2ágú ifi ®

Előadás

2011-03-26T13:19:00.002+02:00

Vasárnap délután, holnap, 5 órai kezdettel, a Kétágú ifisei, előadják "A halhatatlanságra vágyó királyfi" című darabjukat, a Magyar színházban, amellyel a tavaly első díjat nyertek a X. KISZT-en. :)) Mindenkit nagy szeretettel várunk.

jegyek mág kaphatók nálunk :)

Erika

Karácsony

2010-12-24T21:53:00.000+02:00

Áldott karácsonyt mindenkinek és egy örömteli új esztendőt.

Medvetalálkozó

2010-12-23T13:57:00.002+02:00

Medvetalálkozó volt Brassóban december első hétvégéjén. Nem, ezúttal nem a híres, illetve hírhedt ragadó negyedi négylábúak gyűltek össze valamelyik Cenk alatti szemetes közelében, hanem a kolozsvári Kétágú Ifi pandamacijai látogatták meg a brassói barna macikat.

Péntek délután néhány barna maci már ötkor a tett helyszínére, a Belvárosi Református Gyülekezet termébe cammogott, ahol zeneszóra hajtogatta a girlandokat. Még a fiúmedvék is belejöttek. Sőt, még rekordokat is döntöttek: Szili volt a leggyorsabb, Szabi pedig a türelmével múlt fölül mindenkit. Miki? Ő a vicceivel. Egyértelmű.

A pandák falkákban érkeztek, kérdéses, hogy ki járt jobban: akik hamarabb odaértek, vagy akik Karcsi trabijával utaztak. Jaaaa, vagy panda Robi. JA szendvicsek (Miki szavaival élve a homokboszorkányok) elfogyasztása után, s egy kis dörmögő szóváltás után, mindenki álmosan huppant az ágyba. Legalábbis ami a 9 pandát illeti, mert a barna maciknak még hosszú volt az út hazáig.

Hűűű, a reggel... az mindig problémás a barna maciknak. Hiába na, látszik, hogy hibernáló élőlények. J Ekkorra megérkezett Szili főséf fősegédje (nyelvtörőnek is megállná a helyét, mi?), Matyi. A kilencre tervezett reggelit fél tizenegyig valahogy befejeztük, majd a vizet kedvelő mosómedvék elmosogattak. Ezután következett a bibliaóra, amit Mesi panda tartott. A Menny és a Pokol kérdéskörét taglaltuk. De mivel a macik játékos kedvűek, és ezzel Mesi tisztában volt, kreatív feladatot talált ki. Keveredtek a barna és fehér-fekete macik, s két csoportra oszlottunk. Az egyik medvebanda a Mennyet, a másik a Poklot kellett megjelenítse. A Pokolban nagy volt a fájdalom és a sikoltozás (fájt is a torkunk utána rendesen). A Mennyország kapujánál pedig elhangzott bizony a Highway to Hell visszautasítás is. A nagyrészt beidegződéseken alapuló játékos bevezető után komolyabban is elbeszélgettünk a túlvilágról. Központi kérdés volt, hogy az örök életben lesz-e személyiségünk, megmaradnak-e földi emlékeink stb. Bár nem jutottunk mindenben közös nevezőre, jó kis medveeszmecsere (újabb nyelvtörő) volt. Mindenki megosztotta a többiekkel a véleményét. (Mennyivel másabb megosztás ez, mint a fészbukos!) Egy valamiben mindannyian egyetértettünk: ha Isten azt mondja, hogy ott jó, akkor az úgy is van.

Énekeltünk, s most már a barna medvék is ismerték a szebbnél szebb énekeket. Tanultunk valamit március óta!Déli sziesztaként egy jó kis rajzfilmet, az Open Seasont (ékes magyar nyelvünkön: Túl a sövényen) néztük meg.

Az ebédnél megállapítottuk, hogy Szilárd rosszat nem tud főzni. A délutánt az Áprily Lajos Főgimnázium tornatermében töltöttük. Mindenki tornacuccot öltött magára, Krisztinán látszott, hogy profi. A panda és a barna macik kosarazásban nagyon kiegyenlítő teljesítményt nyújtottak, és örültek, hogy nem bunda borítja a bőrüket, hisz így is folyt a víz róluk. Az áramszünet sem állíthatta meg az aktív mackókat, asztaliteniszeztek is. Vacsora után következett a naaaaaaaaaaaagy macibuli. Az elején volt karaoke is, de a macik nem igazán bátorkodtak mikrofon elé állni. Ezután a macimikulások megajándékozták egymást, majd indult a mandula. A Meneaito és a vonatozás alaposan megmozgatta a mackók minden porcikáját. Hát még ha tudnátok, milyen ügyesen limbóznak a medvék! Nincs csont a hasukban, az biztos!

Vasárnap mire felocsúdtunk, ott ültünk a templom padjaiban és Mesi érdekfeszítő prédikációját hallgattuk. A pandák igazi adventi hangulatot varázsoltak a kis előadásukkal. A gyülekezet előtt való közös éneklésünk meglepően jól sikerült. Szebb volt mint általában a mackóbrummogás! Délben felkerekedtünk egy kis városnézésre, amibe beiktattunk egy rögtönzött hógolyócsatát is. Hogy a medvék, hogy hogy nem alszanak téli álmot? Ugyan... Micimackó is „elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál”, s mi, hogy kimelegedjünk, nem csak ugrándoztunk, hanem hógolyóztunk is. A nyugodtan sétáló bácsika örült ennek legkevésbé. Igaz, Áron? J

Bár mi nem kóstoltuk meg alaposan fenékig a csupor mézet, beültünk egy kávézóba megmelegedni. Finom volt amit fogyasztottunk, de nekünk, lányoknak, mégis valami másról marad emlékezetes a hely. Erika már csak tudja! JA délután nagyon chilles volt, jókat beszélgettünk, éééés Robitól megtanultunk szalvétából rózsát hajtogatni. Igazán meghitt, nyugodt pár óra volt.Nehéz volt egymástól búcsút venni, még akkor is, ha a mielőbbi viszontlátás reményében tettük, de a vonat nem vár. Hosszan integettünk, és a medvehétvége szebbnél szebb pillanatai éltek bennünk tovább.

U.I: Elnézéseteket kérem, amiért ilyen későn született meg ez a néhány sor. Sajnos a sulit hiába kenjük be szalonnával, a kutyák úgysem eszik meg. J

A brassói ifi nevében köszönöm, hogy itt voltatok, szeretettel várunk máskor is. Istentől megáldott, békés, boldog ünnepet kívánunk Mindannyiatoknak! BÚÉK. Bízzátok Újra Életeteket Krisztusra!

Memó

10. KISZT

2010-11-21T15:22:00.002+02:00

Újra itt vagyunk. :)

Egy hosszabb szünet után, újból eljött az ideje, hogy írjunk is valamit ide. Ez pedig egy tökéletesen jó alkalom.

10. KISZT. - ezt ünnepelték a kolozsvári ifisek tegnap, reggel 9-től este későig. Hihetetlen, hogy már eltelt tíz év az első kiszt-től, és az, hogy mennyire kifejlődött már a rendezvény. Voltak évek amikor kevesebb ifis csapat vett részt, voltak amikor többen. Az idei más volt. Talán amiatt is, hogy a tizediket ünnepeltük. A 12 kolozsvári gyülekezet mind részt vett, ki egyedül, ki csatlakozva más, nagyobb ifisekhez. Jó ötlet volt egyesíteni a csapatokat, erőket.

Amint az minden évben lenni szokott, mi is úgy gondoltuk, hogy részt veszünk a nagy eseményen. Természetesen jó előre eldöntöttük, hogy időben elkezdjük a szükséges előkészületeket, és a próbákat. Többé-kevésbé összejött. :)))
...
Felnőttünk... Munkahelyünk van... kötelességek, ...., felelősségek..., felelősek vagyunk mindazért amit ránk bíztak. Micsoda nagy szavak, igaz? De ez az igazság, az ifi megnőtt, vagyis mi megnőttünk. Az időnket is másképp tudjuk és másképp kell beosszuk. Természetes folyamat ez, és eljött az ideje, hogy mindannyian ide jussunk, de talán a rossz oldala, hogy már nem tudunk úgy együtt lenni és épp annyit. Na de nem kell félni, az új helyzet, új lehetőségeket hoz, s mindig megtaláljuk a módját, hogy jól kihozzuk.
...

Ebben az "újfajta" helyzetben fogtunk neki a próbáknak. A darabot Eszter és Emőke választotta ki: A halhatatlanságra vágyó királyfi. A magyar népmesék egyike. Már régóta terveztük, hogy egyszer feldolgozunk és előadunk egy népmesét, így hát most megtettük. Eszter átírta kissé a szövegét, majd pedig jött az első lépés: a szereposztás. Így: király: Vitus István, királyfi: Lészai Róbert, öregember: Tárkányi István, óriás: Fogarasi Orsolya, királylány: Hosszú Áron, halhatatlanság királynéja: Filep Erika, ősz öregember: Vincze Sándor, halál: Vincze Tekla és Kiss Dániel, öregember a városban: Bánhegyesy Antal, mesélő: Adorjáni Eszter. A darabot rendezte: Adorjáni Eszter.

Első nehézség amibe ütköztünk, az a próbák időpontja volt. Elég nehéz volt egy közös napot találni ami mindannyiunknak jó volt. Ezért az esti órákban állapodtunk meg. Ez többé-kevésbé szinte mindenkinek megfelelt.
....

Nehezen mentek az első próbák, és már akkor éreztük, hogy igen kevés az időnk. De vállaltuk. Sokszor, egy hosszú és fárasztó nap után érkeztünk meg a próbára, és az is igaz, hogy voltak alkalmak, amikor szívesebben aludtunk volna otthon, minthogy éppen a darabot próbáljuk. S mégis..... " magunkért, nekünk csináljuk" - hallatszott az emberkék véleménye. Igaz. Nem a zsűrinek, nem a díjért, nyereményért, hanem magunkért csináltuk. Azért, hogy mi szórakozzunk, jól érezzük magunkat. S így is lett. Mint mindenhol, hát itt is voltak nézeteltéréseink, vagy már nem volt türelmünk, és a "az semmi"- már-már szlogenné vált szócska után, kacagtunk és próbáltunk tovább. :) A kedvünk azt hiszem, munka közben, a már nem tudom hányadik próba után jött meg mindig.

...

Alig telt el két hét, amióta elkezdtük a próbákat, máris meghívást kaptunk a váradi kriszt-re. Elmenjünk? Ne menjünk? Hiszen csak két hete próbálunk és a darab még sehogy sem akart összeállni. És a díszlet? Hát az is nehezen készült. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Egy igazi, jó főpróba volt a váradi, közönség előtti előadásunk. Persze voltak még hibák, de kipróbáltuk magunkat. Amikor hazajöttünk már tudtuk hol és min kell még javítani, hol kell többet beleadni. Egy váradi színművésszel beszélgettünk, aki értékelése folyamán igen sok jó tanácsot adott, arra nézve, hogy hol miként lehetne többet kihozni a darabból és magunkból is. :)
...
egy hét hátra.... és itt a KISZT.
...

Szinte minden nap próbáltunk, de a lelkületünk megváltozott. Látszott, hogy magunkért csináljuk, s meg is volt a szórakozás benne.

.... 2010. november 21. - 10. KISZT

Reggel 9-kor volt a bejelentkezés. Néhányan késtünk, de a jövő sztárjaira mindig is várni kell egy csöppet. :)
Áhítat után máris kezdődtek az előadások. Sorshúzás alapján döntötték el, hogy ki mikor fog sorra kerülni. De addig is, mindenki csak élvezte a többi előadást.

Szólnék egynéhány szót a karakterekről, hiszen a nap végén ahogyan elmondta az egyik zsűri tag: látszottak, körülhatárolhatóak voltak a karakterek, a személyekhez találtak az adott karakterek. Tehát jó választás. :)

Főszerepben Bubi volt, és hát mi tagadás nagyon is illett neki a királyfi szerepe. Megtalálta benne a helyét. A próbák ideje alatti "azazezer esztendő" is átalakult az előadás alatt " az az ezer esztendő"-vé. :)) Élőben is elszenvedte azt a részt amikor Áron rálép a fájós lábujjára. Egy másodpercnyi összeszorított fogak után ment tovább, mintha mi sem történt volna. Szóval a királyfi szó szerint szenvedések útján ért el a halhatatlanság országába.

Az óriás, Orsika személyében, nem is volt épp akkora óriás a királyfi mellett, de hát éppen ez volt a cél. Aki meg nem értette a szimbolikát....hát sorry. :D Orsika hősiesen hordta a hegyet már vagy ezer esztendeje, s lapátja is könnyű pihe volt ahhoz képest, hogy a királyfi alíg bírta. :)

A királylány, hát igen. "Én a királykisasszony vagyok....! Oh, één a királykisasszony vagyok!" fogalmazza meg Áron színe elején. A sok sírás-rívás által sem tudta rábírni a királyfit, hogy vele maradjon, így hát talán jobb, ha mégis fiú marad. :)

Isti egy álomban megjelenő öregember volt, aki próbákon folyton azon morfondírozott, hogy felmásszon vagy ne másszon a létrára. Az előadáson nem mászott fel. :) Tehát megoldódott a nagy dilemma.

A városban igencsak furcsa emberek cirkáltak, akiken a királyfi nagyon elcsodálkozott. De azért mégis segítségre volt szüksége, így hát odament egy idős öregemberhez, akit Tóni alakított, hogy útbaigazítást kapjon. Lassú, robotszerű mozgásaival kihangsúlyozta, hogy sokminden megváltozott az alatt a 3000 év alatt, amit a királyfi a halhatatlanság országában töltött. A próbákon " ott ...lakik... abban.. a ... ????(mit is kell itt mondjak? -kérdi Tóni) kihagyás, előadásra már ott lapult a gondolataiban " ott... lakik.. abban.. a ... magas.. felhőkarcolóban". Dehát megbocsátható, hiszen egy idős embertől elfogadható, némi kis felejtés. :)

A halál. Juj, na az igen. Tekla és Dani alakította. Tekla volt az a settengő, a háttérben mindig ott lapuló halál, aki éreztette jelenlétét meg nem is. És ez pont így volt tökéletes, hiszen a kiértékelőn is elhangzott, hogy nagyon remekül alakított. :) Tekla bevallása szerint, tényleg örül, hogy ezt a karaktert alakította, mert megtalálta benne a hogyant és a miértet. Dani a főnök halál volt az, akivel alkut kellett kötni a halhatatlanság királynéjának, ha meg akarta menteni királyfiját.

Sanyi volt a legidősebb ember, ő próbál meg segíteni a királyfinak. S mit is használ fel ehhez? Hát mi mást mint a facebook-ot. :))) De sem Mátyás király, sem Király Linda, sem pedig a Jimmyként becézett Zámbó Jimmy nem volt jó a királyfinak. De ő legalább megpróbálta. :)

A halhatatlanság királynéja. Na igen, mit is mondhatnék róla? :)) Eszter azt mondta, hogy itt végre kiélhettem minden rosszat, hiszen mérgesnek kellett lenni és kiabálni. Pont az a kiabálás rész ment nekem oly nehezen az elején, de a végére csak összejött. De jó tudni, hogy igen hangosan is "szabad" kiabáljak, s mérges legyek. :) De a lényeg a happy end: visszajött a királyfi és épségben éltünk, amíg.... - na ide mit írjak, hiszen amíg meg nem haltunk, nem talál. ha már halhatatlanok vagyunk. :))))))

Eszter rendíthetetlenül olvasta az összekötő szöveget, és külső szemmel figyelte az alakítást.
Réka és Csenge volt a darab zenésze. Hát dicséret ide vagy oda, be kell vallani, jó munkát végeztek.

....

Díjkiosztás.

.... Különdíjak sorozata következett először. A 2ágú ifi kapta a legtöbb különdíjat. Álljanak hát itt: a legjobb zenei aláfestés, a legszebb díszlet és a legkreatívabb előadásmód. No de ez még mindig nem ennyi, hiszen Tekla megkapta a legjobb női mellékszereplő díját is. Tehát neki külön dicséret, és büszkék vagyunk rá. :)

Visszaszámlálás: III. Díj: Kakasos ifi
II. Díj: Belvárosi ifi
és hát akkor jöjjön már az első helyezet is, azok akik a pálmát kapták:

I. Díj: Kétágú ifi

Igen bizony, hát mi lennénk azok. :)) Még mielőtt kimondták volna, a közönség már azelőtt kiabálta, hogy kétágú.

Meglepetésként ért, és úgy látszott mindenkin, hogy igazán örül a sikernek. Most már csak az következik, hogy igazán megünnepeljük, hiszen a tegnap már csak páran maradtunk, az egyébként jó bulin. De majd jövő héten ünnepelünk. Megesszük a csokit és megisszuk a pezsgőt!

Kedveseim, én csak gratulálni tudok magunknak. :)

S még csak annyit, hogy jövőre majd vár a szervezés.

Képek majd később érkeznek. :)

puszi mindenkinek,

Erika

Idei focibajnokság

2010-10-13T21:49:00.002+03:00

Hajnali 9:30. A dicsõséget elhozó kupára vágyva, reménnyel telve érkeztünk a kolozsi mûfüves focipályára. A Kolozsvár Alsóvárosi Református Gyülekezetének ifjúságát képviselõ csapat a következõ atyafiakból állt: Csete Csabi, Kiss Levi, Sárosy István, Tárkányi István, Vincze Sanyi és jómagam(Debreczeni István). A csoportban rajtunk kívül a Kakasos, Bulgária-telep1, Monostor, Belváros2 és a Tóköz2 csapata szerepelt.

Az elsõ mérkõzésen a Bulgária-telepi ifivel kellett szembeszállnunk, s ahogy utóbb eldõlt, csúnya vereséget szenvednünk(6-0). Talán a túlzott magabiztosság, vagy valami egyéb ok miatt, a következõ mérkõzésen is kudarcot vallottunk a belvárosi ifi 2. csapatával szemben. Ám az elõzõ eredményhez képest mégis biztatónak tûnt az 1-0-ás végeredmény(persze az ellenfeleink javára). Harmadik mérkõzésünkön sem sikerült a labdát az ellenfél kapujába juttatni, de amennyire tudtunk, mi is vigyáztunk a kapunkra, így sikerült, hogy csak egy gólt kaptunk 30 perc alatt a monostori testvéreinktõl(“Kétágú”- Monostor 0-1). Negyedik, és egyben utolsó elõtti szereplésünkön a bajnokságon sikerült a gólarányt 0-ról 2/12-re növelni, ám a rúgott 2 gólunk nem volt elég a 4 kapottal szemben(gólszerzõk: Sárosy és Debreczeni István). Tehát a végeredmény így nézett ki: “Kétágú” - Tóköz 2 2-4. Ötödik és záró mérkõzésünkön talán a szurkolók(vagyis Kriszta) biztatására, vagy mert Csabi leszállt a pályáról(s beállt a kapuba), vagy egyszerûen mert közös edzés hiányában csak most kezdett valamennyire összeszokni a csapat, most elõször a 2010-es kolozsvári református ifi focibajnokságon nem kaptunk több gólt, mint ahányat rúgtunk(…de sajnos kevesebbet sem). Ezzel látványosan növeltük gólarányunkat egy gyönyörû 2/14-es rúgott/kapott gólarányra. Az eredmény tehát döntetlen lett, 2-2(gólszerzõk: S. és D. István). Ezzel véget is ért szereplésünk a bajnokságon, de szokásunk szerint most is megfogadtuk, hogy jövõre az elsõ 3 között leszünk… De most tényleg

Debreczeni István

Öt évesek lettünk

2010-09-14T17:09:00.024+03:00

A jóra mindig könnyű emlékezni. A Naszályon eltöltött hétre talán még annál is könnyebb.

Itt, lassan beköszönt az ősz, de a nyári élmények még mindig frissek. Mintha minden tegnap történt volna, közben két hónap telt el a naszályi tábor óta. A közös munkát, a játékot, a kirándulásokat, a jó barátokat és régi ismerősöket, a kedvenc óvodánkat, s a befogadó, szerető családokat, hogy is feledhetnénk el.

Mintha az első találkozás is csak tegnap lett volna, közben öt év telt el azóta. Pontosan öt éve tart a mi, kolozsvári „kétágúsok” és a naszályiak testvérkapcsolata. Ebben az évben Székely József lelkipásztor vezetésével, nyolcan mentünk el Naszályra, hogy együtt építsünk, és együtt épüljünk. Falat építettünk, betont öntöttünk, rozsdás csöveket varázsoltunk újjá, fát vágtunk, és közben jókat nevettünk pancsolás közben a tűző napon. Jó volt a munkától mocskosnak lenni!

S ha a koszt könnyű is volt lemosni, a megszámlálhatatlan szúnyogcsípéseket még a tábort követő hetekben is kenegettük.

„A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt meg még senkit”. Ez a közmondás teljes egészében beigazolódott. Bár a nap munkával kezdődött (12-ig), mindig valami meglepetés programmal végződött. Előd (a naszályi gyülekezet lelkésze), minden napra tartogatott valami különleges aktív pihenést. Így aztán voltunk Tatabányán élményfürdőben, Tatán várost látogatni, és könyvet vásárolni, Esztergomban és a Dunakanyarnál, és még így folytathatnám a sort. Ám nem csak a munka és a pihenés, hanem a lelki épülés is része volt a tábornak. Esténként lelkünket táplálta az ige, és az ezt követő beszélgetések hosszú sora. Minden beszélgetés gazdagabbá tette ottlétünket, hiszen a következő napot mindig úgy kezdhettük, hogy egy kicsit jobban ismertük egymást. A megismerés pedig egy ajándék volt.

Öt év távlatából azt gondolom, hogy már nem vendégek voltunk abban a gyülekezetben, úgy ahogy ők sem azok, amikor Kolozsváron vannak. Annál sokkal több. Részesei vagyunk egymás gyülekezetének. Így a naszályi gyülekezeti ház kicsit a miénk is lett, hiszen az elmúlt években együtt építettük, és most egyre jobb érzés volt munkánk gyümölcsét látni, és azt mondani, hogy azt az ajtót én festettem, azt az ablakot én lakkoztam vagy azt a téglát én tettem oda.

Vasárnap Székely József tiszteletes úr prédikált, majd rövid műsorunkkal köszöntöttük a gyülekezetet, s egyúttal megköszöntünk szíves vendéglátásukat és gondoskodásukat, melyet a hét folyamán tanúsítottak. A búcsú hosszú, de reményteljes volt. Megígértük egymásnak, hogy hamarosan ismét együtt fogunk építeni és épülni. Úgy legyen.

További képek a táborról. Munkáról és pihenésről.

...csak napoznak

Munka?

12 lapát sóder, 4 lapát cement, na meg egy kis víz. Biztos siker!

Nótacsokor

Ezen a képen csakis Rékát kell nézni...

„Ó mond, te kit választanál?”

Ennyire azért nem lettünk izmosak a munkától...két év múlva ismét megpróbáljuk

Erdei pihenő.

Ész! Van Túra! – mondja Előd, ám alig tartja a lépést a hős Benedekkel.

A túrázó csapat.

emő

Lejárt a gyerekhét

2010-09-01T16:13:00.009+03:00

A szervezők már pihenik az elmúlt heti fáradalmakat, hiszen lejárt a gyerekhét. A téma Pál apostol utazásai volt, amikor ugyanis Pállal együtt utazott a gyermeksereg városról városra és hirdette az evangéliumot mindenkinek. Vegyes csoportokkal dolgoztunk, így hát minden korosztálynak ki kellett találni valami érdekességet. De ez mindenkinek nagyon jól ment és igazán ötletes, izgalmas napok voltak. A gyerekek nagyon szerették, amit a visszajelzésekből tudok. :) Minden napra megvolt egy utazócsapat, azon kívül meg a különböző városok. No meg persze Pál sem hiányozhatott. (Isti személyében). Az esti istentiszteleten pedig mindenik csoport bemutatta, hogy miről tanult, mivel foglalkozott aznap. Köszönjük mindenkinek a sok segítséget!
Álljon itt pár kép az elmúlt hétről.

Fogadás és köszöntés a templomban

Az előző nap eseményeinek átismétlése

Csoportfoglalkozás

Mindenki dolgozik

Végre kajálunk mi is :))
Nap végi kiértékelő (amúgy)

Új ötletek. No, tetszik? :)

Gyerekhét

2010-08-15T14:01:00.002+03:00

Az idei gyerekhetet a Kétágúban augusztus 23-29, délután 3 és 6 óra között tartjuk.
Szeretettel várunk minden gyereket, hogy velünk együtt egy izgalmas utazáson vegyen részt.

az ifisek szólhatnak az ismerős gyerekeknek, a környékükön lakóknak. És persze gyertek segíteni, mert úgy lesz igazán érdekes. :)

puszi,

Erika

UPDATE: Úton-útfélen

2010-08-06T15:32:00.003+03:00

Éppen a Mócsi hegy aljában állomásozunk. Nem volt egy egyszerű nap,
már csak azért sem, mert az utóbbi időben elég kis távokat tettünk
meg. Na meg aztán elég hegyes-völgyes ez a vidék. Az a jó, hogy már
csak egy darab hegyet kell megmásszunk (azaz azok, akik másznak,
számszerint heten). De nagyon jó motiváció az, hogy ígéretes lakoma
vár bennünket. Kb 10-12 kilométer van hátra. Na, de indulunk is
tovább, megvolt a kis pihenő, most pedig meg kell mászni a hegyet.

Gábor

Augusztus 4-5, Márkod meg Póka

2010-08-06T12:42:00.002+03:00

Déli 12-kor hagytuk el a kedves üdülővárost, ahol 3 éjszakát töltöttünk, alig ettünk valamit és a lehető legtöbbet lustultunk, izé kikapcsolódtunk.

Nagyon hosszú távolságot kellett megtegyünk szerdán, 30 km-t. Óriási energia-befektetést volt, mivel a sok-sok kürtöskalács, fagylalt és lángos még mindig a gyomrunkban tanyázott.

4 előtt pár perccel találkoztuk a márkodi lelkipásztorral, Dávid Istvánnal aki megmutatta nekünk a helyes utat (amely a faluba vezet). A bringások előrementek, Farkas Attilával az élen, így Vitus István a kormány mögé kellett üljön, de alig haladt pár száz métert a német gyártású autójával, mivelhogy egy adó-vevő azt súgta neki, hogy a rendőr bácsi a falu elején várja (civil ruhában). Szegény Attila vissza kellett térjen, mert Vitus minden áron le akart biciklizni a parókiáig.

Miközben rotyogott hátunk mögött a gulyás, egy örökzöld témáról beszélgettünk, a barátságról. Miután mindenki felfalta az adagját, a lehető leggyorsabban bevittük dolgainkat a házba, és 11 óra előtt mindenki húzta a csendest.

Régi szokásunkhoz híven, 8 órakor keltünk, és olyan jó volt a csapatmunka hogy 12 óra előtt pár perccel sikerült elindulnunk.

Mivelhogy Márkod és Szovát között ~105 km van, amellett döntöttünk, hogy megállunk Faragó környékén, valami tavak mellett, és ott töltjük az éjszakát. De, miután letekertünk 35 km-t, Pókára érkezvén, Teklának eszébe jutott, hogy ez nem más, mint az a bizonyos falu, ahol a régi osztályfőnöknőjének, Bajor Katalinnak van egy háza. Tekla fogta a telefont, s rá 5 másodpercre villámszerűen terjedt a nagy hír a bringások között – „itt fogunk megszállni”.

Egy kedves házaspár fogadott, első perctől úgy éreztünk magunkat, mintha otthon lettünk volna. Zuhanyoztunk is, mivel a sok tekeréstől csak 3 méterre állhattunk egymástól. Nagyon kellemes volt 17 fokos vízzel zuhanyozni, főleg a fiúk élvezték. Zuhanyzás után a társaság nagy része, a változatosság kedvéért, elment fürödni a legközelebbi tóra. Erika, Eszter és Jómagam (T.Isti) a háznál maradtunk. Valaki fel kellett húzza a sátrakat (vagy legalább próbálkozzon).

A sátorhúzásból nem lett sok, mert csak akkor kaptunk észbe, amikor pillanatok alatt megjelentek a vészterhes fekete esőfelhők. Végül sikerült egy sátornak a külső részét összeállítani. Eközben a fürdőzők ámulva nézték ugyanazokat a felhőket, amelyek a lassan ringatózó hullámokat mérgesen csapkodó és fenyegetőző tóvá alakították át néhány perc leforgása alatt. Andrást szinte elfújta egy szélroham, miközben igyekezett a mikrobusz oltalmat nyújtó belsejébe igyekezett. 7 órára a teljes csapat visszaérkezett, ekkora már a gyorsan jövő eső gyorsan tovább is állt.

Ekkorra már megérett az idő arra, hogy felhúzzunk 3 sátrat. Sátorhúzás után körbeültük az asztalt és jólesően kanalaztuk a meleg levest, majd bevágtuk a nagy adag krumplit is, ami, a lányok és Isti munkájának köszönhetően nagyon finom lett.

Vacsora után tartottunk egy áhítatot, amelyen főleg András és Tóni, a jó értelemben vett újoncok értékelték ki a csapatot, majd Vitus elmondta, hogy mit látott ezen a bicikllitúrán negatívnak és mi volt a pozitív.

Amikor lefekvésre került sor, kiderült, hogy a sátrak szinte nem is kellenek, ugyanis a lányok a házban alszanak, néhányan pedig felférünk a szénapadlásra is. Vitus, amikor felkelt azt mondta, hogy már régóta várta, hogy a szabad ég alatt, kényelmesen aludjon.

A felkelés nem is volt olyan kaotikus, reggel sikerült időben felkelni. Talán ennyi elég is lesz egy bejegyzésbe, hiszen ez már egy következő nap, ami még nem járt le. Elindultunk Szovátra, ahol az előzetes hírek szerint nagy lakoma fog várni. Képeket azért nem tudtunk feltölteni, mert a szálláshelyeken nem volt jel, azaz fák tetejében kellett keresni, ha beszélni szerettünk volna valakivel. De ha hazamegyünk és újra szélessávú internet közelébe kerülünk, akkor sok-sok képet fogunk feltölteni.

Isti és Gábor

Idén minden fordítva történik

2010-08-04T22:39:00.002+03:00

Tavaly a túra első részét kezdtük azzal, hogy miután letekertünk néhány kilométert, megálltunk Szovátán 3 napot pihenni. Idén pont fordítva történt, miután hegyen-völgyen keresztül kínoztuk magunkat, megerőltettük az összes izmunkat, és letekertünk 600 kilométert, megálltunk Szovátán pihenni.

Amíg a banda pedálozó része megérkezett Szovátára, addig Gábor és Bubi nekiálltak a sátrakat felhúzni. Többé-kevésbé sikerült, ugyanis az udvar elég köves és szűk, emiatt nehézkesen ment a sátorhúzás. Este 8 óra körül, zuhogó esőben megérkeztek a biciklisek is. A csomagok már ki voltak pakolva, közben pedig Mesi és Rózsika néni jóvoltából meleg tea várta az elázott bicikliseket. Vitus ötször végigordította a nap parancsát: MINDENKI MENJEN ÁTOLTÖZNI! MINDENKI VEGYEN MAGÁRA SZÁRAZ RUHÁT!

Miután mindenkire száraz ruhát kapott magára (Istinek nem volt, ezért egy ideig egy törülközőben szaladgált fel-alá a sátortáborban, amíg Gábor meg nem dobta egy nadrággal), jólesően kortyolgatták a meleg teát.

Ekkor Vitus, Mesi, kicsi Farkas, Bubi és Gábor (én, de nem Csuri) elhagyta a tábort, mindenki különböző okok miatt (másnap estére visszatért Vitus, Mesi, kicsi Farkas és Gábor, Bubi távoli vidékre távozott, miután a rendőrség (bár nem érdemelte meg) megadta az új személyi igazolványát). Mivel az esőzés és a kemény tekerés miatt mindenki kifáradt, az esti kiruccanás nem tartott sokáig, 11 órakor már mindenki húzta a csendest (egyesek nem is olyan csendesen horkoltak, András szerint: „hogy lehet így horkolni?”). Aznap este mindenki megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy másnap nem kell hajnalban kelni, sőt mindeni addig alhat, ameddig akar.

Másnap már új napra ébredtek a táborozók. Gábor, aki még Kolozsváron volt (a Kétágú parókiáján lopta a napot) meglepve tapasztalta, hogy 10 órakor már fel voltak kelve a táborlakók, ugyanis azt hitte (Vitussal egyetemben), hogy mindenki 12 óráig fog aludni.

Hétfő reggel csend és nyugalom töltötte be a tábort. Kivéve ha: nem lett volna motorzúgás, emberzaj, gyerekordibálás és Rózsika néni, aki nagyon ideges volt, mert a kocsik honfoglalást hajtottak végre a parkolóban. A reggeli is kaotikus volt, mindenki azt evett, amit kapott: szendvics, kürtőskalács, főtt kukorica, fagyi és kakaós kávé (=kávé, tej, kakaó).

Reggeli után egyéni program volt a terítéken. Egyesek visszafeküdtek, mások pedig a városban sétáltak, Jenei szerint „teraszoztak”. Ez a nap nagyon hamar eltelt, senki nem csinált semmit. Estefelé visszajöttek a csellengők. Mesi rögtön tovább is ment Csíkba, Bubi nem jött vissza, Gábor és Vitus viszont maradt.

Szovátát úgy tudnám jellemezni, hogy szovátás. Egyszerűen szovátás. Lazaság és lazulás jellemezte minden napunkat, amit Szovátán töltöttünk. Fagyi, süti, főtt kukorica és egyéb, fürdés, kaja, és gyertyafénynél áhítat. Ez volt talán a leghangulatosabb része a szovátai napoknak. Nem szándékos volt, egyszerűen úgy adódott, hogy elfogyott a tűzifa, és gyertyát gyújtottunk. Másnap reggel pedig továbbindultunk. De erről szóljon egy következő bejegyzés.

Gábor és Csuri

Út az Ígéret Földje felé - 8. napi beszámoló

2010-08-02T14:05:00.005+03:00

Tegnap legkönnyebbnek ígérkező napunkra virradtunk, tudván, hogy buszokkal szállítanak minket át Csíkszeredából Székelykeresztúrra. Ez lehetett az oka annak, hogy az eddigiekhez képest rekord idő alatt zajlott a reggeli készülődés, csomagolás stb. Igaz, hogy az is sokat számított, hogy a lányok már előző este elkészítették a szendvicseket az útra. A buszos akcióval megspóroltunk 80 kilométert a napi adagból, így már mindössze 50 kilométer maradt hátra. 11 óra körül már javában fentük a fogunkat az immár törzshellyé vált keresztúri Bonfini Ristorante étlapjában feltüntetett ínyencségekre – pizzára, palacsintára. Egy jó nagy limonádézás után kényelmesen elfogyasztottuk a kaját, majd valamikor 2 óra körül elindultunk Szováta felé. Már az elején rájöttük, hogy közel sem lesz olyan könnyű az út, mint azt gondoltuk – mindenki rettentően fáradt és nyűgös volt, már csak nyolcan tekertünk a tizenegyből. Bubi már Keresztúron bejelentette a sajnálatos hírt, hogy családi okok miatt haza kell utazzon, és amúgy is nagyon ki volt fáradva. Gábornak sajnos továbbra sem javult a térde, így ő is autóban utazott, Erikával és Bubival együtt.

Az út maga sem volt éppen rózsás, eléggé hepehupás vidék volt, és sajnos egy idő után már az út minősége sem segített. Igazi türelem-játék volt egymással szemben, de mindenki jelesre telkjesített, még Vitus is az átlagnál megértőbb volt. Kihasználva a rossz és alig használt, Isten háta mögötti utakat, az amúgy jogsival nem rendelkező Vitus is beült a volán mögé, majd egy óvatlan pillantaban előre szólt Tóninak adóvevőn, hogy nézzen szét, nem-e lát valahol rendőrt, nehogy rosszkor rossz helyen haladjon el. Errefel Etédre érkezvén pont a rendőrség előtt érezte úgy, hogy ideje megállni...

Sok nyűg és idegesség után végre kiértünk a makfalvi letérőhöz, ahol még egy utolsót pihentünk a hátralévő 14 kilométer előtt, és azért imádkoztunk, hogy az időközben cseperegni kezdő eső elkerüljön minket. Úgy tűnt, hogy imádságunk meghallgattatott, így gyorsan útra is keltünk. A jó idő pontosan 2 percet tartott, amikor megláttunk magunk előtt egy hatalmas eső-függönyt. Menjünk? Ne menjünk? Hát belementünk. Már arra sem volt időnk, hogy előkapjuk az esőköpenyeket, mert pillanatok alatt a bugyink is vizes volt. Az amúgy is tetőfokára hágott idegességet ez már a végtelenségig feszítette, és amikor már szél is társult az eső mellé, úgy éreztük, soha nem ér véget ez az utolsó száz méter. Célba érve alig volt időnk megszabadulni a már mindenki által utált bicikliktől, Vitus máris osztotta a parancsot, hogy azonnal mindenki vedelje le magáról a csurom vizes ruhákat, és öltözzön szárazba. Hál’Istennek Mesi, Erika, Gábor és Bubi már rég megérkeztek, és kicsomagolt autóval, felhúzott sátrakkal és forró teával vártak minket. Lassan mindenki megnyugodott, tudván, hogy három napig pihenhetünk.

Hamarosan elbúcsúztunk Vituséktól, Gábortól és főleg Bubitól, aki minden valószínűség szerint már nem tér vissza, valamint Kicsi Farkastól is, aki arra az esetre kísérte őket Kolozsvárra, ha Mesi esetleg nem tudna visszajönni.

A macskák hiányában az egerek egyből megszállták a első sörkertet. Természetesen a cél az a bibliaóra szabadabb keretek közti megtartása volt... Azon kívül túl nagy pusztítást nem végeztünk, hisz mindenki teljesen ki volt merülve. Amilyen rekord idő alatt elkészültünk reggel, ugyanolyan rekord időben – 11 körül – nyugovóra is tértünk.

Zoli és András

Minden út a Bonfinihez vezet

2010-08-01T13:52:00.000+03:00

Sajnos az istentiszteletre nem értünk le idejében, mert 11-kor érkeztünk a városba. :( Egyébként tavaly ugyancsak vasárnap voltunk itt. Ami új, és jó, az a felújított aszfaltút.

Megvolt a nagy kajálás a híres Bonfiniben, Székelykeresztúron. A pizza legendás, palacsinta hihetetlenül jó, limonádé, pirítós szendvics.... hjaaaaaaj! Szeretjük itt és mindenkinek ajnljuk!
Indulunk Szovátára, habár dörög. Reméljük nem ázunk meg.

Igazságok

2010-08-01T11:10:00.000+03:00

András nincs is annyira lebarnulva, miután tusol.
Sanyi titkos erőforrása a szénsavas üdítő, a szukk. Olyan lesz tőle, mint a rakéta.
Gábornak nem is fáj a lába. Utálja a biciklizést és szereti ha a fásli láttán sajnálják a nők.
Tóni nem is ember, hanem robot. Nem szokott enni, de amikor olajazza a bicikliláncot, feltűnően sok olaj fogy el.
Bubi egy optikai csalódás, holmi szemfényvesztés és SOHA életében nem horkolt.
Mr. Lee Ienei ZoLi akkor is tud aludni, amikor nyitva van a szeme, vagy biciklizik.
Erika igazából nem is ért a főzéshez. Kolozsvárról szállítja titkos beépített ügynöke, Fedővics Kenő Mártás, a napi „újpátés" szendvicsadagot és az egyéb ebédféléket.
Eszter nem is létezik. Mindenkinek a képzeletbeli barátja és senki
sem mer róla beszélni a többiek előtt, mert szégyellik bevallani.
Vitus nem tudja összeadni a kilométereket, ezért mindig 30-at mond. Mindig! És utálja a kávét.
Csuri karaokézik a walki-talkiba és hason ereszkedik a leejtőkön. Lopott biciklivel.
Mesi éjszaka kilopózik a legközelebbi korcsmába és elkártyázza a közös pénzt. Brassóban viszont nyert és abból fizettük a pónik javítását.
Atti minden letérőnél lelkiismeretesen jelez és lámpázik a néniknek. Jaj, ez tényleg igaz!
Tekla egy érzékeny repülő lény. Érzékeny, mert el tudja aludni a fogát, repülő, mert soha nem érjük utol, s lény, mert érdekes pezsgőmalacokat eszik reggelire.
Isti némán csodálja a tájat. Igazából költő és magába szippantja az ihletet a következő mesterműhöz.

Sent from my sexy iPhone :D

Róbert tömi meg a legjobban a buszt

2010-08-01T09:07:00.000+03:00

A minibusz megpakolása a legnehezebb, minden el kell férjen, csomagoktól, a kajáig, pótbicikliktől fáradt biciklikig minden-minden. Ez már művészet és Bubi a legprofibb benne!
Most indulunk Szováta felé. Mesi édesapja jóvoltából két busz átvisz Székelykeresztúrra, odáig kb 80 km van. Azert nem tekerünk, mert az utóbbi napok nagyon kimerítettek. Tegnap például Tóni mérője szerint 100 km-t és 56 métert tettünk meg :D. A másik ok az, hogy a keresztúri híres Bonfiniben szeretnénk valami fincsit enni. Ez kötelező! Utána gurulunk Szovátára, biciklivel kb 50 km-t és jónéhány métert :D Tavaly is ezen az útvonalon haladtunk, csak a másik irányba. Akkor fedeztük fel a Bonfinit.
Jelzünk a Bonfiniből!

Eszter

Megérkeztünk Csíkba

2010-08-01T07:50:00.000+03:00

A változatosság kedvéért ma is később indultunk el, mint ahogy előre elterveztük. Fél 8-kor keltünk, azután ásítozás, mosakodás, sátor lehúzás, kajálás, és a fájdalmak enyhítése következett: izmok lazítása különféle kenőcsökkel, égési sérülések kezelése. 12-kor sikerült elindulnunk, de ez előtt még készítettünk egy csoportképet a kommandói templom előtt, az ottani lelkésszel, Pop Leventével, es "Szumoval".

Végre sikerült elindulnunk, a várva várt 15 kilométeres ereszkedőn, amit tegnap olyan nehezen tudtunk megmászni. Amit tegnap 1-2 óra alatt másztunk meg, lefele 20-30 perc alatt tettük meg. A köves, földes úton vigyáznunk kellett a feljövő autókra, mert ők nem tették meg ezt velünk. Leérve kicsit le is voltunk törve, hogy máris leértünk, mindenkinek kedve lett volna még egy kicsit ereszkedni. A megállónál észrevettük, hogy mindenünket vastag porréteg fedi. Az úton lefele Bubi elcsúszott egy éles kanyarban. Szerencsére nem történt nagyobb sérülés, egy-két horzsoláson kívül az alacsonyabb sebesség miatt, viszont a biciklijének annál nagyobb baja lett, mint a gazdájának, ezért kénytelen volt beszállni a mikrobuszba. Emiatt ezredes váltás történt, de nem szeretném elárulni kilétét, szerénységem miatt :))

Egy 7 kilométer hosszú macskaköves út után, ami kirázta belőlünk az utolsó energiánkat is, beérkeztünk Kézdivásárhelyre. Itt mindenki hedonista módon elkényeztette magát sok finomsággal, amit az ottani üzletből vásároltunk. Tovább indulva egyre melegebb lett. Talán a biciklitúra alatt a mai nap volt a legmelegebb, a hőmérőink 40 fokokat mértek. Emiatt nagyon sokan szálltak be az autókba, talán ez volt a csúcs: 4 biciklista. Ők drukkoltak a klímával felszerelt kocsikban a hőségben kinn maradt, izzadságukban búvárkodó keménylegényeknek es lányoknak(Tekla).

Ma megérkeztünk Csíkszeredába. A régi parókiára húztunk be a biciklikkel, itt is alszunk, majd reggel 9-kor indulunk tovább, ekkor 2 kisbusz átvisz bennünket Székelykeresztúrra.
Várjuk a holnapi napot, amikor megérkezünk Szovátára, ahol 3 nap alatt kipihenjük a fáradalmainkat, a Medve tóban lubickolva.

Toni

Hegymászás a javából - 6. napi beszámoló

2010-07-31T14:37:00.000+03:00

Miután Brassóból elindultunk, rájöttünk, hogy a kocsik és a biciklisek külön kell haladjanak egy ideig, pontosabban Rétyig, ugyanis csak egy sávos az út, és a parkolósáv sem elég széles ahhoz, hogy a kocsik ott menjenek és ne zavarják a forgalmat. Így Rétyig a kocsik faluról falura mentek, mingid bevárták a bicikliseket, majd továbbmentek. Az egyik faluban megálltunk és kürtős kalácsot is ettünk. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy reggel, amikor Brassóban felkeltünk, Jenei megjegyezte, hogy ő úgy enne egy kürtős kalácsot. Hát beteljesült az álma.

Csoportkép a brassói templom előtt, vendéglátóinkkal együtt

Amikor megérkeztünk Rétyre néhányan beugrottak kajálás után a tóba. A két Farkas, Tekla, Tóni és Bubi ugrottak fejest, hasast, szaltóztak, úszkáltak. A szinte hosszúnak mondható pihenés után mindenki újult erővel pattant fel a biciklire. Kovásznán újból pihentünk egy kicsit, majd nekiálltunk megmászni a kommandói hegyet. Tudtuk, hogy 15 km, azt is tudtuk, hogy meredek, csak éppen azt nem tudtuk, hogy olyan rossz, amilyennek Vitus lefestette.

Fürdés a rétyi tónál

No de volt két biciklis, akik a kocsik előtt felértek (ugyanis a kocsik is alig tudtak 10m km/h sebességgel haladni). Tóni egyszercsak elvágtatott a kocsik mellett,Bubi pedig a hegy háromnegyedénél előzte meg a két autót. Ezen a szakaszon sofőrcsere is történt, kicsi Farkas helyett a már említett Jenei került a VW kormánya elé, míg kicsi Farkas keményen tekert.

Bubi, Tekla és Tóni ugrani készül

Miután sikerült mindenkinek felmászni a hegyen, elkezdtük keresni a templomot. Meg is kérdeztük valakitől az utcán, hogy merre lenne a templom, mire a bácsi azt mondta, hogy: "mánjenek álőre, oszt a második utcán mánjenek jobbra, nagy tornyot építettünk neki, oszt meg fogják látni. A keresésből az lett, hogy kicsit keringtünk a településen, majd miután másodjára is megkérdeztük az utat egy községbelitől, egy fák által védett, szinte teljesen észrevehetetlen helyen megtaláltuk a templomot.

Ezzel a plakáttal fogadtak bennünket Brassóban

Pop Levente helybéli lelkész már várt bennünket Szumóval, egy Belvárosi ifissel, teológussal. A gondnok krumplitokányt készített nekünk. Közben egy csomó információt megtudtunk a településről, egy csomót nevettünk, majd szétoszolva felhúztuk a sátrakat, kipakoltuk a csomagokat és természetesen együtt kajáltunk.

A sofőr is ebédszünetet tartott, ő is szerette a kürtős kalácsot

Este egy jó kis beszélgetés alakult ki, az áhjtatot Vitus tartotta. Ma is felolvasott Richard Wurmbrand: Mélységekben járatta őket című könyvéből, amit nagyon szeretünk, mert nagypn jók a példák, valamint érdekesek a történetek is. Amikor éjjel 1 órakor, szotyiparti, beszélgetés után odakerültünk, hogy bedőlhettünk az ágyba, boldogan burkolóztunk be a hálószákba.

Mindenki szépen sorban haladt, ezúttal sem voltak problémák

Reggel miután felkeltünk, bepakoltunk és a reggeli áhítat után elindiltunk Csíkszereda felé, de erről majd többet mesél a következő napról szóló bejegyzés. További képeket még fel fogunk tölteni a mai nap folyamán, valószínű este, amikor megérkezünk Csíkba. Kommandón sajnos nem volt semmilyen jel, ezért nem tudtunk jelentkezni.

Gábor

Kommandó, a legszebb

2010-07-31T13:15:00.000+03:00

Tegnap este, 7 körül sikerült megmásszuk a kommandói hegyet. 15 kilométer, amiből kb 8 km 11%-os emelkedő. De megtettük!
Nem volt jelünk, úgyhogy csak most tudunk jelentkezni. A napi beszámoló később következik. Annyit elmodhatok, hogy egy külön világ, gyönyörű, hangulatos és nagyon finom kajával vártak, a lelkész Pop Levente és drága barátunk, jövendőbeli lelkész, Szumó. A fincsi tokány készítésében az IKÉs lányok is segédkeztek.
Most újra Kovásznán vagyunk és indulunk Csíkszereda felé.

Még mindig a tónál

2010-07-30T15:38:00.000+03:00

Tekla, Tóni és Róbert is lubickoltak egyet. Eltartott az ebédszünet :) de annál hangulatosabb.

Eszter
Update via iPhone :D Köszönjük Steve Jobs!

Ebédszünet Rétyen

2010-07-30T15:17:00.000+03:00

Megálltunk megzabálni a szendvicseket Rétyen, a tó mellett. Persze a Farkas fiúkat nem lehetett megállítani ugrástudományuk bemutatásában :D A többi sztárfotó este!

Kb 40 kmt jöttünk eddig és még kb 30 van hátra, hogy feljussunk az ország legmagasabban található településére, Kommandóra :D

Update - elindultunk Brassóból

2010-07-30T13:48:00.000+03:00

Ma reggel sikerült felkelni és elindulni Brassóból. a brassói medvék finom reggelit is készítettek nekünk, kaptunk finom rántottát, jól megkeverve zöldségekkel. Mivel nem volt időnk megnézni a várost, úgy döntöttünk, hogy a nyáron, vagy akár ősszel eljövünk a brassóiakhoz látogatóba, és a várost alaposabban megnézzük magunknak.

Lészai Robi (Bubi), a reggeli proficsomagoló

Jelenleg Uzon környékén vagyunk. Mivel nagy a forgalom és csak egy sávos az út, a kocsik előre mennek, és mindig bevárják a következő falu végén a bicajosokat.

Brassóban a nagy forgalom ellenére is sikerült balesetmentesen közlekedni

Gábor

Hamarosan indulunk Kommandóra

2010-07-30T10:18:00.000+03:00

... és jól felpakoltuk magunkat szendviccsel :D

Már 420 km, Brassó és a nyűgős pónik

2010-07-30T01:18:00.000+03:00

Talán a tegnap estével kezdeném. Finomat vacsoráztunk, Erikát és Mesit illeti a dicséret. Majd az esti áhítatot Gábor tartotta, melyet a Kommunikációs elemek a teremtés történetének első három fejezetében című kiselőadással indított (milyen igényes cím :D), majd arról vitatkoztunk, hogy mennyire tudunk manapság Istennel kapcsolatot teremteni. Jó beszélgetés alakult ki. Az esti bibliaóra után elhelyezkedtünk, ki földön, ki székeken, a régi református parókia egyik termében, s elméletileg alvásra tértünk. Elméletileg, mert a „Fantastic 4” (Ienei Zoli, a Farkas fiúk és Róbert-Búbz) még jó fél órát szórakoztatta a társaságot az aznapi poénokkal és vicces helyzetek felelevenítésével. Lassan csak elcsendesedtünk, s a Fogaras felé vezető 105 km fáradalmait naaaaagy horkolás-koncertben nyugtáztuk (nyugtáztuk, így írom, mert a fiúk biztos, de az is lehet, hogy én is horkoltam :D).

Fogaras egyik körforgalma, miközben elhagyjuk

Az éjszaka rövid és mozgalmas volt. Róbert álmában kiabálta, hogy menjünk előre, András hajnalban taxiba ült és vonattal hazasuhant, s alig fordultunk kettőt, rinnng-rinnng, megszólalt Atti idegesítő ébresztője (fél 7kor, jajj!!), s máris kelni kellett. Vitus kikiabálta a népet a hálózsákokból és indult a készülődés. Időt szorítottunk a református templom meglátogatására. Szász Tibor lelkipásztor elmesélte a templom csodálatos történetét, ahogy Árva Bethlen Kata felépíttette, s hogy milyen címerek, kőszószék található benne. Az Úr asztalán található terítőt Bethlen Kata mennyasszonyi ruhájából varrták, csaknem 250 éves, különleges selyem, nagyon különleges hímzésekkel (madarak, néger figurák, egyéb állatok), a sírja is a templomkertben található. Itt tartotta a tiszteletes úr a reggeli áhítatot, s a város történetéről is szót ejtett.

Újabb megálló és csoportkép főtámogatónknál, a MOL Románia egyik töltőállomásánál

Ma egészen jól haladtunk a célpont felé, attól függetlenül, hogy állandóan emelkedett az út és nagyon-nagyon lyukas-foltos volt. Az esős, szeles idő végre átállt nyári módba, kezdünk barnulni (majd fotót készítünk Bubi kreatív lábáról) és egyre jobban sikerül egy csoportként haladni, azonos tempóban. Gyönyörű helyeken gurultunk, annyira közel vannak a hegyek, s olyan erősek a színek. Amennyire sikerült a fejünket felemelni az útról, ezt is megcsodáltuk (legalábbis én biztos :P). Még mindig nagy érdeklődéssel bámulják a helybéliek a felvonulásunkat, kicsit élvezzük! Ez a nap talán az első balesetmentes szakasz volt.

Érdekes faluneveket is láttunk

Kerülő úton haladtunk Brassó felé, nagy hegyet másztunk meg Rozsnyó előtt, s azután vettük észre, hogy a verseny pónik fájlaltatják szerveiket. Lassan kiderült, hogy majdnem mindegyik bicikli nyögdécsel a 400 km után, így gyorsan riasztottuk a brassói medve barátainkat, hogy sürgősen keressenek nekünk bicikli szervizt.

Hegymászás a főúton

Az eredeti terv az volt, hogy megmásszuk a brassói pojánát (nem tudom, hogy írják...), s az utolsó percig döntögettük, hogy merjük-e vállalni, vagy térjünk balra és 10 kilométert letekerve végre megérkezzünk. Végül mégis csak az egyszerűbb utat választottuk, bár nem azért, mert megijedtünk a hosszú és meredek úttól, hanem a biciklik nem biztos, hogy megbírták volna és a szervizelést is lekéstük volna.

Ilyen ügyes kis gödröket is kerülgettünk :P

A sorsdöntő útelágazódásnál találkoztunk egy francia, hattagú családdal. Biciklivel, csomagokkal Aradról indultak Erdély körútra (ha jól értettem), s majdnem folyékonyan beszéltek románul. Ők is Brassó felé haladtak, eldöntöttük, hogy együtt gurulunk be a városba, mert biztonságosabb a forgalmas úton. Matyi elénk jött a kis piros autóval és a forgalmat elkerülve, hosszabbítással beérkeztünk a brassói Belvárosi gyülekezet templomához, a testvérmedvék otthonába.

Büszkén jelentjük, hogy egy európai falun is keresztülhaladtunk

Hatalmas plakáttal vártak, száguldó biciklis Kétágú templomot ábrázol :D. Nagyon-nagyon finom vacsorát készített Szilárd nekünk, tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Köszönjük szépen! Kényelmes emeletes ágyakban fogunk aludni, nagyot tusoltunk és a bibliaórán Gábor tegnapi témáját folytatva Istennel való konfliktusról, illetve emberek közötti konfliktuskezelésről beszéltünk. Ami minden bizonnyal hasznunkra válhat :)

Gyönyörű helyeken álltunk meg kisebb pihenőkre

Holnap Kommandóra biciklizünk. Kovásznától 22 km-re található, 1030 méter magasban. Ez volt a legszélsőbb pontja Erdélynek, az Osztrák-Magyar Monarchia határa. Oda szeretnénk felmászni és remélem, sikerülni fog :)

Gyors biciklijavítás az országúton

Orsolya, nincs akivel Útszéli hipp-hopp rádiózzak. Nincs akivel ordibáljak országunk útjain. De tudom, hogy most épp bújod a könyveket és fényesíted a cipőcskédet és bárány-habosra mosod Lindát. Gondolunk rád! Boti, nem halljuk hangodat, te is hiányzol nagyon! Mindenkit üdvözlünk!

Eszter

Végezetül néhány kép, ami nem fért a bejegyzésbe, ezért a bejegyzés végén tesszük őket közzé :)

Mesi, a hős buszvezér, a walkie-talkie ura

A csapat apraja-nagyja egy vasúti átjáró előtt

Lélegzetelállító látvány fokozta a kajálás örömét

Mindenki hatalmas harapásokkal pusztította a szendvicseket

A csipet-csapat és a 6 francia vendég (az oldaltáskás bicikliken)

Brassó bejáratánál is sikerült megőrizni a hidegvért és a nagy forgalomban is rendben haladtunk

És végre sikerült elérni Brassót is

A Brassóiak nem csak a háttérben látható plakáttal fogadtak bennünket, hanem elvittek biciklit javíttatni és finom, meleg kaját is kaptunk tőlünk

Elmaradt képek

2010-07-29T00:26:00.000+03:00

Fő támogatónk: a MOL Románia

Vonulunk Nagyszeben felé a főút szélén

Vigyázat, biciklisek!!!

Reggeli áhítat

Szebenből távozóban

Szentágota után ilyen úton is haladtunk

Rövid pihenő a Fogarasi főút előtt

Ebédszünet

A mikrobusz csak lassan halad előre, néha unalmas is

Egy ideig egy holland biciklis párral haladtunk együtt

A hegytetőn mindenki kidőlt néhány percre

Az ország közepe (enyhén kommunista beütésű táblával jelezve)

A vártemplom őrző-védői

Sanyinak is sikerült minden hegyet megmászni

Ilyen gyönyörű helyeken is áthaladtunk

További képekkel is fogunk jelentkezni, bár újabb nehéznap vár ránk. Képek azért nem tudunk minden bejegyzés mellé csatolni, mert:

1. nem volt mindig aki fényképezzen

2. lassú az internetkapcsolatunk, és elég sok időt vesz igénybe egy-egy kép feltöltése, általában pedig csak éjjelre jutunk oda, hogy ezzel is foglalkozzunk

Köszönjük a megértést és köszönjük a sok bátorítást is :)

Megtettük a biciklitúra egyharmadát

2010-07-28T23:37:00.000+03:00

Ma volt a biciklitúra negyedik napja és máris megtettük az út egyharmadát. A Kétágútól összesen 332 km-t tettünk meg. Szebenből indultunk reggel 11-kor, minekutána 10-re terveztük a startot. Ugyanilyen stílusban lett fél 9 a 8 órai kelésből. Köszönjük szépen a vendéglátást András bácsinak és köszönjük a szállásszerzésben a segítséget Gyöngyi néninek.

A reggel nagy nyögések között kezdődött, mert a Szebenig vezető út alaposan megviselte különböző testrészeinket. Először is a térdek adták be a felmondásukat. Kicsit siránkozgatunk, hogy nem hoztunk magunkkal Fastum gélt vagy Diclofenacot. Ilyen okok miatt ma ezredes cserénk volt. Gábor beült a buszba és Robi vette át a helyét. Kitűnően teljesítette rangja követelményeit. A sereghajtó Farkas senior volt; egy juhászkutya sem tudta volna jobban végezni a terelgetést… A center rangja ma betöltetlen maradt. Már csak azért is, mert a sorrend nagyon gyakran változott.

Mellékúton haladtunk szinte egész végig. A főúttal csak az utolsó 8 km-ben találkoztunk. Sokat mászkáltunk fel-le a dombokon, de ma valahogy jobban bírtuk, mint a tegnap. Kezdenek kialakulni és felelevenedni a mászás-túlélési technikáink. Ezek közé tartozik az is, hogy nagyobb lelki nyugalmat ad, ha nem a horizontot nézzük, amin látszik a domb kegyetlen hossza, hanem az úttestet bámuljuk, és közben nem gondolunk semmi egyébre, csak énekelgetünk magunknak, mert az segít a légzés szabályozásában, ritmust ad a tekeréshez és nem utolsó sorban elvonja a figyelmünket a kemény fizikai munka szenvedéseitől. A glükózt úgy esszük mintha mennyei manna vagy legalábbis az istenek eledele lenne. Már nem is a szánk kívánja, hanem egyenesen az izmainkból kiégett energia követeli az utánpótlást.

A mai nap nagy eseménye az, hogy 105 km-t tettünk meg. Ez csúcsteljesítmény és egyben új rekord. A banda fantasztikusan bírta. Nagyon jó tempóban haladtunk. Gábort kivéve mindenki tekert és senki sem ült be az autóba. Erikának nagyon csekély volt a kihívás és hogy fitogtathassa erejét az egyik kaptatón ő nyomta felfele a kisbuszt… Robi úgyszintén, csakhogy ő csak a Volkswagent bírta tolni. Sajnáljuk, Bubi, talán jövőre többet edzel…

A tájak, amiket láttunk nagyon szépek. Tőlünk jobbra a Kárpátok szegélyezték a látóhatárt. Elég sokszor volt szembeszelünk, ami úgy hat ránk, mintha hirtelen 20 kilóval megpakolták volna a testünket. A szembeszél gyönyörű duót játszott a bal oldalról jövő széllel. Sokszor próbáltak így ketten lelökni a biciklinkről és megutáltatni velünk a tekerést. Természetesen nem jött össze nekik. Holnap fittyet hányva a mai fáradalmakra fogunk tekerni Brassó felé gyönyörű tájakon. Felmászunk majd Brassó Poiana fele és a célpontban meleg étellel fognak várni, ha minden terv szerint megy.

A falvak, amiken áthaladunk gyöngyszemek. Tipikus szász települések: a házak az utcára néznek, hozzájuk van építve a kapu, magasak is maguk az épületek és a falvakon érződik, hogy a német igényességgel voltak kitervelve és megépítve. Szinte minden faluban volt egy-egy nagyon régi kőtemplom vagy vártemplom. Az emberek viszont már messze nem szászok. Nem is igazán magyarok, se nem románok... legalábbis azok, akik az utcán voltak. Páran nekünk szaladtak. Majdnem elüttették magukat T. Istivel. Úgy szaladtak felénk amikor megláttak, hogy jobban meggyűlt bennünk az adrenalin, mint mikor kutyák rohantak meg. Amikor megálltunk figyeltük az autókat és a bicikliket, mert ha több mint 2 percig más irányba néztünk volna, lehet, hogy titokzatos módon eltűnnek a kerekeink. Mindig azt a reakciót váltottuk ki az emberekből, hogy hangosan kiabálva bíztattak, hogy tekerjünk gyorsabban. Emellett mindenki köszönt és olyan ragyogó szemekkel nézett, hogy az az érzésünk, hogy minimum 3 hétig rólunk fognak beszélni.

Az utolsó szakaszon, a főúton már nem igazán történt semmi azon kívül, hogy egy hirtelen első fékezés miatt Jenei Zoli bemutatta milyen a biciklis bukfenc… Szerencsére nem jöttek akkor autók. Fogarason nagy vendégszeretettel vártak, kaptunk teát, fornettit és meséltek a helyi templomok helyzetéről. Fedéllel a fejünk fölött fogunk ma aludni. A ki-bepakoláshoz kitaláltuk, hogy sok időt megtakarítunk, ha élő láncot alkotunk, és úgy adogatjuk egymásnak a csomagokat.

Most fő a vacsoránk, és megyünk meleg vízzel megfürdeni. Úgyhogy én is sietek, nehogy lemaradjak mindezekről.

Tekla

Ismét tegnapról...

2010-07-28T21:27:00.002+03:00

Lustaságunk miatt tegnap csak 12-re sikerült összeszedni magunkat indulásra, ami elég nagy problémát jelentett. A tegnapi útszakaszon az autók külön mentek a biciklisektől, ez bizonyára így lett volna ha a tegnapi eső nem mosta volna el a földutat, amin mennünk kellet volna. A baj csak az volt, hogy ezt három kilométer után vettük észre; Ez azt jelentette, hogy miután megtettük ezt a távot, felfele, sárban csúszkálva úgy, hogy már mindenki nyakig sáros volt, nem beszélve a biciklikről, amelyek nem biciklik hanem sár gombócok voltak, visszatértünk. Csupa élmény volt egy óra alatt megint 0 kilométernél lenni.

Közben visszaértek Mesiék is akik időközben előre mentek a főúton. Vitus intézkedett és rövid idő alatt slagot és vizet szerzett. Az emberek annyira sárosak voltak, hogy biciklistől álltak be a slag alá. Így elrepült még egy óra, ameddig mindenki megmosdott. 0 Kilométer és két óra volt már, előttünk meg egy 75 kilométeres út áll. Nem volt más választásunk a főúton kellet haladnunk (AB) Fehér megyében ahol a sofőrök nem a jó vezetésről híresek. Mivel nem volt egy teljes második sáv ezért egy jó kis sor gyűlt fel mögöttünk, valaki mérges volt és jelentette az 112-n, hogy valakik akadályozzák a forgalmat. A rendőrautó rövid időn belül meg is jelent és hangos bemondón szólt az első kocsinak, hogy szakadjon le tőlünk és álljon meg az első parkolóban. Bár első szándékuk az volt, hogy büntessenek, Vitus magyarázata után megértően útba igazítottak egy szebb út fele. (Un peisaj mai frumos!!!)-Ez azóta is szálló ige a ˝wókij-tokiban˝, ez egy hat kilométeres kitérő volt de megérte. Közben két rádióadón is bejátszották, hogy (˝O coloana de biciclisti a blocat circulatia intre Sebes si Sibiu˝) – Egy sor biciklis lezárta a forgalmat Sebes és Nagyszeben között. Az érdekes az volt, hogy már rég nem azon az úton jártunk mikor ezt bejátszották.

Mikor visszatértünk a főútra Szeben megyében voltunk már, ahol mindig két sáv volt és biztonságosan közlekedhettünk. Erőtlenül kezdtük el mászni az akkora hegyet mint a Felek, amely 24 kilométerrel Szeben előtt tornyosult elénk. Érdekes volt, mivel a kiszámított út 66-odik kilométerénél voltunk és még előttünk volt 24 km, és azt bárhogy számoljuk, több mint 75 kilométer. Szembesülnünk kellet azzal a ténnyel, hogy ma, ha tetszik, ha nem 90+ kilométert kell megtennünk!!! A nagy kocsi előre ment Eszterrel és Erikával, mert ők már nagyon elfáradtak. Ennek ellenére, ahogy ők megérkeztek, nem lazsáltak, hanem meleg étellel vártak bennünket.

Még egy kicsit visszatérek a ˝Felek˝ tetejére ahol a parkolóban kifeküdve pihentünk, közben megkaptuk a hírt, hogy még négy kaptató áll előttünk. Letörtünk, de szó nélkül, kitartóan folytattuk az utat. Gábor térde fájt, ezért felváltottam, ezredes lettem, tempót diktáltam, 30 km/h sebességgel tudtunk haladni. Mivel minden hegy másik felén egy lejtő van, ezért szerettem volna tudni a biciklim határait, ezt ne mondjátok el senkinek, de egy 70-es tábla alatt 63,7km/h-val repültem el. Nagy fáradtsággal megmásztuk a másik négy emelkedőt is, és holt fáradtan begurultunk Szebenbe. Ahogy már írtam, itt a lányok meleg kajával vártak András bácsiéknál, akik nagyon kedvesek voltak és nagy szeretettel befogadtak minket a házukba.

Közben főtámogatónktól megkaptuk a MOL-kártyát, amelyen a támogatás összege van, hiszen ők állták a 2. Biciklitúra teljes üzemanyagát a kisérő autókba. Köszönjük szépen a MOL támogatását és egyben köszönjük Tekla szüleinek közbenjárását!

BUB_X

KÉRÉS

2010-07-28T20:05:00.000+03:00

Arra kérünk mindenkit, hogy napközben ne hívja a túrázókat, nagy valószínűséggel nem fogják felvenni a telefont, mert tekernek. Este mindenkinek adódik alkalom arra, hogy beszéljen gyermekével, barátaival, családtagjával.

Előre köszönjük a megértést.

A 2ágúifi biciklitúrásai

Le-fel Túra

2010-07-27T23:58:00.000+03:00

Rajt: Gyulafehérvár

Cél: Szeben

Útszakasz: Nehéz/Veszélyes

Úthossz: 96 kilométer

Út időtartalma: 7 óra

Átlagsebesség: 17,6km/h

Maximalis sebesség: 64,7km/h

Ne higyjétek, hogy csak ennyi történt velünk a mai nap, ez most csak egy rövidke morzé üzenet a mai napról mert mindenki Zombi fáradt és csak ágyat szeretnénk látni....

UI: Igérem a mai napról holnap egy komoly beszámolot írok mert nagyon sok izgalmas dolog történet ma velünk, rendőrök, nyakig sár és stb.

BUB_X OUT!!!

Képek első és második napról

2010-07-27T00:53:00.000+03:00

Mivel első nap nem volt olyan internetkapcsolatunk, ami lehetővé tette volna, hogy képeket tegyünk fel, ma teszünk közzé néhány képet, hogy láthassa mindenki, hogy mi történik velünk:

Reggeli készülődés a Kétágú udvarán

Az első csoportkép, az utolsó kép Kolozsváron

Esős időben is keményen tekertünk

Isti lába, miután sikeresen megpróbált nem súlyosan előreesni

Bubi keresett valamit...

és nem itt volt, ahol kereste

Torockó felé már nem esett, de az út sem volt olyan jó

Hétfő reggeli biciklijavítás

Ez még a Vasárnap esti kaja, az időrendi sorrend eltolódott :D

Hétfő reggel ködköntöst öltöttek magukra a hegyek

Második nap a túravonalon

2010-07-27T00:34:00.000+03:00

Biztonsági okok miatt a mai napi túra nagyobb részét autós segítség nélkül folytattuk. Amikor elszakadt a banda, András barátunk is hátramaradt technikai okok miatt. Útvonalunk gyönyörű volt, a bicikli túra teljes szépségét magába foglalta. Az út köves, falusi, pont olyan volt, ahogy mi szeretjük. Szerencsénk volt, mert az első túrán pont ezen az úton haladtunk Nagyenyed felé, ismert volt és sokunk számára tele régi, barátságos emlékekkel.

Kellemes meglepetés volt számomra az út minősége, mely sokat változott. Az idő velünk tartott a mai nap folyamán, addig, amíg Tekla nem kezdte el hangsúlyozni ezt a dolgot. Nem lett volna ránk jellemző, ha túrázás közben kimaradnának a szokásos balesetek. Ma pont rám került a sor, szerencsére nem volt semmi súlyos csak egy apró karcolás meg egy jó darab sár a számban.

A napunk hőse, Eszter volt, kinek bártorsága határtalan. Hatalmas nagy tócsa állt utunkban, melyet a banda diszkréten megkerültünk, kivéve Esztert, aki teljesen nekifutott és átgázolt a tócsán. Mivel egy jó ideje tekertünk, kezdtünk lassan megéhezni, ezért a Maros mellett megpihentünk és kajáltunk egy nagyot. Pástétom, kenyér, szalámi meg a szokásos adag jó kedv, és megvolt az ebéd.

Kajálás után volt egy apró pihenő és indultunk tovább. Minél közelebb kerültünk célpontunkhoz, annál jobban kezdett az ég beborulni. Kalandunk folyamán egy nagyon különleges hídon keltünk át és félre téve a kilátást eléggé félelmetes volt. Mivel GPS (Vitus és Mesi) nélkül haladtunk, a balra kanyart elnéztük, de szerencsére időben észrevettük és egy kis falubeli segítséggel visszatértünk a jó útra. Kisebb és kisebb lett köztünk és az autós banda között a távolság, de az idő egyre rosszabb. Gyulafehérváron várt ránk az autós banda és az új társunk, Sabyi (Sanyi). Esett az eső és a levegő is nagyon lehűlt mire megérkeztünk.

Farkas István (Csuri)

Update Nagyenyedről

2010-07-26T12:30:00.000+03:00

Ma reggel sikeresen felkeltünk. Jól aludtunk, mint akiket fejbe ütöttek. 8 órakor Vitus, ígérete szerint, kirángatott bennünket az ágyból. Ma reggel újból megcsodáltuk Isti picike sebét, és megállapítottuk, hogy nem figyelemreméltó, nem is foglalkozunk vele többet. Reggeliztünk, mosakodtunk, összeszedtünk, 11 órakor indultunk, kb 20 kilométert tettünk meg, jelenleg Nagyenyeden állomásozunk. Elhaladtunk amellett a hely mellett, ahol tavaly mneginterjúvoltak bennünket a Realitatea tévések, nosztalgiázgattunk.. Az út elég rossz volt, most pedig azért állunk, mert átnézzük az útvonalat, ma különválunk egy adagon a kocsiktól. Ezért fel kell pakoljunk, kell víz, glukóz és egy szendvics is természetesen. A kocsik itt bevárják Sabyit, illetve biciklit is beviszünk javíttatni, ha kapunk szervízt. Eddig ennyit, este újból jelentkezünk.

Gábor

Vizi biciklik az országúton – avagy az 1+1 Nagy Biciklitúra első napja

2010-07-25T19:31:00.002+03:00

Mint az sok olvasó előtt ismeretes, ma, július 25-én útra keltünk. Ez a Kétágú ifi 1+1 (=2, néha talán több is) Nagy Biciklitúrájának első napja. Reggel 6 órakor nagy nehezen összegyűltünk, aztán adódott egy kisebb probléma is, ugyanis nem találtuk az egyik adóvevőt (szoktuk mi ezt walkie-talkienak is nevezni). Végül megkerült és elindultunk a szemerkélő esőben a váradi úton. Mire azonban Lónára értünk már jócskán csepergett, de közben reménykedtünk, hogy lesz még ennél jobb is. Aztán nem lett. Ugyanis amikor Tordaszentlászlóról elindultunk kemény rohamot indított ellenünk az égbolt, és nem kis bosszúságunkra néha a szemünkbe is csapta a szél a szemtelen esőcseppeket.

Na de mi sem hagytuk magunkat, szembeszálltunk a szellővel és a nagy mennyiségben alázúduló esővel, és megmásztunk minden kis dombot, ami elénk állt. Bár a létai hegyen már mindenki csurom víz volt, mégsem mondunk le a túráról, hanem homlokegyenest szembementünk minden akadállyal. Végül körülbelül 3 órai esős tekerés után kivilágosodott az ég, elkezdett a felhőzet felszakadozni, és amikor Torockó előtt megálltunk pihenni már sütött a nap, és a szélben elkezdtünk száradni. Reméltük, hogy nem lesz hosszú folyamat, hiszen nem kellemes vizes nadrágban (még akkor sem, ha párnázott rövidnadrágról van szó) fészkelődni a bicikli nyergében. Annak ellenére, hogy az eső kellemesen frissítő hatású volt, nem kívánunk még egy ilyen napot (bár a meteorológusok szerint még lehet ilyen időben részünk a következő napokban).

Mindenünk megszáradt csak a cipők nem, azokban ugyanis elég sokáig tocsogtunk. Közben felvetődött az az ötlet, hogy szálljunk meg Torockószentgyörgyön a régi református parókián, amit a borrévi ebédszünet alatt meg is szavaztunk. Azért döntöttünk emellett a variáns mellett, mert itt nem kell adott esetben esőben felhúzni a sátrakat, illetve meg tudjuk szárítani a vizes ruhákat, cipőket.

Volt néhány érdekes élményünk is, ugyanis miután az eső elkezdett lanyhulni, az aszfaltról meleg csapódott fel, ami igencsak kellemesen érintett mindnyájunkat, az eső ugyanis nem volt a legmelegebb. Borrév (Buru) után gyorsan kezdtünk hegyeken-dombokon mászkálni, ugyanis újból fekete felhőket láttunk, és nem szerettük volna, hogy utolérjenek bennünket, hát gyorsan kapaszkodtunk Torockó felé. Végül 3 óra körül meg is érkeztünk Torockószentgyörgyre, és meg is szálltuk a régi parókiát. Először mindenki levetette a pisszkos-sáros ruháit, majd hideg csapvíznél megmosakodtunk.

Mivel az idő nem engedte meg sokat nem beszélgethettünk biciklizés közben, csak a néha-néha felcsendülő adóvevők jelentettek egy kis változatosságot, ekkor ugyanis nem a kocsi motorját és nem az eső monoton hangját hallgattuk. No de nem panaszkodni szeretnénk. Megérkeztünk az első megállónkhoz, ami végül 10 kilométerrel az eredetileg betervezett cél előtt találtatott meg, ami azt jelenti, hogy ma 65 kilométert tekerünk, ebből körülbelül 40-et esőben, ázva-fázva pedáloztunk.

Jelentjük, hogy új sofőrünk, Farkas Attila nagyon jól viselkedik, Vitus mellett nagyon jó dolga van, Mesi pedig módfelett ügyesen kormányozza a mikrobuszt. Ugyancsak jelentjük, hogy baleset sem volt ma, leszámítva Tárkányi Istinek egy Flinstone-féle fékezését, amiben több szerve is fontos szerepet játszott. A lábai természetesen, no meg ami közötte van, de nem kellett felmosni az aszfaltról (ami a vizes körülmények között nem lett volna nehéz feladat), egy kisebb sebecske lett a lábán, de jól van. A sebecske vérecskével járt, de lehet, hogy ez a kis véráldozat kellett ahhoz, hogy kisüssön a nap, ugyanis, miután mindez megtörtént előbújt a Nap.

Hamarosan vacsorázni fogunk (ma krumplit, valószínű a következő napokban sem lesz változatosabb az étrend), utána Farkas Isti (aki jelen sorok rovása közben egy matracon hever és a mai nap fáradalmait próbálja kipihenni) tart egy esti áhítatot. A téma egészen érdekes, ugyanis tudomány és vallás kapcsolatáról lesz szó. Mivel a kedves internet- és mobilszolgáltató által nyújtott mobil internet stickek nem működnek a megfelelő gyorsasággal (igazság szerint a kertben keressük a jelet, a fejünk fölött hordozzuk a laptopokat, hogy a legjobb helyet megkapjuk), csak szöveget tudunk ez alkalommal hazaküldeni, de reménységeink szerint holnap, Gyulafehérváron, már más lesz a helyzet.

Gábor

II. Nagy Biciklitúra szabályzat

2010-07-24T17:06:00.000+03:00

Aki volt az előző túrán, az tudja, hogy ezek a szabályok azért fontosak, mert a biztonságot garantálják bizonyos mértékben.

Vonulási szabályok

- Amikor az úton megyünk, kötelezően a két kocsi között kell legyen minden biciklis. A szabélyok ezt kérik, és csak így tudjuk a biztonságot garantálni. Amikor úton vagyunk, maximum 1 kilométert foglalunk el úttesten. Főutakon és aszfaltozott mellékutakon egyesével kell haladni, ha lehet az út szélén látható (vagy nem látható) fehér vonal mögött. Féktávolság kb. 5 méter kell legyen. Főútakon nem fogunk gyakran haladni, úgy próbáltuk a túra útvonalát megtervezni, hogy nagyrészt mellékutakon kelljen haladni..

- Ahogyan tavaly is, tilos hirtelen mozdulatokat véghez vinni. Azaz hirtelen irányt változtatni, kormányt erre-arra kapkodni, illetve egyéb vagánykodások is tiltottak (hirtelen előzés, kéz nélkül menni, kanyart fél kézzel bevenni, stb)

- Akadály estén (gödör, nagy kő, buszmegálló, rendőr, szabálytalanul parkoló autó, árvíz az út közepén, stb) rögtön jelzed, azaz jelzel balra, hogy kielőzöd, hogy az utánad következő is láthassa, és legyen ideje neki is előzni. Előzésnél, letérésnél mindig kézjellel kell jelezni.

- Ha a csapat megáll, akkor az első magasra emeli a kezét, ezt a jelet mindenki kötelezően tovább kell hogy adja. Amúgy meg minden jelet tovább kell hogy adnod, hogy a legutolsó is tudja azt, amit az első és a középső tud.

- Ereszkedőknél mindig két kézzel kell fogni a kormányt, soha nem szabad elengedni, kéz mindig a féken kell legyen. Hajtűkanyarokban nagy sebességnél tilos fékezni (főleg ha a földön homok van – kidob, és bár a repülés kellemes váltás a tekerés után, de a landolás nem biztos, hogy kellemes élmény marad). Nagyon veszélyesek a köves, poros, gödrös ereszkedők, itt ajánlott kisebb sebesség tartása. (Etéd előtt lesz egy ilyen jó kis ereszkedő)

- Mivel nem egyforma a teherbírásunk, a leggyengébb diktálja a tempót. Egyes esetekben megtörténhet, hogy a csapatot kettéosztjuk, és akik jobban bírják, azok mennek előre, de lesz egy bevárási pont, amiben mindig megegyezünk.

- Ha elromlik a biciklid, akkor szólni kell valakinek, akinél walkie-talkie van (3 biciklisnél lesz), ha 5-10 percnél többet vesz igénybe a javítás, akkor biciklit cserélünk, és este javítjuk meg az elromlott biciklit.

- A felosztás ugyanaz marad, mint tavaly. Naponta megegyezünk abban, hogy ki a vezérbringás (ezredes, admirális, úgy nevezitek, ahogy akarjátok). Őt soha nem szabad megelőzni. Ő ugyanis a leggyengébb bringás teljesítményét számba véve diktálja a tempót. Feladata az útvonal és a tempó tartása. A sereghajtó zárja a sort, utána úgyszintén nem mehet senki, ha valaki nem bírja a tekerést, akkor hátul maradhat, szól neki, a sereghajtó csak azután indul tovább, miután a kifáradt személy beült a mikrobuszba.

- Ha nagyon fúj a szél (emlékezzetek csak Jidvei és Balázsfalva között milyen csúnya szél fújt), akkor a már bevált cselt alkalmazzuk: a vezérbringás vágja a szelet, a többiek sorban az ő árnyékában húzódnak meg, úgy jól tudnak tekerni.

- Tilos bringázás közben a mobilon való beszélés, zenehallgatás, vagy egyéb tevékenység, amely korlátoz, eltereli a figyelmed. Figyelni kell az autókra, általában türelmetlenek a sofőrök, szeretnének minél hamarabb továbbmenni, téged elhagyni, figyelj tehát rájuk, még akkor is ha neked van előnyöd.

Biciklis kellékek:

- bicikli: legyen strapabíró mountain bike kerékpár, minél könnyebb, olyan, amit már ismersz, otthonosan és kényelmesen fészkelődsz az ülésén. Indulás előtt, szerdán (július 12-én) lesz egy utolsó ellenőrzés, addig mindenki tegye vagy tetesse rendbe a biciklijét. Ne legyen nyolcas, tojás a kerékben, ne akasszon a fékpofa, váltson minden fogaskerékre könnyen, a pedál legyen rendben. Ha nem tudjátok ti megcsinálni, akkor irány a szervíz.

- hátsó villogó és egy erős fényű első lámpa (éjjeli túrához). Ne felejtsetek el elemet is tenni hozzá, elemtöltőt ugyanúgy lehet hozni, hiszen a fényképezők elemei is igényelni fogják a feltöltést.

- egy szett tartalék fékpofa, esetleg gumifoltok, jobb ha van nálad tartalék belső és külső gumi is

- kulcsokat is jó betenni, főleg, ha valamilyen speciális kulcsról van szó

- kötelező a sárga fényvisszaverő mellény és a sisak, ajánlott a kesztyű (bár csak az ujjaid barnulnak le, ha rövid, mégis megvédi a tenyered, ha leesel), kötelező napszemüveg, ha lehet, akkor minél jobban fedje az arcod, ezzel meg tudod védeni magad a szemberepülő légytől és egyéb szárnyas állatoktól, valamint a portól, sártól is, amit az előtted levő bicikli hátsó kereke dobhat adott esetben. Továbbra hasznos, ha a biciklin macskaszemek vannak, kereken, elől és hátul is.

- jó a biciklis nadrág, a szivacsos, a fiúk különösen fogják értékelni, kényelmesebbé teszi a bringázást, a biciklis felső is jól fog, ha van, nem izzadsz benne annyira, de rendes pólóban is lehet tekerni, tehát nem kötelező

- kulacs is jól fog. Az egyes útszakaszokon lesznek emberek, akik aznap a vizet viszik (hogy ne mindig a kocsit kelljen feltörni ezért), náluk lehet utántölteni, ha a kulacsból elfogyott a víz

Csomagba ennyi kell beleférjen:

6-7 póló, 6-7 alsónemű, 6-7 zokni, 2 meleg felső, 1 nagykabát, 1 jó minőségű esőkabát, 3-4 rövidnadrág, 2 hosszú nadrág, 2-3 cipő (piaci teniszcipő is megfelel, bár lehet, hogy hamar tönkremegy, lehet belőle többet is vásárolni), fürdőruha (Medve-tóra is gondolva), illetve zacskó a szennyesnek, ebből is legalább 3-4

Kocsiba pakoljuk:

- sátor (Tárkányi Isti hoz kettőt, Lészai Robi, Adorjáni Eszter, Bánhegyesy Tóni, Tordai Zsolt)

- izolír és hálózsák

- elemlámpa, hogy ne tévedj el, ha kilépsz a sátorból

- étkezéshez: fém mélytányér és csupor (lehet műanyag is, de nem a legajánlottabb), fém evőeszközök, bicska (székely igazolvány)

- nagy táska, ami a kocsiba kerül, ebben lesznek a ruhák, reggel beteszed a kocsiba, este pedig megkapod

- tavaly bevált: törölköző, fogkefe, fogpaszta, nedves papír zsebkendő, víz nélküli kézmosószer, személyes gyógyszerek, illetve napolaj, égés elleni krém, bármi ami megvédhet

Nem kocsiba pakoljuk: kicsi táska, amibe a vizet, plusz édességet, gps-t, térképet, esetenként biciklialkatrészeket, szerszámokat pakolod

Jó és hasznos tanácsok

- Újból úton leszünk, jó lesz átnézni, hogy merre megyünk. Mint tudjátok, mi már egyszer megnéztük az útvonalat, végigmentünk ott, ahol kocsival végig lehetett. Rá lehet keresni a városokra, helyiségekre, ahol végigmegyünk, azt is tudatosítsd magadban, hogy sokat kell majd mászni. Talán elégtétel lesz számodra is az a kép, amely majd a szemed elé tárul, gyönyörű vidékeken haladunk keresztül.

- Mindenkinek lesz feladata a két hét alatt. Azaz senki sem fog lustálkodni, miközben mások dolgoznak. Eddig így néz ki első napra a beosztás:

Konyhások: Vincze Tekla, Filep Erika, Demeter András

Sátorhúzók, biciklijavítás: Kiss Gábor, Sanyi, Farkas István, Lészai Robi, Tárkányi Isti, Bánhegyesi Tóni, Adorjáni Eszter

Pakolás: Vitus István, Farkas Attila, Jenei Zoltán

Étkezések: lesz olyan hely, ahol mi kell főzzünk, lesz olyan, ahol kapunk enni. SOHA ne üljön le senki úgy enni, hogy nem mosott előtte kezet, és mindig találjatok arra módot, hogy tisztálkodhassatok.

Sérülések, rosszullét esetén rögtön szólj. Karcolások, zúzódások meg egyebek csak gyors orvoslást igényelnek, kivéve ha teljes sebességgel a falnak ütköztök, akkor lehet, hogy csúnyán leviszi a bőrt a beton az ujjatokról. Láz, hasmenés, vagy egyén ilyen ínyencség esetén rögtön kell szólni a túravezetőnek (Vitus, Mesi).

Telefon: nincs. Azaz hozhatod, de úgysem lesz nálad, csak amikor megállunk. A szülőket is kérjük, hogy ha nem fontos, akkor nap közben ne zavarják a tekerő ifjakat, mert nagy valószínűséggel nem fogják felvenni.

Információk: este telefonon lehet bennünket elérni, amúgy pedig a 2aguifi.blogspot.com oldalra töltünk fel remélhetőleg minden nap beszámolókat (kép, esetleg videó, szöveg).

!!! Alkoholt és cigarettát nem ajánlatos útközben fogyasztani!

Indulás július 25-én, reggel 8 órakor lesz, találkozunk 6 órakor a Kétágúnál, felpakolunk, és indulunk Gyulafehérvár felé. Mindenki vigye szombaton el a csomagját a Kétágúhoz, ott letesszük és másnap csak be kell pakolni a kocsikba.

Amint az utolsó megbeszélésen is elmondtuk, ugyanúgy, mint a tavaly, idén is kötelező orvosi papírt hozni.

A szabályzatot a tavalyi szabályzat alapján írtuk meg, azóta sem változott sok minden, nagy segítségünkre volt a János Zsigmond Unitárius Kollégium tavalyi túrájának a szabályzata.

Ifitábor

2010-07-17T22:37:00.002+03:00

Már egy hete, hogy lejárt az idei ifitábor. Összesen 23-an voltunk kint a tábortelken. Elég rossznak indult a táborozás, hiszen amikor megérkeztünk elkezdett esni az eső, hideg volt. Hosszú ideig esett az eső, már szinte azt hittük, hogy ilyen lesz egész végig. De reménykedtünk, hogy mégis kitisztul és lesz egy kis napsütés is. Első nap csak berendezkedett mindenki és este összegyűltünk egy rövid áhítatra, beszélgetésre. Különleges témák voltak kijelölve minden estére. Hétfőn szerepjátékban visszautazhattunk Jákob idejébe, és átélhettük vele együtt az izgalmas történetét. Későre lett vége, hiszen elhúzódott minden. De nem is baj, mert így legalább mindenki szuper gyorsan bebújt a sátrába aludni. Másnap reggel korán keltem, hiszen a reggeli sem lesz meg magától. :) Még hétfő este megbeszéltük, hogy kik lesznek a segédek a konyhán minden napra. Az idén Hajni néni, a tábor régi szakácsnője nem tudott velünk jönni, ezért magunk kellett főzzünk. Eszter meg én voltunk a főszakácsok de ettől még jól jöttek a konyhaszolgálatosok is, hiszen munka volt bőven reggeltől estig. A tábor végére már egészen belejöttem az adagokba, hogy 23 személyre mennyiből hogyan és mennyit kell. :)) Jó kis gyakorlat volt a biciklitúrára. :))
Hála Istennek szerdára kitisztult az ég egy kicsit és volt egy kis jobb időnk. Kirándulni nem mentünk az idén, mivel féltünk az esőtől. :)
Volt minden reggel áhítat és este beszélgetés. Az estékről annyit, hogy nagyon jó, aktív beszélgetés alakult ki minden egyes alkalommal. A kis csapat, újakkal együtt összemelegedett. :)

Minden szépen szervezetten ment, nem volt igazából semmivel sem gond. A jó csapat, emberek, a sok szórakozás, viccelődés, tábortűzi beszélgetések megadták az idei tábor igazi hangulatát.

Most már csak az maradt hátra, hogy minden egyes táborunk legalább ilyen jó legyen. Ami végső soron csakis rajtunk múlik, hiszen olyan a tábor amilyennek csináljuk.

Mindenkinek jó készülődést kívánok a biciklitúrára. :) egy hét múlva már indulunk. :) Szóval mindenki vegye elő a kis felszerelést.
Azoknak pedig akik itthon maradnak, azt üzenjük, hogy naponta olvassák majd a blogot, hiszen napjában frissítjük majd, új hírekkel minden állomáson.

puszi mindenkinek

Erika

Ifitábor

2010-06-29T19:04:00.002+03:00

Már nagyon közeledik az idei ifitábor. A kommandós csoport már elkészítette hatékony tervét a hétvégére nézve, hogy gyorsan előkészítsék a tábortelket és maradjon még egy kis idő pihenni is. Az előkészítő csoport pénteken reggel már kivonul.
A csapat többi tagjai hétfőn reggel együtt indulnak kifele. Nagyon várjuk már ezt az egy hetet, amit együtt töltünk. Új ifisek közül is velünk tartanak egy páran, aminek nagyon örülünk. Itt alább ízelítőként leírom, hogy mire számíthattok, ha eljössztök táborozni velünk. Természetesen a szórakozást, jókedvet, kirándulást és játékokat már nem is említem külön, hiszen az garantált.
A reggeli áhítatokon hely-és kortörténetről fogunk hallani, az esti tábortűz melletti beszélgetések témái pedig a következők: az egész heti áhítatok és beszélgetések fő témája Jákób története:
Hétfő: Jákób születése. Téma: csalás
Kedd: Jákób létrája. Téma: álmok
Szerda: Jákób Lábánnál. Téma: párválasztás, család
Csütörtök: ...Téma: hivatás
Péntek:... Téma: megbékélés, konfliktuskezelés
Szombat: .... Téma: családon belüli kapcsolatok

A témákon kívül lesz kirándulás, akadályverseny, Legyen ön is milliomos!, számháború, lepkézés, sport.
Az esti tábortűz pedig elmaradhatatlan, miközben minden este velünk lesz a Patak tv is, akik változatos műsorokkal várnak majd minket. A Patak tv keretén belül lesz üzenetolvasás egymásnak küldött levelek felolvasása, játék, stb.
Egész hétre pedig angyalkázni is fogunk, tehát találjatok ki addig jobbnál jobb ötleteket, ajándékokat, terveket, a majdani báránykátoknak. :)

Talán röviden ennyi lenne. Aki ott lesz, majd tapasztalni fogja.:)

Mindenkit várunk!

puszi,
Erika

Algyógyi tábor

2010-06-23T14:05:00.003+03:00

Kedves mindenki!

Alább láthatjátok az algyógyi tábor elkészült plakátját. A telefonszámhoz, azért nincs beírva semmi, mert nálam és Istinél lehet jelentkezni, telefonon akár vagy személyesen.

mindenkinek jó vakációzást.

puszi,
Erika

Nyári események

2010-06-07T21:41:00.002+03:00

Az idei nyár tele lesz szebbnél szebb programokkal minden ifis számára. Remélhetőleg mindeniken a lehető legtöbben veszünk majd részt! Íme:

Július 5-11: ifitábor Szentlászlón
Július 13-18: Tábor Naszályon
Július 25-Augusztus 8: Biciklitúra
Augusztus utolsó hete (Újkenyér): Vakációs Bibliahét a gyerekeknek
Szeptember 9-12: K.R.I.T. Algyógyon

Aki még nem jelentkezett bátran tegye!:)

Erika

Közös reggeli

2010-05-25T18:12:00.002+03:00

Egy nagyon szép kis szokása az ifinek, hogy szokott együtt reggelizni. Így történt ez hétfő reggel is. Az ötlet onnan jött, hogy Orsikával ketten már reggeliztünk egyszer együtt és beszélgettünk arról, hogy legyen egy, nagy, közös reggeli, mindenkivel. Vasárnap tehát hazafele jövet, Orsika ajánlotta, hogy hétfőn legyen a közös reggeli, mert akkor mindenki szabad. Így hát az maradt. Mindenki megkapta az értesítést, hogy a hátsó kertben találkozunk és kint reggelizünk. Fél 9-re megérkezett mindenki. Kitette mindenki a saját kicsi pakkját és osztoztunk, így mindenki azt ehetett amit kívánt. Természetesen, az ilyen reggelik alkalmával nem hiányozhat a poénkodás, sok-sok nevetés és tervezgetés, beszélgetés. Normális dolog, hogy Orsika állt a topon, hiszen mellette nem lehet unatkozni. :) Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy a hangos nevetéstől felköltöttük a szomszédokat. De hát, megállapítottuk, hogy nem lehet délig aludni. :)) Reggeli után, együtt vettünk részt a Pünkösdi istentiszteleten, majd megvártuk Mesikééket és elmentünk kávézni, üdítőzni. Sajnos nem maradhattunk soká, mert a zivatar hazakergetett minket.
De legközelebb is megszervezünk egy újabb közös reggelit, és reméljük, hogy mindenki el fog jönni, még az is, aki most elaludt. :)

puszi,

Erika

Tollaslabda

2010-05-25T17:54:00.002+03:00

Már lejárt a tollas bajnokság, de valahogy megfeledkeztem beszámolni róla. Május 16-án szép számban összegyülekeztünk a Báthory tornatermében. Bár egy kis csúszás történt, mégis sikerült beosztani a csapatokat és kezdődhetett a bajnokság. Isti bíráskodott, én meg csak ellenőriztem a dolgokat, hogy minden jól menjen. :) Az egyik meccs közben eszembe jutott, hogy kérdezzem meg Istit, hogy mi mikor és kivel játszunk. No hát, még jó hogy megkérdeztem. Mert a nagy sorsolásban és csoportok elosztásában minket elfelejtett felírni. Tehát mi nem játszhattunk. :))) Mindenkinek a nyakmozgatás, fejforgatás volt a legnehezebb az egészben. Elég gyorsan zajlottak a mérkőzések, amire nem is számítottam az elején. A belvárosi ifit képviselte a legtöbb ember, aminek aztán jó is lett a vége. :) Az idei első tollaslabda-bajnokság nyertesei a Bulgária-telepi ifisek. A pódium legtetején ők állnak. Második lett a belvárosi ifi és harmadik ugyancsak a Bulgária, csakhogy más felállásban. A legjobb szurkolótábor díjat pedig a belváros vitte el. :) Gratula!
Jól telt mindenkinek, de én már alig vártam a végét, hogy én is tudjak játszani. :)) Így hát a mérkőzések után visszamaradtunk és takarítás helyett mi is játszódtunk. :) Egész nap arra vártam, hogy én is ütőt foghassak a kezemben. Bár már nagyon fáradt voltam, mégis lejátszódtunk pár meccset. :)) Aztán meg jött a takarítás is. De este 8-ig mindennel készen álltunk és fáradtan indultunk haza.
Végső soron minden jó volt. Éppen ezért várjuk jövőre a meghívást a Bulgáriától. :)

Gratulálunk mindenkinek!

Erika

ui.: képeket is felteszek majd hamarosan. :)

K.R.I.T.

2010-05-21T19:21:00.003+03:00

Készülődik az I. KRIT! Gondolom senkinek nem okoz nehézséget ennek a megfejtése.:) Amint a munkatáborban beszélgettünk az idei tervekről, úgy döntöttünk, hogy megszervezünk egy nagy közös táborozást. Ennek a neve a KRIT. (Kolozsvári Református Ifisek Tábora). Az ötlet már akkor jól hangzott, de attól féltünk, hogy a 100 ember fogadásához, és azoknak táboroztatásához, kevés lesz az a pár emberből álló szervezőcsapat. Az elején nehezen kaptunk embereket, de ahogy páran többet beszélgettünk róla, mások is kedvet kaptak a segítéshez.
Az elmúlt szerdán megvolt az első gyűlésünk. A csapat, hála, kibővült, és annak örültem, hogy így most biztosan könnyebben szervezkedünk. Teázgatás közben beszéltük meg ötleteinket, és dolgoztunk ki egy kerettervet, hogy kb. hogy is nézzen ki az egész. A legjobb hír mindenki számára, hogy a szeptember 9-12-ei hétvégét sikerült felszabadítani, így hát Algyógyon lesz a tábor. Sokmindenről tárgyaltunk és ahogy haladunk egy teljes program felé, annál jobban várjuk már a szeptembert.
Mivel az a hétvége közvetlen iskolakezdés előtt van, többnyire itthon lesz a társaság. Tehát kérem az ifiseket, hogy határidőnaplójukban foglalják le ezt a dátumot erre a nagyméretű, szuper, közös táborra. :)

Már megkezdődött a szesszió az egyetemistáknak és a félévik szezonja az iskolásoknak. Nem féltelek titeket, hiszen mindenki ügyes és a legjobbat adja magából. Tehát hajrá, mert mindjárt itt a vakáció. :) Ügyeskedjetek!

Erika

Tollaslabda-bajnokság

2010-05-12T21:39:00.002+03:00

Valami új, valami más. A munkatáborban beszélgettünk arról, hogy rendezzünk tollaslabda-bajnokságot. Az idén, első alkalommal sort is kerítünk rá. Május 16-án, vasárnap délutánra szerveztük meg. Az elején egy kicsit aggódtunk, hogy fogjuk megszervezni, de alakulnak a dolgok. Eddig 5 ifi jelentkezett be és plusz még mi, tehát 6-on leszünk. Ez jó kis szám. Kb. 20 ember jön mérközni, a többiek meg szurkolni, de nem csak.

Ide csak azért írok, hogy jusson el a hír mindenkihez:

Május 16-án, 13 órai kezdettel, a Báthory tornatermében tollaslabda-bajnokságot szervezünk. Minden ifit szeretettel várunk. A benevezési díj: 10 lej személyenként. A tollas mérkőzéseken kívül, a legjobb, legkreatívabb, legötletesebb szurkoló csapatnak is osztunk díjat. Az unatkozóknak, vagy azoknak akik esetleg nem szeretnék mindenik mérkőzést végignézni, alternatív programot ajánlunk. Lesz zsákba ugrás, tojásvivés és egyéb más mini-bajnokságok.
Minden ifi hozzon ütőket.

Tehát várjuk azokat az ifiseket is, akik még nem jelentkeztek. :)

Erika

Az első közös biciklitúra

2010-04-29T11:18:00.002+03:00

GYŐZELEM!!!! :)

2010-04-17T17:46:00.003+03:00

GRATULA!

Így kezdeném ezt a bejegyzést. A mai nap igen sikeres volt, és győzelemmel zárult. De kezdjem az elején.
Reggel 9 órakor indult a csapat a Györgyfalvi negyedi iskolába, ahol tartották a kézilabda bajnokságot. A belvárosi ifi szervezte az idén a mérkőzést. A sorshúzás után kezdődtek a meccsek.
Úgy gondoltuk Mesikével ketten, hogy jó lenne valamivel feldobni a hangulatot és mindenkinek tudtára adni, hogy mi kinek szurkolunk. Így lett az, hogy kartonra kiírtuk, hogy "hajrá Kétágú" és fölé sok-sok lufit függesztettünk. :)) Igazán eredeti ötlet. De ezek után hadd mutassam be a csapatot: Kriszta, Csabi, Bubi, Levi, Zoli, Vitus, Isti, Sanyi. Ők voltak a nap fénypontjai. :) A kis meccsek voltak az elsők, itt dőlt el, hogy melyik csapat megy tovább. Első mérkőzésük a Törökvágással volt. Szép meccs volt, mindkét csapat ügyesen játszott, de aztán a vége fele már nagyon ráhúztak a mieink és győztesen kerültek ki. :) Ezután a Tóközzel tették próbára minden erejüket, hiszen igen szoros volt az eredmény mind az utolsó pillanatig. Azonban mégis az utolsó gól számít, és azt a fiúk dobták, így hát ezt a meccset is győzelemmel zárták. Természetesen mindeközben nem feledkezem meg a szurkolókról sem, akik a pálya szélén kiabáltunk és biztattuk a fiúkat. A Kakasos ifivel mérettettek meg ezután. Egész végig lelkesen játszott a kis csapat, de már látszott, hogy fáradtak voltak. Szorosan haladtak a pontszámok felfele és mindvégig azon voltak a csapatok, hogy sikeresek legyenek. Ebből a játszmából a Kakasos került ki győztesként. Ettől eltekintve mi is továbbjutottunk, így hát készülni kellett az elődöntőre. Nagy izgalom, stratégia megbeszélés, bemelegítés és máris jött a Kerekdomb elleni meccs. Amikor az ember azt látja, hogy már elődöntőben vannak, még jobban motiválja, hogy bár fáradt, kitartson és jól játszódjon. Ha jól emlékszem Kerekdombot 2 góllal verték meg, viszont nagyon szoros meccs volt. Itt már látszott, hogy a csapat egészen jól összedolgozott, figyeltek egymásra, szervezettek voltak nagyon. Nekünk eddigre már elment a hangunk a szurkolástól, viszont mi sem adtuk fel és tovább szurkoltunk. Megérdemeltek a fiúk minden egyes hangot. :) És..... jött a még nagyobb izgalom, a döntő pillanata. A Kakasos ellen játszották a döntőt, akik ugyancsak nagyon ügyesen, kitartóan játszódtak. Ezért hát nekik is jár taps. Utolsó pillanatig tűkön ültünk, hiszen az utolsó pár másodpercben még egyenlőre álltak. De akkor jött, az utolsó nekifutás...., és gól lett. :)))
Hurrá! Mindenki örömittasan ugrott fel, a boldogság mérhetetlen volt mindannyiuk számára. Minden erőfeszítés megérte..., a mérkőzés végi győzelmen mindenki érezte a pillanat forróságát.
GYŐZELEM..., kiálthatjuk együtt. Voltak veszélyes helyzetek is, de Csabi hihetetlenül jól védett. Kriszta sem hagyta magát, sőt ha valaki el akarta venni tőle a labdát, oroszlánmódra védte és nem engedte el. Addig-addig harcolt bárkivel is, amíg ő kerekedett felül. :) Bubi és Vitus harciasan törték át az ellenkező csapat védővonalát, sokszor még utolérni is nehéz volt őket. Zoli és Levi sem lustálkodott, hiszen a veszélyes oldalakat védték és onnan dobták be a jobbnál jobb gólokat. Isti is csak ügyeskedett, hiszen sokszor fenntartotta a betolakodókat. Sanyi, amikor kapuban állt becsületesen kivédte a közeledő labdákat. Megtörtént, hogy egyik másik lesérült, de a fájdalmat félretéve felálltak és játszódtak tovább. Nem könnyű feladat, úgy gondolom, hiszen maga a szaladás is már fárasztó.
A pálya szélén mi is mindvégig kitartottunk és összeszorított kezekkel, nagy izgalommal szurkoltunk a remek csapatnak.

Mi mást mondhatnék? Talán még csak annyit, hogy nagyon büszke vagyok a csapatra és annak minden egyes tagjára külön-külön is. A meglepetés-finomság amit megígértem nekik, hogy megkapják ha nyernek, azt a legközelebbi ifin meg is fogják kapni. :)))

Gratulálok persze a többi részt vevő csapatnak is, hiszen ők is kitartóan, beleadással játszódtak.

Csak így tovább fiúk és Kriszta. :)

puszi,

Erika

Hazugság

2010-04-13T12:39:00.002+03:00

Ma múlt egy hete, hogy nagyifin a hazugságról beszélgettünk. Miért pont ez volt a téma? A válasz egyszerű: mindenki hazudik. Nevezheti azt bárminek is, álcázhatjuk bármivel, a hazugság mindig az marad. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mit jelent az a szó, hogy hazugság. Nem mondunk igazat, elhallgatjuk az igazat, elferdítjük, megmásítjuk az igazat, félrevezetünk valakit, és még sorolhatnám. Felmerült az a kérdés, hogy miért hazudnak az emberek? Az is félrevezetés, ha azt válaszoljuk, hogy azért, mert nem akarjuk megbántani a másik embert, mert meg akarjuk védeni. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy mindig saját gyávaságunk az elsődleges ok, amiért hazudunk, vagy az, hogy nekünk jó legyen elsősorban. Beszélgettünk arról, hogy hazudni szoktunk barátainknak, a párkapcsolatban, de hazudni szoktunk önmagunknak is. Mit gondoltok a fehér hazugságokról (amit az angolból fordítunk így: white lies). Ezek a kegyes hazugságok. Kell vigyázzunk azonban arra, hogy ne ezzel takarózzunk, hogy mi kegyes hazugságokat mondunk.
Gondoljunk mindig arra, hogy bár nehéz mindig őszintének lenni, jobban járunk, hosszú távon kifizetődöbb, hasznosabb igaznak lenni, őszintének. Az a teendőnk, hogy gondolkodjunk el, hogy mi mennyit szoktunk hazudni és miért és megéri-e?

puszi,

Erika

Via Dolorosa

2010-04-03T10:56:00.005+03:00

Nagypénteken, délután 6 órakor passiójátékra került sor a templomban. Gondolatban, legalább, végigjártuk Jézus szenvedésútját. Páran közülünk verset mondtunk, páran énekeltek vagy szöveget mondtak. Ezzel próbáltunk meg ráhangolódni a feltámadás ünnepére.

Ezekből a gondolatokból idézek párat itt is, hogy mindannyian próbáljunk meg felkészülni a húsvét ünnepére, ami örömhír mindenki számára.

"Mi voltunk engedetlenek Istennel, nekünk kellett volna elszenvedni a katonák gúnyolódását, nekünk kellett volna megfizetni. (...) Nem elég elviselni a keresztjeinket. Vállalni kell azokat. Aki vállalja keresztjét, az ezzel Istent is vállalja. (...) Vajon mikor értjük meg, hogy Jézust nem siratni kell, hanem követni?! A sajnálkozás legtöbbször pótcselekvés, hogy ne kelljen Érte és Vele együtt szenvednünk. Előbb kövessük őt, s utána, ha még úgy érezzük, sírjunk, de ne Érte, hanem Vele, önmagunkért, gyermekeinkért, e világért. (...) Az adás és a vevés világának találkozója ez. Az adó mindent odaad, a vevő mindent elvesz. Mindent? A Vevő csak azt képes erőszakkal elvenni, amit az Adó előbb-utóbb úgyis elhagyni kénytelen. Ostoba fintora ez a mulandó világunknak. (...) Jézus nem választható el a kereszttől. Szenvedés nélküli szeretet nincs. Az Atya is szenvedett Jézussal együtt a kereszten. Jézus is szenved velünk együtt a mi keresztjeinken. Szeretet nélküli szenvedés pokol. (...) Nekem kellett volna meghalni a bűneimért. Aki eljutott a keresztig, az nem mehet el némán. Te mit mondasz? "

"Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember fia, Ember fia,
egyedül vagy a puszta végtelenben!
-Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?
Egyedül lenni: emberek között
Elátkozott,
Egyedül lenni: az Isten előtt
Elkárhozott,
Egyedül lenni: önmagadnak is
Csak undora,-
Hát ezt is, ezt is megtapasztalod,
Ember fia! "

Kívánok mindenkinek áldott feltámadás ünnepet, egy kis nyugalmat és csendességet.

Erika

Munkatábor Ördögkeresztúron

2010-03-23T18:35:00.005+02:00

Március 20-21-én került sor a második ifis munkatáborra Ördögkeresztúron. A 12 gyülekezet közül 7 ifi képviselője volt jelen összesen: Bulgária, Belváros, Kakasos, Kerekdomb, Tóköz, Törökvágás és Kétágú. Tőlünk Tárkányi Isti és jómagam vettünk részt a munkatáborban. Tudtuk előre, hogy ez az "összejövetel" fontos rész lesz az ifik életében, hiszen ott fogunk eldönteni közös dolgokat, ezért mi sem mentünk felkészületlenül. Volt pár ötletünk, amit még szombaton meg is beszéltünk. De kezdjem inkább az elején. :)
Szombaton reggel 11-kor indultunk Ördögkeresztúrra egy páran, a többiek egy kicsit később érkeztek. Ahogy megérkeztünk máris éreztük a különbséget: csend, friss levegő, tavaszi meleg és jó érzés állandó telefoncsengések nélkül. Úgy gondolom, jó választása volt a bifinek ez a hely, hiszen itt igazán nem zavarhatott senki. Amikor mindenki megérkezett, összesen 17 ifis, ismerkedéssel kezdtünk, hiszen voltak olyanok is, akiket nem ismertünk még. Ezt követte a közös ebéd majd pedig kezdődhetett a komoly munka. Kiültünk a kertbe és a különböző rendezvényekről, tervekről, jövőbeli elképzelésekről beszélgettünk. Megpróbáltunk minden fontosabb rendezvényt körüljárni és konkrétumokban beszélni, hogy értelme legyen a munkatábornak. Én örömmel tapasztaltam, hogy ez mindenkinek sikerült. Bár 17-en voltunk, más-más ifiből, különböző nézetekkel, véleményekkel, sikerült egymást tisztelettel végighallgatni és megbeszélni az elhangzottakat. Szó esett a sportrendezvényekről, azokról amiket eddig is megszerveztünk, de javaslat született más sporttevékenységre is, mint például a tollaslabda és közös biciklitúra. Az idei X. KISZT is különös figyelmet kapott, hiszen azt szeretnénk, hogy igazi nagy ünneplés legyen. Mindezek mellett beszélgettünk közös bibliaórákról, ifjúsági istentiszteletekről, sőt közös kirándulásokról, táborról is. A célunk nem csupán az volt, hogy ezeket szépen megbeszéljük, hanem konkrét tényekben gondolkodjunk, hogy segítsük az ifik közötti jobb kommunikációt, ismerkedést. A szavazatok után és az aláírás után jöhetett a lazább program. Szabadtevékenység, közös játék következett. Vacsora után közösen énekeltünk mindenféle dalt, sztáros játékot játszodtunk. A zizmoáink erősítéséről voltak akik gondoskodtak, hiszen a sok kacagás a hangulatot csak feldobta. :))))) Késő este már muszáj volt lefeküdni, mert reggel korán istentiszteletre mentünk.
Vasárnap délelőtt együtt elmentünk az istentiszteletre, utána közösen ebédeltünk. Majd pedig jött a munkatábor fizikai erőkifejtése, a takarítás is. :) Mindenki "húzta az időt", hiszen szívesen maradt volna még kinn a csendben, távol a város zajától, pár napig. Együtt jöttünk haza Kolozsvárra is, és azzal búcsúztunk, hogy hamarosan újból találkozni fogunk.
A legközelebbi közös program, április 17-én lesz, amikor az ifik közötti kézilabda-bajnokságra kerül sor.

Remélem mi is részt veszünk. :)

puszi mindenkinek,

Erika

Röpibajnokság

2010-03-16T16:10:00.003+02:00

Szombaton, március 13-án megtartották a kolozsvári ifisek a röpibajnokságot. Az ideit a Pata utcai ifisek szervezték, és összesen 8 ifis csoport jelentkezett be. A mérkőzésekre a 16-os iskolában került sor, ide érkezett meg mindenki reggel 10 órára. Nálunk is összeállt a csapat, akiket Róbert szervezett, ő volt a csapat főembere. Ügyesen kiválogatta az embereket, hogy kik is legyenek azok, akik játszanak majd, hiszen nehéz lett volna úgy mérkőzni, hogy valaki is fél a labdától. (mint például én) :) A csapat tagjai között volt Robi, Debreczeni István, Gábor, Csabi, Kriszta és Orsi.
Reggel 9 órakor találkoztunk a Kétágú előtt és onnan indultunk együtt. Menet közben számomra érdekes volt megfigyelni és hallgatni, hogy hogyan tervezik és beszélik meg a stratégiákat, a legjobb fogásokat. Elmondhatom, nem kis szakértelemmel folyt a beszélgetés. :) Ahogy megérkeztünk, máris kezdődött a bemelegítés, egy-két labdaütés, fogás. A mérkőzést Nagy Gáborné Menyhárt Orsolya, a Pata utcai református gyülekezet segédlelkésze nyitotta meg igeolvasással és egy rövid imával. Bár mérkőzésre jött minden ifi, mégis ott volt az, hogy nem "véres" küzdést akartak. Mindvégig megmaradt ez a szellem, ugyanis a vesztesek nem haragudtak meg, hanem tudták, mindent beleadva játszodtak. Ami igaz is minden meccsre. A mérkőzéseink nagyon szorosak voltak, mindig egy- két pont volt az előny, és ez állandóan változott. Én jó szokásomhoz híven, a pálya szélén sétáltam jobbra-balra, izgulva és szurkolva a fiúknak, lányoknak. Sokszor az az érzésem, hogy nehezebb a pálya szélén állni és izgulni mint bent játszani, bár gondolom, hogy azok akik a pályán vannak és a labdát figyelik ütésre készen, nem így gondolják. Dehát, így tárul egy nem sportember szeme elé a mérkőzés. Hűségesen küzdött a kis csapatunk, mindent beleadott, figyeltek egymásra, ami mellesleg nem kis dolog a pályán, miközben mindenki a labdára koncentrál, nehogy leessen. Személy szerint, nagyon büszke vagyok rájuk, igazán ügyesen játszodtak, és a jövő évben biztosan ők viszik el a "babérkoszorút". :)

Gratulálok a kis csapatnak. :)

puszi,

Erika

ui.: Gábort megkérem, hogy tegyen fel egy pár sztárfotót is a bajnokságról. :)

Képek az elmúlt hétvégénkről a brassóiakkal

2010-03-13T19:20:00.019+02:00

Azt hiszem csak a blogfrissítő szakmát is ki kellene találják, mert akkor elég jól járnék. :)))))
Íme pár kép:

Az évszázad buliját tervezik a csoportok:)

Látogatás erre-arra

Enni is kell

Szuper játékpartyk :)

A brassóiak előadása.

Konyhában készül az ebéd. Ugyanitt, bebizonyítottuk Mesikével ellenkezőjét annak a mondásnak, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg. De bizony, megfér!!!!:)

A bulizás nem hiányozhat:)

Egyelőre csak ennyi képet sikerült feltennem.

pusz

Az I. Medvekonferencia

2010-03-09T20:54:00.002+02:00

Kedves kicsi pandáim!!!
Nagyon jó volt látni, hogy ennyien szeretjük a vendégeket és hogy ilyen sokan voltunk , hogy fogadjuk őket, nekem különösen jól esett, hogy régiek is eljöttek, és végig állták a sarat és jól érezték magukat. Azt jelenti, hogy igazi és jó csapat vagytok.A brassói ifit külön üdvözlöm én is, nagyon örültem, hogy megismerhettem őket - denkit külön külön is é együtt is megkedvelhettem. Reméljük, hogy nem ez volt az első és az utolsó MEDVEKONFERENCIA:))), mert hogy biza ez az volt.Sajnlájuk, hogy az időt nem tudtuk, úgy alakítani, hogy melegebb legyen kinn, de ennek meg az volt az előnye, hogy több időt töltöttünk egymás társaságában, és nem voltunk kisebb csoportokra oszolva, vagyis mindenki mindenhol ott volt. Arra is rájöttem, hogy nagyon jól lehet scrabblet játszani 8-an is, s ki tiltja meg nekünk, hogy ne ennyien játszodjuk:))), s azért mert az van rá írva, hogy max 4-en, az nem jelent semmit, hihi:))
Már előre várom a következő konferenciát, aminek már választhatunk témát is:) és sok szeretettel gondolok a kis brassói medvékre is.
sok puszkó Meskó
ui: Kérünk képeket barnamedvééktől, és a mieink is rakjanak fel!!!

Jöttek, itt voltak és elmentek

2010-03-09T12:36:00.002+02:00

Jöttek! Kik? A brassói vendégeink! Az elmúlt hétvége nem telt el eseménytelenül az ifiben. Amikor az elmúlt év októberében Brassóban jártunk megbeszéltük, hogy az új esztendőben szeretettel várjuk az ottani fiatalokat hozzánk. A kapcsolat kialakítása megtörtént, és ezt már csak tovább kell építeni és ápolni. Ennek a kapcsolatfenntartásnak és -építésnek mi sem láthatóbb jele, hogy meglátogattak bennünket a brassói ifisek. Mi is készülődtünk erre az alkalomra, hiszen azt akartuk, hogy mindenki nagyon jól érezze magát nálunk. Megbeszéltük előzetesen a hétvégi programot, azt hogy milyen ételt készítünk, hogy ki miben tud segíteni. Nagyszerű volt tapasztalni azt, hogy a 2agu ifi döntő többségben mind ott volt egész végig. A csoportról ez sokmindent elárul, pontosabban azt, hogy annyira összekovácsolódott a társaság, hogy nagyobb gondok nélkül jól megszervezte ezt a találkozót. Ennek láttán szerintem mindenki örült.
A vendégeink pénteken délután 5 óra körül érkeztek. Vitus, Isti és Róbert az állomáson fogadták a brassóiakat. A lányok meg az alagsorban szorgoskodtak, hogy elkészítsék a vacsorát mire megérkeznek. Olajozottan ment a munka, hiszen időben elkészültünk a szendvicsekkel. :) Igen kedves személyeket, barátokat látthattunk újra, elsősorban Simon István és Orbán Miklós személyében, másodsorban pedig olyan brassóiakat, akikkel már októberben is találkoztunk. Az ismerkedés után együtt vacsoráztunk. Jó volt megtapasztalni, hogy egyik csapat számára sem jelentett gondot a mielőbbi barátkozás. Miután vendégeink kipakoltak szálláshelyükön, újból találkoztunk. Ismertettük a hétvégi programot, utána pedig jöhetett a beszélgetés. 4-en visszamaradtunk még és a brassóiakkal együtt játszodtunk, beszélgettünk. Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, de én egyáltalán nem bántam, hiába tudtam, hogy másnap korán kell kelni. István egy gyufás játékra tanított meg minket. Ez abból állt, hogy meggyújtott egy gyufaszálat és körbeadtuk. Akinek a kezében kialudt a gyertya, annak mindenki feltett egy kérdést. Ez volt ám igazi ismerkedés. :) Sajnáltuk, hogy nem jutott sorra mindenki, de éjfél is lassan eltelt már.
Szombat reggel Timike és Emese segítségével előkészítettem a reggelit. A változatosság kedvéért szendvics volt. :) A reggelit közös ifi követte, amit Miklós tartott. Első pár percben minden csoport az évszázad legjobb buliját kellett megszervezze. Hát érdekes bulitervek készültek, szívesen részt vennénk egyiken. A bibliai történet a királyi mennyegző volt. Feltevődött a kérdés, hogy mi hogy éreznénk magunkat, ha nem jönne el senki a meghívottak közül a nagy bulira? Isten "buliján" mi meghívottak vagyunk vagy választottak? Volt közös éneklés is, természetesen. :) A bibliaóra után várost nézni indultunk. Hát.....olyan hideg volt. Brrrr. De azért jól begombolkozva, mosolyogva jártuk be Kolozsvár pár fontos látnivalóját. Voltunk a fellegváron, a Szent Mihály templomban, a Farkas-utcai templomban. Itt egy kis történelmet is mesélt nekünk Zsolt. Ezután már gyors lépésekkel indultuk vissza ebédre. A finom ebédet, a gulyást, Mesi és Eszter készítette el az éhes bandának. Nagyon ízletes volt, éhes gyomrunkat gyorsan töltögettük vele. :) Ebéd után következett a brassóiak számára a próba, ugyanis a vasárapi istentiszteletre egy kis darabbal készültek. Addig mi pihentünk egy keveset és megbeszéltük, hogy a vacsorai pizzázást miképpen oldhatjuk meg. Este 6 órakor mindannyian elmentünk az istentiszteletre. Pizzázás után bulizni indultunk a Soulba. Előbb egy koncert volt, dehát akkor is többen táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de éjféli 12 órakor hazafele indultunk, hiszen vasárnap reggel is korán keltünk.
Vasárnap reggel 9-kor reggeli, utána pedig részt vettünk az istentiszteleten, ahol megtekinthettük az "X darab" előadását. :) Igazából csak én neveztem el így, mert nem tudom pontosan mi volt a címe. :) Dehát a lényeg itt az, hogy nagyon ügyesek voltak. A darabot mindenki megértette és át is élhette, vagy inkább élheti nap mint nap. És akkor következett az ebéd. No..., itt egy kicsit gondban voltunk, mert sok időbe telt amíg mindent sikerült elkészíteni. Mesi segítségével sürögtem a konyhában, István (Simon) pedig gitározott és énekkel szórakoztatott. :) Nagy nehezen elkészült minden. Éppen, hogy volt idő megebédelni, mert utána vendégeink lassan indultak is hazafele. Ez volt a szomorú része, hiszen mire összeszoktunk és jól megbarátkoztunk, jött a búcsú. De semmi sincs veszve, hiszen a meghívást megkaptuk az újabb látogatásra. Elérhetőséget cseréltünk, és azzal búcsúztunk, hogy hamarosan újból látni fogjuk egymást Brassóban. A buszmegállóban intettünk végül búcsút.
A távozás után, bár mindannyian fáradtak voltunk, mégis visszamaradtunk, és páran Scrabble-t játszodtunk, egy páran meg pókereztek.

Egy tartalmas és élménydús hétvégét töltött el együtt a Kétágú és Brassó ifije.:) Ennek mindenképpen folytatása lesz. :)

Mivel már a brassóiak is tudnak a blogunkról, így üdvözöljük őket innen Kolozsvárról. :)

Erika

ui.: képek is bizonyítani fognak hamarosan. :)

Érkeznek a brassói medvék

2010-03-05T09:48:00.002+02:00

A mai nap az ifiben várakozással és készülődéssel telik el, mivel a brassói bocsok érkezését várjuk. Tavaly októberben voltak a pandák Brassóban, ezzel is kialakítva egy jó kapcsolatot. A hétvégét együtt fogjuk tölteni a vendégekkel. Összesen 12 bocs jön, beleértve Miklóst és Simon Istvánt is. Minden napunk be van tervezve, érdekes programokkal, beszélgetéssel, sétával, bulival, látogatással és persze kajálással is.

A napok végén majd megírjuk a beszámolókat is, hogy miként telt el közös napunk. :)

puszi,

Erika

UI.: Minden ifisünket várjuk erre a közös hétvégénkre!!!!!!

Táncelőadás és szülinapozás

2010-02-25T11:25:00.007+02:00

Úgy gondoltam, hogy egy pár sort írok az elmúlt táncelőadásról és az Eszter meg István (Csuri) szülinapjáról. :)

Február 19-én volt egy táncelőadás. Az ifiből többen is elkezdtünk járni társasági táncra a KISZT óta. Megjött a kedvünk a darab után, hogy tánctudásunkat tovább fejlesszük és egy magasabb szintre vigyük. Minden pénteken ifi előtt kemény próbáink voltak. S egyszer csak Orsi bejelenti, hogy a kicsik táncelőadásában mi is részt kéne vegyünk, mi is fel kéne lépjünk. Hát.....meglepetés volt, hiszen a többiekkel már két éve próbál, gyakorol, mi meg vagy 2 hónapja. De azért elvállaltuk a fellépést, és ezzel együtt a mindennapos kemény próbát is. De megérte. Az az érzés, amit táncolás közben a táncparketten érez az ember, mindent megér, még a fárasztó próbákat is. :) Eszti meg én izgulva vártuk a pénteket, hogy vajon milyen lesz, mennyit fogunk hibázni. De jó volt, jól sikerült. Ez az élmény sem történt az ifisek nélkül, hiszen mindenki eljött megnézni bennünket. :) Ami nagyon jó érzés volt számomra, hogy ott vannak a legkedvesebb barátaim, és velem együtt örülnek. A következő előadásban már több ifisünk is fel fog lépni, akik a mostanit a vizsgák miatt kellett kihagyják. ....Csodálatos élmény volt számomra, és kimondottan örülök, hogy az ifisekkel együtt ünnepelhettem. :)

A tánc után mindenki sietett fel a panda barlangba, mert jött egy másik ünneplés. Ugyanis Eszter és István születésnapját ünnepeltük. :) Lassan mindenki megérkezett és kezdődhetett is az ünneplés. Volt ajándékátadás, még torta is. A hangulat igen jó volt, mint mindig, :) s egyesek beszélgettek, mások fácánoztak. Még finom szalmakrumlpi is készült, ami az üres gyomrunknak igen jólesett. :)
S hát persze, hogy az ilyen összejövetelekről sosem hiányozhat a póker party. Késő éjfélbe nyúlt a játék, s mikor mindenki belefáradt, akkor elindultunk hazafele.
Amint látjátok az ifiből sosem hiányoznak az események, élmények, szóval érdemes járni. :))))

Erika

UI.: felteszek néhány képet is.

Bécsi keringő

Salsa

Keringő

Az ünnepeltek

Itt is ők, csak más színben :)

A torta

Szalmakrumplizunk egy tálból :))

Képek Csíkszeredából

2010-02-20T23:38:00.020+02:00

Íme néhány kép ízelítőként arról, hogy milyen volt Csíkban. :)

Mindenki úgy aludt ahogy éppen tudott

De... nem valami jól

Álmos érkezés

A csíki télben
Scrabble, újabb sportunk

Vasárnap délelőtti előadásunk

Tango-kedvenc részem a darabból :)

Finom ebéd

Hócsaták :)

Timike szerint "out of place" kép- hátul hócsata, s mi elől pózolunk :)

Nagyon nem akartunk hazajönni :(

Íme....egy igen kedves kép :)

Kirándulás Csíkba

2010-02-16T23:15:00.001+02:00

Nagyon rég nem írtam erre a blogra de a minap megjött a kedvem hozzá, ugyanis a hétvégén Csíkba utaztunk eljátszani a KISZT darabunkat és természetesen megismerni Vitus Bulbuk Emese szüleit.
Kezdjük az elejével. Péntek délben még azt sem tudtuk hogy mivel utazunk pontosan, aztán végül úgy alakult, hogy vonattal megyünk. A vonat éjjel 2-kor indult, addig volt időnk elkészülni. Volt némi egyet nem értés, de minden úgy ment, mint a karikacsapás és miután már a vonaton ültünk már semmi gond sem volt. A fiúk öszzehaverkodtak a Csíkba utazó fiatalokkal, úgyhogy egy egész vagont uraltuk.Ta-dam-da-damm ment egész reggel 8 óráig, Erika már Gyergyó előtt költötte a népet (ami kb. egy órára van a céltól). Közben már szombat van. Mesi volt olyan kedves és kijött elénk az állomásra. Megérkeztünk a Bulbuk rezidenciára, ahol a Mesi szülei a legkedvesebben fogadtak minket és úgy fogadtak, mint saját gyermekeiket. Fantasztikus volt. Érkezésünk után egy kicsit le kellet pihennünk, mert a vonaton nem igazán sikerült pihenni. Délben egy jó nagyot reggeliztünk, majd délután társasjátékoztunk, olvastunk, beszélgettünk és kimentünk a Hargitára, mert ott egy sífutó világbajnokság zajlott és ezt néztük meg. Közben megjött a kedvem sízni, de nem volt rá idő, talán legközelebb. Hazamentünk és otthon már várt a finom székely gulyás, amit Enikő néni nagyon-nagyon finomra készített. Innen este 6 óráig nem tudok semmiről beszámolni, mert egy olyan jót aludtam, hogy semmi sem ébreszthetett volna fel. Hatkor a nép összekapdosta magát és elment istentiszteletre. Az istentisztelet nagyon jó volt, a kántor a lányok szívét pár perc alatt megnyerte és korcsolyázni is elhívta őket. Erre sajnos nem került sor, mert egy csomót kellett próbálnunk. A próba későig húzodott el, (egy 3 perces nagy megszakítással...). Este is nagyon finom étellel vártak. Utána néztünk egy filmet és még későig beszélgettünk. Korán elaludtunk és reméljük a fogadóinkat sem zavartuk sokáig.

Vasárnap reggel felkeltünk és reggeliztünk, aztán elmentünk a templomba. Vitus az élethelyzetekről beszélt a Jónás esetében, és a prédikációjával felvezette a színdarabot.
A tegnap esti próbának megvolt az eredménye, a színészek elbűvölték a közönséget és sikeresen átadták a darab üzenetét. Ezután a gyülekezet meghívott ebédelni, nem is kell mondjam, hogy mennyire finom volt. Az ebéd után meglátogattuk Mesinek a nagyszüleit, akik nagyon kedvesek. Kiderült róluk, hogy nagy motorosok és szeretnek fényképezni.
Rendeztünk egy nagy hócsatát, amiben mindenki kivétel nélkül kapott egy egészséges fürdetést vagy kettőt. (Ezt csak azért írom, hogy a szülők is tudják, hogy gyermekeik miért vannak meghűlve.) Délután olvastunk, társasjátékoztunk és aludtunk. Az utóbbi miatt majdnem lekéstük a vonatot. Időben kiértünk azonban és felültünk a vonatra. A vagonunkban nem volt fűtés és úgy gondoltuk, hogy ezt azért folyamatosan 6 órán át nem szeretnénk tapasztalni. Mit tehettünk? A választ már mindenki tudja, átültünk egy másik vagonba, ahol kényelmesen blogot lehet írni.

Bubi (Lészai Róbert)

u.i. a képek következnek...

Emberek és kapcsolataik

2010-02-01T11:41:00.002+02:00

Már egy pár hete az ifiben főtémánk az emberek közötti kapcsolatok. Alapigénk a parázna asszony története. Beszélgettünk a szeretetről, hogy milyen féle szeretet létezik ember és ember, barát és barát között. Egyáltalán mit jelent számunkra, az hogy szeretet? Hogyan adunk és kapunk szeretetet? Talán közszónak tűnik már ez a szó, hogy szeretet, s mégis hányszor megtörténik, hogy nem tudunk igazán szeretni. Miért? Mi nem enged? Mi gátol? Mindenki felsorolt néhány dolgot azok közül, amik szerinte nem engedik, hogy a szeretet megvalósuljon mások irányába vagy éppen feléje. És hát, volt ott mindenféle a felsoroltak között. Felmerült az a kérdés többünkben is, hogy létezik-e feltétel nélküli szeretet ember és ember között? Mert ugye lépten-nyomon azt halljuk, hogy "szeretlek, MERT......" és jön a felsorolás, hogy a másikat mi mindenért szeretjük. De hányan mondjuk azt, hogy szeretlek, csak úgy.., mert szeretlek, s nincs ott a mert, nem következik a sok feltétel. Ugye? S ez ilyen könnyű lenne? Vajon?...
Az elmúlt ifin beszélgettünk az odafigyelésről, az időhiányról és a lustaságról. Figyelmes vagy te, aki ezt olvasod, a másik emberrel, odafigyelsz-e a körülötted levőkre. S ha igen, akkor miben nyilvánul meg az odafigyelésed? Hát én magam, nem tudok mindezekre a kérdésekre pozitív választ adni. Nem tudok mindenkire odafigyelni. Mondjuk nem is arról van szó, hogy minden emberre való odafigyelést gyakoroljuk, mert lehetetlen, szerintem, de azért a közvetlen környezetünkben levőkre...jobban odafigyelhetnénk, többet is türődhetnénk egymással. De...., miért nem tesszük? A kifogásunk általában így hangzik: "jaj, nincs időm, időhiányban szenvedek, annyi dolgom van, még magamra sincs időm, fáradt vagyok, egész nap rohangálok, 25 óra sem lenne elég mindarra, amit tennem kell". Ugye ismerősek ezek a kifogások? Valljuk be....., hányszor szoktuk ezeket mondani másoknak, barátainknak? Talán többször, talán kevesebbszer, de mondani szoktuk. Arról beszélgettünk ifin, hogy mi is ez az időhiány tulajdonképpen, amivel mindannyian "küszködünk"? Tényleg nincs 5 perc időnk a másikra? Tényleg minden percünk úgy be van osztva? Vajon? Ha őszinték vagyunk, akkor tudjuk, hogy ez nem pont így van. Persze, hogy az idő problémája fennáll és adott, persze, hogy sok a dolgunk, és sokat rohangálunk, persze kevesebb percet tudunk tölteni egymással, de ez mind a kapcsolataink róvására megy. Ennél a kérdésnél jött be a lustaság. Miért nincs időnk találkozni egymással, miért nincs időnk beszélgetni a másikkal? Erre az egyik jó válasz, hogy lusták vagyunk. Ha fáradtan hazaérünk, és a barátunk éppen akkor telefonál, hogy menjünk át hozzá, az első válaszunk, hogy hát nincs időnk, mert sok a dolgunk. Valójában lehet, hogy éppen csak lusták vagyunk újból kimenni a házból, vagy nincsen éppen kedvünk. Feltevődött az a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért nem mondjuk meg nyíltan a másiknak, hogy most mi az igazi ok, amiért nem tudunk átmenni? Ehelyett belebocsátkozunk egy végnélküli sorozatkérdésbe, hogy de miért, de csak egy kicsit, de nem mert fáradt vagyok, de a barátod vagyok, de sok a dolgom, stb. Eszter említette meg, hogy az embernek szüksége van arra, hogy egy kis időt magára is szánjon, hogy magát is rendbe tegye. Ez tényleg így van, én egyetértek Eszterrel. Fontos kialakítani azt a kis időt, amit magunkkal töltünk el. S talán, ahhoz, hogy másokkal is tudjunk foglalkozni, szükségünk van, hogy előbb magunkkal is rendben legyünk. Vitus említette az ifi alatt, hogy tulajdonképpen nem az időhiánnyal van baj, hanem azzal, hogy nem tudjuk beosztani magunknak az időt. Ez így van. A rossz időbeosztásnak csakis az a követekezénye, hogy nem jut időnk más fontos dologra, mint például arra, hogy a kapcsolatainkat építsük, ápoljuk.
Azért mégsem reménytelen az esetünk :) hiszen mindenki törekszik, úgy ahogy tud, hogy kapcsolataival is foglalkozzon. S itt nem csak a szerelmi kapcsolatokról van szó, mint ahogy eddig sem. :)
Egyik végkifejlete ennek a témának, hogy próbáljuk meg valamiféle új módszer szerint kidolgozni a programunkat, időbeosztásunkat, hogy jusson időnk egymásra is. Nem? :)

Ezen a héten kezdetét veszi újból a probák sorozata. Természetesen már nem kell annyit próbáljunk mint KISZT-re, hiszen tudjuk a darabot, de azért fel kell eleveníteni. Mindez azért van, mert két hét múlva Csíkszeredára utazunk, február 12, 13, 14-én. Mindenki már nagyon várja, hogy a panda szülők egyik őshazájába utazhasson. :)))))

Az elmúlt ifin, nem is csak ez jött szóba, hanem természetesen az idei biciklitúra is. Az útunk hossza nagyobb lesz, mint tavaly és több helyre is el fogunk menni ez alatt a 13 nap alatt. A megállók közül most csak párat említek, merthát én elfelejtettem, hogy pontosan melyik nap hova fogunk menni. De erről még lesz időnk beszámolni. :)) Az útvonalunkban benne lesz Brassó, Csík, Márkod, Gyergyó, Komandó, Hévíz, stb. Jó lesz majd időben felkészülni erre az útunkra is.

Ide, mára már éppen eleget írtam, szóval másnapra is hagyok. :)

Puszi mindenkinek,

Erika

Az év első ifije...

2010-01-10T23:59:00.003+02:00

Az új év első ifije, hol máshol lett volna, mint Isti rezidenciáján. Kulisszatitkokat ugyan nem tudok, de azt sejtem, hogy mennyi készülődés és egyeztetés lehetett. 6 órára volt meghirdetve a találkozó. Hát nem értünk oda pontba, egyeseknek jó okuk volt, ugyanis táncpróbáról siettek, de nem tánclépésekbe érkeztek a megbeszélt helyre... hova máshova... na... hova... na ne már... hát... a... biztos tudjátok... tudom, hogy tudjátok... oda... persze, hogy oda... a... a 2ágú elé. Onnan már Cha Cha lépésekben vettük az irányt a Tárkányi rezidenciára. Oda is értünk, s mivel egy matematikus házába értünk, mi mással találkozhattunk, mint cipők halmazával, kabátokkal a köbön, na meg pi megfejtésével.
A téma már azelőtt be volt vezetve, ugyanis egy filmet kellett volna megnézzünk, ami végül nem jött össze. De annál jobb volt az eszmecsere. A bibliai történet az 1 Mózes 34. része, amelyben arról van szó, hogy Jákob egyetlen lányát, Dínát, egy Sekhem nevű férfi megerőszakol. Ezt követően Dina két testvére azt kéri, hogy a város összes férfitagját metéljek körül, mert csak így adják lánytestvérüket feleségül Sekhemnek. Miután az összes férfi körűlmetélkedett, lázban, fájdalomban feküdtek. Simeon és Lévi lemészárolta őket. Jákob is megtudja, és kérdőre vonja fiait. A testvérek válasza, illetve kérdése - ”Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?„. Az érdekes ebben a történetben az, hogy nem kapunk egyértelmű választ. Miért? Mert ilyen esetekben nincs egyértelmű válasz.
Jó kis eszmefuttatás lett a téma kapcsán, miután leállítottuk a Law Abiding Citizen (Törvénytisztelő polgár) című filmet. Szerintem, egy elég jól szemléltető anyagnak minősült ez a film. Együtt érezhettünk egy olyan emberrel, aki minden, élete számára fontos, személyt elveszt. Ajánlom a filmet mindenkinek, kivéve a gyenge gyomrúaknak. Aki beletartozik ebbe a kategóriába, ha teheti, ne nézze meg, vagy olyan mellett nézze, akinek szoríthatja a kezét mikor durcasabb jelenetek lepik meg (amúgy, én végig néztem, es nem hunytam be a szemem.) "Haladás", mondaná Sanyi :). Volt egy-két jelenet, ahol én ijesztettem meg Sanyit, azzal hogy megijedtem. De a lényeg, hogy végignéztem, s fura módon tetszett.
A beszélgetések kapcsán jobbnál jobb gondolatok merültek fel. Az egyik az volt, vajon hogy érezhették magukat azok az anyák és feleségek, akik elvesztették a férjüket? Nekik ki szolgáltat igazságot? Ugyanis a téma az igazságszolgáltatás volt. Szerintem mindenki elfogadja azt, hogy mi csak egyet tudunk: a magunk igazat. Mert ezen a földön nincs igazságszolgáltatás. Az egyedüli aki igazságot tud nekünk szolgálni…, aki megbocsájtotta nekünk, és Pilátusnak is, hogy nem álltunk ki mellé, az Jézus Krisztus.
A beszélgetések alatt az asztalon lévő finomságok, főkeppen a fánk, rohamosan fogytak. Majdnem mindent elpusztítottunk, a pacal levesről ne is beszéljek, mindenki kétszer tartotta a tálat. Isti édesanyja pacal levesét még én is meg tudtam enni (!!!) Különleges dolog, hogy olyan emberek ették a csoda ízű pacal levest, akik másképp nem ennék meg, ha utánuk hajítanák is. Habár az est fénypontja a pacal leves volt, nem szabad kifelejtenünk a második alapfogást sem, a rakott krumplit. A kétfogásos tálalt csoda arra késztetett mindannyiunkat, hogy mind a 10 ujjunkat megnyaljuk. Persze, amiről híresek vagyunk, az sem maradt el.…A kitűnő jókedv és a folytonos poénkodás érkezéstől távozásig jelen volt.
Szerintem, ha azt javaslom, hogy EGY nagy taps Istinek, EGY a kitűnő szakácsnak és EGY az egész bandának, mindenki egyetért velem…

Timi és Sanyi

Álmodó

2010-01-09T22:12:00.003+02:00

Reményik Sándor
Csendes csodák

"Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."
(egyik legkedvesebb versem :) )

"Amikor lehunyod két csillag- szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz- én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más- vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed- a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell- én gyujtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedra
Amikor sírsz- mosolyogj szemembe...
Amikor fáj- ne hagyd hogy fájjon
Amikor bánt- ne hagyd , hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt- fényeket
Csillagok vándora- élj életet."
(???)

"Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten."

(Túrmezei Erzsébet)

Erika

2010

2010-01-03T13:47:00.002+02:00

Már új dátumot kell írni az ifi blogján is. Nem tudom most milyen újévi köszöntöt írhatnék ide, vagy egyáltalán...

Ez az új év hozzon magával minél több örömöt mindenkinek külön-külön, és az ifis csapatnak egyben is. Legyen ez az évünk még sikeresebb, több közös programmal, sok-sok élménnyel, szórakozással, épüléssel egybekötve. S idén a személyközi kapcsolataink is gyarapodjanak, épüljünk lelkiekben is és barátainkkal való kapcsolatunkat is tartsuk meg, építsük őket még jobban mint tavaly.

Kívánom, hogy találkozzunk minél többször ebben az új esztendőben.

Puszi mindannyiotoknak,

Erika

ui.: Kívánunk minden kedves olvasónak, látogatónak egy Békés, Csendes, Örömteli Új Esztendőt.

Ha elmúlik Karácsony...

2009-12-30T01:10:00.002+02:00

Jött a Karácsony...itt volt és már el is múlt. Nekem nagyon rövidnek tűnt és nagyon gyorsan eltelt. Hosszabb volt az előkészület mint maga az ünnep.
Karácsony szentestén érezhettük a karácsony hangulatát, amikor gyerek, felnőtt és idős összegyűlt a templomba ünnepelni. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit éreznek az emberek azon az estén? Boldogok-e, örülnek, jobban szeretnek...,? Kinek mit mond a karácsonyi üzenet?
Azt szoktuk hangoztatni, hogy a szeretet ünnepe. Mindenki így érzi ezt? Vagy csak egy piros betűs nap? Gondolkodjál el te is, mit jelent számodra a karácsony.
Az ajándékozás örömével mentünk le az ifiterembe, ahol meglephettük barátainkat. Nagy öröm számomra ajándékozni, mosolyt előhozni, boldoggá tenni valakit. Minden ifis és kátés ezt próbálta meg karácsony éjjelén.
Otthon mindenkit várt a családi vacsora meghitt hangulata. Végre talán először, vagy éppen egy páradszorra üllhetett le együtt a család egész évben. Háttérben kántálások, illatozik a sok finomság, fahéjas tea, narancs illat.
Éjszaka fél 11-kor találkoztunk újból, hogy elindulhassunk kántálni. Régi szokásunkhoz híven a lelkipásztoroknál kezdtük. A Székely családdal kezdtük, majd pedig megkántáltuk Emesét is, utána pedig az Adorjániékhoz tértünk be. Idén már szépen szólamban énekeltünk, ami nemcsak a családoknak, hanem nekünk is örömünkre volt. Mindenhol finomságok vártak, kedves tekintetek, mosolyok. Ifiseink közül elmentünk Istihez, hozzám, és ezen kívül Zoárdékhoz. A legutolsó hely ahova bekopogtunk a Vitus-Bulbuk család volt. Itt már mindenki tovább pihenhetett, hiszen nem kellett tovább menni. A fáradtság hamar kiütött mindannyiunkon és hajnalban tért mindenki haza. Mint mindig, sohasem hiányzik a szórakozás, jókedv, viccelődés sem.
A reggeli istentiszteletekre csak a nagyon ügyesek tudtak felkelni, többen pedig csak a délutánira jutottunk el.

Alig három nap a karácsony, és ez is olyan gyorsan elmúlik. Mi megpróbáljuk minél tovább megőrízni a hangulatát. Éppen ezért egy activity partyt rendeztünk nálam. Szerintem a party szó, már magáért beszél. :)) Az biztos, hogy még sok ilyent fogunk rendezni.

Most már lassan mindenki a szilveszteri bulira készül. Az idén az ifisek Bágyonban szilvesztereznek, nem olyan messze Kolozsvártól. A szórakozás és jókedv garantált, ezért hát nincs is más amit elmondhatnék róla. :)

Kívánunk mindenkinek egy Békésebb, boldogabb Új Évet. Mindaz amit el szeretnétek érni, azt el is érjétek. Legyen egy szeretetteljesebb évetek.

pusszi

Erika

Jön a Karácsony

2009-12-22T12:24:00.002+02:00

Ahogy az óvodás gyerekeimnek mondani szoktam, még csak 2-öt kell aludni és itt van a Karácsony, jön az angyal. :) Nektek is csak ezt tudom mondani, hogy hamarosan elérkezik az egyik legszebb ünnepünk. A készülődést mindenki elkezdte már, sőt, már a vége fele jár lassan.
De ami a lényeg, az csak a csütörtöki napon fog eljönni. Ki hogyan készül a szentestére? Még az ajándékok után nézelődünk, ..gondolkodunk kinek mit vehetünk. ...Kis meglepetéseken gondolkodunk, hogy szeretteinknek, jó barátainknak örömöt szerezzünk.

Mi is már nagyban próbálunk a kicsikkel, nagyokkal a szentestei műsorra. Annak a hangulatában vagyok, csakis azért szeretnék megosztani veletek egy kis versikét és hallgassátok meg az egyik dal szövegét.

"A karácsony a legnagyobb csoda,
Az Isten el nem múló mosolya."

Ugye a kántálásra is készültök. :)) Már nagyon várom, hogy a jó hidegben, arcunkra fagyott mosollyal járjuk a várost és vigyünk mindenkihez egy kis énekszót.

puszi angyalok,

Erika

http://www.youtube.com/watch?v=5KYtl3IfrbQ

Ifjúsági istentisztelet

2009-12-22T09:45:00.004+02:00

A vetítővászon vigyázva áll,
a projektor figyeli minden mozdulatát.
Megjött a hangfal hagnja,
az erősítőnek köszönheti.
A tálca majd összerogy a sok finomság alatt.
S a termosz melegen őrzi keblében a teát.
Túl sokan vannak - gondolta a sárga kályha -
szombat este nem szokás dolgozni.
A fiatalok nyüzsögnek a padokban.
A zenekar bemelegít. Minden készen áll.

A lelkipásztor köszönti az egybegyülteket.
Egy rövid ének után, egyedül hagyja a pulpitust.
Ilyen rövid volt? - szegényke, nem is sejti mi zajlik itt -
Kik ezek? Imádkoznak? Igét olvasnak? Ez a lelkipásztor dolga!
Eltűrtem a zongora jelenlétét, de ez több a soknál.
Jaj, már megint rikácsol az a gitár. Mit szól ehhez az orgona?
Nemrég hozták haza a korházból. Nem gondolnak rá egyáltalán?
Mi zajlik itt? Gyere vissza, nem bírom tovább.
Hozzád beszélek, nem hallasz? Mögöttem a helyed, nem a padban.
Mesélj nekem csatákról, csodákról, bűnről meg bűntetésről.
Na végre! Erre vártam, mióta bejöttél, halljam, miből készültél?.
Milyen rövid volt, s nem is arról szólt, amiről szokott.
Újra egyedül hagytál. Már megint az a lárma.
Reszket mellettem a vászon, üvölt rá a hangfal,
s a projektor némán nézi. Mi van a mai nappal?
Még egy rövid lárma, vajon ez volt az utolsó?
Egy tisztességes bucsúzás, ennyi elvárható.

A lelkész leengedi karját,
még mielőtt elhagynák a termet,
leveszik a tálca hátáról a terhet,
s elfogyasztják a meleg teát.

A szokatlan vendégek kilépnek az ajtón.
Elől megy a megdorgált vászon.
"Már megint elrontotta!"
Hangzik a szörnyű trió hangja.

A csend behatol a templomba.
Csak egy halk nesz hallatszik:
a pulpitus hangja.
Félbeszakítja a bölcs asztal:
A mai napon a fiatlok bizonyságot tettek
Megszervezték az ifjúsági istentiszteletet.

Ifjusagi Istentisztelet Ketagu 2009 december 19 by 2aguifi

Ifjúsági Istentisztelet a Kétágúban

2009-12-18T22:25:00.002+02:00

2009 december 19-én, este 6 órától ifjúsági istentiszteletre kerül sor a Kolozsvár Alsóvárosi Református templomban. Minden, adventi meghitt pillanatra, igazi karácsonyi előkészületre vágyó fiatalt (de nem csak) szeretettel hívunk és várunk.

Igét hirdet Horváth Levente református lelkipásztor.

A zenét a 2ágú ifi Verbuvált Zenekara szolgáltatja.

Készüljünk és ünnepeljünk együtt!

Kátés-ifis szövetkezés

2009-12-14T00:21:00.016+02:00

Ma meg is esett a nagybetűs kátés-ifis produkció. Ami úgy zajlott le, hogy a kátésok és pár ifis: névszerint Erika, Trrkányi, Eszti, Sándor király és "a nagy Fogarasi..." testvérhúga nagyon szép verseket mondottak Advent alkalmából. Előre is elnézést kérek, ha valakit kifelejtettem, vegyétek figyelembe, hogy két kötet szolfézs-kotta között írok jelenleg, parciálisra való készültemben, és megesik, hogy az ember szórakozottságában hullajtja el az informaciót a fejéből. Visszajelzések szerint nagyon tetszett a közönségnek az előadás. A hírek szerint a fellépés legnagyobb erényei a lényegretörés, az üzenet tömör, de világos kifejezése, az előadás pörgőssége volt. Köszönjük Erikának, aki ennek az egésznek a frontembere volt. Köszönjük az ötletet és a szervezést:) És természetesen a kátésoknak, hogy most már egy ideje kezdenek belépegetni az ifis életbe.

A mai előadás nem csupán szavalásból és felolvasásból állt. Engem is meghívtak muzsikálni. Valami olyasmi szerepben, mint amikor egy felséges vacsorához megiszik az ember egy pohár bort. Csupán, hogy jobban csússzon. A metaforák világából kilépve...közösen énekeltünk pár zsoltárt, én játszottam az orgonaszólamot, csak zongorán...pár módosítással és háttérzeneként a műsor legvégén. Eredetileg ez az egész hangszeres kíséret nem pusztán zongorára volt kiszabva. Áronnal próbáltunk is szombat este, ő lett volna a gitáros a mini zongora-gitár kamaraegyüttesünkben. Csak sajnos vasárnap reggel beteget jelentett és fájó szívvel el kellett búcsúznunk a gitármuzsika lehetőségétől. De remélem velem is beértétek. Legalábbis akik ott voltatok.

Sajnos több részletet nem tudok mesélni, mert én az én részemre koncentráltam, hogy azt minél jobban teljesítsem, és nem tudom felidézni az előadás többi részletét.

Köszönjük Bánhegyesy Tóninak a fotókat. És szeretettel várjuk csapatunkba:)

itt Erika mintha haragudna...

és itt van a HiFi torony...

a kátésok oly bájosak voltak

Sanyi, az elnökjelölt, aki próbálja meggyőzni a népet. A szónoki emelvényén azt írja: "aki hisz bennem..."

és végül, de nem utolsó sorban, a fotós hímnemű volt...:)

Események az ifiben

2009-12-12T16:51:00.002+02:00

Már egy pár hét eltelt amióta nem írtunk az ifiről, hogy egyáltalán mi történt velünk. :) Tehát éppen itt az ideje.
Első és legfontosabb hír, hogy ma szállingózott a hó!!!! Ez is már valami, és én csak remélni tudom hogy Karácsonyra lesz egy szép fehér hótakaró.
Éppen tegnap múlt egy hete, hogy az ifin igazán sokan voltunk. Régebbi, újabb és egészen új emberek voltak jelen. Ennek csak igazán örülni lehetett. Az akkori ifin a kátésok is jelen voltak, szóval dupla öröm. De nem csak ez volt, hanem képzeljétek el, hogy eljött a Mikulás az ifibe is. :))) Mindenki hozott valami kis apróságot és egymásnak ajándékoztuk. Mesikétől egy nagyon aranyos kis hóember csipeszfigurát kaptunk. Az enyém már meg is találta a helyét a szobámban, és onnan mosolyog, emlékeztetve arra a szeretetre amellyel adva volt. :) Volt ott sok finomság is, amivel egymást kínálgattuk, szóval igazán érezni lehetett, hogy járt a Mikulás. Ugyancsak azon az ifin történt az angyalkázás. Összeírtuk mindenki nevét, aki jelen volt, összekevertük és máris mindenki húzhatott. Abban egyeztünk meg, hogy Karácsony szentestéjén fogjuk átadni az ajándékokat egymásnak. Mindenki annak, akit kihúzott. Az ajándékozás is fontos része az ünnepnek. Mindezek után bementünk a templomba próbálni. Advent 3.-ik vasárnapján a kátésok és ifisek egy kis műsorral ajándékozzák meg a gyülekezetet. Amint látjátok múlt pénteken sem unatkozhatott senki. :)

Aztán következett egy másik nagyon érdekes nap. Ezt csak éppen egy pár mondatban fogom megemlíteni, de azért említem meg mert igen fontos. Vasárnap, december 6-án szülinapot is ünnepeltünk. És hát erről csak annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat (legalábbis én kitűnően), beszélgettünk, ettünk, ittunk, és este egy nagyot buliztunk. :))

A tegnapi ifi is különleges volt a számunkra, hiszen egy vendég lelkész tartotta, név szerint Kerékgyártó Zsolt. Újból szép számban összegyűltünk és kezdtük el az igencsak érdekfeszítő téma megvitatását. Zsolt a bűnbeesés témáját választotta ki, de szóba jött más is, ezek közül is kiemelem a szabad akaratot. Van-e szabad akaratunk? Gondolkodjatok el.....! Egy páran újból próbálni mentünk hiszen holnap lesz a kis kátés-ifis műsor. Egészen szépre sikeredett, reméljük holnap is olyan lesz.

Ezek mellett ott van még a társasági tánc is. Vagyunk egy páran az ifiből, akik a KISZT óta meg szeretnénk tanulni táncolni, de úgy igazán jól. Így hát összeállt egy kis csapat, felkértük Lakatos Orsit legyen a tánctanárnőnk és máris elkezdtük. Csak most decemberben kezdtük, de máris úgy érezzük sokkal többet tudunk. Párokban táncolunk, szóval mindenki kellett találjon magának párt, de ez nem volt gond. :) Nem csak az ifiből vagyunk táncon hanem máshonnan is, de ez csak jó. Szóval másokat is várunk még. :)

Talán ennyi egyelőre, de ahogy megérkezik a vakáció több ideje lesz a társaságnak írni. :)

pussz mindenkinek,

Erika

AUDIO - Kiértékeltük a KISZT-et és javaslatok is vannak problémák elkerülésére

2009-12-04T22:01:00.002+02:00

Bátorkodtam kitenni a december 3-i Szabadhetes hanganyagát, mivel a 2ágúifi közösségét is érinti. Sajnos nem volt minden ifiből képviselő, de azért konstruktív beszélgetés volt. Elég érdekes javaslatok hangzottak el a szervezésre vonatkozóan, ajánlom mindenki figyelmébe. Voltak néhányan, akik végighallgatták a műsort és hozzászóltak, azoknak külöm megköszönjük.

Kicsit ide is tartozik

2009-12-01T15:06:00.000+02:00

Mivel tudom, hogy többen is gyakran hallgatják az Agnus Rádió internetes műsorát, a Szabadhetest, gondoltam, hogy megosztom veletek a legújabb "projektet". Csak arról lenne szó, hogy szeretnénk egy Szabadhetes TOP 10-es számlistát összeállítani, ehhez kérem a segítségeteket.

A hogyan és a miért itt: http://agnusradio.blogspot.com/2009/12/szabadhetes-top-10.html

Gábor

Advent

2009-12-01T12:49:00.002+02:00

Adventben vagyunk. Várakozunk. Valamire, valakire és valahogyan várunk.

Ez egy nagyon kedves kis vers, olvassátok el.

Lukátsi Vilma: Adventi gondolatok

Hited talán csak egy kicsi mécses,
pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
nem is sejti az igaz ünnepet!

Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék, ha volt valaha,
azt az Isten adta a világnak:
nekünk született egyszülött Fia!

pussz

Erika

Képek a KISZT-ről

2009-11-24T11:50:00.016+02:00

Felteszem az okleveleinket, hogy szépítsék a blogot és még egy pár közös képet.

A KISZT kupa

Emléklap

Különdíj

Közönségdíj

III. Díj

Timi, Eszti és jómagam részt vettünk egy mini paródia összeállításában a többi ifis csoport egy-egy emberével

Ez... a Hakuna Matata :)

Buli a nap végén

A jókedv is megvan

Ez csak majdnem beállított kép :)

Mindenki magabiztosan táncol már :)
Itt éppen chachat.

Lakatos Orsi büszke lehet ránk, mert gyorsan tudtuk váltogatni a táncstílusokat

Erika

Bibliodráma kisifin

2009-11-24T10:29:00.003+02:00

Mi is az a bibliodráma? Talán ha meg kéne határozzam, akkor én csak így tudnám megfogalmazni: A Bibliával, bibliai történetekkel való foglalkozásnak és feldolgozásnak egy különleges műfaja. Hmm..vajon ez így jo? ... Az elmúlt pénteken kisifin ezzel a "módszerrel" dolgoztuk fel Lót történetét. Milyen is volt? Talán mielőtt még erről beszélnék fontos elmondanom, hogy a bibliodrámában a résztvevő csoport minden egyes tagja nyitott kell legyen, hogy jól működjön. Nálamnál okosabbak így fogalmaznak: "A bibliodrámában a csoport, benne minden résztvevő nyitott, előre nem meghatározott interakcióba lép a bibliai szöveggel. A verbalitáson túl mozgósítja a bennünk rejlő kreatív késztetések sokféleségét (rajz, énekhang, gesztus, szobor, költészet, stb.), fantáziánkat, a mozgás és testbeszéd archívumában őrzötteket, a valláskultúra ősi formáit, mindazt, ami emberré teremtettségünk adománya. A kis közösség védett és elfogadó légkörében felszabadult és felszabadító játékban vehetünk részt egzisztenciális kockázat nélkül, mégis a történések mozaikjaiban megfogalmazódik az Örökkévaló nekem szóló, itt és most érvényes személyes üzenete." (Magyar Bibliodráma Egyesület fogalmazta meg ezt így:) ).

Én inkább a személyes élményemről beszélnék, mert meglepő és igen újszerű volt Vitusnak ez a bevetett módszere, de igen hatásos. :))) Énekléssel kezdtük az ifit, ezt is felújítva ráadásul, hiszen nem csak gitárral énekeltünk hanem Tekla szintetizátoron is kísért. (ami nem volt könnyű feladat, ugye Tekla? hihi:))) ). Ez után pedig Vitus arra szólított fel minket, hogy vegyünk fel egy kényelmes pozicíót, és lazítsunk. A csendes percek után jött a masszírozás, aminek természetesen mindenki nagyon örült. :) Egy fáradságos hét után éppen jól jött. Ekkor következett Lót története. Ugyanabban a csendben hallgattuk végig, amint Vitus felolvasta a történetet. Majd pedig megkért bennünket, hogy válasszunk ki egy szereplőt a történetből, akivel azonosulni tudunk ezen a mai napon. Másodszori elolvasás után, már mindenki tudta, hogy kicsoda lesz. Tetszés szerint választhattunk magunknak helyet a teremben és vártuk, hogy mi fog következni. Érdekes módon nem a magyarázat következett, hanem Vitus sorban odament mindenkihez, megkérdezte, hogy ő kicsoda a történetből és pár kérdést tett fel. Én Lót felesége voltam, a sóbálvánnyá változás után. Azon a pénteki napon pontosan vele tudtam azonosulni és teljesen beleéltem magam a szerepbe. Miután mindenki sorra került, de még mindig szerepben maradva, kérdéseket tehettünk fel egymásnak. Én például Istent (Isti volt Isten akkor) kérdeztem többnyire, hiszen aznap épp hozzá volt a legtöbb kérdésem.

Igaz, amikor azt mondják, hogy ilyen helyzetekben megfogalmazódik Isten személyes üzenete az egyes ember számára. ...velem is ez történt..! Pont akkor, aznap..., azon az ifin kaptam egy üzenetet, ami nagyon fontos volt számomra.
Úgy gondolom azonban, hogy ez a bibliodráma csak akkor éri el meghatározott célját ha mindenki komolyan veszi, beleéli magát szerepébe, kipróbálja milyen valaki másnak a bőrében lenni. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ki hogyan viselkedik és miket mond. Minden utal valami sokkal mélyebbre, mint ahogyan az ki volt mondva. És ez a jó, hogy ebben a csoportban fel tudjuk vállalni azt, akik vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Nem?
Az ifi lejárta után még sokat beszélgettünk erről, főleg Teklával, és arra a következtetésre jutottunk, hogy megéri ezt a módszert több alkalommal is bevetni a kisifin.
Egy érzés maradt meg bennem kisifi után, amit nehéz leírni, de azt el tudom mondani, hogy jó érzés volt részt venni ebben a játékban.
Ami hiányzott nekem, az az idő volt.:)) Ugyanis szívesen folytattam volna még a beszélgetést, és egy picit rossz érzés volt megszakítani azt a nyugodt hangulatot ami eluralkodott rajtam. Dehát..., majd a következő alkalommal.

Vitus ez egy remek ötlet volt és szerintem több alkalommal is tarthatjuk így az ifiket.

puszi mindenkinek

Erika

AUDIO - IX. KISZT - beszámoló interjúk a 2009 november 21-i találkozóról

2009-11-23T12:45:00.002+02:00

Mint tudjátok, vagyunk néhányan 2ágúifisek, akik Agnus rádiózunk is. A hétvégén se voltunk restek, hát készítettünk néhány interjút. Azaz, jónéhányat. Itt a "kis" riport, ami készült, és úgyamúgy Eszternek az érdeme, mert ő állította össze, a végleges forma az ő alkotása :)

9KISZT - 2009 november 21 - KG-AE by parvusgabriel

Gábor

Bravó

2009-11-22T12:42:00.003+02:00

Még egyszer bebizonyítottuk, hogy "korszakalkotó" ötleteink vannak. Újból sikerült megmutatni magunknak de másoknak is, hogy mindig sikerül valami újat, egyedit alkotni, bemutatni a közönségnek. Az idei darabunk műfaja: tánc színház. Amikor legelőször gondolkodtunk azon, hogy mivel lehetne feldobni azt a Jónás darabunkat, amivel Brassóban voltunk, akkor úgy egyeztünk, hogy hát valami kis erre-arra táncolással megoldjuk. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy egy ilyen komplex és nehéz koreográfiát vállalunk. Éppen emiatt is büszkék lehetünk magunkra, hogy elvárásaink felett teljesítettünk, többet is mint amennyit terveztünk.
Nehéz, szinte minden napos próbák állnak az előadás mögött, amikor kitartóan kellett sokadjára is előlről kezdeni az egészet. Mi is volt a legnehezebb?.... Elsősorban talán a tánclépések megtanulása, azután azok egymás után állítása, majd pedig az egyes jelenetek összefogása egy egésszé. Orsi kitartással tanította a chachat, sambat, rumbat, salsat, jive-ot, tangot, stb. még akkor is, ha voltak alkalmak, amikor mindannyian nagyon bal lábasak voltunk. :) Hogy miről szól Jónás története, azt mindenki tudja, de mi a táncok segítségével próbáltuk meg aláfesteni, jobban átadni a történet hangulatát, érzését. Én úgy gondolom, hogy ez azért jól sikerült.
Eljött a szombat délelőtt is. Már a Kolozsmonostori templomban ülltünk és vártuk, hogy kezdődjenek az előadások. Egy picit izgulva vártuk azt a pillanatot, amikor mi is sorra kerülünk, és amiatt aggódtunk, hogy nehogy elrontsuk a lépéseket, vagy félre lépjünk, vagy elfelejtsünk valamit. Sorshúzás alapján mi voltunk az utolsók, akik sorra kerültünk a csoportok közül. A függöny mögött pár perce elcsendesedve álltunk meg, és kértük Istent, hogy ő segítsen meg minket. ....Szétgördült a függöny, és Boti (Jónás) már ott feküdt várva a megszólítást, hogy indulhat. Mesike olvasta a szöveget és Orsi üllt izgulva a laptop mögött, hogy a zenét pontosan elindítsa, de hogy mi is pontosan zenére kezdjünk. Előzetes megbeszélés alapján, próbáltam Orsit figyelni, hogy mikor számolja nekünk az: 1,2,3 chacha-t, hogy indulhassunk. Mindenik jelentnél nagyon koncentráltunk, én olyannyira figyeltem Orsit, hogy egyik oldal chacha lépésemről meg is feledkeztem. :)) Dehát, folytattam gyorsan tovább, ez nem okozott különösebb gondot. Szint minden jelenetnél más-más tánclépésekkel táncoltunk. Amikor arra került a sor, hogy Botival, mármint Jónással tangózzak, azaz tangozzón a tök,akkor jött ám a nagyobb izgulás. De Boti ügyesen elindult, mindketten figyeltünk, így hát nem rontottuk el. Isten beszéde után, nagy taps és vége. A padban ülő ifis társaink tapsviharral köszöntöttek, de nem csak ők természetesen. Ennek nagyon örültünk. Hát....egy kis baki is becsúszott, tudniillik, amikor visszatapsolt a közönség, akkor csak 4 ember jelent meg a színpadon, a többiek már az öltözőben voltak. hahha. Micsoda megkönnyebbülés és öröm volt számunkra. Sikerült, megcsináltuk és ráadásul nem is akárhogyan, hanem ügyeskedtünk. Rögtön jöttek is a panda szülők gratulálni a kis bocsaiknak. :)) Mesikém azt is mondta, hogy az ő kis ügyeskéi voltunk, vagyis....hogy vagyunk. Hát nem? :..:) (no, aztán te javíts ki Mesikém, ha ez nem így van). Nagyon jó volt ott látni a közönségben a többi ifist is, merthát összetartozunk. Még egyes szüők is eljöttek megcsodálni minket.
Végső soron, talán annyit kellene mondjak, hogy ügyesek vagyunk. Köszönjük Lakatos Orsinak, hogy annyi táncot megtanított nekünk, és reméljük, hogy ő is büszke ránk, teljesítményünkre. Természetesen meg kell köszönni mindenkinek a fáradtságos munkáját, és főleg kitartását. !!!!!

Azt hiszem, most már mindenki arra vár, hogy a díjkiosztásról is szóljak. :) No, jól van hát. Dobpergés meg miegymás: idén....., a 9. KISZT-en ........ megkaptuk a III.-ik helyezést!!!! BRAVÓ. Nagy taps. Ezen kívül megkaptuk a közönségdíjat is.!!! Még egy nagy taps. Ezen kívül még egy különdíjat is kaptunk, a legjobb koreográfia és zenei aláfestésre.!! Még egy taps mindenkinek. :)) Ezeket le fogom fényképezni és akkor felteszem ide, hogy díszítse a blogot. :)
Ezzel nem lett vége a tegnapi napnak, az igazi ünneplés csak ezután kezdődött. Merthát következett a buli. Már egészen benne voltunk a táncolásban, sokat szórakoztunk. Az utolsó busszal pedig lementünk a városba és ott folytattuk az ünneplést. De nem csak üdítőzéssel, hanem sok-sok tánccal. Hangulat megvolt, jókedv is, és a különböző táncokat úgy roptuk, ahogy elő van írva. Szórakozás, beszélgetés, tervezgetés, és még sok-sok másban is részünk volt a tegnap éjszaka. Mindannyian fáradtan tértünk haza, de azzal a gondolattal feküdtünk le, hogy igazán tartalmas és gyönyörű napunk volt.

Megbeszéltük, hogy ezzel a Jónás darabunkkal fogunk elmenni Csíkba is, és itthon is előadjuk a gyülekezetnek.

Talán ennyi elég is már. Inkább egy kicsit visszafekszem pihenni.

BRAVÓ!

ui.: Gratulálunk a Kakasos ifinek, hiszen ők lettek idén az elsők!! Nagyon jó volt a darabjuk, eredeti és ötletes.

pusssz,

Erika

Hajrá kedveseim!

2009-11-20T23:42:00.002+02:00

Már beállítottam az óram reggel fél 9-re. Gondolom mindenki megtette az utolsó szükséges előklészületeket a holnapi napra. A visszaszámlálás beindult és már csak pár óra választ el a fellépésünktől.
Tulajdonképpen nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen olyan valamivel próbálkoztunk, amit előttünk még soha senki nem tett. Kevés időnk volt, és a darab is nehéz, no meg a táncok is. Mindezek ellenére én egy dologban nagyon biztos vagyok, abban, hogy megpróbáltuk minden erőnket beleadni, hogy jól menjen. Elégedettnek kell lennünk hiszen sikerült így is összehozni.
Sokszor úgy éreztük, hogy abbahagyjuk, nem csináljuk meg, és nem állunk ki a színpadra, hogy bénáskodjunk. Dehát, ha most így előre végiggondolom, mégsem bénáskodás lesz belőle, hanem megmutatjuk mindenkinek, hogy ez is sikerülni fog.

Most már késő este van, szóval jó lenne ha én is lefeküdnék, és pihentetném a lábzizmoáimat no meg a hangom is. (csupa szerencse, hogy pantomim és nem kell beszéljek, mert ilyen semmi, rekedt hanggal nem sokra mennék.) :)

Mindent bele drágák. :)
Ügyesek leszünk holnap!!

pusssz

Erika :)

Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozója kilencedszer

2009-11-16T17:56:00.000+02:00

Idén kilencedik alkalommal kerül sor a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozójára (KISZT) a Kolozsmonostori Református Templomban. Az amatőr színjátszótalálkozó célja, hogy a kolozsvári magyar református fiatalok együtt legyenek, a magyar kultúra és nyelv megőrzése és fejlesztése. A KISZT szervezői ezúttal a Belvárosi (Farkas utcai) Gyülekezet ifjai. A szervezők szerint a csoportmunka az egyik legfontosabb eleme a készülődésnek, hiszen alkalmi színjátszásról van szó, ezalatt azonban a különböző ifjúsági csoportok tagjai "megtanulnak türelemmel lenni egymás iránt, megtanulnak egymásra figyelni, ugyanakkor a bemutatásra kerülő darabok révén fejlődik az esztétikai érzésük is." Az egynapos, immár hagyományosnak is tekinthető rendezvény alkalmat ad ismerkedésre, tapasztalatszerzésre és tehetséges fiatalok továbbfejlesztésére. Idén öt ifjúsági csoport vesz részt a találkozón, amely november 21-én délelőtt 11 órakor veszi kezdetét áhítattal. 12 órától az egyes csoportok által kiválasztott darabok előadását tekintheti meg a közönség, amelyet négytagú, szakmabeli zsűri értékel ki és díjaz. A hagyományos első három díj mellett a legjobb férfi és női alakításokat is díjazzák, valamint egyéb különdíjakat is kiosztanak. A találkozón vendég színjátszócsapatok is bemutatkoznak, majd este a nagyváradi Tálentum együttes koncertjével zárul a program.

Teljes program:

10:30 A benevezett csapatok regisztrációja

11:00 Áhítat

11:30 Köszöntés

12:00 A résztvevő csoportok első felének a bemutatása

15:00 Közös ebéd

16:00 A résztvevő csoportok második felének a bemutatása

19:00 Áhítat

19:30 A zsűri értékelése, a díjak átadása

20:00 Tálentum koncert

Forrás: Agnus Rádió, http://www.refradio.eu/radio/agnus/index.php/hir/mutat/i/7753/

Boti képzelt betegének minden képzeletet felülmúló előadása

2009-11-14T18:09:00.003+02:00

Sziasztok Kedveseim,
Kissé megkésve bár, de mindenképp meg kell osszam veletek mély csodálatomat a csütörtöki Képzelt Beteg előadását illetően, és föleg Boti alakítását illetően.
Nagy izgalommal készültünk s nagyon vártuk már az előadást. Mikor bementünk a terembe, már alig volt hely. Sokan voltak fiatalok öregek egyaránt. Az előadás 2 órát tartott de 20 percnek sem tünt. Jó volt a szereposztás is, a rendezés is. Meglepő ugyanakkor nagyon is odaillő betétek voltak a darabban, a Jimy betétdalok kanfasztikusak voltak (szándékosan írtam kanfasztikusat, mert a fantasztikus túl kevés lett volna rá:))). Boti vitte a prímet és a háromszoros vastapsot teljes mértékben megérdemelte. Nagyon megkapta magának a szerepet, vagy a szerep kapta meg őt(ki tudja?). Elejétől a végéig kellett hozza a morcos "képzelt" beteget, amit nagyon ügyesen alakított. A kiabálásai, a veszekedései, a kitörései mögött közbe vigyorogva találtuk meg Botit is. Nagyon jó volt látni, hogy Botikámnak semmi erőfeszítésbe nem kerül kiabálnia és veszekednie mindenkivel mindenek felett.:)))
ugyanakkor persze játszi könnyedséggel vitte a szerepet magával a darab végéig, figurázott, gesztikulált, mutogatott, harcolt és élvezte hogy ha nyer, ideges volt és olvadó, aggodó apuka,persze volt tradicionális, ellenkezést nem tűrő, erőteljes és gyengéd, félénk, pánikbeteg és minden más, amit a karaktere kívánt tőle.
Nagyon büszke voltam és vagyok rá, nagyon ügyes volt és nagyon szakszerű.:)
Kész profiként mozgott és teljesített a színpadon.
Szóval mindenképp megérdemel annyi tapsot amennyit szeretne, gratulálok neki is és a csapat többi tagjának is. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ugyanakkor Boti hozzánk tartozik s kivágta a rezet, s ezt mindenki láthatta, tapasztalhatta.
Botikám kérünk majd képeket, kérlek tegyél fel a blogra sokat sokat!!!!
sok puszi és ölelés neked
Meskó

Készülődés a KISZT-re

2009-11-09T23:30:00.002+02:00

Ha nem tévedek, az idei KISZT már a IX.-ik. Szokás szerint minden évben sor kerül a színjátszó találkozóra, annyi különbséggel, hogy valamelyik másik ifi szervezésében. Az idén a Belvárosi ifisek szervezik, és amint ma este is mondták, nem könnyű dolog. Ezt mi is nagyon jól tudjuk, hiszen nekünk is alkalmunk volt megszervezni. Visszatekintve rá, elmondható, hogy sikeres szervezés volt.
Már javában mennek a próbák, előkészületek. Szinte minden nap összegyűlünk az alagsorban próbálni. Ez eléggé nagy kihívás, ugyanis mindannyiunknak sok a tennivalója, zsúfolt a programja, és nehéz egy közös, mindenkinek megfelelő időpontot találni. De azért mindig jól kialakul.
Nehéz vállalkozásba kezdtünk, hiszen egyáltalán nem egyszerű a darab s pláne a kivitelezés. Azonban én úgy gondolom, és ez a próbákon is látszik, jól alakul, és mire elérkezik a nagy pillanat pontosan úgy fog menni minden, mint ahogyan annak mennie kell.
Mindenki keményen dolgozik a próbákon, amik sokszor fárasztóak és nehezek is, a darab műfaját tekintve, de ez egy olyan út, aminek a végére érve nagyon büszkék leszünk magunkra, hogy megcsináltuk és sikerült. Természetes velejárója ezeknek a próbáknak az is, hogy néha már túl fáradtak vagyunk, vagy zsimbesek és stresszesek is akár, így akkor mindenkinek nehéz.
A jókedv sem hiányzik azonban, minden mértékben lehet találni belőle, és ez csak segít, erősíti a kis csapatot.

A visszaszámlálás napjai megkezdődtek, és én azért írok, hogy mindenki tudja, milyen áldozatokat vállalva dolgozik a csapat, és ráadásul ez milyen jól megy.

Én büszke vagyok mindenkire!

Hajrá, mert ez menni fog!!!!

puszik

Erika

Nagyifi a QuoVadisban

2009-10-28T00:07:00.002+02:00

Vasárnap este 2 hagyományőrző lélek, Erika és Isti meghívtak a QuoVadisba, mert náluk hagyomány az, hogy vasárnap beülnek valahová és egy jót beszélgetnek. Szívesen fogadtam a meghívást, és miután Tekla is csatlakozott hozzánk a helyszínen, máris letelepedtünk egy kis asztalhoz, egy eléggé érdekes kép társaságában. Ugyanis, amióta nem jártam ott, eléggé megváltozott a design. Sötét hátterű portrékat tettek ki a falra. Mi valahogy nem tudtuk eldönteni, hogy a felettünk levő kép nőt vagy férfit ábrázolt. De a Kelly Family tagjaira emklékezve, megállapodtunk, hogy egy hosszú hajú fiúról van szó. A továbbiakban is komoly döntéseket kellett meghoznunk, pl. azt, hogy mit rendeljünk. Sokat nevettünk, mivel az étlapban nagyon ötletes elnevezésekkel találkoztunk: Death by Chocolate, Sweet Kiss (shake-szerűségek). Azonban a pincérnő nagy segítséget nyújtott a választásban, mert mindegyre azt mondta, ez sincs, az sincs. Végül maradtunk egy sütinél (Isti), két édes csóknál (ne értsétek félre, ezt a shaket rendelte Tekla és Erika- Sweet Kiss), és én maradtam az örök boldogságnál (Happy Ever After- shake). Nagyon finomak voltak, de nem ezért érte meg ott lenni. Hiszen ezután érdekfeszítő témák kerültek elő. Pl. mitől nő egy nő? És milyen százalékban vagyunk mi nők és férfiak, izé lányok és fiúk?

Mert egyes lányok fiúsabbak, a fiúknál pedig néha vannak lányos beütések.

Most furcsán hangozhat ez az egész, de... soha nem sopánkodtatok magatokban, hogy miért nem születtetek pl. fiúnak? A fiúkat nem kérdem, mert ők nem biztos, hogy vállalták volna a lányszerepet. Én mindig egy jó focicsapatban szerettem volna játszani. De nem baj, maradok a pingpongnál. Apropó, mikor játszunk még?

Arról is szó esett, hogy a hölgyek mennyire nem tudják fogadni a bókokat, bár ... most jut eszembe, hogy lehet a bókolókkal van néha gond. Na jó, ne kövezzetek meg! Kiderült, hogy Isti kitűnő rendszerező képességekkel rendelkezik, mert olyan szépen mutatta be a különböző lánykategóriákat, akik képmutató szemérmességgel fogadják a bókokat. Pl. „Szép vagy.” Válasz: „Ó, nem is igaz.” Közben magukban azt mondogatják: „Naná, hogy az vagyok, de most nem hangoztatom.” ; Vannak olyanok, akik határozottan kijelentik: „Persze, hogy én vagyok a legszebb és legtökéletesebb lény a földön.” ; Vannak olyanok, akik egyből visszautasítják a bókot, merő hazugságnak titulálva a szavakat. Miért? Önbizalomhiány, vagy még nem értek meg arra, hogy nőként kezeljék magukat? Az tény, hogy a Teremtő sok kinccsel ajándékozott meg, de mi nem tudunk mit kezdeni velük. Vitrinbe tesszük, porfogónak.

Aztán a személyiségtípusok is előjöttek, és egymást vizsgálgattuk, kire mi jellemző leginkább. Az eredmény: a melankolikusok nyertek, azaz én és Isti. Végül abban maradtunk, hogy mivel a tudomány gyorsan fejlődik és különböző teszteket találnak ki, Tekla elküld nekünk majd egy személyiség tesztet, hogy lássuk, mi lappang bennünk. Most már nemcsak szangvinikus, flegmatikus stb. személyiségtípusok között válogathatunk, hanem sokkal érdekesebb elnevezéseket találtak ki. Bővebb információk: Vincze Teklánál.

Sok-sok nevetés, magas röptű gondolatok, „in your faces” humor, mindenből volt egy kicsi, ami gyönyörűvé varázsolta az estét. És más is tanúja lehetett ennek, mivel elég hangosan nevettünk, sokan megbámultak, hogy minden rendben?

A „nagyifit” számlafizetéssel zártuk. Azaz a Kétágúig még folytattuk a magas szintű eszmecseréket, majd 11 óra után valahogy búcsút vettünk egymástól. De nem végleg... To be continued....

Emese

Focibajnokság képek

2009-10-24T14:48:00.015+03:00

Most jön egy pár kép a bajnok fiúkról.

A fiúk a stratégiákról beszélgetnek

Gól veszély a monostorral

:(((

Csabi remek fogásai

Sikerült kivédeni

Mérközés a bifivel

Hátul a szurkoló lányok veszélyben

Védelemre!

István ügyeskedik

Isti balett mozdulatai

Kezdenek kifáradni

Bubi és Attila mozgásban

Üdvbizonyosság

2009-10-22T21:27:00.002+03:00

Ez volt a hétfői nagyifi témája. Mi az, hogy üdvösség? Ki üdvözül? Honnan tudom, hogy én üdvözülök? Elveszíthetem-e az üdvösségem? Ez csak egy pár kérdés azok közül, amelyekkel foglalkoztunk az ifi keretén belül. Többször is elgondolkodtam ezen, hogy mitől lehetek biztos az üdvösségemben? Érzem? vagy Tudom? Egyáltalán biztos vagyok az üdvösségemben? Arról beszélgettünk, hogy Isten felajánlotta nekünk, azaz felénk nyújtotta a nagyszerű ajándékot Krisztus halála által. Érette van, kaptuk az üdvösséget. Én, te elfogadtad ezt az ajándékot, vagy még mindig halogatod? Isten mindenkinek adta, csak el kell fogadni. Arról is beszélgettünk, hogy mi biztosak lehetünk az üdvösségben, ha már egyszer elfogadtuk az ajándákot, azt az úgynevezett "csomagot" amit Isten kínál. Sok emberben megfordul az a kérdés, hogy elveszíthetem-e az üdvösségem? Mi azon a véleményen voltunk, hogy nem. Ha már egyszer elfogadtad és tudod, hogy van üdvösséged, akkor az már a tied. Isten nem kéri vissza tőled. Nem csodálatos tehát biztosan tudni, hogy van üdvösségünk? Miért kételkedünk mégis olyan sokszor?
Van egy nagyon csodás énekünk, ami ide kapcsolódik: "Benned bízom Uram Jézus, benned bízom egyedül. Kit te hű kegyelmed hordoz, az bizton üdvözül. Bízom benned Uram Jézus, te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó. Én bízom benned, Uram Jézus, igéd bíztat reá. "

Biztosak lehetünk az üdvösségünkben...

Erika

Kátés ifis nap

2009-10-22T21:03:00.002+03:00

Minden évben megszervezünk egy napot a kátésoknak közösen az ifisekkel. Itt az a cél, hogy bemutassuk az ifit nekik, és egy kis ízelítőt nyújtsunk mindabból ami velünk történik. Azzal a reménységgel szervezzük az ilyen napokat, hogy majd a konfirmáció lejártával ők is bekapcsolódnak az ifi életébe.
Az elmúlt hétvégén volt a közös napunk. Sajnos az idő nem engedte meg, hogy kirándulni menjünk, ahogy azt szerettük volna és ahogyan azt szoktuk, azonban így is nagyon jól sikerült. Az alagsori teremben szerveztük meg tehát a programot, ami reggel 10 órakor kezdődött és a délutáni istentisztelettel ért véget.
Bár hosszúnak tűnik időben, mégis oly rövid volt. Azzal kezdtünk, hogy minden kátésnak egy keresztszülője lett, akinek az volt a feladata, hogy egész nap vigyázzon arra, hogy jól érezze magát az illető. Ez mindenkinek nagyon jól ment, hiszen barátságos emberkék voltak. A délelőtti órákat ismerkedési játékokkal töltöttük, amit jómagam vezettem. Ezeknek az egymás megismerése, a beszélgetés és a szórakozás volt a lényege. Ez nagyon is jól sikerült, hiszen mindenki élvezte a játékokat, és hamar összebarátkozott a két kis csapat. Ebéd előtt Vitus egy ifit tartott úgymond, amelynek témája az Istenkép volt. Beszélgetések, csoportmunkák, kérdések és válaszok hangzottak el. Itt alkalom nyílott arra, hogy mindenki elmondhassa Istennel kapcsolatos gondolatait, azt, hogy hogyan és milyennek képzeli el az Istent. Ezek után már mindenki nagyon éhes volt és alig várta, hogy finomat ebédelhessen. Így hát beosztottam az emberkéket. Voltak akik a konyhán segítettek ebédet főzni, egy finom gulyást készítvén, és voltak akik a terem elrendezésével és a terítéssel segítettek. Sok kéz hamar kész, szoktuk mondani, és ez igaz is, csakhogy amíg megfőtt, kellett egy kis idő. Viszont addig voltak akik játszodtak, voltak akik csak beszélgettek. A közös ebéd után filmeztünk. Mivel a reformáció ünnepe következik, megnéztük a Luther filmet. Mindenkinek ajánlom, hiszen nagyon tanulságos. Film után részt vettünk az istentiszteleten és azzal búcsúztunk el a kátésoktól.
Hogy visszajönnek-e ifire majd? Erre a kérdésre többen is igennel válaszoltak, és mi csak reménykedünk, hogy úgy is lesz.
Megpróbáltunk egy érdekes napot szervezni és én úgy érzem, hogy sikerült is. Mindenki jól érezte magát azon napon, amelyen volt szórakozás de komolyság is.
Az ifi mégegyszer bebizonyította, hogy tud ügyesen szervezkedni és nyitni mások irányába is. Ennek csak örülni és hálásnak kell lenni.

Erika

ui. hát igen, ide is érkeznek majd képek. :)

Focibajnokság

2009-10-22T20:40:00.003+03:00

Már nem is tudom, hogy mikor volt pontosan a focibajnokság, de az biztos, már egy jó pár hete. Így hát leírok egy néhány alaptényt, mert eddig senki sem tette meg. Összesen két napos volt a mérközés, ahol az ifi fiai: Csabi, Bubi, Isti, Attila, Levi és István meg Zoli vettek részt a megmérettetésben. Beosztás szerint szombaton játszodtak a Pata utcai ifisekkel, ezt követően a Bulgáriával, majd pedig a Bifivel és a Kolozsmonostorral. Igazán nem értek szakszerűen a focihoz, de az biztos, hogy ügyesen játszodtak. Azért, nem ártott volna nekik sem előtte a gyakorlás, dehát jövőre. Szombaton 2 mérközést megnyertek, 2-öt pedig veszítettek. De nem is az számított már, hanem az, hogy mindent beleadva játszodtak. Bár a szurkolótábor gyenge volt, mégis voltunk egy páran. Tanúsíthatom, hogy a pálya szélén sem könnyű álldogálni és szurkolni. Jómagam még a mérközést sem élveztem igazán, hiszen aggódással sétálgattam fel és alá. :) Mesivel ketten a pálya széléről drukkoltunk és figyelmeztettük a fiúkat. Persze, ők nem mindent hallottak, de a lényeg az volt, hogy mi mondtuk. :) Csabi volt a kapus, aki sok veszélyes gólt kivédett, amire mi felszusszantunk, és máris kiabálhattunk tovább. Isti balett mozdulatokat is bevetett, de ez csak növelte a játék érdekességét. Ahogyan a fiúk mondták, Bubi nagyobbat is ugorhatott volna, de azért nagyon ügyesen játszodt. Levi szegényke állandóan lesérült, szinte többet volt a földön, mint amennyit lábon, de mindez természetesen nem az ő hibájából. Akárhányszor ütközés, "baleset" történt "kifütyöltük" a vétkest. :) Attila akkor indult be a legjobban amikor már egy gól bement, de akkor úgy iparkodott, hogy néha nem is tudtam szemmel tartani.
Amint láthatjátok nem egy olyan könnyű sport, azonban mindenki ügyeskedett. Vasárnapra egy mérközés maradt el, a Kakasossal. No, hát ez izgalmas volt. De olyannyira, hogy az utolsó percig egyenlő volt az eredmény.
Mindenképpen büszkék vagyunk a fiúkra, hogy kiálltak, és ügyesen játszodtak.
Jövőre pedig többet fognak gyakorolni, és ráadásul még pólót is készíttetünk. Abban fognak majd igazán győzni.

Erika

ui.: A képek majd érkeznek.:)

Az első hó

2009-10-14T12:05:00.001+03:00

Sziasztok pandáim,
Hát hol is kezdjem, szóval LEESETT AZ ELSŐ HÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kis pandáim, tudom ez nektek nagy megrázkodtatás, hisz azért ti a pálmalevelekhez vagytok szokva és a 35 fokos meleghez. Na a tegnap meglepett az idő és a vénasszonyok nyara helyett 1 fok lett és szépen hullott a hó. Nem nagy gond, és most megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, hogy mivel én azért a hargitai fenyvesekből származó barnamedve vagyok:))) és csak Vitus igazi panda:))) ezért bennetek is van, mindegyiketekbe egy kis barnamedvés beütés, úgyhogy nem fogtok megfagyni, sőt élvezni fogjátok a telet és a havat.
Én igazán nagyon örültem annak, hogy havazott, nekem nagyon fontos az első hó!!!mindig úgy érzem, hogy az első hóval mintha minden megtisztulna, emlékeim és mindennapjaim, az emberek körülöttem. Mintha a hó eltakarná, és elmosná a sok rosszat s így a jó maradna csak meg. Nekem az első hó mindig ezt az érzést hozza meg, és e nélkül nagyon nehezen vészelem át a telet.:)))
A másik fontos dolog, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy rohamosan közeledik a legeslegkedvencebb ünnepem:), és már ilyenkor érzem a fahéjas almatea illatát, a mézespogácsa ínycsiklandozó ízét, a fenyőfa otthoni illatát és mélyzöldszíne már most előttem van. Látom lelki szemeimmel, hogy az emberek arcán mintha kicsit több mosoly jelenik meg, talán ilyenkor legalább többet mosolyognak, kicsit kacagósabb a szemük sarka, talán kicsit kedvesebbek a buszon, az átjárókon, az utcákon, a bevásárlóközpontokban, és mikor kicsit leállnak a hajszával és megállnak egy pillanatra, akkor észreveszik ahogy a 3-4 éves kislány mennyire elbűvölten tudja nézni a fenyőfadíszeket a kirakatokba és azon gondolkozik, vajon elég lesz ennyi gömb az egész világ fáira??? -és ami ennél is fontosabb, nem elrángatják a kirakat elől a lánykát, hanem letérdelnek melléje, és megnyugtatják, hogy IGEN van elég dísz, van elég szeretet és van elég jólelküség a világon ahhoz, hogy minden fenyőfa boldogan és büszkén mutathassa díszeit karácsony estéjén.
S szeretem a nyugalmat, a csendet és azt az érzést, ami ilyenkor a városok felett kering. A szánkos gyerekeket, akiket édesapjuk és édesanyjuk húz és ők közben visibálnak és élvezik a havat, a hatalmas, puha és színes sálak mőgé burkolózó pirospozsgás emberarcokat, a futkorászó iskolásokat akikről esik le minden de látszik rajtuk, hogy ennél jobban soha nem érezték magukat.
Amit a legjobban kedvelek az a késő esti városi séta, amikor már nagyjából minden csendes, kevés autó jár, a járdák hóval vannak borítva, az utcai lámpák sárgás meleg fényében pilinkézik a hó és én a kedvesemmel kézenfogva sétálok a parkban. Lábunk alatt ropog a hó és minden egyes kilégzésnél hatalmas párafelhő szalad ezerfele előttünk. A város fényei pont annyira világítják meg a házakat és az utcasarkokat, hogy éredekes és szórakoztató mesék kerekedjenek ki az árnyjátékokból.
Hát ezt hozta ki belőlem ez a kevéske első hó!
puszkó minden kispandámnak.

Utolsó nap Brassóban

2009-10-10T20:08:00.003+03:00

(folytatás a szombati naptól) Ez után kezdődött a program legérdekesebb része..."buli a templomban". Kicsit furcsálltuk és kíváncsian kérdezgettük egymástól, hogy ezt szó szerint kell értelmezni, vagy sem? Mmm...mindenesetre a próba befejeztével, már tisztán hallottuk a zenét, a kiabálást, a dobbantásokat. Csak mi hiányoztunk! Így aztán mindenki átöltözött és a torony kávézójában kezdett bulizni. Ha egy szóban kellene megfogalmazzam, hogy számomra milyen volt, akkor csak annyit mondanék, hogy: nagyon jó! A lányok (Eszti, Erika és én) kialakítottak egy saját táncot, bizonyos mozdulatokból, amiről szerintem majd a képek beszélnek, a fiúk pedig beszélgettek és a lányokat táncoltatták. Volt sütemény, üdítő, no meg ropi, és titkos mogyoró. A buli után, Vitus aláíratott minden kispandával egy szerződést, miszerint holnap (azaz vasárnap) reggel hét órakor talpon vagyunk. A szerződés még azt is magába foglalta, hogy ha nem, akkor jöhet a fejmosás, jöhet a víz. Így történt, hogy kispandáék aznap hamar ágyba bújtak.Vasárnap, ígéret szerint reggel hét órakor ébredtünk. Persze, most is voltak kivételek, hiszen azok mindig is lesznek. Volt olyan, aki hamarabb megébredt és volt olyan, aki tovább aludt. A lényeg az, hogy Isti, negyed nyolckor megkapta a "reggeli fejmosását.” Hiszen ő az a személy az ifiben, aki általában pontos, aki nem nézi el az időt, aki mindent kiszámol, de ebben az esetben nagyon fáradt volt és kicsit tovább aludt.Reggel fél nyolckor, utolsó próbát szerettünk volna tartani, és nehezen előkerült a templomkulcs is. Így aztán, csak fél kilenckor mentünk próbálni majd, fél tízkor közösen reggeliztünk. Fél tizenegykor pedig kezdődött az istentisztelet.Az istentiszteletet Nagy Emese, Alsóvárosi segédlelkészünk tartotta. Prédikációjában elhangzott az egymásra való odafigyelés, és Isten irántunk való szeretete. A hirdetések előtt Erika, Timi, Eszti és jómagam rövid énekléssel tiszteltük meg a gyülekezetet,Áron pedig gitárjával kísért bennünket. Ezután kezdődött a várva várt színdarab, pantomim, melyet Bubi rendezett. Mindenkiben volt egy kis izgalom, feszültség, hogy vajon, milyen lesz? Robi és Erika kíváncsian nézte teljesítményünket a padból, a színészek pedig mindent bele akartak adni ahhoz, hogy igazán jó legyen. Isti meg én a nyelvbotlásoktól szerettük volna megkímélni magunkat. És akkor elkezdődött. Hatalmas tapssal zárult a kis előadás, a pantomim. A lelkipásztorok, a brassói fiatalok és a gyülekezet is vidáman fogadta. A taps között ott volt az a tenyérnyi hang is amellyel Mesi szülei tiszteltek meg. Az istentisztelet áldással zárult, majd az ebéd következett. Ezután városnézésre indultunk. A séta alatt igazán összemelegedett a csapat, mindenki mesélt és nevetett. Bejártuk a főteret, a cérna utcát, a sportterepeket, majd fentről tekinthettük meg a várost és a bástyákat. Sétánk egyik fő témája a bugyi volt. Teklával, Esztivel, Mikivel azon morfondíroztunk, vajon mennyi mindenre lehet(ne) használni a bugyit. Mivelhogy elménk eléggé tág, sokmindent beleképzeltünk. Így alakult ki az a gondolat is miszerint a bugyi egy multifunkcionális részünk. Séta után visszamentünk csomagjainkért és indultunk az állomás fele. Vendéglátóink annyira rendesek voltak, hogy elkísértek minket. Mivel eléggé lassan mendegéltünk, és senki sem figyelte az óráját, amikor már buszon voltunk jutott eszünkbe, hogy „hoppá, mindjárt lekéssük a vonatot.” Így hát Erika egész útón aggódott és azon morfondírozott, hogy milyen lehetőségeink vannak és mivel érhetnénk vissza szép városunkba, Kolozsvárra. De hála Istennek éppen időben, az utolsó pillanatban mi is beszaladtunk és felmásztunk a vonatra. A vonaton egy darabig folytatódott a fácánozás, utána egy másik játék következett, de hamar belefáradt a banda és ki ahogy tudott aludt egy keveset. Éjfélre szerencsésen megérkeztünk Kolozsvárra, és bár örültünk az itthonnak, tudtuk, hogy a brassóiak is hiányozni fognak. Dehát most már mi is meghívtuk őket hozzánk, és várjuk a legközelebbi találkozást.

Orsi