Megérkeztünk Csíkba

A változatosság kedvéért ma is később indultunk el, mint ahogy előre elterveztük. Fél 8-kor keltünk, azután ásítozás, mosakodás, sátor lehúzás, kajálás, és a fájdalmak enyhítése következett: izmok lazítása különféle kenőcsökkel, égési sérülések kezelése. 12-kor sikerült elindulnunk, de ez előtt még készítettünk egy csoportképet a kommandói templom előtt, az ottani lelkésszel, Pop Leventével, es "Szumoval".

Végre sikerült elindulnunk, a várva várt 15 kilométeres ereszkedőn, amit tegnap olyan nehezen tudtunk megmászni. Amit tegnap 1-2 óra alatt másztunk meg, lefele 20-30 perc alatt tettük meg. A köves, földes úton vigyáznunk kellett a feljövő autókra, mert ők nem tették meg ezt velünk. Leérve kicsit le is voltunk törve, hogy máris leértünk, mindenkinek kedve lett volna még egy kicsit ereszkedni. A megállónál észrevettük, hogy mindenünket vastag porréteg fedi. Az úton lefele Bubi elcsúszott egy éles kanyarban. Szerencsére nem történt nagyobb sérülés, egy-két horzsoláson kívül az alacsonyabb sebesség miatt, viszont a biciklijének annál nagyobb baja lett, mint a gazdájának, ezért kénytelen volt beszállni a mikrobuszba. Emiatt ezredes váltás történt, de nem szeretném elárulni kilétét, szerénységem miatt :))

Egy 7 kilométer hosszú macskaköves út után, ami kirázta belőlünk az utolsó energiánkat is, beérkeztünk Kézdivásárhelyre. Itt mindenki hedonista módon elkényeztette magát sok finomsággal, amit az ottani üzletből vásároltunk. Tovább indulva egyre melegebb lett. Talán a biciklitúra alatt a mai nap volt a legmelegebb, a hőmérőink 40 fokokat mértek. Emiatt nagyon sokan szálltak be az autókba, talán ez volt a csúcs: 4 biciklista. Ők drukkoltak a klímával felszerelt kocsikban a hőségben kinn maradt, izzadságukban búvárkodó keménylegényeknek es lányoknak(Tekla).

Ma megérkeztünk Csíkszeredába. A régi parókiára húztunk be a biciklikkel, itt is alszunk, majd reggel 9-kor indulunk tovább, ekkor 2 kisbusz átvisz bennünket Székelykeresztúrra.
 Várjuk a holnapi napot, amikor megérkezünk Szovátára, ahol 3 nap alatt kipihenjük a fáradalmainkat, a Medve tóban lubickolva.

Toni

Hegymászás a javából - 6. napi beszámoló

Miután Brassóból elindultunk, rájöttünk, hogy a kocsik és a biciklisek külön kell haladjanak egy ideig, pontosabban Rétyig, ugyanis csak egy sávos az út, és a parkolósáv sem elég széles ahhoz, hogy a kocsik ott menjenek és ne zavarják a forgalmat. Így Rétyig a kocsik faluról falura mentek, mingid bevárták a bicikliseket, majd továbbmentek. Az egyik faluban megálltunk és kürtős kalácsot is ettünk. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy reggel, amikor Brassóban felkeltünk, Jenei megjegyezte, hogy ő úgy enne egy kürtős kalácsot. Hát beteljesült az álma. 

Csoportkép a brassói templom előtt, vendéglátóinkkal együtt

Amikor megérkeztünk Rétyre néhányan beugrottak kajálás után a tóba. A két Farkas, Tekla, Tóni és Bubi ugrottak fejest, hasast, szaltóztak, úszkáltak. A szinte hosszúnak mondható pihenés után mindenki újult erővel pattant fel a biciklire. Kovásznán újból pihentünk egy kicsit, majd nekiálltunk megmászni a kommandói hegyet. Tudtuk, hogy 15 km, azt is tudtuk, hogy meredek, csak éppen azt nem tudtuk, hogy olyan rossz, amilyennek Vitus lefestette. 

Fürdés a rétyi tónál

No de volt két biciklis, akik a kocsik előtt felértek (ugyanis a kocsik is alig tudtak 10m km/h sebességgel haladni). Tóni egyszercsak elvágtatott a kocsik mellett,Bubi pedig a hegy háromnegyedénél előzte meg a két autót. Ezen a szakaszon sofőrcsere is történt, kicsi Farkas helyett a már említett Jenei került a VW kormánya elé, míg kicsi Farkas keményen tekert. 

Bubi, Tekla és Tóni ugrani készül

Miután sikerült mindenkinek felmászni a hegyen, elkezdtük keresni a templomot. Meg is kérdeztük valakitől az utcán, hogy merre lenne a templom, mire a bácsi azt mondta, hogy: "mánjenek álőre, oszt a második utcán mánjenek jobbra, nagy tornyot építettünk neki, oszt meg fogják látni. A keresésből az lett, hogy kicsit keringtünk a településen, majd miután másodjára is megkérdeztük az utat egy községbelitől, egy fák által védett, szinte teljesen észrevehetetlen helyen megtaláltuk a templomot. 

Ezzel a plakáttal fogadtak bennünket Brassóban

Pop Levente helybéli lelkész már várt bennünket Szumóval, egy Belvárosi ifissel, teológussal. A gondnok krumplitokányt készített nekünk. Közben egy csomó információt megtudtunk a településről, egy csomót nevettünk, majd szétoszolva felhúztuk a sátrakat, kipakoltuk a csomagokat és természetesen együtt kajáltunk. 

A sofőr is ebédszünetet tartott, ő is szerette a kürtős kalácsot

Este egy jó kis beszélgetés alakult ki, az áhjtatot Vitus tartotta. Ma is felolvasott Richard Wurmbrand: Mélységekben járatta őket című könyvéből, amit nagyon szeretünk, mert nagypn jók a példák, valamint érdekesek a történetek is. Amikor éjjel 1 órakor, szotyiparti, beszélgetés után odakerültünk, hogy bedőlhettünk az ágyba, boldogan burkolóztunk be a hálószákba. 

Mindenki szépen sorban haladt, ezúttal sem voltak problémák

Reggel miután felkeltünk, bepakoltunk és a reggeli áhítat után elindiltunk Csíkszereda felé, de erről majd többet mesél a következő napról szóló bejegyzés. További képeket még fel fogunk tölteni a mai nap folyamán, valószínű este, amikor megérkezünk Csíkba. Kommandón sajnos nem volt semmilyen jel, ezért nem tudtunk jelentkezni.

Gábor

Megtettük a biciklitúra egyharmadát

Ma volt a biciklitúra negyedik napja és máris megtettük az út egyharmadát. A Kétágútól összesen 332 km-t tettünk meg. Szebenből indultunk reggel 11-kor, minekutána 10-re terveztük a startot. Ugyanilyen stílusban lett fél 9 a 8 órai kelésből. Köszönjük szépen a vendéglátást András bácsinak és köszönjük a szállásszerzésben a segítséget Gyöngyi néninek.

A reggel nagy nyögések között kezdődött, mert a Szebenig vezető út alaposan megviselte különböző testrészeinket. Először is a térdek adták be a felmondásukat. Kicsit siránkozgatunk, hogy nem hoztunk magunkkal Fastum gélt vagy Diclofenacot. Ilyen okok miatt ma ezredes cserénk volt. Gábor beült a buszba és Robi vette át a helyét. Kitűnően teljesítette rangja követelményeit. A sereghajtó Farkas senior volt; egy juhászkutya sem tudta volna jobban végezni a terelgetést… A center rangja ma betöltetlen maradt. Már csak azért is, mert a sorrend nagyon gyakran változott.

Mellékúton haladtunk szinte egész végig. A főúttal csak az utolsó 8 km-ben találkoztunk. Sokat mászkáltunk fel-le a dombokon, de ma valahogy jobban bírtuk, mint a tegnap. Kezdenek kialakulni és felelevenedni a mászás-túlélési technikáink. Ezek közé tartozik az is, hogy nagyobb lelki nyugalmat ad, ha nem a horizontot nézzük, amin látszik a domb kegyetlen hossza, hanem az úttestet bámuljuk, és közben nem gondolunk semmi egyébre, csak énekelgetünk magunknak, mert az segít a légzés szabályozásában, ritmust ad a tekeréshez és nem utolsó sorban elvonja a figyelmünket a kemény fizikai munka szenvedéseitől. A glükózt úgy esszük mintha mennyei manna vagy legalábbis az istenek eledele lenne. Már nem is a szánk kívánja, hanem egyenesen az izmainkból kiégett energia követeli az utánpótlást.

A mai nap nagy eseménye az, hogy 105 km-t tettünk meg. Ez csúcsteljesítmény és egyben új rekord. A banda fantasztikusan bírta. Nagyon jó tempóban haladtunk. Gábort kivéve mindenki tekert és senki sem ült be az autóba. Erikának nagyon csekély volt a kihívás és hogy fitogtathassa erejét az egyik kaptatón ő nyomta felfele a kisbuszt… Robi úgyszintén, csakhogy ő csak a Volkswagent bírta tolni. Sajnáljuk, Bubi, talán jövőre többet edzel…

A tájak, amiket láttunk nagyon szépek. Tőlünk jobbra a Kárpátok szegélyezték a látóhatárt. Elég sokszor volt szembeszelünk, ami úgy hat ránk, mintha hirtelen 20 kilóval megpakolták volna a testünket. A szembeszél gyönyörű duót játszott a bal oldalról jövő széllel. Sokszor próbáltak így ketten lelökni a biciklinkről és megutáltatni velünk a tekerést. Természetesen nem jött össze nekik. Holnap fittyet hányva a mai fáradalmakra fogunk tekerni Brassó felé gyönyörű tájakon. Felmászunk majd Brassó Poiana fele és a célpontban meleg étellel fognak várni, ha minden terv szerint megy.

A falvak, amiken áthaladunk gyöngyszemek. Tipikus szász települések: a házak az utcára néznek, hozzájuk van építve a kapu, magasak is maguk az épületek és a falvakon érződik, hogy a német igényességgel voltak kitervelve és megépítve. Szinte minden faluban volt egy-egy nagyon régi kőtemplom vagy vártemplom. Az emberek viszont már messze nem szászok. Nem is igazán magyarok, se nem románok... legalábbis azok, akik az utcán voltak. Páran nekünk szaladtak. Majdnem elüttették magukat T. Istivel. Úgy szaladtak felénk amikor megláttak, hogy jobban meggyűlt bennünk az adrenalin, mint mikor kutyák rohantak meg. Amikor megálltunk figyeltük az autókat és a bicikliket, mert ha több mint 2 percig más irányba néztünk volna, lehet, hogy titokzatos módon eltűnnek a kerekeink. Mindig azt a reakciót váltottuk ki az emberekből, hogy hangosan kiabálva bíztattak, hogy tekerjünk gyorsabban. Emellett mindenki köszönt és olyan ragyogó szemekkel nézett, hogy az az érzésünk, hogy minimum 3 hétig rólunk fognak beszélni.

Az utolsó szakaszon, a főúton már nem igazán történt semmi azon kívül, hogy egy hirtelen első fékezés miatt Jenei Zoli bemutatta milyen a biciklis bukfenc… Szerencsére nem jöttek akkor autók. Fogarason nagy vendégszeretettel vártak, kaptunk teát, fornettit és meséltek a helyi templomok helyzetéről. Fedéllel a fejünk fölött fogunk ma aludni. A ki-bepakoláshoz kitaláltuk, hogy sok időt megtakarítunk, ha élő láncot alkotunk, és úgy adogatjuk egymásnak a csomagokat.

Most fő a vacsoránk, és megyünk meleg vízzel megfürdeni. Úgyhogy én is sietek, nehogy lemaradjak mindezekről.

Tekla

Második nap a túravonalon

Biztonsági okok miatt a mai napi túra nagyobb részét autós segítség nélkül folytattuk. Amikor elszakadt a banda, András barátunk is hátramaradt technikai okok miatt. Útvonalunk gyönyörű volt, a bicikli túra teljes szépségét magába foglalta. Az út köves, falusi, pont olyan volt, ahogy mi szeretjük. Szerencsénk volt, mert az első túrán pont ezen az úton haladtunk Nagyenyed felé, ismert volt és sokunk számára tele régi, barátságos emlékekkel.

Kellemes meglepetés volt számomra az út minősége, mely sokat változott. Az idő velünk tartott a mai nap folyamán, addig, amíg Tekla nem kezdte el hangsúlyozni ezt a dolgot. Nem lett volna ránk jellemző, ha túrázás közben kimaradnának a szokásos balesetek. Ma pont rám került a sor, szerencsére nem volt semmi súlyos csak egy apró karcolás meg egy jó darab sár a számban.

A napunk hőse, Eszter volt, kinek bártorsága határtalan. Hatalmas nagy tócsa állt utunkban, melyet a banda diszkréten megkerültünk, kivéve Esztert, aki teljesen nekifutott és átgázolt a tócsán. Mivel egy jó ideje tekertünk, kezdtünk lassan megéhezni, ezért a Maros mellett megpihentünk és kajáltunk egy nagyot. Pástétom, kenyér, szalámi meg a szokásos adag jó kedv, és megvolt az ebéd.

Kajálás után volt egy apró pihenő és indultunk tovább. Minél közelebb kerültünk célpontunkhoz, annál jobban kezdett az ég beborulni. Kalandunk folyamán egy nagyon különleges hídon keltünk át és félre téve a kilátást eléggé félelmetes volt. Mivel GPS (Vitus és Mesi) nélkül haladtunk, a balra kanyart elnéztük, de szerencsére időben észrevettük és egy kis falubeli segítséggel visszatértünk a jó útra. Kisebb és kisebb lett köztünk és az autós banda között a távolság, de az idő egyre rosszabb. Gyulafehérváron várt ránk az autós banda és az új társunk, Sabyi (Sanyi). Esett az eső és a levegő is nagyon lehűlt mire megérkeztünk.

Farkas István (Csuri)

Vizi biciklik az országúton – avagy az 1+1 Nagy Biciklitúra első napja

Mint az sok olvasó előtt ismeretes, ma, július 25-én útra keltünk. Ez a Kétágú ifi 1+1 (=2, néha talán több is) Nagy Biciklitúrájának első napja. Reggel 6 órakor nagy nehezen összegyűltünk, aztán adódott egy kisebb probléma is, ugyanis nem találtuk az egyik adóvevőt (szoktuk mi ezt walkie-talkienak is nevezni). Végül megkerült és elindultunk a szemerkélő esőben a váradi úton. Mire azonban Lónára értünk már jócskán csepergett, de közben reménykedtünk, hogy lesz még ennél jobb is. Aztán nem lett. Ugyanis amikor Tordaszentlászlóról elindultunk kemény rohamot indított ellenünk az égbolt, és nem kis bosszúságunkra néha a szemünkbe is csapta a szél a szemtelen esőcseppeket. 

Na de mi sem hagytuk magunkat, szembeszálltunk a szellővel és a nagy mennyiségben alázúduló esővel, és megmásztunk minden kis dombot, ami elénk állt. Bár a létai hegyen már mindenki csurom víz volt, mégsem mondunk le a túráról, hanem homlokegyenest szembementünk minden akadállyal. Végül körülbelül 3 órai esős tekerés után kivilágosodott az ég, elkezdett a felhőzet felszakadozni, és amikor Torockó előtt megálltunk pihenni már sütött a nap, és a szélben elkezdtünk száradni. Reméltük, hogy nem lesz hosszú folyamat, hiszen nem kellemes vizes nadrágban (még akkor sem, ha párnázott rövidnadrágról van szó) fészkelődni a bicikli nyergében. Annak ellenére, hogy az eső kellemesen frissítő hatású volt, nem kívánunk még egy ilyen napot (bár a meteorológusok szerint még lehet ilyen időben részünk a következő napokban). 

