Ismét tegnapról...

Lustaságunk miatt tegnap csak 12-re sikerült összeszedni magunkat indulásra, ami elég nagy problémát jelentett. A tegnapi útszakaszon az autók külön mentek a biciklisektől, ez bizonyára így lett volna ha a tegnapi eső nem mosta volna el a földutat, amin mennünk kellet volna. A baj csak az volt, hogy ezt  három kilométer után vettük észre; Ez azt jelentette, hogy miután megtettük ezt a távot, felfele, sárban csúszkálva úgy, hogy már mindenki nyakig sáros volt, nem beszélve a biciklikről, amelyek nem biciklik hanem sár gombócok voltak, visszatértünk. Csupa élmény volt egy óra alatt megint 0 kilométernél lenni. 

Közben visszaértek Mesiék is akik időközben előre mentek a főúton. Vitus intézkedett és rövid idő alatt slagot és vizet szerzett. Az emberek annyira sárosak voltak, hogy biciklistől álltak be a slag alá. Így elrepült még egy óra, ameddig mindenki megmosdott. 0 Kilométer és két óra volt már, előttünk meg egy 75 kilométeres út áll. Nem volt más választásunk a főúton kellet haladnunk (AB) Fehér megyében ahol a sofőrök nem a jó vezetésről híresek. Mivel nem volt egy teljes második sáv ezért egy jó kis sor gyűlt fel mögöttünk, valaki mérges volt és jelentette az 112-n, hogy valakik akadályozzák a forgalmat. A rendőrautó rövid időn belül meg is jelent és hangos bemondón szólt az első kocsinak, hogy szakadjon le tőlünk és álljon meg az első parkolóban. Bár első szándékuk az volt, hogy büntessenek, Vitus magyarázata után megértően útba igazítottak egy szebb út fele. (Un peisaj mai frumos!!!)-Ez azóta is szálló ige a ˝wókij-tokiban˝, ez egy hat kilométeres kitérő volt de megérte. Közben két rádióadón is bejátszották, hogy (˝O coloana de biciclisti a blocat circulatia intre Sebes si Sibiu˝) – Egy sor biciklis lezárta a forgalmat Sebes és Nagyszeben között. Az érdekes az volt, hogy már rég nem azon az úton jártunk mikor ezt bejátszották. 

Mikor visszatértünk a főútra Szeben megyében voltunk már, ahol mindig két sáv volt és biztonságosan közlekedhettünk. Erőtlenül kezdtük  el mászni az akkora hegyet mint a Felek, amely 24 kilométerrel Szeben előtt tornyosult elénk. Érdekes volt, mivel a kiszámított út 66-odik kilométerénél voltunk és még előttünk volt 24 km, és azt bárhogy számoljuk, több mint 75 kilométer. Szembesülnünk kellet azzal a ténnyel, hogy ma, ha tetszik, ha nem 90+ kilométert kell megtennünk!!! A nagy kocsi előre ment Eszterrel és Erikával, mert ők már nagyon elfáradtak. Ennek ellenére, ahogy ők megérkeztek, nem lazsáltak, hanem meleg étellel vártak bennünket. 

Még egy kicsit visszatérek a ˝Felek˝ tetejére ahol  a parkolóban kifeküdve pihentünk, közben megkaptuk a hírt, hogy még négy kaptató áll előttünk. Letörtünk, de szó nélkül, kitartóan folytattuk az utat. Gábor térde fájt, ezért felváltottam, ezredes lettem, tempót diktáltam, 30 km/h sebességgel tudtunk haladni. Mivel minden hegy másik felén egy lejtő van, ezért szerettem volna tudni a biciklim határait, ezt ne mondjátok el senkinek, de egy 70-es tábla alatt 63,7km/h-val repültem el. Nagy fáradtsággal megmásztuk a másik négy emelkedőt is, és holt fáradtan begurultunk Szebenbe. Ahogy már írtam, itt a lányok meleg kajával vártak András bácsiéknál, akik nagyon kedvesek voltak és nagy szeretettel befogadtak minket a házukba.

Közben főtámogatónktól megkaptuk a MOL-kártyát, amelyen a  támogatás összege van, hiszen ők állták a 2. Biciklitúra  teljes üzemanyagát a kisérő autókba. Köszönjük szépen a MOL támogatását és egyben köszönjük Tekla szüleinek közbenjárását!

BUB_X