Igaz, hogy ezzel az adag képpel is késtünk, hiszen nem ment túl jól az internetünk, de végre olyan helyen vagyunk, ahol fel tudjuk tölteni a képeket. A második nap nem is volt olyan nehéz, hiszen csak 33 km-t tekertünk, de nem is indultunk el túl korán, úgyhogy kényelmes tempóban értünk le Sáromberkére.
Miután nagy nehezen sikerült reggel 9-kor felkelni, öszepakoltunk, abban a reményben, hogy 11-kor el tudunk majd indulni
Reggeli áhitat előtt, amit Vitus tartott, készítettünk egy csoportképet a templom előtt.
Így néz ki belülről a Mezőörményesi templom:
Ez pedig a külseje:
Miután minden sátor bekerült a mikrobuszba, Lehel is nekilátott a saját dolgait összeszedni, közben pedig egy pillantást vetettünk kis lakásába, ahol sok szeretettel gondozta a biciklijét:
Közben Zsolt már nyugtalanul fészkelődött a mikrobuszban, és folyton sürgetett a walkie-talkien keresztül, hogy induljunk végre:
Közben elbúcsúzunk a vendéglátóinktól, akikkel egészen megbarátkoztunk, és felpattantunk a biciklikre, hogy...
... a hegy aljában megálljunk, amíg a kocsikba bepakolták a vacsorához szükséges kenyeret. (Mesi szerint ugyanis nagyon finom volt az örményesi kenyér, így egyhangúan megszavaztuk, hogy ott vegyük meg a kenyeret) Közben pedig készítettünk egy csoportképet.
Ezen a napon Erike szinte ereje felett tekert, és megmászott minden hegyet. Ezért otthon külön oklevelet fog kapni! :D
Végül a hegy tetején megpihentünk, és újratöltöttük a kulacsokat, hogy útközben ne kelljen a vizesüveget előkaparászni a táskából
Egy-két emelkedő után egymás mögött és mellett haladtunk, 30 km/h-s sebességgel. Persze Mesi is közrejátszott, hiszen ő vágta nekünk a szelet, hogy ellenszéltől mentesen tudjunk haladni.
Végül este 6 óra körül megérkeztünk a Sáromberki parókia udvarára.
A napi kiértékelőt finom vacsora követte, majd fél 12-kor mindenki mély álomba zuhant
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése