2009. augusztus 3., hétfő

Drága főutak

Magunkat is meglepjük azzal, hogy ilyen korai órában írunk, eddig mindig csak este sikerült gépközelbe jutni. Jelenleg Berethalmon vagyunk, a banda azon része, aki még nem látta a vártemplomot, most éppen sétál a hűvösben, és készíti estére a fényképeket. Reggel fél 11-kor indultunk el Segesvárról, és nagyon jót reggeliztünk. István bácsinak köszönhetően - akivel nagyon jól összehaverkodtunk - reggel friss süteménnyel és friss tejjel várt bennünket, amit nagyon is értékeltünk. Közben a fiúk kicserélték Sanyi biciklijének a hátsó, külső gumiját, mert azelőttvaló nap egy kő felhasította oldalt, elvitték a MOL-hoz, felfújtuk a kerekét, és a helyi tiszteletes vezetésével elmentünk bevásárolni. Vettünk kaját, és bicikliolajzót is, mert a láncok kezdtek nagyon rossz állapotba kerülni. Segesvár után, miután megmásztunk két dombot, Tekla vette át a volánt Mesi helyett, aki a berethalmi letérőig tekert velünk. Mind a ketten szépen teljesítettek, Tekla kisebb bosszúságára Mesi megdöntötte a maximum sebességét, 53,9 km/h-s sebességgel repült. A letérőnél végül mindenki visszaült a saját járgányára és festői szépségű tájakon keresztül tekertünk.

Sajnos egyelőre nincs olyan internetkapcsolatunk, meg a laptopok akkuja sem tart annyit, hogy képeket tudjunk feltölteni, így az illusztrációkat majd este, érkezés után töltjük fel. Ma újból Bubi volt a sereghajtó. Eszter és Orsi újból keményen rádióztak, Sanyi pedig újból a hátuk mögött ment. Gondolom neki az a biciklizés így kész élvezet, hiszen a lányok nem sajnálják a poénokat. Érkezésnél derült ki, hogy Erika alig fáradt ki, tehát nagyon belejött a tekerésbe, biztos, hogy a következő biciklitúrára is magunkkal ragadjuk, ha kell el is lopjuk. Szabi már második napja újból velünk tart, és a tőle megszokott kemény kitartással bringázik az elsők között. Merül az akku, így most befejezem, a banda a várban van, és rövidesen visszatérnek. Este jelentkezünk, és képek is lesznek.

Sajnos még mielőtt közölhettem volna a fenti cikket, lemerült a gép, így marad a mostani írás. Éppen fél hét óra. Telefonon értesültünk róla, hogy Kolozsváron nagy idő volt. Közben bennünket is elkapott. De folytassam onnan, ahol abbahagytam. Szóval megálltunk Berethalmon, és a banda nagyrésze meglátogatta a vártemplomot. Közben walkie-talkien kommunikáltunk, és Csuri, aki először nem akart elmenni sétálni, megköszönte Vitusnak, hogy mégis meggyőzte, és azt mondta, hogy hálás neki, mert nagyon vagány a vár. A társaság három tagja közben kinnt próbált hűsülni egy teraszon, ami igencsak izzasztó próbálkozás volt. Közben megnéztük a térképet is, és láttunk egy másik utata, ami visszavezetne, de a helyiek terepismeretének köszönhetően rájöttünk, hogy nem járható az út, legalábbis a kocsik számára nem kompatibilis. Emiatt ugyanazon az úton mentünk vissza, amelyen bementünk. A különbség csak az volt, hogy sokkal pihentebben, és gyorsabban haladtunk, nagyrészt 30 km/h-s sebességgel, egy adott ponton pedig 40 km/h-s sebességgel követtük a kocsit.

Hogy pontos legyek, 3 órakor indultunk el. Az országútra visszatérve átlag 25 km/h-s sebességgel repültünk Meggyes fele. Mivel a rádiósok belefáradtak a mikrofonba beszélésbe, tehát az Orsi&Eszter Company kidőlt, kicsit csendesebben haladtunk, de felélénkült a walkie-talkie-s beszélgetés. Igaz, hogy szükséges is volt, mivel a forgalmat is irányítottuk egy kicsit, Mesi nézte a szemből jövő kocsikat, Zsolt pedig a hátulról előzni vágyó autókat figyelte. Közben mi rendíthetetlenül haladtunk Meggyes felé. Azaz egyszer megállásra kényszerültünk, amikor Tekla biciklijének a lánca úgy gondolta, hogy neki elég volt, és kettészakadt.

Amúgy gyorsan és jól haladtunk. A mai napon motivációnk is volt, hiszen már messziről láttuk a közelgő vihart. A jó benne az volt, hogy kicsit lehűtötte a levegőt, viszont meg is gyűlt a najunk vele, hiszen kemény ellenszéllel kellett megküzdenünk. Ezt a próbát is kiálltuk hősiesen. Kiváló volt Sanyi és Erika teljesítménye, mind a ketten tartották az iramot, és meglepve vették tudomásul, hogy milyen jól haladtak. Mindenki ngyon büszke rájuk. Csurika szinte esett egyet, de Isti kivédte, így ma is balesetmentesen haladtunk. Mivel az eső hajtott, nagyon gyorsan haladtunk, és 4 órára már meg is érkeztünk Meggyesre. Az evangélikus vártemplom udvarára engedte be, ezért köszönettel tartozunk Bettina Kennts lelkésznőnek. Még mielőtt az eső bezavart volna a sátrakba, felhúztuk őket - fordítva elég érdekes lett volna, de tudva, hogy az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és semmi sem lehetetlen, nem kételkedünk benne, hogy így is történhetett volna. De nem történt, így felhúztunk négy sátrat.

Szerencsére az eső hamar elvonult, és most már nyugodtan blogolunk, és közben eszünk is, hiszen a lányok megint összedobtak egy nagy adag finom kaját. Ma spagettit eszünk, Eszter és Orsi féle speciális szósszal. Az esti áhitat témája és annak kibontója még nem biztos, de biztos, hogy meglesz.



Ébredés a segesvári parókia gyűléstermében



Csoportkép Bíró István segesvári tiszteletessel

A segesvári hegy tetején - itt történt a csere, Mesi biciklire szállt

Mesi bemutatja Teklának a kocsit

Nem számoltuk, hogy hányadszorra léptük át a megyehatárt, de még egy megyét elkönyvelhettünk

Már haladunk Berethalom felé (Vitus kicsit túexponálta a képet, de szépen látszik a táj)

És már meg is érkeztünk Berethalomba

Vitus és Zsolt valamit csinálnak (nem tudni miről beszélnek), Gábor blogot ír

A vártemplom-látogatás egyik momentuma

Toronyiránt haladunk

Egy kis csoportkép

Sorban a torony lépcsőjén

A háttérben már látszik a Meggyes tábla - és háromnyelvű

Érkezés a templom elé

A meggyesi vártemplom

Sátorhúzás csepergő esőben, az igazítás pedig már a zuhogó esőben - ez a kép az utóbbiról szól

Közben megvacsoráztunk, és az is kiderült, hogy Orsi tartja a ma esi áhitatot. A kaja nagyon finom volt. A zuhanyzás is működik, annak ellenére, hogy a víz hideg, és csak a slag spriccolja a vizet, nem a zuhanyzó. a jókedv közben piros jelzésű riadóval van ellátva, jobbnál jobb poénok hangzanak el. Szóval a mai nap nagyon jól alakult, és reméljük, hogy holnap nem kell esőben tekernünk. Ha esetleg valakinek eszébe jut, akkor az esti rebegésbe foglalja bele. Addig is mindenkit üdvözlünk, és holnap újra jelentkezni fogunk Balázsfalváról, ahol meleg kajával fognak várni bennünket.

Gábor

3 megjegyzés:

  1. Róbert, meg van írva, hogy az utolsókból lesznek az elsők. Száraz folytatásért rebegünk, hebegünk. Egy másik Lészai

    VálaszTörlés
  2. "Toronyiránt haladunk" - ötletes felírat !

    VálaszTörlés
  3. Kéjük a 4. ! Kéjük a 4. !! Kéjük a 4. !!!

    Egy apa

    VálaszTörlés