2009. szeptember 14., hétfő

Véletlenek?

Vannak-e véletlenek?- hangzik így az első kérdés a mai nagyifin. Állj..., gondolkodj...és start. Na? Ugye nem is olyan egyszerű a kérdés, hiszen körülöttünk lépten-nyomon halljuk: ááá, ez csak véletlen. De mégis, vannak-e véletlenek? A mai ifink témája éppen ez volt, és erről beszélgettünk, vitáztunk. Életünk meghatározó eseményei, történései csupán véletlenek lennének, vagy Isten akarata? Talán nem tűnik nehéznek, és könnyen rámondjuk, hogy hát természetesen Isten akarata. És akkor mégis, miért beszélünk véletlen találkozásról az utcán? Talán annak nincsen oka? Abban megegyezett többünk véleménye, hogy a véletlen kifejezés nem a legmegfelelőbb, hiszen események, életünk mögött nem véletlenek állnak, hanem mindennek van egy külön neve, ha úgy tetszik. Az más, hogy nem mindig tudjuk megnevezni, és véletlennek mondunk mindent. Nincsenek véletlenek! Életünknek, jól meghatározott oka és célja van, az egészen más kérdés, hogy mi sokszor nem tudjuk ezt nevén nevezni. Ki (vagy esetleg, mi?) a hajtóerő a hátunk mögött? Egy másik kérdés amin elfilozófálgattunk, hogy minden Isten akaratából történik-e? Itt már nem volt olyan egynemű a válasz, többek eltértek egymástól. De hadd kérdezzem meg azt, amin mi is sokat gondolkodtunk: minden elképzelhető rossz (atombomba, gyilkosság, stb.) Isten akaratából történik? Ő úgy akarja, hogy mindez megtörténjen? Nem vagyunk mi is makacsok néha, és ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, terveinkhez, és minden áron azt szeretnénk kivitelezni?? Életünk nem véletlenek sorozata az biztos. Isten látókörében vagyunk benne, ezért ő mindenről tud, és ellenőrzi azt.
Fontos nekünk azt tudatosítani, hogy mindazt ami velünk történik, át kell gondolni és meg kell nevezni. Egyszerű példa: ha rálépsz valaki lábára, rögtön rávágod, elnézést véletlen volt. Dehogy volt az, figyelmetlenség volt, az biztos. Rég nem látott ismerőssel találkozol az utcán, véletlen? Dehogy. Bár tőlünk függetlenül történt és nem akaratlagos, mégis mindkettőnk útja arra vezetett, az okunk pedig a célbaérés volt, és saját magunk számára, a legjobb utat választottuk. Általában olyan dolgokra mondjuk rá, hogy véletlen, ami mögött nem látjuk az ok-okozati összefüggést, nem tudjuk megmagyarázni. Viszont attól még mindennek van oka és célja. Isten, mindannyiunk életét meghatározza, jelen van benne, és próbáljuk megtenni a tőlünk telhetőt, hogy minden életeseményünkben jelen legyen. Ez nem mindig sikerül..., de törekszünk. Imánkban elmondjuk, hogy legyen meg a te akaratod, csakhogy ez nem megy mindig ilyen könnyen.
Emese mondta, hogy vannak, lehetnek bizonyos dolgok, események amik Isten akaratán kívül történnek, de sohasem, és ezt hangsúlyozom, hogy sohasem történik semmi Isten tudatán kívül, ő mindenről tud és szemmel tart! Szerintem, ezzel jó is lezárni a témát, és mindenki gondolja tovább, hogy az ő életében hogy is van mindez.

Nem egyszerű kérdések ezek, és nem is értjük igazán jól. A sajátos véleményünk megvan, ami lehet még változni is fog idővel, viszont tudjuk, hogy kiéi vagyunk és hova tartozunk.

Erika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése