Utolsó napunk Szovátán

A mai nap fő eseménye a parajdi kiruccanás volt. Épp hogy kimorzsoltuk a szemünkből a nagy-nagy álmosságot, máris indultunk. Beérett a tegnapi és tegnapelőtti pihenés gyümölcse: ma igazi profik voltunk, szépen tartottuk a becsületes átlagsebességet, akik eddig lassabban bírták ma jól haladtak, akiknek pedig könnyebb helyen állt a száguldozás azok nyugodt lelkiismerettel viseltek el egy moderáltabb tempót. A távolság kissebb volt (30 km oda-vissza). Meglátogattuk a sóbányát, ami nagy élmény volt számunkra, főleg, hogy voltak páran, akik most voltak ott először. Velünk tartott a vendégünk is, Irina, aki nagyon kedves volt és megkínált a titkos, ukrajnai recept szerint készült teájából. A bánya hűvös levegője nagy áldás volt számunkra, mert nagyon elbágyasztott a kánikula: mikor du. fél négykor visszaértünk Szovátára mindenki annyira ki volt fáradva, mintha reggel 6-tól este 10-ig tekerünk volna. A szorgalmas bicilizéstől természetesen farkaséhesek lettünk, így nem kevesebb, mint 50 miccset pusztítottunk el az egyik helyi vendéglőben. Kénytelenek voltunk lemondani eredeti tervünkről, hogy 4-től újból megfürdünk a Medve-tóban, ugyanis az emésztés komoly munka, meg kell adni a módját, nem lehet megzavarni amolyan tingli-tangli időtöltéssel, mint a locsipocsizás. Magyarán mondva: annyira ellustultunk, hogy meg se tudtunk moccanni jó sokáig! Illetve volt két derék ember köztünk: Tárkányi Isti és Irina elmentek medvét halászni a tóhoz. Említeni sem kell, hogy deres hajjal, testtel, szempillával tért vissza ifjú bajnokunk, ahol a dér kémiai képlete gyanúsan megegyezik a só képletével...Vacsorára készülve még mindig nem döntöttük el, hogy használjuk a magunkkal hozott konyhasót, vagy pedig úgy mindenestül belelógatjuk Istit a levesbe...

A délután és este folyamán tovább műveltük a semmittevés édes művészetét. Illetve Gábor átskubizta a bicikliket, és néhány kivételével (4 kivétel...) mindet rendben talált. Most készülünk a vacsorára, ami sült kolbász lesz valószínüleg. Utána áhitat következik, amelyen versenyt próbálunk ordítani a szomszédból jövő zenével. A mai áhitat témája a család lesz és Tekla tartja. Próbálunk korábban lefeküdni, mert holnap korán indulunk, hogy megtehessük a holnap ránk váró nehezebb szakaszt. Sajnálkozva mondunk búcsút Szovátának, ahova mostmár sok szép emlék fűz. Ráadásul nagyon jó körülmények között voltunk itt.

