Miután Brassóból elindultunk, rájöttünk, hogy a kocsik és a biciklisek külön kell haladjanak egy ideig, pontosabban Rétyig, ugyanis csak egy sávos az út, és a parkolósáv sem elég széles ahhoz, hogy a kocsik ott menjenek és ne zavarják a forgalmat. Így Rétyig a kocsik faluról falura mentek, mingid bevárták a bicikliseket, majd továbbmentek. Az egyik faluban megálltunk és kürtős kalácsot is ettünk. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy reggel, amikor Brassóban felkeltünk, Jenei megjegyezte, hogy ő úgy enne egy kürtős kalácsot. Hát beteljesült az álma.
Csoportkép a brassói templom előtt, vendéglátóinkkal együtt
Amikor megérkeztünk Rétyre néhányan beugrottak kajálás után a tóba. A két Farkas, Tekla, Tóni és Bubi ugrottak fejest, hasast, szaltóztak, úszkáltak. A szinte hosszúnak mondható pihenés után mindenki újult erővel pattant fel a biciklire. Kovásznán újból pihentünk egy kicsit, majd nekiálltunk megmászni a kommandói hegyet. Tudtuk, hogy 15 km, azt is tudtuk, hogy meredek, csak éppen azt nem tudtuk, hogy olyan rossz, amilyennek Vitus lefestette.
Fürdés a rétyi tónál
No de volt két biciklis, akik a kocsik előtt felértek (ugyanis a kocsik is alig tudtak 10m km/h sebességgel haladni). Tóni egyszercsak elvágtatott a kocsik mellett,Bubi pedig a hegy háromnegyedénél előzte meg a két autót. Ezen a szakaszon sofőrcsere is történt, kicsi Farkas helyett a már említett Jenei került a VW kormánya elé, míg kicsi Farkas keményen tekert.
Bubi, Tekla és Tóni ugrani készül
Miután sikerült mindenkinek felmászni a hegyen, elkezdtük keresni a templomot. Meg is kérdeztük valakitől az utcán, hogy merre lenne a templom, mire a bácsi azt mondta, hogy: "mánjenek álőre, oszt a második utcán mánjenek jobbra, nagy tornyot építettünk neki, oszt meg fogják látni. A keresésből az lett, hogy kicsit keringtünk a településen, majd miután másodjára is megkérdeztük az utat egy községbelitől, egy fák által védett, szinte teljesen észrevehetetlen helyen megtaláltuk a templomot.
Ezzel a plakáttal fogadtak bennünket Brassóban
Pop Levente helybéli lelkész már várt bennünket Szumóval, egy Belvárosi ifissel, teológussal. A gondnok krumplitokányt készített nekünk. Közben egy csomó információt megtudtunk a településről, egy csomót nevettünk, majd szétoszolva felhúztuk a sátrakat, kipakoltuk a csomagokat és természetesen együtt kajáltunk.
A sofőr is ebédszünetet tartott, ő is szerette a kürtős kalácsot
Este egy jó kis beszélgetés alakult ki, az áhjtatot Vitus tartotta. Ma is felolvasott Richard Wurmbrand: Mélységekben járatta őket című könyvéből, amit nagyon szeretünk, mert nagypn jók a példák, valamint érdekesek a történetek is. Amikor éjjel 1 órakor, szotyiparti, beszélgetés után odakerültünk, hogy bedőlhettünk az ágyba, boldogan burkolóztunk be a hálószákba.
Mindenki szépen sorban haladt, ezúttal sem voltak problémák
Reggel miután felkeltünk, bepakoltunk és a reggeli áhítat után elindiltunk Csíkszereda felé, de erről majd többet mesél a következő napról szóló bejegyzés. További képeket még fel fogunk tölteni a mai nap folyamán, valószínű este, amikor megérkezünk Csíkba. Kommandón sajnos nem volt semmilyen jel, ezért nem tudtunk jelentkezni.
Gábor
Bejegyzések
