Hazugság

Ma múlt egy hete, hogy nagyifin a hazugságról beszélgettünk. Miért pont ez volt a téma? A válasz egyszerű: mindenki hazudik. Nevezheti azt bárminek is, álcázhatjuk bármivel, a hazugság mindig az marad. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mit jelent az a szó, hogy hazugság. Nem mondunk igazat, elhallgatjuk az igazat, elferdítjük, megmásítjuk az igazat, félrevezetünk valakit, és még sorolhatnám. Felmerült az a kérdés, hogy miért hazudnak az emberek? Az is félrevezetés, ha azt válaszoljuk, hogy azért, mert nem akarjuk megbántani a másik embert, mert meg akarjuk védeni. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy mindig saját gyávaságunk az elsődleges ok, amiért hazudunk, vagy az, hogy nekünk jó legyen elsősorban. Beszélgettünk arról, hogy hazudni szoktunk barátainknak, a párkapcsolatban, de hazudni szoktunk önmagunknak is. Mit gondoltok a fehér hazugságokról (amit az angolból fordítunk így: white lies). Ezek a kegyes hazugságok. Kell vigyázzunk azonban arra, hogy ne ezzel takarózzunk, hogy mi kegyes hazugságokat mondunk.
Gondoljunk mindig arra, hogy bár nehéz mindig őszintének lenni, jobban járunk, hosszú távon kifizetődöbb, hasznosabb igaznak lenni, őszintének. Az a teendőnk, hogy gondolkodjunk el, hogy mi mennyit szoktunk hazudni és miért és megéri-e?


puszi,

Erika