Közös reggeli

Egy nagyon szép kis szokása az ifinek, hogy szokott együtt reggelizni. Így történt ez hétfő reggel is. Az ötlet onnan jött, hogy Orsikával ketten már reggeliztünk egyszer együtt és beszélgettünk arról, hogy legyen egy, nagy, közös reggeli, mindenkivel. Vasárnap tehát hazafele jövet, Orsika ajánlotta, hogy hétfőn legyen a közös reggeli, mert akkor mindenki szabad. Így hát az maradt. Mindenki megkapta az értesítést, hogy a hátsó kertben találkozunk és kint reggelizünk. Fél 9-re megérkezett mindenki. Kitette mindenki a saját kicsi pakkját és osztoztunk, így mindenki azt ehetett amit kívánt. Természetesen, az ilyen reggelik alkalmával nem hiányozhat a poénkodás, sok-sok nevetés és tervezgetés, beszélgetés. Normális dolog, hogy Orsika állt a topon, hiszen mellette nem lehet unatkozni. :) Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy a hangos nevetéstől felköltöttük a szomszédokat. De hát, megállapítottuk, hogy nem lehet délig aludni. :)) Reggeli után, együtt vettünk részt a Pünkösdi istentiszteleten, majd megvártuk Mesikééket és elmentünk kávézni, üdítőzni. Sajnos nem maradhattunk soká, mert a zivatar hazakergetett minket.
De legközelebb is megszervezünk egy újabb közös reggelit, és reméljük, hogy mindenki el fog jönni, még az is, aki most elaludt. :)


puszi,

Erika

Tollaslabda

Már lejárt a tollas bajnokság, de valahogy megfeledkeztem beszámolni róla. Május 16-án szép számban összegyülekeztünk a Báthory tornatermében. Bár egy kis csúszás történt, mégis sikerült beosztani a csapatokat és kezdődhetett a bajnokság. Isti bíráskodott, én meg csak ellenőriztem a dolgokat, hogy minden jól menjen. :) Az egyik meccs közben eszembe jutott, hogy kérdezzem meg Istit, hogy mi mikor és kivel játszunk. No hát, még jó hogy megkérdeztem. Mert a nagy sorsolásban és csoportok elosztásában minket elfelejtett felírni. Tehát mi nem játszhattunk. :))) Mindenkinek a nyakmozgatás, fejforgatás volt a legnehezebb az egészben. Elég gyorsan zajlottak a mérkőzések, amire nem is számítottam az elején. A belvárosi ifit képviselte a legtöbb ember, aminek aztán jó is lett a vége. :) Az idei első tollaslabda-bajnokság nyertesei a Bulgária-telepi ifisek. A pódium legtetején ők állnak. Második lett a belvárosi ifi és harmadik ugyancsak a Bulgária, csakhogy más felállásban. A legjobb szurkolótábor díjat pedig a belváros vitte el. :) Gratula!
Jól telt mindenkinek, de én már alig vártam a végét, hogy én is tudjak játszani. :)) Így hát a mérkőzések után visszamaradtunk és takarítás helyett mi is játszódtunk. :) Egész nap arra vártam, hogy én is ütőt foghassak a kezemben. Bár már nagyon fáradt voltam, mégis lejátszódtunk pár meccset. :)) Aztán meg jött a takarítás is. De este 8-ig mindennel készen álltunk és fáradtan indultunk haza.
Végső soron minden jó volt. Éppen ezért várjuk jövőre a meghívást a Bulgáriától. :)

Gratulálunk mindenkinek!

Erika


ui.: képeket is felteszek majd hamarosan. :)

K.R.I.T.

Készülődik az I. KRIT! Gondolom senkinek nem okoz nehézséget ennek a megfejtése.:) Amint a munkatáborban beszélgettünk az idei tervekről, úgy döntöttünk, hogy megszervezünk egy nagy közös táborozást. Ennek a neve a KRIT. (Kolozsvári Református Ifisek Tábora). Az ötlet már akkor jól hangzott, de attól féltünk, hogy a 100 ember fogadásához, és azoknak táboroztatásához, kevés lesz az a pár emberből álló szervezőcsapat. Az elején nehezen kaptunk embereket, de ahogy páran többet beszélgettünk róla, mások is kedvet kaptak a segítéshez.
Az elmúlt szerdán megvolt az első gyűlésünk. A csapat, hála, kibővült, és annak örültem, hogy így most biztosan könnyebben szervezkedünk. Teázgatás közben beszéltük meg ötleteinket, és dolgoztunk ki egy kerettervet, hogy kb. hogy is nézzen ki az egész. A legjobb hír mindenki számára, hogy a szeptember 9-12-ei hétvégét sikerült felszabadítani, így hát Algyógyon lesz a tábor. Sokmindenről tárgyaltunk és ahogy haladunk egy teljes program felé, annál jobban várjuk már a szeptembert.
Mivel az a hétvége közvetlen iskolakezdés előtt van, többnyire itthon lesz a társaság. Tehát kérem az ifiseket, hogy határidőnaplójukban foglalják le ezt a dátumot erre a nagyméretű, szuper, közös táborra. :)

Már megkezdődött a szesszió az egyetemistáknak és a félévik szezonja az iskolásoknak. Nem féltelek titeket, hiszen mindenki ügyes és a legjobbat adja magából. Tehát hajrá, mert mindjárt itt a vakáció. :) Ügyeskedjetek!

Erika

Tollaslabda-bajnokság

Valami új, valami más. A munkatáborban beszélgettünk arról, hogy rendezzünk tollaslabda-bajnokságot. Az idén, első alkalommal sort is kerítünk rá. Május 16-án, vasárnap délutánra szerveztük meg. Az elején egy kicsit aggódtunk, hogy fogjuk megszervezni, de alakulnak a dolgok. Eddig 5 ifi jelentkezett be és plusz még mi, tehát 6-on leszünk. Ez jó kis szám. Kb. 20 ember jön mérközni, a többiek meg szurkolni, de nem csak.

Ide csak azért írok, hogy jusson el a hír mindenkihez:

Május 16-án, 13 órai kezdettel, a Báthory tornatermében tollaslabda-bajnokságot szervezünk. Minden ifit szeretettel várunk. A benevezési díj: 10 lej személyenként. A tollas mérkőzéseken kívül, a legjobb, legkreatívabb, legötletesebb szurkoló csapatnak is osztunk díjat. Az unatkozóknak, vagy azoknak akik esetleg nem szeretnék mindenik mérkőzést végignézni, alternatív programot ajánlunk. Lesz zsákba ugrás, tojásvivés és egyéb más mini-bajnokságok.
Minden ifi hozzon ütőket.

Tehát várjuk azokat az ifiseket is, akik még nem jelentkeztek. :)

Erika

Az első közös biciklitúra

GYŐZELEM!!!! :)

GRATULA!

Így kezdeném ezt a bejegyzést. A mai nap igen sikeres volt, és győzelemmel zárult. De kezdjem az elején.
Reggel 9 órakor indult a csapat a Györgyfalvi negyedi iskolába, ahol tartották a kézilabda bajnokságot. A belvárosi ifi szervezte az idén a mérkőzést. A sorshúzás után kezdődtek a meccsek.
Úgy gondoltuk Mesikével ketten, hogy jó lenne valamivel feldobni a hangulatot és mindenkinek tudtára adni, hogy mi kinek szurkolunk. Így lett az, hogy kartonra kiírtuk, hogy "hajrá Kétágú" és fölé sok-sok lufit függesztettünk. :)) Igazán eredeti ötlet. De ezek után hadd mutassam be a csapatot: Kriszta, Csabi, Bubi, Levi, Zoli, Vitus, Isti, Sanyi. Ők voltak a nap fénypontjai. :) A kis meccsek voltak az elsők, itt dőlt el, hogy melyik csapat megy tovább. Első mérkőzésük a Törökvágással volt. Szép meccs volt, mindkét csapat ügyesen játszott, de aztán a vége fele már nagyon ráhúztak a mieink és győztesen kerültek ki. :) Ezután a Tóközzel tették próbára minden erejüket, hiszen igen szoros volt az eredmény mind az utolsó pillanatig. Azonban mégis az utolsó gól számít, és azt a fiúk dobták, így hát ezt a meccset is győzelemmel zárták. Természetesen mindeközben nem feledkezem meg a szurkolókról sem, akik a pálya szélén kiabáltunk és biztattuk a fiúkat. A Kakasos ifivel mérettettek meg ezután. Egész végig lelkesen játszott a kis csapat, de már látszott, hogy fáradtak voltak. Szorosan haladtak a pontszámok felfele és mindvégig azon voltak a csapatok, hogy sikeresek legyenek. Ebből a játszmából a Kakasos került ki győztesként. Ettől eltekintve mi is továbbjutottunk, így hát készülni kellett az elődöntőre. Nagy izgalom, stratégia megbeszélés, bemelegítés és máris jött a Kerekdomb elleni meccs. Amikor az ember azt látja, hogy már elődöntőben vannak, még jobban motiválja, hogy bár fáradt, kitartson és jól játszódjon. Ha jól emlékszem Kerekdombot 2 góllal verték meg, viszont nagyon szoros meccs volt. Itt már látszott, hogy a csapat egészen jól összedolgozott, figyeltek egymásra, szervezettek voltak nagyon. Nekünk eddigre már elment a hangunk a szurkolástól, viszont mi sem adtuk fel és tovább szurkoltunk. Megérdemeltek a fiúk minden egyes hangot. :) És..... jött a még nagyobb izgalom, a döntő pillanata. A Kakasos ellen játszották a döntőt, akik ugyancsak nagyon ügyesen, kitartóan játszódtak. Ezért hát nekik is jár taps. Utolsó pillanatig tűkön ültünk, hiszen az utolsó pár másodpercben még egyenlőre álltak. De akkor jött, az utolsó nekifutás...., és gól lett. :)))
Hurrá! Mindenki örömittasan ugrott fel, a boldogság mérhetetlen volt mindannyiuk számára. Minden erőfeszítés megérte..., a mérkőzés végi győzelmen mindenki érezte a pillanat forróságát.
GYŐZELEM..., kiálthatjuk együtt. Voltak veszélyes helyzetek is, de Csabi hihetetlenül jól védett. Kriszta sem hagyta magát, sőt ha valaki el akarta venni tőle a labdát, oroszlánmódra védte és nem engedte el. Addig-addig harcolt bárkivel is, amíg ő kerekedett felül. :) Bubi és Vitus harciasan törték át az ellenkező csapat védővonalát, sokszor még utolérni is nehéz volt őket. Zoli és Levi sem lustálkodott, hiszen a veszélyes oldalakat védték és onnan dobták be a jobbnál jobb gólokat. Isti is csak ügyeskedett, hiszen sokszor fenntartotta a betolakodókat. Sanyi, amikor kapuban állt becsületesen kivédte a közeledő labdákat. Megtörtént, hogy egyik másik lesérült, de a fájdalmat félretéve felálltak és játszódtak tovább. Nem könnyű feladat, úgy gondolom, hiszen maga a szaladás is már fárasztó.
A pálya szélén mi is mindvégig kitartottunk és összeszorított kezekkel, nagy izgalommal szurkoltunk a remek csapatnak.

Mi mást mondhatnék? Talán még csak annyit, hogy nagyon büszke vagyok a csapatra és annak minden egyes tagjára külön-külön is. A meglepetés-finomság amit megígértem nekik, hogy megkapják ha nyernek, azt a legközelebbi ifin meg is fogják kapni. :)))

Gratulálok persze a többi részt vevő csapatnak is, hiszen ők is kitartóan, beleadással játszódtak.

Csak így tovább fiúk és Kriszta. :)

puszi,

Erika

Hazugság

Ma múlt egy hete, hogy nagyifin a hazugságról beszélgettünk. Miért pont ez volt a téma? A válasz egyszerű: mindenki hazudik. Nevezheti azt bárminek is, álcázhatjuk bármivel, a hazugság mindig az marad. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mit jelent az a szó, hogy hazugság. Nem mondunk igazat, elhallgatjuk az igazat, elferdítjük, megmásítjuk az igazat, félrevezetünk valakit, és még sorolhatnám. Felmerült az a kérdés, hogy miért hazudnak az emberek? Az is félrevezetés, ha azt válaszoljuk, hogy azért, mert nem akarjuk megbántani a másik embert, mert meg akarjuk védeni. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy mindig saját gyávaságunk az elsődleges ok, amiért hazudunk, vagy az, hogy nekünk jó legyen elsősorban. Beszélgettünk arról, hogy hazudni szoktunk barátainknak, a párkapcsolatban, de hazudni szoktunk önmagunknak is. Mit gondoltok a fehér hazugságokról (amit az angolból fordítunk így: white lies). Ezek a kegyes hazugságok. Kell vigyázzunk azonban arra, hogy ne ezzel takarózzunk, hogy mi kegyes hazugságokat mondunk.
Gondoljunk mindig arra, hogy bár nehéz mindig őszintének lenni, jobban járunk, hosszú távon kifizetődöbb, hasznosabb igaznak lenni, őszintének. Az a teendőnk, hogy gondolkodjunk el, hogy mi mennyit szoktunk hazudni és miért és megéri-e?


puszi,

Erika

Via Dolorosa

Nagypénteken, délután 6 órakor passiójátékra került sor a templomban. Gondolatban, legalább, végigjártuk Jézus szenvedésútját. Páran közülünk verset mondtunk, páran énekeltek vagy szöveget mondtak. Ezzel próbáltunk meg ráhangolódni a feltámadás ünnepére.

Ezekből a gondolatokból idézek párat itt is, hogy mindannyian próbáljunk meg felkészülni a húsvét ünnepére, ami örömhír mindenki számára.

"Mi voltunk engedetlenek Istennel, nekünk kellett volna elszenvedni a katonák gúnyolódását, nekünk kellett volna megfizetni. (...) Nem elég elviselni a keresztjeinket. Vállalni kell azokat. Aki vállalja keresztjét, az ezzel Istent is vállalja. (...) Vajon mikor értjük meg, hogy Jézust nem siratni kell, hanem követni?! A sajnálkozás legtöbbször pótcselekvés, hogy ne kelljen Érte és Vele együtt szenvednünk. Előbb kövessük őt, s utána, ha még úgy érezzük, sírjunk, de ne Érte, hanem Vele, önmagunkért, gyermekeinkért, e világért. (...) Az adás és a vevés világának találkozója ez. Az adó mindent odaad, a vevő mindent elvesz. Mindent? A Vevő csak azt képes erőszakkal elvenni, amit az Adó előbb-utóbb úgyis elhagyni kénytelen. Ostoba fintora ez a mulandó világunknak. (...) Jézus nem választható el a kereszttől. Szenvedés nélküli szeretet nincs. Az Atya is szenvedett Jézussal együtt a kereszten. Jézus is szenved velünk együtt a mi keresztjeinken. Szeretet nélküli szenvedés pokol. (...) Nekem kellett volna meghalni a bűneimért. Aki eljutott a keresztig, az nem mehet el némán. Te mit mondasz? "

"Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember fia, Ember fia,
egyedül vagy a puszta végtelenben!
-Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?
Egyedül lenni: emberek között
Elátkozott,
Egyedül lenni: az Isten előtt
Elkárhozott,
Egyedül lenni: önmagadnak is
Csak undora,-
Hát ezt is, ezt is megtapasztalod,
Ember fia! "


Kívánok mindenkinek áldott feltámadás ünnepet, egy kis nyugalmat és csendességet.


