Édes otthon

Most már biztosan, és határozottan állítom, hogy hazaérkeztünk. Pontosan 11 óra 50 perckor begurultunk a Kétágú templom udvarára, félig örömittasan, félig pedig szomorúan, hogy vége. A tegnap este tartottunk egy kisebb kiértékelőt a tábortűznél. Igazából esti áhitat volt, amit Vitus tartott, de az ige fényében mondtuk el pozitív élményeinket. Éjjel 1 óra után fejeztük be a beszélgetést. Ha a magam nevében beszélek, akkor nekem nehezemre esett elaludni, mert tudtam, hogy haza kell jönni, és ugyanolyan nehezemre esett a kelés is, még ha korgott is a gyomrom. Elméletileg 7 órakor kellett volna keljünk, de ez megint csúszott egy kicsit, így csak 8 órakor kezdtünk el a sátrakból kikászálódni. Csak röviden írom le, hogy mi történt, hiszen még következni fog egy részletesebb beszámoló is. Majdnem 11 órakor indultunk el, és keményen tekertünk Kolozsvár felé. Néhány teherautó ugyan felverte az útszéli port, azonban más gond nem akadt. Tempósan, szinte profi módon tekertünk úgy a rossz úton, mint az országúton. Közel egy óra tekerés után szinte pihenten szálltunk le a biciklikről, és készítettük a külömbnél külömb csoportképeket. A következőkben azon fogunk dolgozni, hogy a túrán készült képeket összegyűjtsük, és rendszerezzük, és az utóbbi néhány nap elmaradt képsorozatait feltegyük. Az igazság az, hogy vágyunk vissza a biciklikre, kívánjuk a pedált, és ha csak rajtunk múlna, újból kezdenénk az egészet két nap pihenés után. De a jövő évi túra terve már nagyvonalakban megvan, addig is pedig hetente fogunk tekerni. Igaz, hogy utána nagy valószínűséggel a forró zuhany alá bújunk, nem pedig a patak hűs vizében mártogatjuk a lábainkat.

Gáborrr