Búcsúzunk Simon Istvántól! :(

Az ifi élete olyan, hogy meg kell élni benne az örömöket, de a bánatokat is. Most... épp egy bánatos periódusunk van. Az oka ennek az, hogy búcsúznunk kell Istvántól, a segédlelkészünktől. 2 évig volt velünk együtt, de most tovább viszi útja máshova, más ifi fog neki örülni.

Milyen volt ez a két év vele? Mi jól tudtuk és tudjuk, hogy segédlelkészeink csak két évig vannak velünk, és mégis közel engedtük hozzánk, megmutattuk, éreztettük, hogy ő is már kétágús ifis, közénk tartozó és közülünk való! Istvánnak sikerült minket úgy befogadni és elfogadni ahogy vagyunk, mint egy csapat és mint külön egyének. Összebarátkoztunk....és elmondhatom, hogy olyan barátságok alakultak ki, amik még hosszú ideig megmaradnak, még akkor is ha távol leszünk egymástól. És hát..... Brassó...., nincs is olyan messze...:)

István egy olyan ember, személyiség volt közöttünk, aki sokat adott az ifinknek...., egy szó mint száz.....örülünk hogy közöttünk volt és szívesen látjuk vissza bármikor.

A tegnap esti ifi egy meglepetés ifi volt számára. Egész héten azon morfondíroztam, hogy mit is találjak ki, aminek igazán örülne és érezné, hogy valóban fontos volt, lesz számunkra. Így hát....a tegnap este valóban jól sikerült. Mivel búcsúifije volt, szóltam minden kedves ifisnek, hogy jöjjenek minél többen.

Délután 6 órára mindenki megérkezett, kivéve Teklát meg engem, akik késtünk...., de mielőtt meg szidnátok....elmondom, hogy egy nemes cél érdekében késtünk. Tudniillik azért, mert szerettem volna valami finom süteményt készíteni elsősorban Istvánnak, de a többieknek is. Így hát, kértem Tekla segítségét is, és kettecskén sütöttünk egész délután. Nagyon jó kis csapatot alkottunk, hiszen a munkát jól megosztva gyorsabban haladhattunk. PALACSINTA-TORTÁT készítettünk meglepetésként és Tárkányi István is be volt szervezve, mint aki megveszi a szükséges innivalót. Az......üdítőt.....:))- a kiskorúaknak ....és bort a nagyoknak. :) mire végre meglett a sok palacsinta- és hát elég sok palacsinta kellett ahhoz, hogy két kis torta kijöjjön belőle, de meglett- máris késésben voltunk. Az ifi a beszélgetéssel kezdődött és csak utána következett a meglepetés. Miközben behoztuk a tortákat, elénekeltük az „Áldjon meg téged” című éneket. Ezután következett az evés, ivás, beszélgetés....és természetesen a mosogatás is. Még „pohárköszöntőt” is mondtunk! :) Átadtuk a szimbolikus ajándékokat is Istvánnak és reméljük valahova látható helyre fogja kitenni őket. Az ifi után egy páran elmentünk sétálni a nagyparkba és a játszótérre érve sokat szórakoztunk.

Egy sikeres esténk volt újból közösen. Igazi csapat vagyunk.....

Kívánunk minden jót Istvánnak továbbra és Isten áldja meg szolgálatait!

Erika