Tekla

Rövid tanácskozás a város elhagyása előtt

Gábor újult erővel, a vezérbringás (újabban ezredesnek nevezzük) szerepében


Rövid látogatás főtámogatónknál, a MOL-nál


És meg is tankoljuk közben a kocsikat

Ez volt a belépőnk: BILET COPIL :D

Official cameraman, Bubi a művész szerepében

Jegycsíptetés a Parajdi sóbánya bejáratánál

Csoportkép a sóbánya kápolnájában

Velünk forog a világ

50 miccs van az asztalon. Ez volt a jól megérdemelt ebéd a kemény tekerés után

Medve-keresés a tóban

Ez volt az első olyan nap mindannyiunk számára, amikor nem érte pedál a lábunkat. Jó szóval élve, mindenki döglött egész nap. Természetesen olyan jól esett semmit se csinálni, pihengetni. A további utunkhoz éppen szükséges is ez a kis pihenő. Délután 4-től elmentünk a Medve-tóhoz fürödni. Volt aki csak a hasát süttette a napon, mint például Orsi és Erika, volt aki, komótosan lubickolt, mint Eszter, Bubx, és volt aki nagyobb felfedezőtúrákat tett a tóban. Szerencsére a medvével senki sem találkozott egész idő alatt. J este megvacsoráztunk a Mesi finom főztjéből. Közben vendégönk volt Ruszka Sándor, és felesége Margó, akik követtek bennünket a tóba, és a vacsorából is részesültek. Az esti áhítatot Bubx tartotta és az alkoholról beszélgettünk. A konklúzió az volt, hogy nem kell sokat inni……, de azért lehet…! A nagy beszélgetésre egy vendégünk is érkezett, Irina, egy moldvai lány. Különösen tetszett nekünk a finom ukrán teája, meg aztán meg is kedveltük, ezért meghívtuk őt is Parajdra. Tábortűz mellett töltöttük el az esténk hátralevő részét és vártuk a következő napot.

Erika

Medve-keresés a tóban

Ruszka Sanyi és Margó a mi főztünket eszi

Esti áhitat Bubival - alkohol

A szinte megszokottá vált tábortűz

Tekerni mindig jó - Videó

Ez egy hosszabb videó arról, hogy hogy néz ki az, amikor mindenki teker. Walkie-talkie zaj, szélsüvítés, keményen tekerő biciklisek. Aki kíváncsi, az nézze meg a videót:

Gábor

Izmoa és Zizmoa blogot ír Szovátán - Gábor képeivel fűszerezett bejegyzés

Amint már Gábor említette, Orsi&Eszter duo beszámol a Sáromberke-Szováta útról. Igaz, hogy Gábor minden lénygeset már leírt, de az izmainkról (vagyis a zimokról vagy zizmoákról, kicsit franciásan ejtve) csak mi tudunk igazán mesélni.


A korán kelés (5 óra!!! jajj) miatt kicsit a zizmoáink nehezen indultak be. De aztan tekertünk, mert átszerveztük indulás előtti este a csapatot és így zökkenőmentesen haladtunk Szovátáig. Orsi&Eszter duo, azaz Izmoa és Zizmoa a biciklis menet közepén eldöntötték, hogy külön csapatot alkotnak. Tekerés közben kétszemélyes rádiót indítottunk (Orsi-Izmoa vételezett és Eszter-Zizmoa csekkolt), az Útszéli Hipp-hopp rádiót. Volt idegenvezetés, hogy az út két oldalán mit lehet látni, éneklés, tudósítás a repülő sasokról. Kitaláltuk, hogy jövőre csalni fogunk, s a biciklinkbe beszerkesztünk egy titkos összetevőjű motrot, s akkor csak úgy suhanunk fel a meredek kaptatókon.


Nagyokat kacagva élvezet volt tekerni, a fiúkat is majdnem megelőztük, ha nem totyogtak volna előttünk :D Na jó, az az igazság, hogy megvolt a sorrend, amit be kellett tartani, de igazi suhanó sasok voltunk. S volt időnk a gyönyörű tájat is figyelni, miközben fájó zizmoáinkat lebegtettük a szélben. Biciklis-balett. Béka ülés. Akrobata mutatványok. Ne félj, Anya, azért nem felelőtlenkedtünk. Szovátára turbóval értünk be. És Izmoa szerint Zizmoa csalt, közben épp a város közepén leesett a Zizmoa lánca és segített felhúzni a kisbuszt a szálláshelyig, értitek, ugye? :D

Az egyik legmagasabb kaptatón Erika nagy sebességgel vágtatott el mellettünk, miközben mi kettessel toltuk a lovacskát. Aztán a dombtetőn csoportképeztünk a tehenekkel. Csak az alábbi képeken nem nagyon látszanak, mert "nagyon sütött a nap"... Útközben letámadtuk azt a kis üzletet, ahol a világ legfinomabb és legolcsóbb fagyiját lehetett kapni. 1 lej :) Izmoa szerint húszat bevágtunk... nincs több pénz.

