2010. december 23., csütörtök

Medvetalálkozó

Medvetalálkozó volt Brassóban december első hétvégéjén. Nem, ezúttal nem a híres, illetve hírhedt ragadó negyedi négylábúak gyűltek össze valamelyik Cenk alatti szemetes közelében, hanem a kolozsvári Kétágú Ifi pandamacijai látogatták meg a brassói barna macikat.

Péntek délután néhány barna maci már ötkor a tett helyszínére, a Belvárosi Református Gyülekezet termébe cammogott, ahol zeneszóra hajtogatta a girlandokat. Még a fiúmedvék is belejöttek. Sőt, még rekordokat is döntöttek: Szili volt a leggyorsabb, Szabi pedig a türelmével múlt fölül mindenkit. Miki? Ő a vicceivel. Egyértelmű.

A pandák falkákban érkeztek, kérdéses, hogy ki járt jobban: akik hamarabb odaértek, vagy akik Karcsi trabijával utaztak. Jaaaa, vagy panda Robi. JA szendvicsek (Miki szavaival élve a homokboszorkányok) elfogyasztása után, s egy kis dörmögő szóváltás után, mindenki álmosan huppant az ágyba. Legalábbis ami a 9 pandát illeti, mert a barna maciknak még hosszú volt az út hazáig.

Hűűű, a reggel... az mindig problémás a barna maciknak. Hiába na, látszik, hogy hibernáló élőlények. J Ekkorra megérkezett Szili főséf fősegédje (nyelvtörőnek is megállná a helyét, mi?), Matyi. A kilencre tervezett reggelit fél tizenegyig valahogy befejeztük, majd a vizet kedvelő mosómedvék elmosogattak. Ezután következett a bibliaóra, amit Mesi panda tartott. A Menny és a Pokol kérdéskörét taglaltuk. De mivel a macik játékos kedvűek, és ezzel Mesi tisztában volt, kreatív feladatot talált ki. Keveredtek a barna és fehér-fekete macik, s két csoportra oszlottunk. Az egyik medvebanda a Mennyet, a másik a Poklot kellett megjelenítse. A Pokolban nagy volt a fájdalom és a sikoltozás (fájt is a torkunk utána rendesen). A Mennyország kapujánál pedig elhangzott bizony a Highway to Hell visszautasítás is. A nagyrészt beidegződéseken alapuló játékos bevezető után komolyabban is elbeszélgettünk a túlvilágról. Központi kérdés volt, hogy az örök életben lesz-e személyiségünk, megmaradnak-e földi emlékeink stb. Bár nem jutottunk mindenben közös nevezőre, jó kis medveeszmecsere (újabb nyelvtörő) volt. Mindenki megosztotta a többiekkel a véleményét. (Mennyivel másabb megosztás ez, mint a fészbukos!) Egy valamiben mindannyian egyetértettünk: ha Isten azt mondja, hogy ott jó, akkor az úgy is van.

Énekeltünk, s most már a barna medvék is ismerték a szebbnél szebb énekeket. Tanultunk valamit március óta!Déli sziesztaként egy jó kis rajzfilmet, az Open Seasont (ékes magyar nyelvünkön: Túl a sövényen) néztük meg.

Az ebédnél megállapítottuk, hogy Szilárd rosszat nem tud főzni. A délutánt az Áprily Lajos Főgimnázium tornatermében töltöttük. Mindenki tornacuccot öltött magára, Krisztinán látszott, hogy profi. A panda és a barna macik kosarazásban nagyon kiegyenlítő teljesítményt nyújtottak, és örültek, hogy nem bunda borítja a bőrüket, hisz így is folyt a víz róluk. Az áramszünet sem állíthatta meg az aktív mackókat, asztaliteniszeztek is. Vacsora után következett a naaaaaaaaaaaagy macibuli. Az elején volt karaoke is, de a macik nem igazán bátorkodtak mikrofon elé állni. Ezután a macimikulások megajándékozták egymást, majd indult a mandula. A Meneaito és a vonatozás alaposan megmozgatta a mackók minden porcikáját. Hát még ha tudnátok, milyen ügyesen limbóznak a medvék! Nincs csont a hasukban, az biztos!

Vasárnap mire felocsúdtunk, ott ültünk a templom padjaiban és Mesi érdekfeszítő prédikációját hallgattuk. A pandák igazi adventi hangulatot varázsoltak a kis előadásukkal. A gyülekezet előtt való közös éneklésünk meglepően jól sikerült. Szebb volt mint általában a mackóbrummogás! Délben felkerekedtünk egy kis városnézésre, amibe beiktattunk egy rögtönzött hógolyócsatát is. Hogy a medvék, hogy hogy nem alszanak téli álmot? Ugyan... Micimackó is „elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál”, s mi, hogy kimelegedjünk, nem csak ugrándoztunk, hanem hógolyóztunk is. A nyugodtan sétáló bácsika örült ennek legkevésbé. Igaz, Áron? J

Bár mi nem kóstoltuk meg alaposan fenékig a csupor mézet, beültünk egy kávézóba megmelegedni. Finom volt amit fogyasztottunk, de nekünk, lányoknak, mégis valami másról marad emlékezetes a hely. Erika már csak tudja! JA délután nagyon chilles volt, jókat beszélgettünk, éééés Robitól megtanultunk szalvétából rózsát hajtogatni. Igazán meghitt, nyugodt pár óra volt.Nehéz volt egymástól búcsút venni, még akkor is, ha a mielőbbi viszontlátás reményében tettük, de a vonat nem vár. Hosszan integettünk, és a medvehétvége szebbnél szebb pillanatai éltek bennünk tovább.

U.I: Elnézéseteket kérem, amiért ilyen későn született meg ez a néhány sor. Sajnos a sulit hiába kenjük be szalonnával, a kutyák úgysem eszik meg. J

A brassói ifi nevében köszönöm, hogy itt voltatok, szeretettel várunk máskor is. Istentől megáldott, békés, boldog ünnepet kívánunk Mindannyiatoknak! BÚÉK. Bízzátok Újra Életeteket Krisztusra!

Memó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése