, s lapátja is könnyű pihe volt ahhoz képest, hogy a királyfi alíg bírta. :)

A királylány, hát igen. "Én a királykisasszony vagyok....! Oh, één a királykisasszony vagyok!" fogalmazza meg Áron színe elején. A sok sírás-rívás által sem tudta rábírni a királyfit, hogy vele maradjon, így hát talán jobb, ha mégis fiú marad. :)

Isti egy álomban megjelenő öregember volt, aki próbákon folyton azon morfondírozott, hogy felmásszon vagy ne másszon a létrára. Az előadáson nem mászott fel. :) Tehát megoldódott a nagy dilemma.

A városban igencsak furcsa emberek cirkáltak, akiken a királyfi nagyon elcsodálkozott. De azért mégis segítségre volt szüksége, így hát odament egy idős öregemberhez, akit Tóni alakított, hogy útbaigazítást kapjon. Lassú, robotszerű mozgásaival kihangsúlyozta, hogy sokminden megváltozott az alatt a 3000 év alatt, amit a királyfi a halhatatlanság országában töltött. A próbákon " ott ...lakik... abban.. a ... ????(mit is kell itt mondjak? -kérdi Tóni) kihagyás, előadásra már ott lapult a gondolataiban " ott... lakik.. abban.. a ... magas.. felhőkarcolóban". Dehát megbocsátható, hiszen egy idős embertől elfogadható, némi kis felejtés. :)

A halál. Juj, na az igen. Tekla és Dani alakította. Tekla volt az a settengő, a háttérben mindig ott lapuló halál, aki éreztette jelenlétét meg nem is. És ez pont így volt tökéletes, hiszen a kiértékelőn is elhangzott, hogy nagyon remekül alakított. :) Tekla bevallása szerint, tényleg örül, hogy ezt a karaktert alakította, mert megtalálta benne a hogyant és a miértet. Dani a főnök halál volt az, akivel alkut kellett kötni a halhatatlanság királynéjának, ha meg akarta menteni királyfiját.

Sanyi volt a legidősebb ember, ő próbál meg segíteni a királyfinak. S mit is használ fel ehhez? Hát mi mást mint a facebook-ot. :))) De sem Mátyás király, sem Király Linda, sem pedig a Jimmyként becézett Zámbó Jimmy nem volt jó a királyfinak. De ő legalább megpróbálta. :)

A halhatatlanság királynéja. Na igen, mit is mondhatnék róla? :)) Eszter azt mondta, hogy itt végre kiélhettem minden rosszat, hiszen mérgesnek kellett lenni és kiabálni. Pont az a kiabálás rész ment nekem oly nehezen az elején, de a végére csak összejött. De jó tudni, hogy igen hangosan is "szabad" kiabáljak, s mérges legyek. :) De a lényeg a happy end: visszajött a királyfi és épségben éltünk, amíg.... - na ide mit írjak, hiszen amíg meg nem haltunk, nem talál. ha már halhatatlanok vagyunk. :))))))

Eszter rendíthetetlenül olvasta az összekötő szöveget, és külső szemmel figyelte az alakítást.
Réka és Csenge volt a darab zenésze. Hát dicséret ide vagy oda, be kell vallani, jó munkát végeztek.

....

Díjkiosztás.

.... Különdíjak sorozata következett először. A 2ágú ifi kapta a legtöbb különdíjat. Álljanak hát itt: a legjobb zenei aláfestés, a legszebb díszlet és a legkreatívabb előadásmód. No de ez még mindig nem ennyi, hiszen Tekla megkapta a legjobb női mellékszereplő díját is. Tehát neki külön dicséret, és büszkék vagyunk rá. :)

Visszaszámlálás: III. Díj: Kakasos ifi
II. Díj: Belvárosi ifi
és hát akkor jöjjön már az első helyezet is, azok akik a pálmát kapták:

I. Díj: Kétágú ifi

Igen bizony, hát mi lennénk azok. :)) Még mielőtt kimondták volna, a közönség már azelőtt kiabálta, hogy kétágú.

Meglepetésként ért, és úgy látszott mindenkin, hogy igazán örül a sikernek. Most már csak az következik, hogy igazán megünnepeljük, hiszen a tegnap már csak páran maradtunk, az egyébként jó bulin. De majd jövő héten ünnepelünk. Megesszük a csokit és megisszuk a pezsgőt!

Kedveseim, én csak gratulálni tudok magunknak. :)

S még csak annyit, hogy jövőre majd vár a szervezés.

Képek majd később érkeznek. :)

puszi mindenkinek,


Erika