A Sisi villa (olvasd: Sziszi) kertjében van egy kis táborhely, szűkös a sátraknak, de felhúztuk, s kikötöttük a fákhoz, egész kis sátor-komplexumot építettünk. A sok csomagtól nincs előszobánk, egyből a hálózsákba kell ugrani az ajtótól. Ezt így képzeljétek el! De a fáradt zizmoáinkat bárhol tudjuk pihentetni. Este szovátai világéletet éltünk, egy teraszon csak úgy lerohantak a pizzák és kis szájzizmoáinkat megerőltetve jól laktunk. A tábortűznél (mert nekünk az is volt), bibliaórán, a homoszexuálitásról vitáztunk. Egészen érdekes beszélgetés alakult ki. Közben Boti a tíz literes vizespalackok kék dugóira véletlenül elemlápát tett és így feltaláltunk a legcuccosabb éjjeli világítást :D Későig beszélgettünk, hozzánk csatlakozott egy kisinyovi lány, angolul beszélgettünk, de tudott pár szót magyarul is (a magyar világnyelv lesz!! :D). Nagyon finom növényes-fahéjas-mézes teával kínált meg. Ezután mindenki beugrott a hálózsákjába. Nagyon jól aludtunk (csak a macskák csatáztak)!

Most már csütörtök van és mindjárt megyünk, áztassuk meg a zizmoáinkat a Medve-tóban. Este következik a mai nap beszámolója.
Elbúcsuzik Izmoa és Zizmoa, az Orsi&Eszter duo. Puszilunk minden otthonit!

Itt Alfa 1. Alfa 2, Delta 2 és Delta 1, indulunk!

Sanyi nem hallotta a walki-talkiet, és rohant a biciklije után

És már indult is a randa-banda tovább

Közben pedig jött Sanyi is, élvezve a táj szépségét

De a lányok nem hagyták magukat, és Sanyit megelőzve suhantak előre

Az erdőben végül a fiúk is megemberelték magukat, és úgy gondolták, hogy bekeményítenek

Közben a mikrobuszból jelezték, hogy segítségre van szükség, így Eszter megtolta a PTI-t

A hegy tetején azonban Erika és Tekla volt a sztár, mindketten kibírták a hegymászást

És Mesi minden célba érőt egy kis mezei virággal ajándékozott meg

És végül megérkeztünk, lepakoltunk, és megpihentünk

A Sissi panzió mellé felhúztunk egy új negyedet, amelyet egy kis sátorhotellel toldottunk meg

A lányok kipakoltak, így saját bevallásuk és tapasztalatuk szerint az előteret átugorva rögtön a hálózsákba repültek be

Vitus kidőlt, és nagyon jót aludt, ami alatt mindenki elálmosodott, majd követték Vitus példáját

Közben beesteledett, és mindenki a tábortűz csiklandozó melegénél élvezte a kellemes éjszakai időjárást

És amikor kihunyt a tábortűz meleg fénye bekapcsoltuk a csodalámpást

És végül lőn csend... Csend? Az nem, de volt horkolás bőven, meg macskajaj, és nagyon-nagyon mély alvás. :)

Az első videók - Érkezés Szovátára

Így érkeztünk meg Szovátára a szálláshelyünkre, ami a kanyartól nem látszik:

Sorban érkeznek az emberek, és térnek fel a szálláshelyre:

Szotyog a következő rész is lassan, céltudatosan:



És megérkezik az utolsó adag is, ezzel teljes a csapat:

3. nap - Sáromberke - Szováta - Élünk és virulunk

Mit csinál a biciklis, ha este fél 12-kor fekszik le? Mi sem egyszerűbb, felkel reggel 5-kor. Főleg, ha Robi (Bubi) letrappol a sáromberki ifjúsági ház lépcsőjén, ezzel ébresztve fel mindenkit. Fél hatra végül mindenki kikászálódik a hálózsákból, még egyszer visszazuhan, ami fájdalmas érzést vált ki belőle, hiszen az izolír alatt, csak a kemény padló van, majd kimegy reggelizni. Közben fele banda pakol, mert kéne indulni, és a mikrobusz még üres. A parókia lágy gyepén fáradt biciklisek támolyognak egy-egy szendviccsel ide-oda, és ijedten kapkodják össze a csomagjaikat, amikor elhangzik az első indulásra bíztató szó. Még egy gyors mosakodás, bedobjuk a csomagokat a kisbuszba, és már készen is állunk az indulásra.

Ezen a napon történt egy kis változás. Mivel Gábor nem érezte jól magát kicserélődött a vezérbringás, meg a sereghajtó is. Gábor Mesi kocsijából filmez és fényképez. Helyébe Bubi kerül vezérbringásnak, Bubitól pedig Tekla veszi át a sereghajtó posztját. Rövid főúti bemelegítő után, Nagyernyén letértünk Szováta felé, majd kényelmes tempóban tekertünk hegyen-völgyön keresztül.A tegnapi beszélgetés után ma mindenki sokkal szervezettebben és fegyelmezettebben haladott, és 12-re beérkeztünk Szovátára. Miután kipakoltunk a mikrobuszból, fehúztuk a fák hűs árnyékában a sátrakat, majd ebédeltünk, aztán átadtuk magunkat a pihenésnek, szóval az izolír mindenkit hatalmába kerített.

A nap egyik érdekessége az volt, amikor a két kocsi a letérőknél lezárta az utat, hogy a biciklisek nyugodtan, akadálymentesen vonulhassanak az úton, mindeközben pedig a hangosbemondó szirénája nyomatékosította a kocsi sárga villogóját. És láss csodát, senki sem türelmetlenkedett, és senki sem dudált. Mivel az Orsi&Eszter Company azt ígérte, hogy mesélni fognak, én itt abba is hagyon az írást, és átadom nekik a billentyűzetet. A végén még megmutatok néhány képet, ami az úton készült, és videót is felteszek, ami azt mutatja, hogy hogyan érkeztünk meg a célhoz. A képek válogatása még folyik, de ígérjük, hogy ma este felkerülnek, és ezúttal nincs kibúvónk, hiszen rendesen tudunk dolgozni.

Gábor

Bubi, a sereghajtó szerepében

Csoportkép az egyik legkeményebb kaptató után

Még a szekeret is szabályosan előztük meg:

Checkpoint Nr. 1 - mindenki győztes, aki eléri a célt - Félúton Sáromberke és Szováta között

2. Nap Képek

Kedves sokak, és még azon túl is mindenki,

Igaz, hogy ezzel az adag képpel is késtünk, hiszen nem ment túl jól az internetünk, de végre olyan helyen vagyunk, ahol fel tudjuk tölteni a képeket. A második nap nem is volt olyan nehéz, hiszen csak 33 km-t tekertünk, de nem is indultunk el túl korán, úgyhogy kényelmes tempóban értünk le Sáromberkére.

Miután nagy nehezen sikerült reggel 9-kor felkelni, öszepakoltunk, abban a reményben, hogy 11-kor el tudunk majd indulni

Reggeli áhitat előtt, amit Vitus tartott, készítettünk egy csoportképet a templom előtt.

Így néz ki belülről a Mezőörményesi templom:

Ez pedig a külseje:

Miután minden sátor bekerült a mikrobuszba, Lehel is nekilátott a saját dolgait összeszedni, közben pedig egy pillantást vetettünk kis lakásába, ahol sok szeretettel gondozta a biciklijét:

Közben Zsolt már nyugtalanul fészkelődött a mikrobuszban, és folyton sürgetett a walkie-talkien keresztül, hogy induljunk végre:

Közben elbúcsúzunk a vendéglátóinktól, akikkel egészen megbarátkoztunk, és felpattantunk a biciklikre, hogy...

... a hegy aljában megálljunk, amíg a kocsikba bepakolták a vacsorához szükséges kenyeret. (Mesi szerint ugyanis nagyon finom volt az örményesi kenyér, így egyhangúan megszavaztuk, hogy ott vegyük meg a kenyeret) Közben pedig készítettünk egy csoportképet.

Ezen a napon Erike szinte ereje felett tekert, és megmászott minden hegyet. Ezért otthon külön oklevelet fog kapni! :D

Végül a hegy tetején megpihentünk, és újratöltöttük a kulacsokat, hogy útközben ne kelljen a vizesüveget előkaparászni a táskából

Egy-két emelkedő után egymás mögött és mellett haladtunk, 30 km/h-s sebességgel. Persze Mesi is közrejátszott, hiszen ő vágta nekünk a szelet, hogy ellenszéltől mentesen tudjunk haladni.

Végül este 6 óra körül megérkeztünk a Sáromberki parókia udvarára.

A napi kiértékelőt finom vacsora követte, majd fél 12-kor mindenki mély álomba zuhant