2009. augusztus 7., péntek

Még egy bejegyzés

10 nap. Balázsfalva - Jára-víze 100 km.

Miután Németh Ferenc és Réka, valamint 4 kisfiúk társaságától, valamint a kiadós reggelitől megváltunk, megmásztuk a balázsfalvi kaptatót. A lányok csaltak, ők egy ösvényen jöttek fel a tetőre (J). Szabi beállította a kormányát, majd tekerni kezdtünk Nagyenyed felé. Kisebb emelkedők, hosszú, lankás lejtők következtek mindannyiunk örömére.
Néhány hazai „autohton” sofőr kivételével rendben volt minden, olykor köszöntek nekünk, dudáltak meg minden.
„Halta Mihalti”-nál következett a komoly Maros menti off road szakasz (kicsit nosztalgiáztunk, mert pont egy évvel ezelőtt volt az első, legendás, két napos biciklitúránk, s az is ilyen off road, köves, sáros volt :D), ahova csak is a bicajtúrások nevezhettek be, az autók előre mentek a főúton Nagyenyedre, ahol bevártak minket.
Csuri szerint ez volt a túra tetőpontja, az egyik legvagányabb rész, és annak ellenére, hogy tényleg off road terep volt, nagyon jól haladtunk. Amikor kocsival végigjártuk a terepet, a túra előtt egy héttel, a kocsit sajnálva ezt a szakaszt nem jártuk végig, és átúsztattuk a Maroson, ez is egy érdekes élmény volt, mert kompon vittük át. Biciklivel azonban sokkal jobban haladtunk. Azonban olyan meredek dombokat kellett megmásznunk, hogy néha leszálltunk a bicikliről, és toltuk a bringákat. Nem azért, mert nem tudtuk volna megmászni, hanem olyan homokos-köves volt az út, hogy nem tudtunk haladni, a kerekek folyton megcsúsztak, így a gyaloglást és a biciklitolást választottuk. Közben megelőztünk egy szekeret, és a tetőn megálltunk. Amikor a szekér feljött, a bácsi kedvesen leszólított, hogy felhozott volna minket a szekérrel. Megköszöntük az ajánlatát, és továbbindultunk. Kicsit nehézkesen haladtunk, mert Szabi biciklijének a hátsó tengelye tönkrement, így csak óvatosan haladtunk, hogy ne maradjon Szabi bicikli nélkül. Pacalka központjától várt a „soseaua”, amit már nagyon vártunk. Amikor a faluba beereszkedtünk, egy nénikét kérdeztünk meg, hogy lehet-e tovább a Maros mentén haladni, és egy rövidke beszélgetés után megértettük, hogy csak egy út van. Még egy kemény emelkedő után megtaláltuk a jó utat, és boldogan haladtunk Nagyenyed felé. Pacalka után megálltunk, és lezártuk az utat, és egy kép erejéig teljes tüdőből ordítottuk, hogy „bicikli utat Kolozsváron!”. Szabi megint meghúzott egy-két csavart a biciklijén és haladtunk a cél felé. Tartottunk egy rövid kajaszünetet Tompaházán, ahol elbeszélgettünk a rendőrrel, és jó utat kívánt nekünk a továbbiakban is. Szendvics, nápolyszelet, glukóz, és sok víz elfogyasztása után továbbálltunk. A GPS (továbbiakban Dzsépészé) szerint 5,4 kilométert kellett megtennünk a következő faluig, hol már vártak a kocsik. Innen gurultunk be Enyedre, újra szervezetten, szirénákkal, kocsik kíséretében. Enyed előtt már eldöntöttük, hogy betekerünk Jára-vizére (Enyed mellett akartunk sátorozni, de a rossz idő miatt bátran nekiálltunk meg ötven kilométernek). Ezt az utat azonban nem mindenki vállalta, de azért, mert főzni is kellett. Így néhányan Isti édesapjával (utunk keresztezte egymást) előrejöttek a vacsorát elkészíteni, a banda 8 tagja pedig nekivágott a nagy útnak. Balázsfalva és Jára-vize között 100 km a távolság. Nagyenyedtől Tekla, Eszter, Orsi, Isti, Csuri, Bubi, Szabi és Gábor tekertek tovább. Tempósan haladtunk a cél felé. Először Eszter, aztán Orsi is beszállt a mikrobuszba, de nagyon büszkék vagyunk rájuk, hogy egyáltalán nekivágtak a megerőltető útnak. Nagy tapsot kaptak! Torockó előtt 6 km-rel megálltunk egyet pihenni. Közben elhaladt mellettünk a Realitatea TV egyik kocsija. Zsolt persze kiordított a busz ablakából, hogy csináljanak velünk egy interjút, mire a kocsi megállt, és visszatolatott. Kiszállt belőle három ember, és készítettek is egy interjút. Mivel Zsolt szólította le őket, ő is beszélt. Kiderült, hogy Torockó környékéről készítenek egy anyagot. Aki meg akarja nézni a velünk készített interjút, az ma este megteheti: www.realitateaalba.ro. Remélem ez a cím, vagyis erre emlékszünk. Időközben már nem aktuális, de büszkék vagyunk magunkra

A fiúk és Tekla, a hős bringások úgy tekertek, mint a szélvész! Kevés, rövid, glukóz-tankoló megállások, eksztra tempó, a szél csak úgy vágta megfeszített lábizmaikat (vagyis láb-izmáikat :D). Mire a Jára környékére értünk, egy mérges vihar pocsolyás maradványaival talalkoztunk. Minden biciklis hátán hosszú sárcsík. Isti hátulról bíztatóan ordibálta, hogy még egy emelkedő, még egy kanyar, nna még egy kicsi, és már látszik a háztető… persze ez a „kis útszakasz” 7 km volt. Fizikai és pszichikai megpróbálás volt az erős kis csapatnak, de nagy büszkén terültek ki Nelu bácsi gondosan nyesett gyepére, miután beparkoltak a végcél-házhoz. Itt minden nagyon szép, túl jó, túl csendes, túl kényelmes, túl minden! Nagyon szeretjük! Az első hazai légiós, Piti várt minket frissen és üdén.

Miután sorjában tusoltunk fincsi meleg vízzel, nna meg Isti, Vitus, Csuri és Bubi a hűvös Jára vizében (vagy inkább zúg-a-Volgában, mert olyan hangos), hatalmas NAGY és eksztrafinom vacsorát zabáltunk. Erika konyhatündérünk francia krumplit varázsolt (csak, hogy kívánjátok, lerben sült krumpli, kolbász karikákkal, sajttal és fokhagymás, olívaolajas, tejfölös öntet…), annyira finom volt!

Az esti bibliaórát Gábor tartotta a közösségi szerepekről, mindenki elmesélte, hol, milyen szerepben találja magát, s ha egy közösség test lenne, mi melyik testrészt töltenénk be. Nagyon jó volt, csak a Jára zúgó vize, meg az eresz csöpögése és a csepergés kicsit nehezítette egymás hangjának meghallását. Nna, de közeledett az éjszaka és úgy döntöttünk, hogy hamar befekszünk a ház melletti kicsi faházikóba, meg egyesek a living rúmba (nappali) és reggelig alvás-maratont játszunk.

Ezzel lejárt a tízedik nap is. Biciklizés közben, úton Jára fele, azon gondolkodám (én, Zizmoá, avagy Eszter), hogy mennyire megedződtek kicsi zizmoáim, hogy a kaptatókon már nem kell úgy erőlködnöm, a nagy sisakba valahogy belenőtt, vagy inkább beledagadt a fejem, az arcomnak és a szemüvegemnek nekikoppanó bogarak zajára már meg se rándul arcizmoám, az útszélen elütött szegény kis jószágokból akár lajstromot lehetne írni, a sebesen elhúzó kamionok szele már csak egy kis legyezőként hat és nem sodor az árok felé. Mindenféleképp élmény végigkarikázni Erdélyen, különösen szép tájakat látni, régi és új arcokat megismerni, Erdély vízrendszerét megkóstolni, s rájönni, hogy az útadóból hova kerül pénz útépítésre és –javításra.

Még mindig jó a kedvünk, nem kaptunk össze, olyan kis családias hangulat van, verekedni nem szoktunk, csak néha birkóznak a fiúk, ha hét nap lett volna a túra, hiányosnak éreztük volna. Nagyon szeretjük az együtt reggelizést, ebédelést, vacsorázást, a nagy és értékes beszélgetéseket, a kacagást! Jó ez a bicikli túra!

Tyui


Már 11. nap van, mikor e sorokat rójuk (Vitus kezdte, Gábor folytatta es Eszter fejezi), ne haragudjatok kedveseink, hogy tegnap este nem írtunk. Még élünk és virulunk és egészségesen megérkeztünk! Itt, Jára-vizén, a háznál nincs Orange térerő, úgyhogy se a telefonunk, se az internet nem működik, de egy kanyarban valahol (vagy az üzletkénél) találunk egy kis jelet, feltöltjük a blogunkra a képeket. Aki hívni akar minket, Vitust, Istit és Gábort Vodafone számán tegye meg.
Délelőtt megérkezett Eszti, Csabi és Simon István, jelenlegi, szeptember 1-ig segédlelkészünk. Most már 18-an lakunk a járai „paradicsomban”.
Most megyünk bibliaórára és a világvallásokról fog Isti beszélni. A mai napról majd más fog pötyögtetni. Mindenkit ölelünk!

Vitus, Gábor és Eszter


Most következik a 11. nap részletesebb beszámolója. Ez volt az első nap már nagyon régóta, hogy nem kellett tovább tekerni. Lemondtunk a nomád életmódról és felcseréltük egy kényelmesebb, lazább életvitellel. Ahhoz képest, hogy mennyire ki voltunk készülve az előző napi 100 km-es napi tekerés-adagtól, meglepően korán működésbe helyeztük magunkat (hajnali 11 órakor). A reggeli nyögések, izomtapogatások természetesen nélkülözhetetlenek voltak. Az első éjszakát eléggé szaunás körülmények között töltöttük, ugyanis sok embert be kellett szorítani egy kisebb házikóba, így a bio-fűtés első osztályúan működött.
Amikor kinyitottuk a szemeinket reggel, új arcok fogadtak. Az ifi otthon maradt részéből többen is csatlakoztak hozzánk (Eszti, Farkas Attila, Csabi, Simon István). Nagyon jó volt őket újra látni, irigykedve néztük, hogy mennyire frissek hozzánk képest.
A nap nagy eseménye az Robi szülinapja volt. Mi már rég tudtuk, hogy “merénylet” készül ellene, de ő mit sem sejtően járt-kelt. Végül a meglepetés teljesen váratlanul érte: kijöttek Jára-völgyére a szülei és hoztak egy nagyon finom tortát. Közösen énekeltünk neki, látszott, hogy nagyon jólesik számára. Persze az ajándékok sem maradhattak el, de arra csak este került sor, amikor előrukkoltunk az ifi női testülete által készített, improvizált tortácskával, aminek meg volt az a sajátos tulajdonsága, hogy mosolyogni tudott az ünnepeltre banán-szemeivel és bevésett szájával.
Most hogy fizikailag kevésbé mozgalmas az életünk, a szellemi aktivitás felértékelődött. Most már napi 2 áhítatot tartunk. A csütörtöki reggeli bibliaórát Tárkányi Isti tartotta. A témául a világvallásokat választotta. A zsidó és muzulmán vallást részleteztük elsősorban. Istinek nehezebb feladata volt, mint a többieknek, akik áhítatot tartottak, mert a többi téma személyesebben érintett mindenkit, pár körkérdésnek köszönhetően hosszú időn keresztül gördült magától a beszélgetés különösebb beavatkozás nélkül a témafelelős részéről. Isti áhítata ismeretterjesztő jellegű volt.
Erikának, a tehetséges konyhaművészünknek köszönhetően isteni volt az ebéd. Igaz, a zöldpaszuly-leves csapatmunka volt és Orsi meg én voltunk az aktív segédjei, de a kenyér-pizza teljes mértékben saját kreációnak számítható.
Ebéd után (ami késő délután volt) mindenki hódolt a lustálkodás szenvedélyének, de nem vittük túlzásba, mert hamarosan következett a nap második áhítata, amelyet Sanyi tartott egy nagyon érdekes témáról, éspedig arról, hogy mennyire fontos egy keresztény ember számára Isten és a hit kérdése egy szerelmi kapcsolatban. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy annak az embernek, akinek fontos a hite, annak nélkülözhetetlen, hogy ezt megoszthassa párjával.
Áhítat után úgy döntöttünk, hogy ha már úgyis jócskán lekéstük az esti 8 órai esti mesét és takarodót, akkor inkább kivárjuk az első kakaskukorékolást. A banda fele filme(ke)t nézett, a másik fele meg komoly póker partiba kezdett. A küzdelem nagyon kemény volt, ugyanis nem babra ment a játék, hanem tökmagra…
Lassacskán sorra kidőltünk, Orsi és Mesi voltak az éjszaka hősei, akik szépen csendben rendet teremtettek, amíg mi húztuk a csendest.
Nelu bácsinak meg köszönjük szépen a vendégfogadást, nagy kényeztetésben van részünk. Reméljük, hogy nem lustulunk el annyira, hogy holnapután ne tudjunk továbbmenni Szentlászlóra.


Tekla

6 megjegyzés:

  1. kedves csapat
    oszinten irom nektek hogy mindenik beszamolotok kituno volt ,nekem szemelyesen is nagy orom volt,amikor olvastam,meg ha ejfel utan is,de higgyetek el hogy ugy ereztem mintha en is veletek lennek,mindennap imadkoztam erettetek,meg ha faradtak is lesztek egy picit de sok szep elmenyben reszesultetek es ez mindent meger.kivanok tovabbra is sok erot es jo kedvet,mindenkit puszilok szeretettel anyuka

    VálaszTörlés
  2. Igen kedves bicikliturások, minden elismerésem a válalkozókedvetekért, kalandvágyatokért, de bloggotok (különösen az eleje) olyan deja'vu érzést ébresztett bennem. Nemrég a közelmúltban olvastam hasonló dolgokat (ne mondjam, hogy egy az egyben le koppintottátok) a http://bicsjzsuk.blogspot.com blogon. Ugye minnyivel jobb lett volna ha bizonyos dolgokat magatoktól találtok ki ellenkező esteben illik megjelőlni a forrást. Nemdebár?

    VálaszTörlés
  3. Olyan jó volt megint hallani rólatok, újból. Már hiányzott a napi adag... Ha itthon lesztek, remélem képek is felkerülnek a blogra.
    De a legjobb az lesz, ha itthon ölelhetünk titeket. :)
    Szeretünk és nagyon várunk!
    sox. Találdki

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jól telt veletek az a 4 nap amit együtt töltöttünk. Köszönjük, hogy fogadtatok minket és remélem, hogy a következő bicatúrán majd én is veletek mehetek;;)

    Misszió teljesítve!:D

    VálaszTörlés
  5. Még egyszer elnézést kérünk a koppintásért. Volt egy kis kommunikációs zavar is, de az igazság az, hogy elmulasztottuk belinkelni a forrást. Jelzem azonban itt is még egyszer, hogy ez megtörtént, a forrás be van jelölve http://2aguifi.blogspot.com/2009/07/i-nagy-biciklitura-hasznos-infok.html

    VálaszTörlés
  6. Mivel első túránk volt, nem tudtuk, hogy mit, hogyan, miért, és ezért használtuk fel a JZSUK bicajtúrájának a használati utasítását. De ezután a kemény, és nagyon jó tapasztalat után már magunk fogjuk a szabályainkat írni.

    VálaszTörlés