2009. július 28., kedd

A második nap, még mindig bírjuk

A második nap

Mezőörményes – Sáromberke

A tegnap esti áhitatot Erika tartotta. A szeretetnyelvekről beszéltünk. Elmondta mindenki, hogy melyik a legfontosabb szeretetnyelve, öt közül lehetett választani: testi kontaktus, szívesség, minőségi idő, elismerő szavak, ajándékozás. Nagyon jót dumáltunk, sőt, azt is merem állítani, hogy jobban megismertük egymást e beszélgetés során.

Az este úgy terveztük, hogy reggel tíz körül indulunk Mezőörményesről, de ma reggel CSAK háromnegyed kilenckor keltünk fel, mert a tegnapi nap nagyon fárasztó volt mindenkinek (megtettünk 74 km-t 7 óra alatt, s nem vagyunk szerények:D). Mivelhogy későn keltünk, és tizenegy óra körül reggeliztünk (külön köszönet az öt lánynak, akik megkenték a
szendókat :), Vitus úgy döntött, hogy délután háromkor indulunk tovább. Dél körül sor került a “reggeli” áhitatra, melyben Vitus arról beszélt, hogy mekkora áldás mindenki számára, ha együtt lehet a barátaival. Fél kettőkor ebédeltünk, a tegnapi vacsora olyan finom volt, hogy ma délben megettük azt, amit a tegnap este a lábosban hagytunk, mert két kedves helybéli nénike azt gondolta, hogy a kolozsvári ifjak farkaséhesek lesznek hetven kilométer után, és negyven személynek készítettek gulyást.

Két perces késéssel elindultunk Mezőörményesről. Az első néhány kilométert nagyon könnyen letekertük, viszont Faragó után volt egy nagyon nehéz szakasz, egy hosszú kaptató, de mindenki megmászta. A mai biciklizés központjában Vitus állt, aki átvette Orsitól a biciklit a hegy tetején, és lefele ereszkedve mindenkit megelőzött (lásd szabályzat). Tartotta az iramot az edzett ifiseivel, sőt, néhány kisebb kaptatón ő “tolta” fel a kisbuszt :). A mai harminchárom kilométert három óra alatt tettük meg. Hat óra körül megérkeztünk Sáromberkére. Az itteni lelkipásztor szeretettel fogadott. Egy kedves nénike megengedte, hogy használjuk a gáztűzhelyét, úgyhogy a lányok most főzik a finom vacsorát, spagettit fogunk enni.

A holnapi nap kemény dió lesz, le kell tekerjünk ötvennégy kilométert, de a legnagyobb gond a korai keléssel lesz, a Főnök :) azt parancsolta, hogy reggel ötkor kelünk…

Tárkányi István

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó és szép meleg eső nélküli időt kivánok minden bringásnak,minden BANDA TAGNAK Karikázzatok vidáman, kerüljétek ki az utszéli sáncokat...mert asánc fenekén kövek és sár van... onnan sikeresen kikerülve, ugy fogtok kinézni mint a KRAMPUSZOK, mint az ördogfiokák...
    Irigyellek benneteket, mert szépek és fatalok vagytok,van egy javasltom....éspedig, az hogy a BANDÁNAK kell legyen egy HIMNUSZA, amit bringázás közben tanultok meg, valahányszor K-VÁRON a városban találkoztok, jelzitek egymásnak fütty jellel hogy a közelben vagytok.
    Ezt a jelet csak a BANDA tagjai értik és szintén füttyel válaszolnak.A ti korotokban az én diák garátaimnak volt egy FÜTTYJELÜNK aminek a szövege a köv. volt: NÉLKÜLETD AZ ÉLET MIT ÉR...nagyon élveztük ezt a jelzést, mert bár hol voltunk és hallottuk ezt a füttyjelet rogtön tudtuk, hogy eggyik közüllünk való hiv és jelzi hogy a közelben van.
    Még mostan is deres fejjel és 8o évvel a hátunkon, ha halljuk a jelzést, bármilyen körülmények között vagyunk, megállunk és felfigyelünk, körülnézünk, amig megtaláljuk a a környezetünkben a HIVÓT...
    Kivánok minden DANDA TAGNAK jó karikázást, szép, esőnálküli
    meleg időt, jó szorakozást, sok és jó kaját,öreg NAGYTATÁTOK Vilmos Bácsi

    VálaszTörlés