Reggel megint tolódott a felkelés. Valamiért nem is nagyon akartunk felkelni. Nem akartunk hazajönni. El akartuk kerülni a végállomást. Végül nagy nehezen elindultunk. Előtte persze újból reggeliztünk, merthogy ez az egyik legfontosabb része a biciklitúrás napoknak. Aztán elindultunk. Hogy hogyan, azt nem tudom, de elindultunk. Sokat nem tudok mondani, mert nem voltak gondok, nem voltak különösebb problémák. Nagyon jól haladtunk, és szinte elsírtuk magunkat, amikor megláttuk a Monostoron csillogó tömbházakat. De azért rendületlenül tekertünk, és már benn is voltunk a városban. És végül Széchény tér, Párizs-út, és Kétágú. És már itthon is voltunk.
Csoportkép Szentlászlón, indulás előtt
Érkezés a Kétágúhoz
Csoportkép érkezés után
És ezzel véget is ért a túra. Mindenki hazament, zuhanyozott, eltette a biciklijét, evett. Így visszagondolva, hiányzik, de nagyon. Kicsit üresebbek a hétköznapjaink, nem vagyunk összezárva, csak néha futunk össze. Vitusék is hiányoznak, és Vitus család, ha olvassátok, akkor várunk benneteket haza. Mami és Papi, jó szórakozást addig.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése