Négy ütőre egy labda

Hazajöttünk. Ezzel kezdem egy újabb beszámolónkat, mert ez már mindannyiunk életét meghatározza valamennyire. Összeszoktunk, kialakult egy kapcsolat, aminek szerintem még most is nagyon érezzük a hatását. Éppen emiatt van az, hogy túl sok ideig nem tudtunk távol lenni egymástól, és egy újabb találkozót szerveztünk. Éspedig, nem is másról, hanem éppen egy ping-pong bajnokságról van szó. Szerda délután, istentisztelet után került rá sor. Szép számban össze is gyűltünk.

Azzal kezdődött a nagy bajnokság, hogy csapatokat kellett alakítani. Hogy „fair” legyen a csapatok összetétele, nekem jutott az a kiváltság, hogy sorsolással eldöntsem ki kivel fog játszani és kivel fog mérkőzni. Valahogy mindenkinek meglett a társa és máris kezdődött az első mérkőzés. Akik a szélén ültünk és vártunk sorunkra, nagyon halkan és csendben szurkoltunk, mert hát a profi játszók szerint mély csendben lehet csak ping-pongozni. Viszont azt sem mondhatom, hogy síri csend volt, de hát ez megtörténik. a fiúk halál komolyan játszottak és szinte minden mérkőzést szívre vettek. Jó volt látni, hogy mennyi komolysággal tudják ezt csinálni. Mi a lányok…, hát nekünk egy kicsit más volt a játszma. De az is érdekes volt ám.

„véres” mérkőzések folytak éjféli órákig, mígnem eldőlt, hogy melyik csapat viszi haza a babérkoszorút. NAGY gratula tehát a világhírű bajnokoknak: Csabinak és Robinak (a Boti unokatestvére). Ők Sanyi és István (Simon) ellen játszottak. El kell azt is mondanom, hogy Egy nagy taps, jár azért mindenkinek, minden egyes csapatnak és személynek. Kellő komolysággal, és természetesen profi módon játszott mindenki.

Ez az alkalom is bizonyítja, hogy a két hét amit együtt töltöttünk nagyon sok mindent hozott magával, és kiváltott mindannyiunkból.
… most már összetartozunk Úgy igazán … szuper…
Innen arra már egyre több közös, ifis napunk lesz, szóval kíváncsisággal várjátok az újabb híreket tőlünk.


Erika