Mindenünk megszáradt csak a cipők nem, azokban ugyanis elég sokáig tocsogtunk. Közben felvetődött az az ötlet, hogy szálljunk meg Torockószentgyörgyön a régi református parókián, amit a borrévi ebédszünet alatt meg is szavaztunk. Azért döntöttünk emellett a variáns mellett, mert itt nem kell adott esetben esőben felhúzni a sátrakat, illetve meg tudjuk szárítani a vizes ruhákat, cipőket.

Volt néhány érdekes élményünk is, ugyanis miután az eső elkezdett lanyhulni, az aszfaltról meleg csapódott fel, ami igencsak kellemesen érintett mindnyájunkat, az eső ugyanis nem volt a legmelegebb. Borrév (Buru) után gyorsan kezdtünk hegyeken-dombokon mászkálni, ugyanis újból fekete felhőket láttunk, és nem szerettük volna, hogy utolérjenek bennünket, hát gyorsan kapaszkodtunk Torockó felé. Végül 3 óra körül meg is érkeztünk Torockószentgyörgyre, és meg is szálltuk a régi parókiát. Először mindenki levetette a pisszkos-sáros ruháit, majd hideg csapvíznél megmosakodtunk. 

Mivel az idő nem engedte meg sokat nem beszélgethettünk biciklizés közben, csak a néha-néha felcsendülő adóvevők jelentettek egy kis változatosságot, ekkor ugyanis nem a kocsi motorját és nem az eső monoton hangját hallgattuk. No de nem panaszkodni szeretnénk. Megérkeztünk az első megállónkhoz, ami végül 10 kilométerrel az eredetileg betervezett cél előtt találtatott meg, ami azt jelenti, hogy ma 65 kilométert tekerünk, ebből körülbelül 40-et esőben, ázva-fázva pedáloztunk. 

Jelentjük, hogy új sofőrünk, Farkas Attila nagyon jól viselkedik, Vitus mellett nagyon jó dolga van, Mesi pedig módfelett ügyesen kormányozza a mikrobuszt. Ugyancsak jelentjük, hogy baleset sem volt ma, leszámítva Tárkányi Istinek egy Flinstone-féle fékezését, amiben több szerve is fontos szerepet játszott. A lábai természetesen, no meg ami közötte van, de nem kellett felmosni az aszfaltról (ami a vizes körülmények között nem lett volna nehéz feladat), egy kisebb sebecske lett a lábán, de jól van. A sebecske vérecskével járt, de lehet, hogy ez a kis véráldozat kellett ahhoz, hogy kisüssön a nap, ugyanis, miután mindez megtörtént előbújt a Nap. 

Hamarosan vacsorázni fogunk (ma krumplit, valószínű a következő napokban sem lesz változatosabb az étrend), utána Farkas Isti (aki jelen sorok rovása közben egy matracon hever és a mai nap fáradalmait próbálja kipihenni) tart egy esti áhítatot. A téma egészen érdekes, ugyanis tudomány és vallás kapcsolatáról lesz szó. Mivel a kedves internet- és mobilszolgáltató által nyújtott mobil internet stickek nem működnek a megfelelő gyorsasággal (igazság szerint a kertben keressük a jelet, a fejünk fölött hordozzuk a laptopokat, hogy a legjobb helyet megkapjuk), csak szöveget tudunk ez alkalommal hazaküldeni, de reménységeink szerint holnap, Gyulafehérváron, már más lesz a helyzet.

