Szombaton, március 13-án megtartották a kolozsvári ifisek a röpibajnokságot. Az ideit a Pata utcai ifisek szervezték, és összesen 8 ifis csoport jelentkezett be. A mérkőzésekre a 16-os iskolában került sor, ide érkezett meg mindenki reggel 10 órára. Nálunk is összeállt a csapat, akiket Róbert szervezett, ő volt a csapat főembere. Ügyesen kiválogatta az embereket, hogy kik is legyenek azok, akik játszanak majd, hiszen nehéz lett volna úgy mérkőzni, hogy valaki is fél a labdától. (mint például én) :) A csapat tagjai között volt Robi, Debreczeni István, Gábor, Csabi, Kriszta és Orsi.
Reggel 9 órakor találkoztunk a Kétágú előtt és onnan indultunk együtt. Menet közben számomra érdekes volt megfigyelni és hallgatni, hogy hogyan tervezik és beszélik meg a stratégiákat, a legjobb fogásokat. Elmondhatom, nem kis szakértelemmel folyt a beszélgetés. :) Ahogy megérkeztünk, máris kezdődött a bemelegítés, egy-két labdaütés, fogás. A mérkőzést Nagy Gáborné Menyhárt Orsolya, a Pata utcai református gyülekezet segédlelkésze nyitotta meg igeolvasással és egy rövid imával. Bár mérkőzésre jött minden ifi, mégis ott volt az, hogy nem "véres" küzdést akartak. Mindvégig megmaradt ez a szellem, ugyanis a vesztesek nem haragudtak meg, hanem tudták, mindent beleadva játszodtak. Ami igaz is minden meccsre. A mérkőzéseink nagyon szorosak voltak, mindig egy- két pont volt az előny, és ez állandóan változott. Én jó szokásomhoz híven, a pálya szélén sétáltam jobbra-balra, izgulva és szurkolva a fiúknak, lányoknak. Sokszor az az érzésem, hogy nehezebb a pálya szélén állni és izgulni mint bent játszani, bár gondolom, hogy azok akik a pályán vannak és a labdát figyelik ütésre készen, nem így gondolják. Dehát, így tárul egy nem sportember szeme elé a mérkőzés. Hűségesen küzdött a kis csapatunk, mindent beleadott, figyeltek egymásra, ami mellesleg nem kis dolog a pályán, miközben mindenki a labdára koncentrál, nehogy leessen. Személy szerint, nagyon büszke vagyok rájuk, igazán ügyesen játszodtak, és a jövő évben biztosan ők viszik el a "babérkoszorút". :)
Gratulálok a kis csapatnak. :)
puszi,
Erika
ui.: Gábort megkérem, hogy tegyen fel egy pár sztárfotót is a bajnokságról. :)
Reggel 9 órakor találkoztunk a Kétágú előtt és onnan indultunk együtt. Menet közben számomra érdekes volt megfigyelni és hallgatni, hogy hogyan tervezik és beszélik meg a stratégiákat, a legjobb fogásokat. Elmondhatom, nem kis szakértelemmel folyt a beszélgetés. :) Ahogy megérkeztünk, máris kezdődött a bemelegítés, egy-két labdaütés, fogás. A mérkőzést Nagy Gáborné Menyhárt Orsolya, a Pata utcai református gyülekezet segédlelkésze nyitotta meg igeolvasással és egy rövid imával. Bár mérkőzésre jött minden ifi, mégis ott volt az, hogy nem "véres" küzdést akartak. Mindvégig megmaradt ez a szellem, ugyanis a vesztesek nem haragudtak meg, hanem tudták, mindent beleadva játszodtak. Ami igaz is minden meccsre. A mérkőzéseink nagyon szorosak voltak, mindig egy- két pont volt az előny, és ez állandóan változott. Én jó szokásomhoz híven, a pálya szélén sétáltam jobbra-balra, izgulva és szurkolva a fiúknak, lányoknak. Sokszor az az érzésem, hogy nehezebb a pálya szélén állni és izgulni mint bent játszani, bár gondolom, hogy azok akik a pályán vannak és a labdát figyelik ütésre készen, nem így gondolják. Dehát, így tárul egy nem sportember szeme elé a mérkőzés. Hűségesen küzdött a kis csapatunk, mindent beleadott, figyeltek egymásra, ami mellesleg nem kis dolog a pályán, miközben mindenki a labdára koncentrál, nehogy leessen. Személy szerint, nagyon büszke vagyok rájuk, igazán ügyesen játszodtak, és a jövő évben biztosan ők viszik el a "babérkoszorút". :)
Gratulálok a kis csapatnak. :)
puszi,
Erika
ui.: Gábort megkérem, hogy tegyen fel egy pár sztárfotót is a bajnokságról. :)
Bejegyzések
feltettem par sztarfotot is, hogy mindenki lathassa, hogyan ugyeskedett a csapat.
VálaszTörlés