2009. augusztus 27., csütörtök

Gyerekhét. Aug. 24-30

Ma már harmadik napja, hogy a gyerekhét megkezdődött. Minden nap délután 3-kor fogadjuk az érkező gyerekeket és 6 órakor az istentisztelettel ér véget a napunk. Amint azt megbeszéltük, három csoportban folyik a foglalkozás, korosztályok szerint. Minden napnak megvolt eddig az érdekessége és gyümölcse, amit a szülők és a gyülekezet is láthatott az istentiszteleten. Kb. 35 gyereket számoltunk, de minden nap jönnek még újak, akiknek nagyon örvendünk.

Az óvodások csoportjában Panna és Orsi sok játékkal, színezéssel várta minden nap a gyerekeket, de emellett érdekes történeteket meséltek, és kézimunkáztak is. Összesen kb 12 gyerek volt minden nap, akik szívesen jönnek, hiszen nagyon élvezték a napi programokat, mondták maguk az óvisok. Minden nap készítenek valamit közösen, amit a csoportvezetők összegyűjtenek egy kis füzetkébe, és majd a gyerekhét végén mindenki hazaviheti és megmutathatja a szüleinek.

A középső csoportban is egy egész jó kis csapat várta az iskolásokat, történetekkel, aranymondásokkal, énekekkel, de sok-sok játékkal, versennyel is. Mindezeknek nagyon örültek a gyerekek, és a napi beszámolók szerint mindenki nagyon jól érezte magát. Mint ahogyan az minden csoportban megtörténik, vannak jó kis poénok is amiket a gyerekektől hallunk. Éppen ma történt ebben a csoportban, hogy Zsoltika, amikor nagy komolyan mondta az aranymondást: „Ímé mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”, akkor ő azt mondta, hogy „...mily gyönyörűséges amikor együtt „lapoznak” az atyafiak.” J biztosan minden csoportnak megvannak a külön kis vicces történetei, amiket nem ártana feljegyezni, hogy megmaradjanak.

A legnagyobb csoportban, jómagam és Eszter vártuk a már nagy gyerekeket, akiket egy különleges helyre kalauzoltunk minden nap. Egy olyan különleges helyre, ahol minden másképp történik, ahol igazán egymásra hangolódhatunk és csendben is tudunk lenni. De a mi napunkat sem, csak a csend határozta meg, hiszen mi is énekeltünk, aranymondást tanultunk, és természetesen kézimunkáztunk. Hétfőn volt az első bemelegítő napunk, mivel kedden már komoly verseny várt mindenkire. Párosával indultak útra a gyerekek, és 12 állomáson kellett végigmenjek, ahhoz hogy a legvégén, az egyes feladatokat teljesítve, és összegyűjtve az aranymondás szétszórt szavait, végre összerakhassák és megtanulhassák azt. Mindenki nagyon élvezte, és bár nem időre ment ki a játék, mégis mindenki extra gyorsasággal szaladgált a templomkertben, hogy megtalálja az elrejtett feladatokat. A nap végén mindenki sikeresen teljesítette a feladatokat, amiért külön dícséretben részesültek. A mai nap is sok érdekességgel volt telítve. A csendes percek után egy újabb kihívás várta a társaságot, hiszen egy kvíz volt soron. Összesen 16 kérdés volt, és 4 erőpróba, amit a két csoport együttműködve kellett legyőzzön. Hát nem is kell mondanom, hogyan teljesítettek, ugye?...... mindkét csoport elképesztően jól teljesített, a legnehezebb kérdésekre is megtalálták a helyes választ. Aminek mi, csak nagyon örültünk, természetesen. J fontos az, hogy a csoport is összeszokjon, hogy jól érezzék magukat, és másnap is szívesen jöjjenek, hiszen ők lesznek majd a következő ifisek.

A sokféle munka, beszélgetés, játszás mellett minden csoport a jól megérdemelt finomságokban is részesült, hiszen minden nap volt egy kis szünet, amikor ugyanis süteménnyel és teával vendégeltük meg a gyerekeket. De nem csak sütemények voltak, hanem volt még gyümölcs és sajt is. Bizony, a sok szellemi munkához nekik is szükségük van egy kis fizikai erőre. :) ahhoz, hogy minden nap megkínálhassuk a gyerekeket a konyhások türelemmel készítgették elő a dolgokat. Természetesen a szülők, nagyszülők, gyülekezeti tagok készítették el nekünk a sok finomságot, amit nagyon köszönünk mindenkinek.

No, persze a segítségeinket sem feledhetem ki, hiszen ők azok akik a jobbkéz embereink, és mindenben segítenek. Nekik is komoly feladatuk van a csoportokon belül, ők is részesei az egész napnak.
Ahhoz, hogy minden jól menjen, minden este tartunk egy rövidke kiértékelőt, amikor minden csoport elmondja, hogy milyen volt a napja, mivel foglalkoztak, mi volt jó és mi volt rossz. Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk mindezeket, hiszen így a következő nap még jobban sikerülhet, ha kijavítjuk hibáinkat. Szívesen vesszük egymás észrevételeit, hiszen így is fejlődhetünk, és közösen megbeszélhetjük a következő nap teendőit.
Az igaz, hogy nem kis munkánkba kerül, és a nap végére már fáradtak vagyunk és kimerültek, viszont tudom, hogy mindenki szíve teljes szeretetével dolgozik azon, hogy egy újabb felejthetetlen gyerekhetet szervezzünk mindenkinek.

Mindenkinek további jó munkát és sikeres napokat!

Erika

1 megjegyzés:

  1. Jaj gyerekek, úgy sajnálom, hogy nem lehetek ott. A következőket üzenem nektek: először is lélekben veletek vagyok, és tudom, hogy jól csináljátok, amit csináltok. Másodszor, nagyon büszke vagyok rátok, és sajnálom, hogy közben vizsgára kell készülnöm és nem segíthetek. Három: örülök, hogy lettek cikkek, legalább én is tudom, hogy mi történik. Ezért külön dicséret azoknak, akik írnak, fényképeznek, stb. Még egyszer kitartást és sok erőt, szeptemberben visszakapcsolódom én is az életbe.

    VálaszTörlés