Erika

Munkatábor Ördögkeresztúron

Március 20-21-én került sor a második ifis munkatáborra Ördögkeresztúron. A 12 gyülekezet közül 7 ifi képviselője volt jelen összesen: Bulgária, Belváros, Kakasos, Kerekdomb, Tóköz, Törökvágás és Kétágú. Tőlünk Tárkányi Isti és jómagam vettünk részt a munkatáborban. Tudtuk előre, hogy ez az "összejövetel" fontos rész lesz az ifik életében, hiszen ott fogunk eldönteni közös dolgokat, ezért mi sem mentünk felkészületlenül. Volt pár ötletünk, amit még szombaton meg is beszéltünk. De kezdjem inkább az elején. :)
Szombaton reggel 11-kor indultunk Ördögkeresztúrra egy páran, a többiek egy kicsit később érkeztek. Ahogy megérkeztünk máris éreztük a különbséget: csend, friss levegő, tavaszi meleg és jó érzés állandó telefoncsengések nélkül. Úgy gondolom, jó választása volt a bifinek ez a hely, hiszen itt igazán nem zavarhatott senki. Amikor mindenki megérkezett, összesen 17 ifis, ismerkedéssel kezdtünk, hiszen voltak olyanok is, akiket nem ismertünk még. Ezt követte a közös ebéd majd pedig kezdődhetett a komoly munka. Kiültünk a kertbe és a különböző rendezvényekről, tervekről, jövőbeli elképzelésekről beszélgettünk. Megpróbáltunk minden fontosabb rendezvényt körüljárni és konkrétumokban beszélni, hogy értelme legyen a munkatábornak. Én örömmel tapasztaltam, hogy ez mindenkinek sikerült. Bár 17-en voltunk, más-más ifiből, különböző nézetekkel, véleményekkel, sikerült egymást tisztelettel végighallgatni és megbeszélni az elhangzottakat. Szó esett a sportrendezvényekről, azokról amiket eddig is megszerveztünk, de javaslat született más sporttevékenységre is, mint például a tollaslabda és közös biciklitúra. Az idei X. KISZT is különös figyelmet kapott, hiszen azt szeretnénk, hogy igazi nagy ünneplés legyen. Mindezek mellett beszélgettünk közös bibliaórákról, ifjúsági istentiszteletekről, sőt közös kirándulásokról, táborról is. A célunk nem csupán az volt, hogy ezeket szépen megbeszéljük, hanem konkrét tényekben gondolkodjunk, hogy segítsük az ifik közötti jobb kommunikációt, ismerkedést. A szavazatok után és az aláírás után jöhetett a lazább program. Szabadtevékenység, közös játék következett. Vacsora után közösen énekeltünk mindenféle dalt, sztáros játékot játszodtunk. A zizmoáink erősítéséről voltak akik gondoskodtak, hiszen a sok kacagás a hangulatot csak feldobta. :))))) Késő este már muszáj volt lefeküdni, mert reggel korán istentiszteletre mentünk.
Vasárnap délelőtt együtt elmentünk az istentiszteletre, utána közösen ebédeltünk. Majd pedig jött a munkatábor fizikai erőkifejtése, a takarítás is. :) Mindenki "húzta az időt", hiszen szívesen maradt volna még kinn a csendben, távol a város zajától, pár napig. Együtt jöttünk haza Kolozsvárra is, és azzal búcsúztunk, hogy hamarosan újból találkozni fogunk.
A legközelebbi közös program, április 17-én lesz, amikor az ifik közötti kézilabda-bajnokságra kerül sor.

Remélem mi is részt veszünk. :)



puszi mindenkinek,







Erika

Röpibajnokság

Szombaton, március 13-án megtartották a kolozsvári ifisek a röpibajnokságot. Az ideit a Pata utcai ifisek szervezték, és összesen 8 ifis csoport jelentkezett be. A mérkőzésekre a 16-os iskolában került sor, ide érkezett meg mindenki reggel 10 órára. Nálunk is összeállt a csapat, akiket Róbert szervezett, ő volt a csapat főembere. Ügyesen kiválogatta az embereket, hogy kik is legyenek azok, akik játszanak majd, hiszen nehéz lett volna úgy mérkőzni, hogy valaki is fél a labdától. (mint például én) :) A csapat tagjai között volt Robi, Debreczeni István, Gábor, Csabi, Kriszta és Orsi.
Reggel 9 órakor találkoztunk a Kétágú előtt és onnan indultunk együtt. Menet közben számomra érdekes volt megfigyelni és hallgatni, hogy hogyan tervezik és beszélik meg a stratégiákat, a legjobb fogásokat. Elmondhatom, nem kis szakértelemmel folyt a beszélgetés. :) Ahogy megérkeztünk, máris kezdődött a bemelegítés, egy-két labdaütés, fogás. A mérkőzést Nagy Gáborné Menyhárt Orsolya, a Pata utcai református gyülekezet segédlelkésze nyitotta meg igeolvasással és egy rövid imával. Bár mérkőzésre jött minden ifi, mégis ott volt az, hogy nem "véres" küzdést akartak. Mindvégig megmaradt ez a szellem, ugyanis a vesztesek nem haragudtak meg, hanem tudták, mindent beleadva játszodtak. Ami igaz is minden meccsre. A mérkőzéseink nagyon szorosak voltak, mindig egy- két pont volt az előny, és ez állandóan változott. Én jó szokásomhoz híven, a pálya szélén sétáltam jobbra-balra, izgulva és szurkolva a fiúknak, lányoknak. Sokszor az az érzésem, hogy nehezebb a pálya szélén állni és izgulni mint bent játszani, bár gondolom, hogy azok akik a pályán vannak és a labdát figyelik ütésre készen, nem így gondolják. Dehát, így tárul egy nem sportember szeme elé a mérkőzés. Hűségesen küzdött a kis csapatunk, mindent beleadott, figyeltek egymásra, ami mellesleg nem kis dolog a pályán, miközben mindenki a labdára koncentrál, nehogy leessen. Személy szerint, nagyon büszke vagyok rájuk, igazán ügyesen játszodtak, és a jövő évben biztosan ők viszik el a "babérkoszorút". :)

Gratulálok a kis csapatnak. :)

puszi,

Erika

ui.: Gábort megkérem, hogy tegyen fel egy pár sztárfotót is a bajnokságról. :)

Képek az elmúlt hétvégénkről a brassóiakkal

Azt hiszem csak a blogfrissítő szakmát is ki kellene találják, mert akkor elég jól járnék. :)))))
Íme pár kép:

Az évszázad buliját tervezik a csoportok:)

Látogatás erre-arra

Enni is kell

Szuper játékpartyk :)

A brassóiak előadása.

Konyhában készül az ebéd. Ugyanitt, bebizonyítottuk Mesikével ellenkezőjét annak a mondásnak, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De bizony, megfér!!!!:)

A bulizás nem hiányozhat:)

Egyelőre csak ennyi képet sikerült feltennem.

pusz

Az I. Medvekonferencia

Kedves kicsi pandáim!!!
Nagyon jó volt látni, hogy ennyien szeretjük a vendégeket és hogy ilyen sokan voltunk , hogy fogadjuk őket, nekem különösen jól esett, hogy régiek is eljöttek, és végig állták a sarat és jól érezték magukat. Azt jelenti, hogy igazi és jó csapat vagytok.A brassói ifit külön üdvözlöm én is, nagyon örültem, hogy megismerhettem őket - denkit külön külön is é együtt is megkedvelhettem. Reméljük, hogy nem ez volt az első és az utolsó MEDVEKONFERENCIA:))), mert hogy biza ez az volt.Sajnlájuk, hogy az időt nem tudtuk, úgy alakítani, hogy melegebb legyen kinn, de ennek meg az volt az előnye, hogy több időt töltöttünk egymás társaságában, és nem voltunk kisebb csoportokra oszolva, vagyis mindenki mindenhol ott volt. Arra is rájöttem, hogy nagyon jól lehet scrabblet játszani 8-an is, s ki tiltja meg nekünk, hogy ne ennyien játszodjuk:))), s azért mert az van rá írva, hogy max 4-en, az nem jelent semmit, hihi:))
Már előre várom a következő konferenciát, aminek már választhatunk témát is:) és sok szeretettel gondolok a kis brassói medvékre is.
sok puszkó Meskó
ui: Kérünk képeket barnamedvééktől, és a mieink is rakjanak fel!!!

Jöttek, itt voltak és elmentek

Jöttek! Kik? A brassói vendégeink! Az elmúlt hétvége nem telt el eseménytelenül az ifiben. Amikor az elmúlt év októberében Brassóban jártunk megbeszéltük, hogy az új esztendőben szeretettel várjuk az ottani fiatalokat hozzánk. A kapcsolat kialakítása megtörtént, és ezt már csak tovább kell építeni és ápolni. Ennek a kapcsolatfenntartásnak és -építésnek mi sem láthatóbb jele, hogy meglátogattak bennünket a brassói ifisek. Mi is készülődtünk erre az alkalomra, hiszen azt akartuk, hogy mindenki nagyon jól érezze magát nálunk. Megbeszéltük előzetesen a hétvégi programot, azt hogy milyen ételt készítünk, hogy ki miben tud segíteni. Nagyszerű volt tapasztalni azt, hogy a 2agu ifi döntő többségben mind ott volt egész végig. A csoportról ez sokmindent elárul, pontosabban azt, hogy annyira összekovácsolódott a társaság, hogy nagyobb gondok nélkül jól megszervezte ezt a találkozót. Ennek láttán szerintem mindenki örült.
A vendégeink pénteken délután 5 óra körül érkeztek. Vitus, Isti és Róbert az állomáson fogadták a brassóiakat. A lányok meg az alagsorban szorgoskodtak, hogy elkészítsék a vacsorát mire megérkeznek. Olajozottan ment a munka, hiszen időben elkészültünk a szendvicsekkel. :) Igen kedves személyeket, barátokat látthattunk újra, elsősorban Simon István és Orbán Miklós személyében, másodsorban pedig olyan brassóiakat, akikkel már októberben is találkoztunk. Az ismerkedés után együtt vacsoráztunk. Jó volt megtapasztalni, hogy egyik csapat számára sem jelentett gondot a mielőbbi barátkozás. Miután vendégeink kipakoltak szálláshelyükön, újból találkoztunk. Ismertettük a hétvégi programot, utána pedig jöhetett a beszélgetés. 4-en visszamaradtunk még és a brassóiakkal együtt játszodtunk, beszélgettünk. Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, de én egyáltalán nem bántam, hiába tudtam, hogy másnap korán kell kelni. István egy gyufás játékra tanított meg minket. Ez abból állt, hogy meggyújtott egy gyufaszálat és körbeadtuk. Akinek a kezében kialudt a gyertya, annak mindenki feltett egy kérdést. Ez volt ám igazi ismerkedés. :) Sajnáltuk, hogy nem jutott sorra mindenki, de éjfél is lassan eltelt már.
Szombat reggel Timike és Emese segítségével előkészítettem a reggelit. A változatosság kedvéért szendvics volt. :) A reggelit közös ifi követte, amit Miklós tartott. Első pár percben minden csoport az évszázad legjobb buliját kellett megszervezze. Hát érdekes bulitervek készültek, szívesen részt vennénk egyiken. A bibliai történet a királyi mennyegző volt. Feltevődött a kérdés, hogy mi hogy éreznénk magunkat, ha nem jönne el senki a meghívottak közül a nagy bulira? Isten "buliján" mi meghívottak vagyunk vagy választottak? Volt közös éneklés is, természetesen. :) A bibliaóra után várost nézni indultunk. Hát.....olyan hideg volt. Brrrr. De azért jól begombolkozva, mosolyogva jártuk be Kolozsvár pár fontos látnivalóját. Voltunk a fellegváron, a Szent Mihály templomban, a Farkas-utcai templomban. Itt egy kis történelmet is mesélt nekünk Zsolt. Ezután már gyors lépésekkel indultuk vissza ebédre. A finom ebédet, a gulyást, Mesi és Eszter készítette el az éhes bandának. Nagyon ízletes volt, éhes gyomrunkat gyorsan töltögettük vele. :) Ebéd után következett a brassóiak számára a próba, ugyanis a vasárapi istentiszteletre egy kis darabbal készültek. Addig mi pihentünk egy keveset és megbeszéltük, hogy a vacsorai pizzázást miképpen oldhatjuk meg. Este 6 órakor mindannyian elmentünk az istentiszteletre. Pizzázás után bulizni indultunk a Soulba. Előbb egy koncert volt, dehát akkor is többen táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de éjféli 12 órakor hazafele indultunk, hiszen vasárnap reggel is korán keltünk.
Vasárnap reggel 9-kor reggeli, utána pedig részt vettünk az istentiszteleten, ahol megtekinthettük az "X darab" előadását. :) Igazából csak én neveztem el így, mert nem tudom pontosan mi volt a címe. :) Dehát a lényeg itt az, hogy nagyon ügyesek voltak. A darabot mindenki megértette és át is élhette, vagy inkább élheti nap mint nap. És akkor következett az ebéd. No..., itt egy kicsit gondban voltunk, mert sok időbe telt amíg mindent sikerült elkészíteni. Mesi segítségével sürögtem a konyhában, István (Simon) pedig gitározott és énekkel szórakoztatott. :) Nagy nehezen elkészült minden. Éppen, hogy volt idő megebédelni, mert utána vendégeink lassan indultak is hazafele. Ez volt a szomorú része, hiszen mire összeszoktunk és jól megbarátkoztunk, jött a búcsú. De semmi sincs veszve, hiszen a meghívást megkaptuk az újabb látogatásra. Elérhetőséget cseréltünk, és azzal búcsúztunk, hogy hamarosan újból látni fogjuk egymást Brassóban. A buszmegállóban intettünk végül búcsút.
A távozás után, bár mindannyian fáradtak voltunk, mégis visszamaradtunk, és páran Scrabble-t játszodtunk, egy páran meg pókereztek.

Egy tartalmas és élménydús hétvégét töltött el együtt a Kétágú és Brassó ifije.:) Ennek mindenképpen folytatása lesz. :)

Mivel már a brassóiak is tudnak a blogunkról, így üdvözöljük őket innen Kolozsvárról. :)

Erika


ui.: képek is bizonyítani fognak hamarosan. :)

Érkeznek a brassói medvék

A mai nap az ifiben várakozással és készülődéssel telik el, mivel a brassói bocsok érkezését várjuk. Tavaly októberben voltak a pandák Brassóban, ezzel is kialakítva egy jó kapcsolatot. A hétvégét együtt fogjuk tölteni a vendégekkel. Összesen 12 bocs jön, beleértve Miklóst és Simon Istvánt is. Minden napunk be van tervezve, érdekes programokkal, beszélgetéssel, sétával, bulival, látogatással és persze kajálással is.

A napok végén majd megírjuk a beszámolókat is, hogy miként telt el közös napunk. :)


puszi,

Erika

UI.: Minden ifisünket várjuk erre a közös hétvégénkre!!!!!!

Táncelőadás és szülinapozás

Úgy gondoltam, hogy egy pár sort írok az elmúlt táncelőadásról és az Eszter meg István (Csuri) szülinapjáról. :)

Február 19-én volt egy táncelőadás. Az ifiből többen is elkezdtünk járni társasági táncra a KISZT óta. Megjött a kedvünk a darab után, hogy tánctudásunkat tovább fejlesszük és egy magasabb szintre vigyük. Minden pénteken ifi előtt kemény próbáink voltak. S egyszer csak Orsi bejelenti, hogy a kicsik táncelőadásában mi is részt kéne vegyünk, mi is fel kéne lépjünk. Hát.....meglepetés volt, hiszen a többiekkel már két éve próbál, gyakorol, mi meg vagy 2 hónapja. De azért elvállaltuk a fellépést, és ezzel együtt a mindennapos kemény próbát is. De megérte. Az az érzés, amit táncolás közben a táncparketten érez az ember, mindent megér, még a fárasztó próbákat is. :) Eszti meg én izgulva vártuk a pénteket, hogy vajon milyen lesz, mennyit fogunk hibázni. De jó volt, jól sikerült. Ez az élmény sem történt az ifisek nélkül, hiszen mindenki eljött megnézni bennünket. :) Ami nagyon jó érzés volt számomra, hogy ott vannak a legkedvesebb barátaim, és velem együtt örülnek. A következő előadásban már több ifisünk is fel fog lépni, akik a mostanit a vizsgák miatt kellett kihagyják. ....Csodálatos élmény volt számomra, és kimondottan örülök, hogy az ifisekkel együtt ünnepelhettem. :)

A tánc után mindenki sietett fel a panda barlangba, mert jött egy másik ünneplés. Ugyanis Eszter és István születésnapját ünnepeltük. :) Lassan mindenki megérkezett és kezdődhetett is az ünneplés. Volt ajándékátadás, még torta is. A hangulat igen jó volt, mint mindig, :) s egyesek beszélgettek, mások fácánoztak. Még finom szalmakrumlpi is készült, ami az üres gyomrunknak igen jólesett. :)
S hát persze, hogy az ilyen összejövetelekről sosem hiányozhat a póker party. Késő éjfélbe nyúlt a játék, s mikor mindenki belefáradt, akkor elindultunk hazafele.
Amint látjátok az ifiből sosem hiányoznak az események, élmények, szóval érdemes járni. :))))


Erika


UI.: felteszek néhány képet is.

Bécsi keringő


Salsa

Keringő

Az ünnepeltek

Itt is ők, csak más színben :)

A torta






Szalmakrumplizunk egy tálból :))

Képek Csíkszeredából

Íme néhány kép ízelítőként arról, hogy milyen volt Csíkban. :)

Mindenki úgy aludt ahogy éppen tudott

De... nem valami jól

Álmos érkezés

A csíki télben
Scrabble, újabb sportunk

Vasárnap délelőtti előadásunk

Tango-kedvenc részem a darabból :)

Finom ebéd

Hócsaták :)

Timike szerint "out of place" kép- hátul hócsata, s mi elől pózolunk :)


Nagyon nem akartunk hazajönni :(

Íme....egy igen kedves kép :)