Biciklis utazás Vásárhelyről Kolozsvárra

Ami múlik nem késik alapon csak most számolok be nektek arról, hogy milyen is volt Vásárhelyről Kolozsvárra biciklizni. Igaz, hogy közben néhányatokkal beszéltem telefonon, vagy üzenetet küldtem aktuális helyzetemről, de most néhány képpel együtt fogok beszámolni róla.

Még mielőtt magáról a kis túrámról írnék, hadd meséljek egy kicsit arról, hogy mit is tettem két napig falun. Nem kellett dolgozni, nem volt krumpliszedés, csak látogatás ide-oda, hiszen ismerősök mindig vannak. Amúgy meg mit lehet ott csinálni, ahol nincs számítógép és a TV-t is unja az ember? Hát fel-alá császkál a faluban. Meglátogattam tehát keresztapámat, akinek egy nagyon cuccos tehénfarmja van, amolyan EU-s szabványok szerinti, fejőgépes akármi. A lényeg az, hogy ugyanolyan tehénszag van, mint egy rendes istállóban is. Szóval, csak jártam erre-arra, aztán egyik este a helyi lelkész gyerekeivel elmentünk egyet pizzázni a szomszéd faluba, ami a főút mentén van, így valamivel több lehetőség van kikapcsolódásra, mint a somosdi egy darab lerobbant kocsma. Ez azelőttvaló este volt, hogy elindultam volna hazafele.

Másnap reggel 6-kor keltem, hogy idejében tudjak elindulni. Somosd kb 15 km-re va n Vásárhelytől. Háromnegyed hétkor indultam el, és 7 óra 10 perckor értem be Vásárhelyre. Megtöltöttem a kulacsom, majd miután megkérdeztem, hogy merre kell menjek, nekivágtam a 120 km-s útnak. Megjegyzem, hogy ezt a 20 km pluszt azért vállaltam be, mert nem akartam főúton menni. Így inkább Mezőbánd fele indultam. Elég sokáig nem jutott eszembe, hogy fényképezzek, no meg a táskámba is minden csak éppenhogy belefért. A fényképezőm valahol nagyon alul volt, és meg se próbáltam kivenni. Valamikor 10-kor álltam meg először, mert nagyon korgott már a pocakom hűlt helye.

Egy órás kemény reggelit iktattam be Sármáson, majd továbbmentem. Néhány pedálcsapás után beértem arra az útra, amelyen elindultunk az 1. NAGY BICIKLITÚRÁRA. Mivel az út imerős volt, tudtam, hogy mikor van lejtő, és mikor kapaszkodó, elég magabiztosan haladtam. Bevallom nektek, hogy nagyon fárasztó volt. Gondoljatok csak bele, hogy mi többet ereszkedtünk, mint kapaszkodtunk. Én meg ezúttal pont fordítva kellett tekerjek, azaz többet kellett dombot másszak, mint amennyit ereszkedtem. Ennek ellenére nagyon élveztem, mert a táj gyönyörű - ezt a túrán elfelejtettem megfigyelni.


Végül Mócs után muszáj volt újból megállnom. Nem azért, mert nagyon kifáradtam, hanem azért, mert nagyon fájt a hátam. Szinte 8 kilós csomagot cipeltem magammal, ami kikészített. Mócson azonban nem maradtam sokat, hanem továbbmentem, abban a reményben, hogy a gerincem erősebb, mint a táskám. Közben megálltam egy kávéra a szováti letérőnél - nagyon jó hely az ott - és Apahida előtt is meg kellett állnom, annyira fájt már a hátam. De ott se töltöttem végül többet, mint egy negyed óra, és igaz, hogy hátfájósan, de nagy nehezen bebicikliztem Kolozsvárra. Amikor hazaértem az első dolgom az volt, hogy bebuktam a fürdőkádba, és kicsit kényeztettem magam, meg a hátam. A fő az, hogy itthon vagyok. Legközelebb biztos nem indulok ekkora táskával útnak, és remélem lesz még ilyen őrült, aki velem tart ekkora távon.

Gábor

Vásárhely végén a katonaság mellett

Vásárhelyt otthagyva indultam tovább Somosdra

És végre megérkeztem a faluba


Keresztapám farmja

Emlékszik valaki erre a helyre? Itt álltunk meg kajálni,
és itt beszélgetett Zsolt azzal az öreg bácsival

Ugye ez a tábla is ismerős?



Na tessék, ez a mócsi emelkedő, annakidején ereszkedő



A jó kávé sose rossz...



Itt már nagyon fájt a hátam, és nagyon igyekeztem haza,
hát többet nem is fényképeztem