Gábor

II. Nagy Biciklitúra szabályzat

Aki volt az előző túrán, az tudja, hogy ezek a szabályok azért fontosak, mert a biztonságot garantálják bizonyos mértékben.

Vonulási szabályok

- Amikor az úton megyünk, kötelezően a két kocsi között kell legyen minden biciklis. A szabélyok ezt kérik, és csak így tudjuk a biztonságot garantálni. Amikor úton vagyunk, maximum 1 kilométert foglalunk el úttesten. Főutakon és aszfaltozott mellékutakon egyesével kell haladni, ha lehet az út szélén látható (vagy nem látható) fehér vonal mögött. Féktávolság kb. 5 méter kell legyen. Főútakon nem fogunk gyakran haladni, úgy próbáltuk a túra útvonalát megtervezni, hogy nagyrészt mellékutakon kelljen haladni..

- Ahogyan tavaly is, tilos hirtelen mozdulatokat véghez vinni. Azaz hirtelen irányt változtatni, kormányt erre-arra kapkodni, illetve egyéb vagánykodások is tiltottak (hirtelen előzés, kéz nélkül menni, kanyart fél kézzel bevenni, stb)

- Akadály estén (gödör, nagy kő, buszmegálló, rendőr, szabálytalanul parkoló autó, árvíz az út közepén, stb) rögtön jelzed, azaz jelzel balra, hogy kielőzöd, hogy az utánad következő is láthassa, és legyen ideje neki is előzni. Előzésnél, letérésnél mindig kézjellel kell jelezni.

- Ha a csapat megáll, akkor az első magasra emeli a kezét, ezt a jelet mindenki kötelezően tovább kell hogy adja. Amúgy meg minden jelet tovább kell hogy adnod, hogy a legutolsó is tudja azt, amit az első és a középső tud.

- Ereszkedőknél mindig két kézzel kell fogni a kormányt, soha nem szabad elengedni, kéz mindig a féken kell legyen. Hajtűkanyarokban nagy sebességnél tilos fékezni (főleg ha a földön homok van – kidob, és bár a repülés kellemes váltás a tekerés után, de a landolás nem biztos, hogy kellemes élmény marad). Nagyon veszélyesek a köves, poros, gödrös ereszkedők, itt ajánlott kisebb sebesség tartása. (Etéd előtt lesz egy ilyen jó kis ereszkedő)

- Mivel nem egyforma a teherbírásunk, a leggyengébb diktálja a tempót. Egyes esetekben megtörténhet, hogy a csapatot kettéosztjuk, és akik jobban bírják, azok mennek előre, de lesz egy bevárási pont, amiben mindig megegyezünk.

- Ha elromlik a biciklid, akkor szólni kell valakinek, akinél walkie-talkie van (3 biciklisnél lesz), ha 5-10 percnél többet vesz igénybe a javítás, akkor biciklit cserélünk, és este javítjuk meg az elromlott biciklit.

- A felosztás ugyanaz marad, mint tavaly. Naponta megegyezünk abban, hogy ki a vezérbringás (ezredes, admirális, úgy nevezitek, ahogy akarjátok). Őt soha nem szabad megelőzni. Ő ugyanis a leggyengébb bringás teljesítményét számba véve diktálja a tempót. Feladata az útvonal és a tempó tartása. A sereghajtó zárja a sort, utána úgyszintén nem mehet senki, ha valaki nem bírja a tekerést, akkor hátul maradhat, szól neki, a sereghajtó csak azután indul tovább, miután a kifáradt személy beült a mikrobuszba.

- Ha nagyon fúj a szél (emlékezzetek csak Jidvei és Balázsfalva között milyen csúnya szél fújt), akkor a már bevált cselt alkalmazzuk: a vezérbringás vágja a szelet, a többiek sorban az ő árnyékában húzódnak meg, úgy jól tudnak tekerni.

