2010. július 28., szerda

Megtettük a biciklitúra egyharmadát

Ma volt a biciklitúra negyedik napja és máris megtettük az út egyharmadát. A Kétágútól összesen 332 km-t tettünk meg. Szebenből indultunk reggel 11-kor, minekutána 10-re terveztük a startot. Ugyanilyen stílusban lett fél 9 a 8 órai kelésből. Köszönjük szépen a vendéglátást András bácsinak és köszönjük a szállásszerzésben a segítséget Gyöngyi néninek.

A reggel nagy nyögések között kezdődött, mert a Szebenig vezető út alaposan megviselte különböző testrészeinket. Először is a térdek adták be a felmondásukat. Kicsit siránkozgatunk, hogy nem hoztunk magunkkal Fastum gélt vagy Diclofenacot. Ilyen okok miatt ma ezredes cserénk volt. Gábor beült a buszba és Robi vette át a helyét. Kitűnően teljesítette rangja követelményeit. A sereghajtó Farkas senior volt; egy juhászkutya sem tudta volna jobban végezni a terelgetést… A center rangja ma betöltetlen maradt. Már csak azért is, mert a sorrend nagyon gyakran változott.

Mellékúton haladtunk szinte egész végig. A főúttal csak az utolsó 8 km-ben találkoztunk. Sokat mászkáltunk fel-le a dombokon, de ma valahogy jobban bírtuk, mint a tegnap. Kezdenek kialakulni és felelevenedni a mászás-túlélési technikáink. Ezek közé tartozik az is, hogy nagyobb lelki nyugalmat ad, ha nem a horizontot nézzük, amin látszik a domb kegyetlen hossza, hanem az úttestet bámuljuk, és közben nem gondolunk semmi egyébre, csak énekelgetünk magunknak, mert az segít a légzés szabályozásában, ritmust ad a tekeréshez és nem utolsó sorban elvonja a figyelmünket a kemény fizikai munka szenvedéseitől. A glükózt úgy esszük mintha mennyei manna vagy legalábbis az istenek eledele lenne. Már nem is a szánk kívánja, hanem egyenesen az izmainkból kiégett energia követeli az utánpótlást.

A mai nap nagy eseménye az, hogy 105 km-t tettünk meg. Ez csúcsteljesítmény és egyben új rekord. A banda fantasztikusan bírta. Nagyon jó tempóban haladtunk. Gábort kivéve mindenki tekert és senki sem ült be az autóba. Erikának nagyon csekély volt a kihívás és hogy fitogtathassa erejét az egyik kaptatón ő nyomta felfele a kisbuszt… Robi úgyszintén, csakhogy ő csak a Volkswagent bírta tolni. Sajnáljuk, Bubi, talán jövőre többet edzel…

A tájak, amiket láttunk nagyon szépek. Tőlünk jobbra a Kárpátok szegélyezték a látóhatárt. Elég sokszor volt szembeszelünk, ami úgy hat ránk, mintha hirtelen 20 kilóval megpakolták volna a testünket. A szembeszél gyönyörű duót játszott a bal oldalról jövő széllel. Sokszor próbáltak így ketten lelökni a biciklinkről és megutáltatni velünk a tekerést. Természetesen nem jött össze nekik. Holnap fittyet hányva a mai fáradalmakra fogunk tekerni Brassó felé gyönyörű tájakon. Felmászunk majd Brassó Poiana fele és a célpontban meleg étellel fognak várni, ha minden terv szerint megy.

A falvak, amiken áthaladunk gyöngyszemek. Tipikus szász települések: a házak az utcára néznek, hozzájuk van építve a kapu, magasak is maguk az épületek és a falvakon érződik, hogy a német igényességgel voltak kitervelve és megépítve. Szinte minden faluban volt egy-egy nagyon régi kőtemplom vagy vártemplom. Az emberek viszont már messze nem szászok. Nem is igazán magyarok, se nem románok... legalábbis azok, akik az utcán voltak. Páran nekünk szaladtak. Majdnem elüttették magukat T. Istivel. Úgy szaladtak felénk amikor megláttak, hogy jobban meggyűlt bennünk az adrenalin, mint mikor kutyák rohantak meg. Amikor megálltunk figyeltük az autókat és a bicikliket, mert ha több mint 2 percig más irányba néztünk volna, lehet, hogy titokzatos módon eltűnnek a kerekeink. Mindig azt a reakciót váltottuk ki az emberekből, hogy hangosan kiabálva bíztattak, hogy tekerjünk gyorsabban. Emellett mindenki köszönt és olyan ragyogó szemekkel nézett, hogy az az érzésünk, hogy minimum 3 hétig rólunk fognak beszélni.

Az utolsó szakaszon, a főúton már nem igazán történt semmi azon kívül, hogy egy hirtelen első fékezés miatt Jenei Zoli bemutatta milyen a biciklis bukfenc… Szerencsére nem jöttek akkor autók. Fogarason nagy vendégszeretettel vártak, kaptunk teát, fornettit és meséltek a helyi templomok helyzetéről. Fedéllel a fejünk fölött fogunk ma aludni. A ki-bepakoláshoz kitaláltuk, hogy sok időt megtakarítunk, ha élő láncot alkotunk, és úgy adogatjuk egymásnak a csomagokat.

Most fő a vacsoránk, és megyünk meleg vízzel megfürdeni. Úgyhogy én is sietek, nehogy lemaradjak mindezekről.

Tekla

5 megjegyzés:

  1. GRATULALOK A "A vártemplom őrző-védői" KEPHEZ ES A BESZAMOLOHOZ IS. TETSZETT A NEMZETISEG MEGHATAROZASA.....

    VálaszTörlés
  2. Gratulalok a "Vartemplom orzo- vedoi" fotohoz es a fentebbi gyonyoru leirashoz!
    Sok sikert tovabbra is!

    VálaszTörlés
  3. Ügyesek vagytok! Kitűnő edzés ez a kitartáshoz! Ne felejtkezzetek meg erről, hogy az életben is működik és aki egyszer ezt megélte képes lesz bármikor rá. Csak énekelni kell, az utat nézni, nem az előttünk levő nehézséget és Istennel együtt lélegezni. Szeretünk benneteket!
    sox. AK (NyH)

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok! Jó tudni, hogy túl vagytok az egyharmadán, és bírjátok. Csak így tovább. Sokat gondolunk rátok és imádkozunk értetek.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés