Képek az elmúlt hétvégénkről a brassóiakkal

Azt hiszem csak a blogfrissítő szakmát is ki kellene találják, mert akkor elég jól járnék. :)))))
Íme pár kép:

Az évszázad buliját tervezik a csoportok:)

Látogatás erre-arra

Enni is kell

Szuper játékpartyk :)

A brassóiak előadása.

Konyhában készül az ebéd. Ugyanitt, bebizonyítottuk Mesikével ellenkezőjét annak a mondásnak, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De bizony, megfér!!!!:)

A bulizás nem hiányozhat:)

Egyelőre csak ennyi képet sikerült feltennem.

pusz

Az I. Medvekonferencia

Kedves kicsi pandáim!!!
Nagyon jó volt látni, hogy ennyien szeretjük a vendégeket és hogy ilyen sokan voltunk , hogy fogadjuk őket, nekem különösen jól esett, hogy régiek is eljöttek, és végig állták a sarat és jól érezték magukat. Azt jelenti, hogy igazi és jó csapat vagytok.A brassói ifit külön üdvözlöm én is, nagyon örültem, hogy megismerhettem őket - denkit külön külön is é együtt is megkedvelhettem. Reméljük, hogy nem ez volt az első és az utolsó MEDVEKONFERENCIA:))), mert hogy biza ez az volt.Sajnlájuk, hogy az időt nem tudtuk, úgy alakítani, hogy melegebb legyen kinn, de ennek meg az volt az előnye, hogy több időt töltöttünk egymás társaságában, és nem voltunk kisebb csoportokra oszolva, vagyis mindenki mindenhol ott volt. Arra is rájöttem, hogy nagyon jól lehet scrabblet játszani 8-an is, s ki tiltja meg nekünk, hogy ne ennyien játszodjuk:))), s azért mert az van rá írva, hogy max 4-en, az nem jelent semmit, hihi:))
Már előre várom a következő konferenciát, aminek már választhatunk témát is:) és sok szeretettel gondolok a kis brassói medvékre is.
sok puszkó Meskó
ui: Kérünk képeket barnamedvééktől, és a mieink is rakjanak fel!!!

Jöttek, itt voltak és elmentek

Jöttek! Kik? A brassói vendégeink! Az elmúlt hétvége nem telt el eseménytelenül az ifiben. Amikor az elmúlt év októberében Brassóban jártunk megbeszéltük, hogy az új esztendőben szeretettel várjuk az ottani fiatalokat hozzánk. A kapcsolat kialakítása megtörtént, és ezt már csak tovább kell építeni és ápolni. Ennek a kapcsolatfenntartásnak és -építésnek mi sem láthatóbb jele, hogy meglátogattak bennünket a brassói ifisek. Mi is készülődtünk erre az alkalomra, hiszen azt akartuk, hogy mindenki nagyon jól érezze magát nálunk. Megbeszéltük előzetesen a hétvégi programot, azt hogy milyen ételt készítünk, hogy ki miben tud segíteni. Nagyszerű volt tapasztalni azt, hogy a 2agu ifi döntő többségben mind ott volt egész végig. A csoportról ez sokmindent elárul, pontosabban azt, hogy annyira összekovácsolódott a társaság, hogy nagyobb gondok nélkül jól megszervezte ezt a találkozót. Ennek láttán szerintem mindenki örült.
A vendégeink pénteken délután 5 óra körül érkeztek. Vitus, Isti és Róbert az állomáson fogadták a brassóiakat. A lányok meg az alagsorban szorgoskodtak, hogy elkészítsék a vacsorát mire megérkeznek. Olajozottan ment a munka, hiszen időben elkészültünk a szendvicsekkel. :) Igen kedves személyeket, barátokat látthattunk újra, elsősorban Simon István és Orbán Miklós személyében, másodsorban pedig olyan brassóiakat, akikkel már októberben is találkoztunk. Az ismerkedés után együtt vacsoráztunk. Jó volt megtapasztalni, hogy egyik csapat számára sem jelentett gondot a mielőbbi barátkozás. Miután vendégeink kipakoltak szálláshelyükön, újból találkoztunk. Ismertettük a hétvégi programot, utána pedig jöhetett a beszélgetés. 4-en visszamaradtunk még és a brassóiakkal együtt játszodtunk, beszélgettünk. Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, de én egyáltalán nem bántam, hiába tudtam, hogy másnap korán kell kelni. István egy gyufás játékra tanított meg minket. Ez abból állt, hogy meggyújtott egy gyufaszálat és körbeadtuk. Akinek a kezében kialudt a gyertya, annak mindenki feltett egy kérdést. Ez volt ám igazi ismerkedés. :) Sajnáltuk, hogy nem jutott sorra mindenki, de éjfél is lassan eltelt már.
Szombat reggel Timike és Emese segítségével előkészítettem a reggelit. A változatosság kedvéért szendvics volt. :) A reggelit közös ifi követte, amit Miklós tartott. Első pár percben minden csoport az évszázad legjobb buliját kellett megszervezze. Hát érdekes bulitervek készültek, szívesen részt vennénk egyiken. A bibliai történet a királyi mennyegző volt. Feltevődött a kérdés, hogy mi hogy éreznénk magunkat, ha nem jönne el senki a meghívottak közül a nagy bulira? Isten "buliján" mi meghívottak vagyunk vagy választottak? Volt közös éneklés is, természetesen. :) A bibliaóra után várost nézni indultunk. Hát.....olyan hideg volt. Brrrr. De azért jól begombolkozva, mosolyogva jártuk be Kolozsvár pár fontos látnivalóját. Voltunk a fellegváron, a Szent Mihály templomban, a Farkas-utcai templomban. Itt egy kis történelmet is mesélt nekünk Zsolt. Ezután már gyors lépésekkel indultuk vissza ebédre. A finom ebédet, a gulyást, Mesi és Eszter készítette el az éhes bandának. Nagyon ízletes volt, éhes gyomrunkat gyorsan töltögettük vele. :) Ebéd után következett a brassóiak számára a próba, ugyanis a vasárapi istentiszteletre egy kis darabbal készültek. Addig mi pihentünk egy keveset és megbeszéltük, hogy a vacsorai pizzázást miképpen oldhatjuk meg. Este 6 órakor mindannyian elmentünk az istentiszteletre. Pizzázás után bulizni indultunk a Soulba. Előbb egy koncert volt, dehát akkor is többen táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de éjféli 12 órakor hazafele indultunk, hiszen vasárnap reggel is korán keltünk.
Vasárnap reggel 9-kor reggeli, utána pedig részt vettünk az istentiszteleten, ahol megtekinthettük az "X darab" előadását. :) Igazából csak én neveztem el így, mert nem tudom pontosan mi volt a címe. :) Dehát a lényeg itt az, hogy nagyon ügyesek voltak. A darabot mindenki megértette és át is élhette, vagy inkább élheti nap mint nap. És akkor következett az ebéd. No..., itt egy kicsit gondban voltunk, mert sok időbe telt amíg mindent sikerült elkészíteni. Mesi segítségével sürögtem a konyhában, István (Simon) pedig gitározott és énekkel szórakoztatott. :) Nagy nehezen elkészült minden. Éppen, hogy volt idő megebédelni, mert utána vendégeink lassan indultak is hazafele. Ez volt a szomorú része, hiszen mire összeszoktunk és jól megbarátkoztunk, jött a búcsú. De semmi sincs veszve, hiszen a meghívást megkaptuk az újabb látogatásra. Elérhetőséget cseréltünk, és azzal búcsúztunk, hogy hamarosan újból látni fogjuk egymást Brassóban. A buszmegállóban intettünk végül búcsút.
A távozás után, bár mindannyian fáradtak voltunk, mégis visszamaradtunk, és páran Scrabble-t játszodtunk, egy páran meg pókereztek.

Egy tartalmas és élménydús hétvégét töltött el együtt a Kétágú és Brassó ifije.:) Ennek mindenképpen folytatása lesz. :)

Mivel már a brassóiak is tudnak a blogunkról, így üdvözöljük őket innen Kolozsvárról. :)

Erika


ui.: képek is bizonyítani fognak hamarosan. :)

Érkeznek a brassói medvék

A mai nap az ifiben várakozással és készülődéssel telik el, mivel a brassói bocsok érkezését várjuk. Tavaly októberben voltak a pandák Brassóban, ezzel is kialakítva egy jó kapcsolatot. A hétvégét együtt fogjuk tölteni a vendégekkel. Összesen 12 bocs jön, beleértve Miklóst és Simon Istvánt is. Minden napunk be van tervezve, érdekes programokkal, beszélgetéssel, sétával, bulival, látogatással és persze kajálással is.

A napok végén majd megírjuk a beszámolókat is, hogy miként telt el közös napunk. :)


puszi,

Erika

UI.: Minden ifisünket várjuk erre a közös hétvégénkre!!!!!!

Táncelőadás és szülinapozás

Úgy gondoltam, hogy egy pár sort írok az elmúlt táncelőadásról és az Eszter meg István (Csuri) szülinapjáról. :)

Február 19-én volt egy táncelőadás. Az ifiből többen is elkezdtünk járni társasági táncra a KISZT óta. Megjött a kedvünk a darab után, hogy tánctudásunkat tovább fejlesszük és egy magasabb szintre vigyük. Minden pénteken ifi előtt kemény próbáink voltak. S egyszer csak Orsi bejelenti, hogy a kicsik táncelőadásában mi is részt kéne vegyünk, mi is fel kéne lépjünk. Hát.....meglepetés volt, hiszen a többiekkel már két éve próbál, gyakorol, mi meg vagy 2 hónapja. De azért elvállaltuk a fellépést, és ezzel együtt a mindennapos kemény próbát is. De megérte. Az az érzés, amit táncolás közben a táncparketten érez az ember, mindent megér, még a fárasztó próbákat is. :) Eszti meg én izgulva vártuk a pénteket, hogy vajon milyen lesz, mennyit fogunk hibázni. De jó volt, jól sikerült. Ez az élmény sem történt az ifisek nélkül, hiszen mindenki eljött megnézni bennünket. :) Ami nagyon jó érzés volt számomra, hogy ott vannak a legkedvesebb barátaim, és velem együtt örülnek. A következő előadásban már több ifisünk is fel fog lépni, akik a mostanit a vizsgák miatt kellett kihagyják. ....Csodálatos élmény volt számomra, és kimondottan örülök, hogy az ifisekkel együtt ünnepelhettem. :)

A tánc után mindenki sietett fel a panda barlangba, mert jött egy másik ünneplés. Ugyanis Eszter és István születésnapját ünnepeltük. :) Lassan mindenki megérkezett és kezdődhetett is az ünneplés. Volt ajándékátadás, még torta is. A hangulat igen jó volt, mint mindig, :) s egyesek beszélgettek, mások fácánoztak. Még finom szalmakrumlpi is készült, ami az üres gyomrunknak igen jólesett. :)
S hát persze, hogy az ilyen összejövetelekről sosem hiányozhat a póker party. Késő éjfélbe nyúlt a játék, s mikor mindenki belefáradt, akkor elindultunk hazafele.
Amint látjátok az ifiből sosem hiányoznak az események, élmények, szóval érdemes járni. :))))


Erika


UI.: felteszek néhány képet is.

Bécsi keringő


Salsa

Keringő

Az ünnepeltek

Itt is ők, csak más színben :)

A torta






Szalmakrumplizunk egy tálból :))

Képek Csíkszeredából

Íme néhány kép ízelítőként arról, hogy milyen volt Csíkban. :)

Mindenki úgy aludt ahogy éppen tudott

De... nem valami jól

Álmos érkezés

A csíki télben
Scrabble, újabb sportunk

Vasárnap délelőtti előadásunk

Tango-kedvenc részem a darabból :)

Finom ebéd

Hócsaták :)

Timike szerint "out of place" kép- hátul hócsata, s mi elől pózolunk :)


Nagyon nem akartunk hazajönni :(

Íme....egy igen kedves kép :)

Kirándulás Csíkba

Nagyon rég nem írtam erre a blogra de a minap megjött a kedvem hozzá, ugyanis a hétvégén Csíkba utaztunk eljátszani a KISZT darabunkat és természetesen megismerni Vitus Bulbuk Emese szüleit.
Kezdjük az elejével. Péntek délben még azt sem tudtuk hogy mivel utazunk pontosan, aztán végül úgy alakult, hogy vonattal megyünk. A vonat éjjel 2-kor indult, addig volt időnk elkészülni. Volt némi egyet nem értés, de minden úgy ment, mint a karikacsapás és miután már a vonaton ültünk már semmi gond sem volt. A fiúk öszzehaverkodtak a Csíkba utazó fiatalokkal, úgyhogy egy egész vagont uraltuk.Ta-dam-da-damm ment egész reggel 8 óráig, Erika már Gyergyó előtt költötte a népet (ami kb. egy órára van a céltól). Közben már szombat van. Mesi volt olyan kedves és kijött elénk az állomásra. Megérkeztünk a Bulbuk rezidenciára, ahol a Mesi szülei a legkedvesebben fogadtak minket és úgy fogadtak, mint saját gyermekeiket. Fantasztikus volt. Érkezésünk után egy kicsit le kellet pihennünk, mert a vonaton nem igazán sikerült pihenni. Délben egy jó nagyot reggeliztünk, majd délután társasjátékoztunk, olvastunk, beszélgettünk és kimentünk a Hargitára, mert ott egy sífutó világbajnokság zajlott és ezt néztük meg. Közben megjött a kedvem sízni, de nem volt rá idő, talán legközelebb. Hazamentünk és otthon már várt a finom székely gulyás, amit Enikő néni nagyon-nagyon finomra készített. Innen este 6 óráig nem tudok semmiről beszámolni, mert egy olyan jót aludtam, hogy semmi sem ébreszthetett volna fel. Hatkor a nép összekapdosta magát és elment istentiszteletre. Az istentisztelet nagyon jó volt, a kántor a lányok szívét pár perc alatt megnyerte és korcsolyázni is elhívta őket. Erre sajnos nem került sor, mert egy csomót kellett próbálnunk. A próba későig húzodott el, (egy 3 perces nagy megszakítással...). Este is nagyon finom étellel vártak. Utána néztünk egy filmet és még későig beszélgettünk. Korán elaludtunk és reméljük a fogadóinkat sem zavartuk sokáig.

Vasárnap reggel felkeltünk és reggeliztünk, aztán elmentünk a templomba. Vitus az élethelyzetekről beszélt a Jónás esetében, és a prédikációjával felvezette a színdarabot.
A tegnap esti próbának megvolt az eredménye, a színészek elbűvölték a közönséget és sikeresen átadták a darab üzenetét. Ezután a gyülekezet meghívott ebédelni, nem is kell mondjam, hogy mennyire finom volt. Az ebéd után meglátogattuk Mesinek a nagyszüleit, akik nagyon kedvesek. Kiderült róluk, hogy nagy motorosok és szeretnek fényképezni.
Rendeztünk egy nagy hócsatát, amiben mindenki kivétel nélkül kapott egy egészséges fürdetést vagy kettőt. (Ezt csak azért írom, hogy a szülők is tudják, hogy gyermekeik miért vannak meghűlve.) Délután olvastunk, társasjátékoztunk és aludtunk. Az utóbbi miatt majdnem lekéstük a vonatot. Időben kiértünk azonban és felültünk a vonatra. A vagonunkban nem volt fűtés és úgy gondoltuk, hogy ezt azért folyamatosan 6 órán át nem szeretnénk tapasztalni. Mit tehettünk? A választ már mindenki tudja, átültünk egy másik vagonba, ahol kényelmesen blogot lehet írni.

Bubi (Lészai Róbert)

u.i. a képek következnek...

Emberek és kapcsolataik

Már egy pár hete az ifiben főtémánk az emberek közötti kapcsolatok. Alapigénk a parázna asszony története. Beszélgettünk a szeretetről, hogy milyen féle szeretet létezik ember és ember, barát és barát között. Egyáltalán mit jelent számunkra, az hogy szeretet? Hogyan adunk és kapunk szeretetet? Talán közszónak tűnik már ez a szó, hogy szeretet, s mégis hányszor megtörténik, hogy nem tudunk igazán szeretni. Miért? Mi nem enged? Mi gátol? Mindenki felsorolt néhány dolgot azok közül, amik szerinte nem engedik, hogy a szeretet megvalósuljon mások irányába vagy éppen feléje. És hát, volt ott mindenféle a felsoroltak között. Felmerült az a kérdés többünkben is, hogy létezik-e feltétel nélküli szeretet ember és ember között? Mert ugye lépten-nyomon azt halljuk, hogy "szeretlek, MERT......" és jön a felsorolás, hogy a másikat mi mindenért szeretjük. De hányan mondjuk azt, hogy szeretlek, csak úgy.., mert szeretlek, s nincs ott a mert, nem következik a sok feltétel. Ugye? S ez ilyen könnyű lenne? Vajon?...
Az elmúlt ifin beszélgettünk az odafigyelésről, az időhiányról és a lustaságról. Figyelmes vagy te, aki ezt olvasod, a másik emberrel, odafigyelsz-e a körülötted levőkre. S ha igen, akkor miben nyilvánul meg az odafigyelésed? Hát én magam, nem tudok mindezekre a kérdésekre pozitív választ adni. Nem tudok mindenkire odafigyelni. Mondjuk nem is arról van szó, hogy minden emberre való odafigyelést gyakoroljuk, mert lehetetlen, szerintem, de azért a közvetlen környezetünkben levőkre...jobban odafigyelhetnénk, többet is türődhetnénk egymással. De...., miért nem tesszük? A kifogásunk általában így hangzik: "jaj, nincs időm, időhiányban szenvedek, annyi dolgom van, még magamra sincs időm, fáradt vagyok, egész nap rohangálok, 25 óra sem lenne elég mindarra, amit tennem kell". Ugye ismerősek ezek a kifogások? Valljuk be....., hányszor szoktuk ezeket mondani másoknak, barátainknak? Talán többször, talán kevesebbszer, de mondani szoktuk. Arról beszélgettünk ifin, hogy mi is ez az időhiány tulajdonképpen, amivel mindannyian "küszködünk"? Tényleg nincs 5 perc időnk a másikra? Tényleg minden percünk úgy be van osztva? Vajon? Ha őszinték vagyunk, akkor tudjuk, hogy ez nem pont így van. Persze, hogy az idő problémája fennáll és adott, persze, hogy sok a dolgunk, és sokat rohangálunk, persze kevesebb percet tudunk tölteni egymással, de ez mind a kapcsolataink róvására megy. Ennél a kérdésnél jött be a lustaság. Miért nincs időnk találkozni egymással, miért nincs időnk beszélgetni a másikkal? Erre az egyik jó válasz, hogy lusták vagyunk. Ha fáradtan hazaérünk, és a barátunk éppen akkor telefonál, hogy menjünk át hozzá, az első válaszunk, hogy hát nincs időnk, mert sok a dolgunk. Valójában lehet, hogy éppen csak lusták vagyunk újból kimenni a házból, vagy nincsen éppen kedvünk. Feltevődött az a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért nem mondjuk meg nyíltan a másiknak, hogy most mi az igazi ok, amiért nem tudunk átmenni? Ehelyett belebocsátkozunk egy végnélküli sorozatkérdésbe, hogy de miért, de csak egy kicsit, de nem mert fáradt vagyok, de a barátod vagyok, de sok a dolgom, stb. Eszter említette meg, hogy az embernek szüksége van arra, hogy egy kis időt magára is szánjon, hogy magát is rendbe tegye. Ez tényleg így van, én egyetértek Eszterrel. Fontos kialakítani azt a kis időt, amit magunkkal töltünk el. S talán, ahhoz, hogy másokkal is tudjunk foglalkozni, szükségünk van, hogy előbb magunkkal is rendben legyünk. Vitus említette az ifi alatt, hogy tulajdonképpen nem az időhiánnyal van baj, hanem azzal, hogy nem tudjuk beosztani magunknak az időt. Ez így van. A rossz időbeosztásnak csakis az a követekezénye, hogy nem jut időnk más fontos dologra, mint például arra, hogy a kapcsolatainkat építsük, ápoljuk.
Azért mégsem reménytelen az esetünk :) hiszen mindenki törekszik, úgy ahogy tud, hogy kapcsolataival is foglalkozzon. S itt nem csak a szerelmi kapcsolatokról van szó, mint ahogy eddig sem. :)
Egyik végkifejlete ennek a témának, hogy próbáljuk meg valamiféle új módszer szerint kidolgozni a programunkat, időbeosztásunkat, hogy jusson időnk egymásra is. Nem? :)


Ezen a héten kezdetét veszi újból a probák sorozata. Természetesen már nem kell annyit próbáljunk mint KISZT-re, hiszen tudjuk a darabot, de azért fel kell eleveníteni. Mindez azért van, mert két hét múlva Csíkszeredára utazunk, február 12, 13, 14-én. Mindenki már nagyon várja, hogy a panda szülők egyik őshazájába utazhasson. :)))))

Az elmúlt ifin, nem is csak ez jött szóba, hanem természetesen az idei biciklitúra is. Az útunk hossza nagyobb lesz, mint tavaly és több helyre is el fogunk menni ez alatt a 13 nap alatt. A megállók közül most csak párat említek, merthát én elfelejtettem, hogy pontosan melyik nap hova fogunk menni. De erről még lesz időnk beszámolni. :)) Az útvonalunkban benne lesz Brassó, Csík, Márkod, Gyergyó, Komandó, Hévíz, stb. Jó lesz majd időben felkészülni erre az útunkra is.


Ide, mára már éppen eleget írtam, szóval másnapra is hagyok. :)


Puszi mindenkinek,


Erika

Az év első ifije...

Az új év első ifije, hol máshol lett volna, mint Isti rezidenciáján. Kulisszatitkokat ugyan nem tudok, de azt sejtem, hogy mennyi készülődés és egyeztetés lehetett. 6 órára volt meghirdetve a találkozó. Hát nem értünk oda pontba, egyeseknek jó okuk volt, ugyanis táncpróbáról siettek, de nem tánclépésekbe érkeztek a megbeszélt helyre... hova máshova... na... hova... na ne már... hát... a... biztos tudjátok... tudom, hogy tudjátok... oda... persze, hogy oda... a... a 2ágú elé. Onnan már Cha Cha lépésekben vettük az irányt a Tárkányi rezidenciára. Oda is értünk, s mivel egy matematikus házába értünk, mi mással találkozhattunk, mint cipők halmazával, kabátokkal a köbön, na meg pi megfejtésével.
A téma már azelőtt be volt vezetve, ugyanis egy filmet kellett volna megnézzünk, ami végül nem jött össze. De annál jobb volt az eszmecsere. A bibliai történet az 1 Mózes 34. része, amelyben arról van szó, hogy Jákob egyetlen lányát, Dínát, egy Sekhem nevű férfi megerőszakol. Ezt követően Dina két testvére azt kéri, hogy a város összes férfitagját metéljek körül, mert csak így adják lánytestvérüket feleségül Sekhemnek. Miután az összes férfi körűlmetélkedett, lázban, fájdalomban feküdtek. Simeon és Lévi lemészárolta őket. Jákob is megtudja, és kérdőre vonja fiait. A testvérek válasza, illetve kérdése - ”Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?„. Az érdekes ebben a történetben az, hogy nem kapunk egyértelmű választ. Miért? Mert ilyen esetekben nincs egyértelmű válasz.
Jó kis eszmefuttatás lett a téma kapcsán, miután leállítottuk a Law Abiding Citizen (Törvénytisztelő polgár) című filmet. Szerintem, egy elég jól szemléltető anyagnak minősült ez a film. Együtt érezhettünk egy olyan emberrel, aki minden, élete számára fontos, személyt elveszt. Ajánlom a filmet mindenkinek, kivéve a gyenge gyomrúaknak. Aki beletartozik ebbe a kategóriába, ha teheti, ne nézze meg, vagy olyan mellett nézze, akinek szoríthatja a kezét mikor durcasabb jelenetek lepik meg (amúgy, én végig néztem, es nem hunytam be a szemem.) "Haladás", mondaná Sanyi :). Volt egy-két jelenet, ahol én ijesztettem meg Sanyit, azzal hogy megijedtem. De a lényeg, hogy végignéztem, s fura módon tetszett.
A beszélgetések kapcsán jobbnál jobb gondolatok merültek fel. Az egyik az volt, vajon hogy érezhették magukat azok az anyák és feleségek, akik elvesztették a férjüket? Nekik ki szolgáltat igazságot? Ugyanis a téma az igazságszolgáltatás volt. Szerintem mindenki elfogadja azt, hogy mi csak egyet tudunk: a magunk igazat. Mert ezen a földön nincs igazságszolgáltatás. Az egyedüli aki igazságot tud nekünk szolgálni…, aki megbocsájtotta nekünk, és Pilátusnak is, hogy nem álltunk ki mellé, az Jézus Krisztus.
A beszélgetések alatt az asztalon lévő finomságok, főkeppen a fánk, rohamosan fogytak. Majdnem mindent elpusztítottunk, a pacal levesről ne is beszéljek, mindenki kétszer tartotta a tálat. Isti édesanyja pacal levesét még én is meg tudtam enni (!!!) Különleges dolog, hogy olyan emberek ették a csoda ízű pacal levest, akik másképp nem ennék meg, ha utánuk hajítanák is. Habár az est fénypontja a pacal leves volt, nem szabad kifelejtenünk a második alapfogást sem, a rakott krumplit. A kétfogásos tálalt csoda arra késztetett mindannyiunkat, hogy mind a 10 ujjunkat megnyaljuk. Persze, amiről híresek vagyunk, az sem maradt el.…A kitűnő jókedv és a folytonos poénkodás érkezéstől távozásig jelen volt.
Szerintem, ha azt javaslom, hogy EGY nagy taps Istinek, EGY a kitűnő szakácsnak és EGY az egész bandának, mindenki egyetért velem…

Timi és Sanyi

Álmodó

Reményik Sándor
Csendes csodák

"Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."
(egyik legkedvesebb versem :) )




"Amikor lehunyod két csillag- szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz- én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más- vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed- a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell- én gyujtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedra
Amikor sírsz- mosolyogj szemembe...
Amikor fáj- ne hagyd hogy fájjon
Amikor bánt- ne hagyd , hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt- fényeket
Csillagok vándora- élj életet."
(???)



"Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten."

(Túrmezei Erzsébet)


Erika

2010

Már új dátumot kell írni az ifi blogján is. Nem tudom most milyen újévi köszöntöt írhatnék ide, vagy egyáltalán...

Ez az új év hozzon magával minél több örömöt mindenkinek külön-külön, és az ifis csapatnak egyben is. Legyen ez az évünk még sikeresebb, több közös programmal, sok-sok élménnyel, szórakozással, épüléssel egybekötve. S idén a személyközi kapcsolataink is gyarapodjanak, épüljünk lelkiekben is és barátainkkal való kapcsolatunkat is tartsuk meg, építsük őket még jobban mint tavaly.

Kívánom, hogy találkozzunk minél többször ebben az új esztendőben.

Puszi mindannyiotoknak,

Erika


ui.: Kívánunk minden kedves olvasónak, látogatónak egy Békés, Csendes, Örömteli Új Esztendőt.

Ha elmúlik Karácsony...

Jött a Karácsony...itt volt és már el is múlt. Nekem nagyon rövidnek tűnt és nagyon gyorsan eltelt. Hosszabb volt az előkészület mint maga az ünnep.
Karácsony szentestén érezhettük a karácsony hangulatát, amikor gyerek, felnőtt és idős összegyűlt a templomba ünnepelni. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit éreznek az emberek azon az estén? Boldogok-e, örülnek, jobban szeretnek...,? Kinek mit mond a karácsonyi üzenet?
Azt szoktuk hangoztatni, hogy a szeretet ünnepe. Mindenki így érzi ezt? Vagy csak egy piros betűs nap? Gondolkodjál el te is, mit jelent számodra a karácsony.
Az ajándékozás örömével mentünk le az ifiterembe, ahol meglephettük barátainkat. Nagy öröm számomra ajándékozni, mosolyt előhozni, boldoggá tenni valakit. Minden ifis és kátés ezt próbálta meg karácsony éjjelén.
Otthon mindenkit várt a családi vacsora meghitt hangulata. Végre talán először, vagy éppen egy páradszorra üllhetett le együtt a család egész évben. Háttérben kántálások, illatozik a sok finomság, fahéjas tea, narancs illat.
Éjszaka fél 11-kor találkoztunk újból, hogy elindulhassunk kántálni. Régi szokásunkhoz híven a lelkipásztoroknál kezdtük. A Székely családdal kezdtük, majd pedig megkántáltuk Emesét is, utána pedig az Adorjániékhoz tértünk be. Idén már szépen szólamban énekeltünk, ami nemcsak a családoknak, hanem nekünk is örömünkre volt. Mindenhol finomságok vártak, kedves tekintetek, mosolyok. Ifiseink közül elmentünk Istihez, hozzám, és ezen kívül Zoárdékhoz. A legutolsó hely ahova bekopogtunk a Vitus-Bulbuk család volt. Itt már mindenki tovább pihenhetett, hiszen nem kellett tovább menni. A fáradtság hamar kiütött mindannyiunkon és hajnalban tért mindenki haza. Mint mindig, sohasem hiányzik a szórakozás, jókedv, viccelődés sem.
A reggeli istentiszteletekre csak a nagyon ügyesek tudtak felkelni, többen pedig csak a délutánira jutottunk el.

Alig három nap a karácsony, és ez is olyan gyorsan elmúlik. Mi megpróbáljuk minél tovább megőrízni a hangulatát. Éppen ezért egy activity partyt rendeztünk nálam. Szerintem a party szó, már magáért beszél. :)) Az biztos, hogy még sok ilyent fogunk rendezni.

Most már lassan mindenki a szilveszteri bulira készül. Az idén az ifisek Bágyonban szilvesztereznek, nem olyan messze Kolozsvártól. A szórakozás és jókedv garantált, ezért hát nincs is más amit elmondhatnék róla. :)

Kívánunk mindenkinek egy Békésebb, boldogabb Új Évet. Mindaz amit el szeretnétek érni, azt el is érjétek. Legyen egy szeretetteljesebb évetek.


pusszi

Erika

Jön a Karácsony

Ahogy az óvodás gyerekeimnek mondani szoktam, még csak 2-öt kell aludni és itt van a Karácsony, jön az angyal. :) Nektek is csak ezt tudom mondani, hogy hamarosan elérkezik az egyik legszebb ünnepünk. A készülődést mindenki elkezdte már, sőt, már a vége fele jár lassan.
De ami a lényeg, az csak a csütörtöki napon fog eljönni. Ki hogyan készül a szentestére? Még az ajándékok után nézelődünk, ..gondolkodunk kinek mit vehetünk. ...Kis meglepetéseken gondolkodunk, hogy szeretteinknek, jó barátainknak örömöt szerezzünk.

Mi is már nagyban próbálunk a kicsikkel, nagyokkal a szentestei műsorra. Annak a hangulatában vagyok, csakis azért szeretnék megosztani veletek egy kis versikét és hallgassátok meg az egyik dal szövegét.

"A karácsony a legnagyobb csoda,
Az Isten el nem múló mosolya."



Ugye a kántálásra is készültök. :)) Már nagyon várom, hogy a jó hidegben, arcunkra fagyott mosollyal járjuk a várost és vigyünk mindenkihez egy kis énekszót.

puszi angyalok,

Erika

http://www.youtube.com/watch?v=5KYtl3IfrbQ

Ifjúsági istentisztelet

A vetítővászon vigyázva áll,
a projektor figyeli minden mozdulatát.
Megjött a hangfal hagnja,
az erősítőnek köszönheti.
A tálca majd összerogy a sok finomság alatt.
S a termosz melegen őrzi keblében a teát.
Túl sokan vannak - gondolta a sárga kályha -
szombat este nem szokás dolgozni.
A fiatalok nyüzsögnek a padokban.
A zenekar bemelegít. Minden készen áll.

A lelkipásztor köszönti az egybegyülteket.
Egy rövid ének után, egyedül hagyja a pulpitust.
Ilyen rövid volt? - szegényke, nem is sejti mi zajlik itt -
Kik ezek? Imádkoznak? Igét olvasnak? Ez a lelkipásztor dolga!
Eltűrtem a zongora jelenlétét, de ez több a soknál.
Jaj, már megint rikácsol az a gitár. Mit szól ehhez az orgona?
Nemrég hozták haza a korházból. Nem gondolnak rá egyáltalán?
Mi zajlik itt? Gyere vissza, nem bírom tovább.
Hozzád beszélek, nem hallasz? Mögöttem a helyed, nem a padban.
Mesélj nekem csatákról, csodákról, bűnről meg bűntetésről.
Na végre! Erre vártam, mióta bejöttél, halljam, miből készültél?.
Milyen rövid volt, s nem is arról szólt, amiről szokott.
Újra egyedül hagytál. Már megint az a lárma.
Reszket mellettem a vászon, üvölt rá a hangfal,
s a projektor némán nézi. Mi van a mai nappal?
Még egy rövid lárma, vajon ez volt az utolsó?
Egy tisztességes bucsúzás, ennyi elvárható.

A lelkész leengedi karját,
még mielőtt elhagynák a termet,
leveszik a tálca hátáról a terhet,
s elfogyasztják a meleg teát.

A szokatlan vendégek kilépnek az ajtón.
Elől megy a megdorgált vászon.
"Már megint elrontotta!"
Hangzik a szörnyű trió hangja.

A csend behatol a templomba.
Csak egy halk nesz hallatszik:
a pulpitus hangja.
Félbeszakítja a bölcs asztal:
A mai napon a fiatlok bizonyságot tettek
Megszervezték az ifjúsági istentiszteletet.


Ifjusagi Istentisztelet Ketagu 2009 december 19 by 2aguifi

Ifjúsági Istentisztelet a Kétágúban

2009 december 19-én, este 6 órától ifjúsági istentiszteletre kerül sor a Kolozsvár Alsóvárosi Református templomban. Minden, adventi meghitt pillanatra, igazi karácsonyi előkészületre vágyó fiatalt (de nem csak) szeretettel hívunk és várunk.

Igét hirdet Horváth Levente református lelkipásztor.

A zenét a 2ágú ifi Verbuvált Zenekara szolgáltatja.

Készüljünk és ünnepeljünk együtt!

Kátés-ifis szövetkezés

Ma meg is esett a nagybetűs kátés-ifis produkció. Ami úgy zajlott le, hogy a kátésok és pár ifis: névszerint Erika, Trrkányi, Eszti, Sándor király és "a nagy Fogarasi..." testvérhúga nagyon szép verseket mondottak Advent alkalmából. Előre is elnézést kérek, ha valakit kifelejtettem, vegyétek figyelembe, hogy két kötet szolfézs-kotta között írok jelenleg, parciálisra való készültemben, és megesik, hogy az ember szórakozottságában hullajtja el az informaciót a fejéből. Visszajelzések szerint nagyon tetszett a közönségnek az előadás. A hírek szerint a fellépés legnagyobb erényei a lényegretörés, az üzenet tömör, de világos kifejezése, az előadás pörgőssége volt. Köszönjük Erikának, aki ennek az egésznek a frontembere volt. Köszönjük az ötletet és a szervezést:) És természetesen a kátésoknak, hogy most már egy ideje kezdenek belépegetni az ifis életbe.

A mai előadás nem csupán szavalásból és felolvasásból állt. Engem is meghívtak muzsikálni. Valami olyasmi szerepben, mint amikor egy felséges vacsorához megiszik az ember egy pohár bort. Csupán, hogy jobban csússzon. A metaforák világából kilépve...közösen énekeltünk pár zsoltárt, én játszottam az orgonaszólamot, csak zongorán...pár módosítással és háttérzeneként a műsor legvégén. Eredetileg ez az egész hangszeres kíséret nem pusztán zongorára volt kiszabva. Áronnal próbáltunk is szombat este, ő lett volna a gitáros a mini zongora-gitár kamaraegyüttesünkben. Csak sajnos vasárnap reggel beteget jelentett és fájó szívvel el kellett búcsúznunk a gitármuzsika lehetőségétől. De remélem velem is beértétek. Legalábbis akik ott voltatok.

Sajnos több részletet nem tudok mesélni, mert én az én részemre koncentráltam, hogy azt minél jobban teljesítsem, és nem tudom felidézni az előadás többi részletét.

Köszönjük Bánhegyesy Tóninak a fotókat. És szeretettel várjuk csapatunkba:)

itt Erika mintha haragudna...

és itt van a HiFi torony...

a kátésok oly bájosak voltak


Sanyi, az elnökjelölt, aki próbálja meggyőzni a népet. A szónoki emelvényén azt írja: "aki hisz bennem..."

és végül, de nem utolsó sorban, a fotós hímnemű volt...:)

Események az ifiben

Már egy pár hét eltelt amióta nem írtunk az ifiről, hogy egyáltalán mi történt velünk. :) Tehát éppen itt az ideje.
Első és legfontosabb hír, hogy ma szállingózott a hó!!!! Ez is már valami, és én csak remélni tudom hogy Karácsonyra lesz egy szép fehér hótakaró.
Éppen tegnap múlt egy hete, hogy az ifin igazán sokan voltunk. Régebbi, újabb és egészen új emberek voltak jelen. Ennek csak igazán örülni lehetett. Az akkori ifin a kátésok is jelen voltak, szóval dupla öröm. De nem csak ez volt, hanem képzeljétek el, hogy eljött a Mikulás az ifibe is. :))) Mindenki hozott valami kis apróságot és egymásnak ajándékoztuk. Mesikétől egy nagyon aranyos kis hóember csipeszfigurát kaptunk. Az enyém már meg is találta a helyét a szobámban, és onnan mosolyog, emlékeztetve arra a szeretetre amellyel adva volt. :) Volt ott sok finomság is, amivel egymást kínálgattuk, szóval igazán érezni lehetett, hogy járt a Mikulás. Ugyancsak azon az ifin történt az angyalkázás. Összeírtuk mindenki nevét, aki jelen volt, összekevertük és máris mindenki húzhatott. Abban egyeztünk meg, hogy Karácsony szentestéjén fogjuk átadni az ajándékokat egymásnak. Mindenki annak, akit kihúzott. Az ajándékozás is fontos része az ünnepnek. Mindezek után bementünk a templomba próbálni. Advent 3.-ik vasárnapján a kátésok és ifisek egy kis műsorral ajándékozzák meg a gyülekezetet. Amint látjátok múlt pénteken sem unatkozhatott senki. :)

Aztán következett egy másik nagyon érdekes nap. Ezt csak éppen egy pár mondatban fogom megemlíteni, de azért említem meg mert igen fontos. Vasárnap, december 6-án szülinapot is ünnepeltünk. És hát erről csak annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat (legalábbis én kitűnően), beszélgettünk, ettünk, ittunk, és este egy nagyot buliztunk. :))

A tegnapi ifi is különleges volt a számunkra, hiszen egy vendég lelkész tartotta, név szerint Kerékgyártó Zsolt. Újból szép számban összegyűltünk és kezdtük el az igencsak érdekfeszítő téma megvitatását. Zsolt a bűnbeesés témáját választotta ki, de szóba jött más is, ezek közül is kiemelem a szabad akaratot. Van-e szabad akaratunk? Gondolkodjatok el.....! Egy páran újból próbálni mentünk hiszen holnap lesz a kis kátés-ifis műsor. Egészen szépre sikeredett, reméljük holnap is olyan lesz.

Ezek mellett ott van még a társasági tánc is. Vagyunk egy páran az ifiből, akik a KISZT óta meg szeretnénk tanulni táncolni, de úgy igazán jól. Így hát összeállt egy kis csapat, felkértük Lakatos Orsit legyen a tánctanárnőnk és máris elkezdtük. Csak most decemberben kezdtük, de máris úgy érezzük sokkal többet tudunk. Párokban táncolunk, szóval mindenki kellett találjon magának párt, de ez nem volt gond. :) Nem csak az ifiből vagyunk táncon hanem máshonnan is, de ez csak jó. Szóval másokat is várunk még. :)

Talán ennyi egyelőre, de ahogy megérkezik a vakáció több ideje lesz a társaságnak írni. :)

pussz mindenkinek,

Erika

AUDIO - Kiértékeltük a KISZT-et és javaslatok is vannak problémák elkerülésére

Bátorkodtam kitenni a december 3-i Szabadhetes hanganyagát, mivel a 2ágúifi közösségét is érinti. Sajnos nem volt minden ifiből képviselő, de azért konstruktív beszélgetés volt. Elég érdekes javaslatok hangzottak el a szervezésre vonatkozóan, ajánlom mindenki figyelmébe. Voltak néhányan, akik végighallgatták a műsort és hozzászóltak, azoknak külöm megköszönjük.

Kicsit ide is tartozik

Mivel tudom, hogy többen is gyakran hallgatják az Agnus Rádió internetes műsorát, a Szabadhetest, gondoltam, hogy megosztom veletek a legújabb "projektet". Csak arról lenne szó, hogy szeretnénk egy Szabadhetes TOP 10-es számlistát összeállítani, ehhez kérem a segítségeteket.

A hogyan és a miért itt: http://agnusradio.blogspot.com/2009/12/szabadhetes-top-10.html

Gábor

Advent

Adventben vagyunk. Várakozunk. Valamire, valakire és valahogyan várunk.

Ez egy nagyon kedves kis vers, olvassátok el.



Lukátsi Vilma: Adventi gondolatok


Hited talán csak egy kicsi mécses,
pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
nem is sejti az igaz ünnepet!


Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék, ha volt valaha,
azt az Isten adta a világnak:
nekünk született egyszülött Fia!



pussz

Erika