- Tilos bringázás közben a mobilon való beszélés, zenehallgatás, vagy egyéb tevékenység, amely korlátoz, eltereli a figyelmed. Figyelni kell az autókra, általában türelmetlenek a sofőrök, szeretnének minél hamarabb továbbmenni, téged elhagyni, figyelj tehát rájuk, még akkor is ha neked van előnyöd.

Biciklis kellékek:

- bicikli: legyen strapabíró mountain bike kerékpár, minél könnyebb, olyan, amit már ismersz, otthonosan és kényelmesen fészkelődsz az ülésén. Indulás előtt, szerdán (július 12-én) lesz egy utolsó ellenőrzés, addig mindenki tegye vagy tetesse rendbe a biciklijét. Ne legyen nyolcas, tojás a kerékben, ne akasszon a fékpofa, váltson minden fogaskerékre könnyen, a pedál legyen rendben. Ha nem tudjátok ti megcsinálni, akkor irány a szervíz.

- hátsó villogó és egy erős fényű első lámpa (éjjeli túrához). Ne felejtsetek el elemet is tenni hozzá, elemtöltőt ugyanúgy lehet hozni, hiszen a fényképezők elemei is igényelni fogják a feltöltést.

- egy szett tartalék fékpofa, esetleg gumifoltok, jobb ha van nálad tartalék belső és külső gumi is

- kulcsokat is jó betenni, főleg, ha valamilyen speciális kulcsról van szó

- kötelező a sárga fényvisszaverő mellény és a sisak, ajánlott a kesztyű (bár csak az ujjaid barnulnak le, ha rövid, mégis megvédi a tenyered, ha leesel), kötelező napszemüveg, ha lehet, akkor minél jobban fedje az arcod, ezzel meg tudod védeni magad a szemberepülő légytől és egyéb szárnyas állatoktól, valamint a portól, sártól is, amit az előtted levő bicikli hátsó kereke dobhat adott esetben. Továbbra hasznos, ha a biciklin macskaszemek vannak, kereken, elől és hátul is.

- jó a biciklis nadrág, a szivacsos, a fiúk különösen fogják értékelni, kényelmesebbé teszi a bringázást, a biciklis felső is jól fog, ha van, nem izzadsz benne annyira, de rendes pólóban is lehet tekerni, tehát nem kötelező

- kulacs is jól fog. Az egyes útszakaszokon lesznek emberek, akik aznap a vizet viszik (hogy ne mindig a kocsit kelljen feltörni ezért), náluk lehet utántölteni, ha a kulacsból elfogyott a víz

Csomagba ennyi kell beleférjen:

 6-7 póló, 6-7 alsónemű, 6-7 zokni, 2 meleg felső, 1 nagykabát, 1 jó minőségű esőkabát, 3-4 rövidnadrág, 2 hosszú nadrág, 2-3 cipő (piaci teniszcipő is megfelel, bár lehet, hogy hamar tönkremegy, lehet belőle többet is vásárolni), fürdőruha (Medve-tóra is gondolva), illetve zacskó a szennyesnek, ebből is legalább 3-4

Kocsiba pakoljuk:

- sátor (Tárkányi Isti hoz kettőt, Lészai Robi, Adorjáni Eszter, Bánhegyesy Tóni, Tordai Zsolt)

- izolír és hálózsák

- elemlámpa, hogy ne tévedj el, ha kilépsz a sátorból

- étkezéshez: fém mélytányér és csupor (lehet műanyag is, de nem a legajánlottabb), fém evőeszközök, bicska (székely igazolvány)

- nagy táska, ami a kocsiba kerül, ebben lesznek a ruhák, reggel beteszed a kocsiba, este pedig megkapod

- tavaly bevált: törölköző, fogkefe, fogpaszta, nedves papír zsebkendő, víz nélküli kézmosószer, személyes gyógyszerek, illetve napolaj, égés elleni krém, bármi ami megvédhet

Nem kocsiba pakoljuk: kicsi táska, amibe a vizet, plusz édességet, gps-t, térképet, esetenként biciklialkatrészeket, szerszámokat pakolod

Jó és hasznos tanácsok

- Újból úton leszünk, jó lesz átnézni, hogy merre megyünk. Mint tudjátok, mi már egyszer megnéztük az útvonalat, végigmentünk ott, ahol kocsival végig lehetett. Rá lehet keresni a városokra, helyiségekre, ahol végigmegyünk, azt is tudatosítsd magadban, hogy sokat kell majd mászni. Talán elégtétel lesz számodra is az a kép, amely majd a szemed elé tárul, gyönyörű vidékeken haladunk keresztül.

- Mindenkinek lesz feladata a két hét alatt. Azaz senki sem fog lustálkodni, miközben mások dolgoznak. Eddig így néz ki első napra a beosztás:

                Konyhások: Vincze Tekla, Filep Erika, Demeter András

                Sátorhúzók, biciklijavítás: Kiss Gábor, Sanyi, Farkas István, Lészai Robi, Tárkányi Isti, Bánhegyesi Tóni, Adorjáni Eszter

                Pakolás: Vitus István, Farkas Attila, Jenei Zoltán

Étkezések: lesz olyan hely, ahol mi kell főzzünk, lesz olyan, ahol kapunk enni. SOHA ne üljön le senki úgy enni, hogy nem mosott előtte kezet, és mindig találjatok arra módot, hogy tisztálkodhassatok.

Sérülések, rosszullét esetén rögtön szólj. Karcolások, zúzódások meg egyebek csak gyors orvoslást igényelnek, kivéve ha teljes sebességgel a falnak ütköztök, akkor lehet, hogy csúnyán leviszi a bőrt a beton az ujjatokról. Láz, hasmenés, vagy egyén ilyen ínyencség esetén rögtön kell szólni a túravezetőnek (Vitus, Mesi).

Telefon: nincs. Azaz hozhatod, de úgysem lesz nálad, csak amikor megállunk. A szülőket is kérjük, hogy ha nem fontos, akkor nap közben ne zavarják a tekerő ifjakat, mert nagy valószínűséggel nem fogják felvenni.

Információk: este telefonon lehet bennünket elérni, amúgy pedig a 2aguifi.blogspot.com oldalra töltünk fel remélhetőleg minden nap beszámolókat (kép, esetleg videó, szöveg).

!!! Alkoholt és cigarettát nem ajánlatos útközben fogyasztani!

Indulás július 25-én, reggel 8 órakor lesz, találkozunk 6 órakor a Kétágúnál, felpakolunk, és indulunk Gyulafehérvár felé. Mindenki vigye szombaton el a csomagját a Kétágúhoz, ott letesszük és másnap csak be kell pakolni a kocsikba.

Amint az utolsó megbeszélésen is elmondtuk, ugyanúgy, mint a tavaly, idén is kötelező orvosi papírt hozni.

A szabályzatot a tavalyi szabályzat alapján írtuk meg, azóta sem változott sok minden, nagy segítségünkre volt a János Zsigmond Unitárius Kollégium tavalyi túrájának a szabályzata.

Túrázni fogunk!!!

Mivel semmi aktivitás nincs a blogon, úgy gondoltam, hogy írok egy kicsit arról, hogy a nyáron igenis biciklitúrázni fogunk, inkluzíve én is. Tehát július 27-től augusztus 9-10-ig tekerni fogunk Erdélyben. Na de nem úgy megy az ám, hogy majd egyszercsak felülünk, és majdnem 500 kilométert letekerünk, hanem előtte lesz néhány bemelegítőtúra. Kisebb kiruccanások egy-egy hétvégén. Készülni kell, mert az a napi 50-60 km nem piskóta. És bírni kell majd. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy szép lassan szerelgesse a biciklijét, vagy ha saját maga nem tudja, gyűjtsön össze annyi pénzt, hogy a javíttatást ki tudja fizetni. Én már készülődöm, nekikezdtem biciklizni. Amúgy fontos lesz a sisak, és a szemüveg is, anélkül nem szabad elindulni. Hajrá kétágú.

Gábor