Kátés-ifis szövetkezés

Ma meg is esett a nagybetűs kátés-ifis produkció. Ami úgy zajlott le, hogy a kátésok és pár ifis: névszerint Erika, Trrkányi, Eszti, Sándor király és "a nagy Fogarasi..." testvérhúga nagyon szép verseket mondottak Advent alkalmából. Előre is elnézést kérek, ha valakit kifelejtettem, vegyétek figyelembe, hogy két kötet szolfézs-kotta között írok jelenleg, parciálisra való készültemben, és megesik, hogy az ember szórakozottságában hullajtja el az informaciót a fejéből. Visszajelzések szerint nagyon tetszett a közönségnek az előadás. A hírek szerint a fellépés legnagyobb erényei a lényegretörés, az üzenet tömör, de világos kifejezése, az előadás pörgőssége volt. Köszönjük Erikának, aki ennek az egésznek a frontembere volt. Köszönjük az ötletet és a szervezést:) És természetesen a kátésoknak, hogy most már egy ideje kezdenek belépegetni az ifis életbe.

A mai előadás nem csupán szavalásból és felolvasásból állt. Engem is meghívtak muzsikálni. Valami olyasmi szerepben, mint amikor egy felséges vacsorához megiszik az ember egy pohár bort. Csupán, hogy jobban csússzon. A metaforák világából kilépve...közösen énekeltünk pár zsoltárt, én játszottam az orgonaszólamot, csak zongorán...pár módosítással és háttérzeneként a műsor legvégén. Eredetileg ez az egész hangszeres kíséret nem pusztán zongorára volt kiszabva. Áronnal próbáltunk is szombat este, ő lett volna a gitáros a mini zongora-gitár kamaraegyüttesünkben. Csak sajnos vasárnap reggel beteget jelentett és fájó szívvel el kellett búcsúznunk a gitármuzsika lehetőségétől. De remélem velem is beértétek. Legalábbis akik ott voltatok.

Sajnos több részletet nem tudok mesélni, mert én az én részemre koncentráltam, hogy azt minél jobban teljesítsem, és nem tudom felidézni az előadás többi részletét.

Köszönjük Bánhegyesy Tóninak a fotókat. És szeretettel várjuk csapatunkba:)

itt Erika mintha haragudna...

és itt van a HiFi torony...

a kátésok oly bájosak voltak


Sanyi, az elnökjelölt, aki próbálja meggyőzni a népet. A szónoki emelvényén azt írja: "aki hisz bennem..."

és végül, de nem utolsó sorban, a fotós hímnemű volt...:)