Töltöttcsirkézés a pandabarlangban

Szép napot pandabanda!!!
Szóval és tettel (vagyis képekkel) számolok be a tegnap estéről.
Kis bevezetővel kezdve, a biciklitúrán, Keresztúron, miközben egyesek kosaraztak a helyiekkel, mi ketten Eszterrel éhesek lévén, arról álmodoztunk, hogy mit is fogunk enni az elkövetkező két-három órában. Mivel a technika korát éljül, ezért walkitalkin (csak, hogy lássátok, hogy le tudom írni: walkie-talkie, adóvevő magyarul) keresztül beszéltük ezt meg egymással, úgy hogy közbe egy ember ült közöttünk a tornateremben. De így nekünk kényelmesebb volt. Több mint 15 percet osztottuk, hogy ki mit szeretne a kis hasikójáb tömni,(csirkét töltve gombával, és kukoricával, és a sajt csak úgy csurogjon le mindenhonnan, és ilyen pityi mellette meg olyan köret meg minden, és hogy a savanyuság)mikor a harmadik beszélőkéből megszólalt Zsolt, hogy hagyjuk már abba, mert halálosan éhes és ez már emberkinzás amit csinálunk. Na egy szónak is száz a vége, este elmentünk mind pizzázni, s mivel a pizza olcsóbb is volt és nagyobb adagot is adtak eldöntöttük, hogy mégiscsak mkost pizzát eszünk de semmiképp sem felejtjük el első szerelmünket, és ahogy esélyünk van rá, el is készítjük.
Így történt, hogy a hét elején elkezdtünk összeesküdni a csirke ellen, és a tegnap estére esett a választás, hogy el is készítjük. Így tegnap este, feljöttek hozzánk a pabdabarlangba az emberek, és neki is álltunk. Hát 15-ön lettünk, úgy, hogy a bérlőink is átjöttek a vége fele kajálni egyet.(azt, hogy őket is elfogadtátok, és, hogy ha morrogtatok is rám, én nem hallottam, utólag is köszönöm)
Szóval nekiálltunk a főzésnek, és a lányok mind kigyültünk a konyhába, éa fiúk pedig az erkélyre, féltem is egy pillanatban, nehogy lezuhanjanak, de aztan rájöttem, hogy vannak annyian, hogy ha egymásba kapaszkodnak akkor az utolsónak leér a lába a földre s akkor ugysincs gond, szépen lassan lemásznak egymás válláról. Állandó vendégünk és segítőtársunk volt a konyhába Isti, és egy idő után Sanyi, s így csak megoszlott a társaság. Erika megint csodát művelt, s egyrészt felavatta a két éves konyhakötényemet (ami nem azt jelenti, hogy nem főzök, hanem hogy nem konyhaköténnyel főzök :-P)másrészt csodás vacsorát készítettünk az ő vezetése alatt.
Mindenki a másik keze alá vagy kezére dolgozott, és hát ha nem is hamar de meglettünk vele, persze közbe nem maradta el a jókedv és a kacagás sem.
Aztán megettük amit megsütöttünk, ki ahol tudta és ahol érte, de meg kell, hogy mondjam volt elég hely, tányér és még evőeszköz is.
Mindezek után volt, akinek pókerezni volt kedve, a többiek filmet néztek. A film után pedig felkerekedett a pandabanda számos tagja, és hazavonultak.
Be kell, hogy valljam az elején kicsit zavart, hogy hát nem fogunk tudni mindenkinke helyet biztosítani, meg ki tudja, hogy fogunk enni meg elférni, de rájöttem, hogy a "sok jó ember kis helyen is elfér" közmondás tökéletesen igazolja önmagát, mert semmi gond nem volt, és mindenkinek volt helye, úgyhogy büszkén mondom el, hogy 15 személyes pandabarlangunk van:))),(csak, hogy lássátok felsorolom a népet: Eszter, Csuri, Erika, Tekla, Orsi, Sanyi, Tárkányi, Boti, Bubi, Gábor, Zsolt, Vitus, a szomszédok: Márti és Tibi és jómagam. az elején itt volt Szabi és de sajnos el kellett menjen) és ez a barlang bárkit, bármikor szivesen és tárt bejárattal vár.
Na ennyit a szöveg részéről, hihi , kicsit hosszúra sikeredett, de na, én már csak ilyen vagyok, és jönnek a képek, hogy lássátok is, és kívanjátok is, és irigykedjetek is.
puszkó meskó
ui: Nagyon örültem, hogy voltatok, jól esett és nagyon jól éreztük magunkat.