Megérkeztünk Csíkba

A változatosság kedvéért ma is később indultunk el, mint ahogy előre elterveztük. Fél 8-kor keltünk, azután ásítozás, mosakodás, sátor lehúzás, kajálás, és a fájdalmak enyhítése következett: izmok lazítása különféle kenőcsökkel, égési sérülések kezelése. 12-kor sikerült elindulnunk, de ez előtt még készítettünk egy csoportképet a kommandói templom előtt, az ottani lelkésszel, Pop Leventével, es "Szumoval".

Végre sikerült elindulnunk, a várva várt 15 kilométeres ereszkedőn, amit tegnap olyan nehezen tudtunk megmászni. Amit tegnap 1-2 óra alatt másztunk meg, lefele 20-30 perc alatt tettük meg. A köves, földes úton vigyáznunk kellett a feljövő autókra, mert ők nem tették meg ezt velünk. Leérve kicsit le is voltunk törve, hogy máris leértünk, mindenkinek kedve lett volna még egy kicsit ereszkedni. A megállónál észrevettük, hogy mindenünket vastag porréteg fedi. Az úton lefele Bubi elcsúszott egy éles kanyarban. Szerencsére nem történt nagyobb sérülés, egy-két horzsoláson kívül az alacsonyabb sebesség miatt, viszont a biciklijének annál nagyobb baja lett, mint a gazdájának, ezért kénytelen volt beszállni a mikrobuszba. Emiatt ezredes váltás történt, de nem szeretném elárulni kilétét, szerénységem miatt :))

Egy 7 kilométer hosszú macskaköves út után, ami kirázta belőlünk az utolsó energiánkat is, beérkeztünk Kézdivásárhelyre. Itt mindenki hedonista módon elkényeztette magát sok finomsággal, amit az ottani üzletből vásároltunk. Tovább indulva egyre melegebb lett. Talán a biciklitúra alatt a mai nap volt a legmelegebb, a hőmérőink 40 fokokat mértek. Emiatt nagyon sokan szálltak be az autókba, talán ez volt a csúcs: 4 biciklista. Ők drukkoltak a klímával felszerelt kocsikban a hőségben kinn maradt, izzadságukban búvárkodó keménylegényeknek es lányoknak(Tekla).

Ma megérkeztünk Csíkszeredába. A régi parókiára húztunk be a biciklikkel, itt is alszunk, majd reggel 9-kor indulunk tovább, ekkor 2 kisbusz átvisz bennünket Székelykeresztúrra.
 Várjuk a holnapi napot, amikor megérkezünk Szovátára, ahol 3 nap alatt kipihenjük a fáradalmainkat, a Medve tóban lubickolva.

Toni

Már 420 km, Brassó és a nyűgős pónik

Talán a tegnap estével kezdeném. Finomat vacsoráztunk, Erikát és Mesit illeti a dicséret. Majd az esti áhítatot Gábor tartotta, melyet a Kommunikációs elemek a teremtés történetének első három fejezetében című kiselőadással indított (milyen igényes cím :D), majd arról vitatkoztunk, hogy mennyire tudunk manapság Istennel kapcsolatot teremteni. Jó beszélgetés alakult ki. Az esti bibliaóra után elhelyezkedtünk, ki földön, ki székeken, a régi református parókia egyik termében, s elméletileg alvásra tértünk. Elméletileg, mert a „Fantastic 4” (Ienei Zoli, a Farkas fiúk és Róbert-Búbz) még jó fél órát szórakoztatta a társaságot az aznapi poénokkal és vicces helyzetek felelevenítésével. Lassan csak elcsendesedtünk, s a Fogaras felé vezető 105 km fáradalmait naaaaagy horkolás-koncertben nyugtáztuk (nyugtáztuk, így írom, mert a fiúk biztos, de az is lehet, hogy én is horkoltam :D).

Fogaras egyik körforgalma, miközben elhagyjuk 

Az éjszaka rövid és mozgalmas volt. Róbert álmában kiabálta, hogy menjünk előre, András hajnalban taxiba ült és vonattal hazasuhant, s alig fordultunk kettőt, rinnng-rinnng, megszólalt Atti idegesítő ébresztője (fél 7kor, jajj!!), s máris kelni kellett. Vitus kikiabálta a népet a hálózsákokból és indult a készülődés. Időt szorítottunk a református templom meglátogatására. Szász Tibor lelkipásztor elmesélte a templom csodálatos történetét, ahogy Árva Bethlen Kata felépíttette, s hogy milyen címerek, kőszószék található benne. Az Úr asztalán található terítőt Bethlen Kata mennyasszonyi ruhájából varrták, csaknem 250 éves, különleges selyem, nagyon különleges hímzésekkel (madarak, néger figurák, egyéb állatok), a sírja is a templomkertben található. Itt tartotta a tiszteletes úr a reggeli áhítatot, s a város történetéről is szót ejtett.

Újabb megálló és csoportkép főtámogatónknál, a MOL Románia egyik töltőállomásánál

Ma egészen jól haladtunk a célpont felé, attól függetlenül, hogy állandóan emelkedett az út és nagyon-nagyon lyukas-foltos volt. Az esős, szeles idő végre átállt nyári módba, kezdünk barnulni (majd fotót készítünk Bubi kreatív lábáról) és egyre jobban sikerül egy csoportként haladni, azonos tempóban. Gyönyörű helyeken gurultunk, annyira közel vannak a hegyek, s olyan erősek a színek. Amennyire sikerült a fejünket felemelni az útról, ezt is megcsodáltuk (legalábbis én biztos :P). Még mindig nagy érdeklődéssel bámulják a helybéliek a felvonulásunkat, kicsit élvezzük! Ez a nap talán az első balesetmentes szakasz volt. 

Érdekes faluneveket is láttunk

Kerülő úton haladtunk Brassó felé, nagy hegyet másztunk meg Rozsnyó előtt, s azután vettük észre, hogy a verseny pónik fájlaltatják szerveiket. Lassan kiderült, hogy majdnem mindegyik bicikli nyögdécsel a 400 km után, így gyorsan riasztottuk a brassói medve barátainkat, hogy sürgősen keressenek nekünk bicikli szervizt. 

Hegymászás a főúton

Az eredeti terv az volt, hogy megmásszuk a brassói pojánát (nem tudom, hogy írják...), s az utolsó percig döntögettük, hogy merjük-e vállalni, vagy térjünk balra és 10 kilométert letekerve végre megérkezzünk. Végül mégis csak az egyszerűbb utat választottuk, bár nem azért, mert megijedtünk a hosszú és meredek úttól, hanem a biciklik nem biztos, hogy megbírták volna és a szervizelést is lekéstük volna. 

Ilyen ügyes kis gödröket is kerülgettünk :P

A sorsdöntő útelágazódásnál találkoztunk egy francia, hattagú családdal. Biciklivel, csomagokkal Aradról indultak Erdély körútra (ha jól értettem), s majdnem folyékonyan beszéltek románul. Ők is Brassó felé haladtak, eldöntöttük, hogy együtt gurulunk be a városba, mert biztonságosabb a forgalmas úton. Matyi elénk jött a kis piros autóval és a forgalmat elkerülve, hosszabbítással beérkeztünk a brassói Belvárosi gyülekezet templomához, a testvérmedvék otthonába.

Büszkén jelentjük, hogy egy európai falun is keresztülhaladtunk

Hatalmas plakáttal vártak, száguldó biciklis Kétágú templomot ábrázol :D. Nagyon-nagyon finom vacsorát készített Szilárd nekünk, tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Köszönjük szépen! Kényelmes emeletes ágyakban fogunk aludni, nagyot tusoltunk és a bibliaórán Gábor tegnapi témáját folytatva Istennel való konfliktusról, illetve emberek közötti konfliktuskezelésről beszéltünk. Ami minden bizonnyal hasznunkra válhat :)

Gyönyörű helyeken álltunk meg kisebb pihenőkre

Holnap Kommandóra biciklizünk. Kovásznától 22 km-re található, 1030 méter magasban. Ez volt a legszélsőbb pontja Erdélynek, az Osztrák-Magyar Monarchia határa. Oda szeretnénk felmászni és remélem, sikerülni fog :)

Gyors biciklijavítás az országúton

Orsolya, nincs akivel Útszéli hipp-hopp rádiózzak. Nincs akivel ordibáljak országunk útjain. De tudom, hogy most épp bújod a könyveket és fényesíted a cipőcskédet és bárány-habosra mosod Lindát. Gondolunk rád! Boti, nem halljuk hangodat, te is hiányzol nagyon! Mindenkit üdvözlünk!


Eszter


Végezetül néhány kép, ami nem fért a bejegyzésbe, ezért a bejegyzés végén tesszük őket közzé :)

Mesi, a hős buszvezér, a walkie-talkie ura

A csapat apraja-nagyja egy vasúti átjáró előtt

Lélegzetelállító látvány fokozta a kajálás örömét

Mindenki hatalmas harapásokkal pusztította a szendvicseket

A csipet-csapat és a 6 francia vendég (az oldaltáskás bicikliken)

Brassó bejáratánál is sikerült megőrizni a hidegvért és a nagy forgalomban is rendben haladtunk

És végre sikerült elérni Brassót is

A Brassóiak nem csak a háttérben látható plakáttal fogadtak bennünket, hanem elvittek biciklit javíttatni és finom, meleg kaját is kaptunk tőlünk