Biztonsági okok miatt a mai napi túra nagyobb részét autós segítség nélkül folytattuk. Amikor elszakadt a banda, András barátunk is hátramaradt technikai okok miatt. Útvonalunk gyönyörű volt, a bicikli túra teljes szépségét magába foglalta. Az út köves, falusi, pont olyan volt, ahogy mi szeretjük. Szerencsénk volt, mert az első túrán pont ezen az úton haladtunk Nagyenyed felé, ismert volt és sokunk számára tele régi, barátságos emlékekkel.
Kellemes meglepetés volt számomra az út minősége, mely sokat változott. Az idő velünk tartott a mai nap folyamán, addig, amíg Tekla nem kezdte el hangsúlyozni ezt a dolgot. Nem lett volna ránk jellemző, ha túrázás közben kimaradnának a szokásos balesetek. Ma pont rám került a sor, szerencsére nem volt semmi súlyos csak egy apró karcolás meg egy jó darab sár a számban.
A napunk hőse, Eszter volt, kinek bártorsága határtalan. Hatalmas nagy tócsa állt utunkban, melyet a banda diszkréten megkerültünk, kivéve Esztert, aki teljesen nekifutott és átgázolt a tócsán. Mivel egy jó ideje tekertünk, kezdtünk lassan megéhezni, ezért a Maros mellett megpihentünk és kajáltunk egy nagyot. Pástétom, kenyér, szalámi meg a szokásos adag jó kedv, és megvolt az ebéd.
Kajálás után volt egy apró pihenő és indultunk tovább. Minél közelebb kerültünk célpontunkhoz, annál jobban kezdett az ég beborulni. Kalandunk folyamán egy nagyon különleges hídon keltünk át és félre téve a kilátást eléggé félelmetes volt. Mivel GPS (Vitus és Mesi) nélkül haladtunk, a balra kanyart elnéztük, de szerencsére időben észrevettük és egy kis falubeli segítséggel visszatértünk a jó útra. Kisebb és kisebb lett köztünk és az autós banda között a távolság, de az idő egyre rosszabb. Gyulafehérváron várt ránk az autós banda és az új társunk, Sabyi (Sanyi). Esett az eső és a levegő is nagyon lehűlt mire megérkeztünk.
Farkas István (Csuri)
Bejegyzések
