2010. február 1., hétfő

Emberek és kapcsolataik

Már egy pár hete az ifiben főtémánk az emberek közötti kapcsolatok. Alapigénk a parázna asszony története. Beszélgettünk a szeretetről, hogy milyen féle szeretet létezik ember és ember, barát és barát között. Egyáltalán mit jelent számunkra, az hogy szeretet? Hogyan adunk és kapunk szeretetet? Talán közszónak tűnik már ez a szó, hogy szeretet, s mégis hányszor megtörténik, hogy nem tudunk igazán szeretni. Miért? Mi nem enged? Mi gátol? Mindenki felsorolt néhány dolgot azok közül, amik szerinte nem engedik, hogy a szeretet megvalósuljon mások irányába vagy éppen feléje. És hát, volt ott mindenféle a felsoroltak között. Felmerült az a kérdés többünkben is, hogy létezik-e feltétel nélküli szeretet ember és ember között? Mert ugye lépten-nyomon azt halljuk, hogy "szeretlek, MERT......" és jön a felsorolás, hogy a másikat mi mindenért szeretjük. De hányan mondjuk azt, hogy szeretlek, csak úgy.., mert szeretlek, s nincs ott a mert, nem következik a sok feltétel. Ugye? S ez ilyen könnyű lenne? Vajon?...
Az elmúlt ifin beszélgettünk az odafigyelésről, az időhiányról és a lustaságról. Figyelmes vagy te, aki ezt olvasod, a másik emberrel, odafigyelsz-e a körülötted levőkre. S ha igen, akkor miben nyilvánul meg az odafigyelésed? Hát én magam, nem tudok mindezekre a kérdésekre pozitív választ adni. Nem tudok mindenkire odafigyelni. Mondjuk nem is arról van szó, hogy minden emberre való odafigyelést gyakoroljuk, mert lehetetlen, szerintem, de azért a közvetlen környezetünkben levőkre...jobban odafigyelhetnénk, többet is türődhetnénk egymással. De...., miért nem tesszük? A kifogásunk általában így hangzik: "jaj, nincs időm, időhiányban szenvedek, annyi dolgom van, még magamra sincs időm, fáradt vagyok, egész nap rohangálok, 25 óra sem lenne elég mindarra, amit tennem kell". Ugye ismerősek ezek a kifogások? Valljuk be....., hányszor szoktuk ezeket mondani másoknak, barátainknak? Talán többször, talán kevesebbszer, de mondani szoktuk. Arról beszélgettünk ifin, hogy mi is ez az időhiány tulajdonképpen, amivel mindannyian "küszködünk"? Tényleg nincs 5 perc időnk a másikra? Tényleg minden percünk úgy be van osztva? Vajon? Ha őszinték vagyunk, akkor tudjuk, hogy ez nem pont így van. Persze, hogy az idő problémája fennáll és adott, persze, hogy sok a dolgunk, és sokat rohangálunk, persze kevesebb percet tudunk tölteni egymással, de ez mind a kapcsolataink róvására megy. Ennél a kérdésnél jött be a lustaság. Miért nincs időnk találkozni egymással, miért nincs időnk beszélgetni a másikkal? Erre az egyik jó válasz, hogy lusták vagyunk. Ha fáradtan hazaérünk, és a barátunk éppen akkor telefonál, hogy menjünk át hozzá, az első válaszunk, hogy hát nincs időnk, mert sok a dolgunk. Valójában lehet, hogy éppen csak lusták vagyunk újból kimenni a házból, vagy nincsen éppen kedvünk. Feltevődött az a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért nem mondjuk meg nyíltan a másiknak, hogy most mi az igazi ok, amiért nem tudunk átmenni? Ehelyett belebocsátkozunk egy végnélküli sorozatkérdésbe, hogy de miért, de csak egy kicsit, de nem mert fáradt vagyok, de a barátod vagyok, de sok a dolgom, stb. Eszter említette meg, hogy az embernek szüksége van arra, hogy egy kis időt magára is szánjon, hogy magát is rendbe tegye. Ez tényleg így van, én egyetértek Eszterrel. Fontos kialakítani azt a kis időt, amit magunkkal töltünk el. S talán, ahhoz, hogy másokkal is tudjunk foglalkozni, szükségünk van, hogy előbb magunkkal is rendben legyünk. Vitus említette az ifi alatt, hogy tulajdonképpen nem az időhiánnyal van baj, hanem azzal, hogy nem tudjuk beosztani magunknak az időt. Ez így van. A rossz időbeosztásnak csakis az a követekezénye, hogy nem jut időnk más fontos dologra, mint például arra, hogy a kapcsolatainkat építsük, ápoljuk.
Azért mégsem reménytelen az esetünk :) hiszen mindenki törekszik, úgy ahogy tud, hogy kapcsolataival is foglalkozzon. S itt nem csak a szerelmi kapcsolatokról van szó, mint ahogy eddig sem. :)
Egyik végkifejlete ennek a témának, hogy próbáljuk meg valamiféle új módszer szerint kidolgozni a programunkat, időbeosztásunkat, hogy jusson időnk egymásra is. Nem? :)


Ezen a héten kezdetét veszi újból a probák sorozata. Természetesen már nem kell annyit próbáljunk mint KISZT-re, hiszen tudjuk a darabot, de azért fel kell eleveníteni. Mindez azért van, mert két hét múlva Csíkszeredára utazunk, február 12, 13, 14-én. Mindenki már nagyon várja, hogy a panda szülők egyik őshazájába utazhasson. :)))))

Az elmúlt ifin, nem is csak ez jött szóba, hanem természetesen az idei biciklitúra is. Az útunk hossza nagyobb lesz, mint tavaly és több helyre is el fogunk menni ez alatt a 13 nap alatt. A megállók közül most csak párat említek, merthát én elfelejtettem, hogy pontosan melyik nap hova fogunk menni. De erről még lesz időnk beszámolni. :)) Az útvonalunkban benne lesz Brassó, Csík, Márkod, Gyergyó, Komandó, Hévíz, stb. Jó lesz majd időben felkészülni erre az útunkra is.


Ide, mára már éppen eleget írtam, szóval másnapra is hagyok. :)


Puszi mindenkinek,


Erika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése