2009. július 31., péntek

Utolsó napunk Szovátán

A mai nap fő eseménye a parajdi kiruccanás volt. Épp hogy kimorzsoltuk a szemünkből a nagy-nagy álmosságot, máris indultunk. Beérett a tegnapi és tegnapelőtti pihenés gyümölcse: ma igazi profik voltunk, szépen tartottuk a becsületes átlagsebességet, akik eddig lassabban bírták ma jól haladtak, akiknek pedig könnyebb helyen állt a száguldozás azok nyugodt lelkiismerettel viseltek el egy moderáltabb tempót. A távolság kissebb volt (30 km oda-vissza). Meglátogattuk a sóbányát, ami nagy élmény volt számunkra, főleg, hogy voltak páran, akik most voltak ott először. Velünk tartott a vendégünk is, Irina, aki nagyon kedves volt és megkínált a titkos, ukrajnai recept szerint készült teájából. A bánya hűvös levegője nagy áldás volt számunkra, mert nagyon elbágyasztott a kánikula: mikor du. fél négykor visszaértünk Szovátára mindenki annyira ki volt fáradva, mintha reggel 6-tól este 10-ig tekerünk volna. A szorgalmas bicilizéstől természetesen farkaséhesek lettünk, így nem kevesebb, mint 50 miccset pusztítottunk el az egyik helyi vendéglőben. Kénytelenek voltunk lemondani eredeti tervünkről, hogy 4-től újból megfürdünk a Medve-tóban, ugyanis az emésztés komoly munka, meg kell adni a módját, nem lehet megzavarni amolyan tingli-tangli időtöltéssel, mint a locsipocsizás. Magyarán mondva: annyira ellustultunk, hogy meg se tudtunk moccanni jó sokáig! Illetve volt két derék ember köztünk: Tárkányi Isti és Irina elmentek medvét halászni a tóhoz. Említeni sem kell, hogy deres hajjal, testtel, szempillával tért vissza ifjú bajnokunk, ahol a dér kémiai képlete gyanúsan megegyezik a só képletével...Vacsorára készülve még mindig nem döntöttük el, hogy használjuk a magunkkal hozott konyhasót, vagy pedig úgy mindenestül belelógatjuk Istit a levesbe...

A délután és este folyamán tovább műveltük a semmittevés édes művészetét. Illetve Gábor átskubizta a bicikliket, és néhány kivételével (4 kivétel...) mindet rendben talált. Most készülünk a vacsorára, ami sült kolbász lesz valószínüleg. Utána áhitat következik, amelyen versenyt próbálunk ordítani a szomszédból jövő zenével. A mai áhitat témája a család lesz és Tekla tartja. Próbálunk korábban lefeküdni, mert holnap korán indulunk, hogy megtehessük a holnap ránk váró nehezebb szakaszt. Sajnálkozva mondunk búcsút Szovátának, ahova mostmár sok szép emlék fűz. Ráadásul nagyon jó körülmények között voltunk itt.

Tekla

Rövid tanácskozás a város elhagyása előtt

Gábor újult erővel, a vezérbringás (újabban ezredesnek nevezzük) szerepében


Rövid látogatás főtámogatónknál, a MOL-nál


És meg is tankoljuk közben a kocsikat

Ez volt a belépőnk: BILET COPIL :D
Official cameraman, Bubi a művész szerepében
Jegycsíptetés a Parajdi sóbánya bejáratánál
Csoportkép a sóbánya kápolnájában
Velünk forog a világ
50 miccs van az asztalon. Ez volt a jól megérdemelt ebéd a kemény tekerés után

3 megjegyzés:

  1. Jó ez a blog. Minden este olvassuk. Minél részletesebb egy beszámoló annál jobban tetszik.
    További jó szorakozást. Ivánok nincsenek csak Irinák ?

    Egy apa.

    VálaszTörlés
  2. Hiányolom az augusztus 1. beszámolót.

    Egy apa.

    VálaszTörlés
  3. Megérkezett, sajnos elég lassú az internetkapcsolatunk, ezért a képeket át kell méretezni, hogy gyorsan töltse fel őket, és elég sok időbe telik. De minden tőlem, és tőlünk telhetőt megteszünk.

    VálaszTörlés